Az új éhinség ígézete 1. rész
A magyar földbirtok-politika nem az a kifejezett sikertörténet. Sem a jobbágy-felszabadítással nem vált azzá, sem az 1945-ös földosztással. Mindkettő antagonisztikus ellentmondásokat gerjesztett. Egy interjúból idézek, amelyben a modern paraszti gondolkodás óriása, s egyben az utolsó hiteles parasztvezér, Szabó István (89 éves) összegez:
„1948-ban kezdeni kellett valamit a mezőgazdasággal, mert egyszerűen nem volt árualap az országban, közel álltunk az éhezéshez. A termelőszövetkezeti rendszer valamit javított ezen, de 1956-ban szétugrottak a szövetkezetek. Három év múlva megint komoly helyzet alakult ki, vagy jegyrendszer, vagy éhezés, vagy egy radikális átszervezés. Az utóbbit választotta az ország vezetése. Nem volt könnyű feladat, ezt személyesen tapasztaltam meg, hiszen ebben az időben már országgyűlési képviselő voltam, és az erről szóló KB-ülésre, mint agrárszakembert meghívtak. Az első titkárok hőbörögtek, hogy nálunk nem fenyeget éhínség, mint a Szovjetunióban. Kádár erre felállította Nyers Rezsőt, aki akkor éppen pénzügyminiszter volt, aki 40 percig sorolta tételesen a hiányokat és a stagnálás számadatait, ami aztán lehűtötte a kedélyeket. Világossá vált, hogy a mezőgazdaságot át kell szervezni, mert… a termelés nem megy, stagnál a gazdaság, kár hazudni magunknak. Kevesen tudják, hogy csak 1966-1967-re értük el az utolsó békeév, vagyis 1938 produktumát.” (Intézőből vezérigazgató – Hetek, 2013. 07.05.)
Az idén elfogadott földtörvény (2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról) egy hosszú és fájdalmas időszak új elemekkel dúsított, alamuszi prolongálása. Ennek megértéséhez körül kell járnunk legalább a háború utáni évtizedeket.
Mi volt a történtekben fájdalmas? A manapság könnybe lábadt szemmel, áldón emlegetett 1945-ös földosztás évszázados földéhséget elégített ki, ennyiben örömteli, igazságos és emberi volt, ám furcsa viszonyokat teremtett. Az újgazdák szinte semmivel nem rendelkeztek a termeléshez, olykor a létezés határán álltak. Elképesztő helyzet alakult ki, amelyet ma már hihetetlennek tartanánk. Egykori munkatársam – verébcsontú kicsi ember – például vett Nyíregyházán egy szekeret, aztán ló és segítség hiányában maga húzta hazáig. Alig húsz kilométer. Mások maguk kezdték ásni öt-hat holdas birtokukat. Ásni igen, de ennyit? Ínszakasztó! A lovakért gyilkolástól se rettentek vissza némelyek, zsírosabb üzletnek bizonyult, mint a srenkeseknek (betörőknek) bankok trezorját megfúrni. Anyai nagyanyám – ő ugyan nem juttatott földön gazdálkodott, esete mégis jellemző – kézzel vettette el karácsonykor búzát, méghozzá hóra, mert lova ugyan lett volna, de egész Kuncsorbán és környékén nem talált egy működő vetőgépet. Akkoriban még tudtak kézzel is szépen vetni, amit aztán a jó föld meghálált. Nyáron meg jöttek az arató bandák, utánuk meg a cséplőgépesek, hogy aztán az összes búzát beadja a gazda Fegyverneken. Kombájnról viszont csak a pesti lapokat olvasók tudhattak már a háború előtt is, fényképes hirdetésről, a rónákon még a lovak vontatta kévekötő aratógépet is csodabogárként bámulták.
Mit várhatott ilyen körülmények között az ország? Megbízható ellátást? Nem. Feketézőket. Füstölt sonkáért irhabundát lehetett a fővárosban cserélni, hízott libáért divatos, prémes gallérú mikádó kabátot, egy pár tyúkért aranygyűrűt. A feketézőket – az élelmet Pestre hurcolókat – a rendőrség keményen üldözte, habár a gazdasági tótumfaktumnak kinevezett Vas Zoltán hamar letiltatta az üldözést. Minden ennivalóra szükség volt. A földet megkapták az újgazdák, ám a főváros éhezett. Vidéken a cukorrépa termelőknek nem pénzzel, hanem finomítatlan barna cukorral fizettek a gyárak, ők azt cserélték más parasztokkal hidegen sajtolt napraforgó olajra. Egyik sem megvetendő, különösen nem az aromás olaj!
Mindez alig segített az alapgondokon. Rákosiék szovjet módszerrel próbáltak úrrá lenni a nehézségeken: kolhozokat szerveztek, hatalmi szóval, erőszakkal, s lehetetlen körülmények közé sodorva az új szövetkezeteket. Beruházásaikat nem, vagy alig támogatták, viszont a beszolgáltatás ezeket is sújtotta, méghozzá olyan ridegen, hogy immár a falu is szűkölködött. Többet dolgozni nem bírt, jövedelme nem volt, amit a termésből megtarthatott (a „fejadagot”, vagyis 240 kiló búzát), az is csak nagyon beosztva mentette meg az éhhaláltól. Mert be kellett szolgáltatni – és fillérekért ám! – baromfit, tejet, disznót, sőt a saját (valamennyi házi) disznóvágás esetén a zsírt is, mert a „közellátás” így kívánta. Sokan kerültek börtönbe akár be nem jelentett disznóölésért – ezt feketevágásnak nevezték -, akár öt kiló liszt meg négy doboz cipőpaszta miatt (ezek egy nyíregyházi kirakatba tett bűnjelek voltak, másfél év büntetés), habár odáig talán nem jutottunk, mint a Szovjetunióban: ott a „közellátás veszélyeztetése” miatt számos kolhozelnököt tarkón lőttek.
Parasztnyúzó agrárpolitikát folytattak, s emiatt a téeszek alig segítettek az ország élelmezésen, és különösen a rossz terméseket hozó 1952-es évben. Már nemcsak a főváros, hanem az egész ország éhezett. (Hogy miként élt ez időszakban a magyar a vidéknek hívott városokban, azt A kölyökszakács tőgypörköltje című memoárrészletben, tapasztalatból megírtam – ESŐ c. folyóirat, 2011. 4. szám). És a Nagy Imre kormány 1953-as intézkedései nyomán, majd három év múlva jöttek ismét az egyéni gazdák, már valamivel jobb felszereléssel. A hozamaik azonban olyan gyatrák voltak, hogy ismét következett a „valamit tenni kell” ideje. A téeszek szervezése. Némileg, alig emberibb körülmények között, mint a Rákosi-érában – de hát a káderek maradtak többnyire a régiek. A hatvanas években kialakult a nagyüzemi rendszer. Az ország nem lerabolni akarta ezeket, mint korábban, hanem egyre növekvő segítséget nyújtott a gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez. Ez meglátszott az eredményeken. Ma – főként vidékidegen urbánusok, meg hát barázdaillatot sosem szippantók – kevélyen szidják e korszakot, hogy micsoda disznóságokat műveltek a komcsik, erőszakkal elvették a parasztoktól a földjeiket, az igazán érintettek pedig a szidalmazók anyukáit emlegetik, s egyre sűrűbben. És ábrándoznak róla, hogy a téeszeket újjá kellene éleszteni. Mert volt munkahelyük, volt megélhetésük, méghozzá olyan, amilyen korábban sosem.
Az újjáélesztés azonban lehetetlen.
x
Következett a rendszerváltozás. „Adjátok vissza a parasztnak a földet, s garantálom, hogy az élelmiszerek majd a felébe kerülnek!” (Torgyán József.) A követelésbe naivan beugrott az Antall-kormány, a prognózis másik felének megvalósulását némiképp fogyatkozó türelemmel várjuk. A nagyüzemi rendszert szétverték. Új földosztásnak látták egy olyan társadalomban, amely már erősen különbözött az 1945-östől. Csakhogy amíg a háború után sem politikailag, sem emberileg nem volt más választás, tehát a paraszti földéhséget ki kellett elégíteni az előre alig látható gubancok ellenére, a rendszerváltozás után már nem számítható a törvényszerűségek körébe. Az új földosztást mégis történelmi jelentőségűnek hitték. Nekem Szűcs M. Sándor dicsőítette, aki a Bereg országgyűlési képviselője lett 1990-ben, mint MDF-es jelölt, s református lelkészként néhány holdon maga is gazdálkodott. Büszkesége nem ismert határt: „Ez a koalíció harminc évre szól!” Feledhetetlen szöveg.
A bornírtságokra a koronát a Boross-kormány tette föl 1994-ben: Európa legreakciósabbjaként, a piacgazdaság alapelveit tagadó módon eltiltotta a termőföld tulajdonának megszerzésétől a társas gazdaságokat, a még megmaradt szövetkezeteket, és a már létező társaságokat. Nem kellett volna ennek így történnie, hiszen nem mindenütt követtek el őrültségeket. A német egyesülés után a volt NDK területén működő téeszeket és állami gazdaságokat békén hagyták, a korábbiak négy-ötöde ma is sikeresen működik. A magyar és német eljárás között óriási a diszkrepancia: ma sok német sertéshúst és német vajat eszünk. Azelőtt ilyesmit mi szállítottunk oda. Micsoda birtokpolitikai diadalunk a fordítás!
Ha e birtokpolitika sikeres, akkor – az ötven év előtti téeszesítés nyomán – az ágazatnak néhány év alatt utol kellett érnie az utolsó „békeév”, mondjuk az 1985-ös produktumot. Nem érte utol. És azóta se. A megközelítés is kevéssé reményteljes. Az akkori teljesítménynek a mezőgazdaság ma talán az 55 százalékát képes nyújtani. Egyes urbánusok szerint azért, mert a KGST-ben az elszámolások nem a valós ár szerint estek meg, így mindent el lehetett adni. Marhaság. Vevő tényleg lett volna minden élelmiszerre, fizetni azonban nem tudtak. A szovjet elszámolás pedig a bukaresti elv alapján, az utolsó három év nyugati átlagára szerint történt meg, mert hát az élelmiszert energiáért programban velük is dolláralapon ment a kereskedés. Teljesítmény született, s az eredményezte a viszonylagos, de korábban elképzelhetetlen falusi jólétet.
Az ágazat mai zsenge produktuma a rossz politikai döntések, a voluntarista birtokpolitika következménye. A kibontakozás kezdete az lenne, ha ezt a politikai osztály végre beismerné. Eddig nem tette, s – jóstehetség nélkül jósolom – eztán sem fogja. A fejlődést csak az indíthatná el, ha a birtokpolitikát új alapokra helyeznék.
És ebbe az ingoványba hajtott bele az új földtörvény.
Kun István, publicista
9:06 de.
„A fejlődést csak az indíthatná el, ha a birtokpolitikát új alapokra helyeznék.”
Kedves Kun István! Izgatottan várom a folytatást.
9:36 de.
„És ebbe az ingoványba hajtott bele az új földtörvény.”
ami aligha oldja meg a problémákat, földosztás majd erőszakos tsz-esités majd amikor ezek már megerősödtek és egy európai hírű agrárértelmiség is felnőtt hozzá akkor jön a rendszerváltás és szétverik a jól működő gazdaságokat
12:22 du.
Az egész másként van.
Izrael elveszi tőlünk a jó hazai föld dús termését és a kristálytiszta ivóvizet is mind.
Jászkunnagyfaszomtudjahol 40 000 izraeli katona áll talpig vasban , ugrásra készen.
Csak a parancsot várják.
–
Legalábbis ezt mondta nekem nagy komolyan egy őszeshajú úr, akivel az üzlet hozott össze , a nyikhaj kopasz kölke meg lelkesen bólogatott hozzá fekete ruhájában. Hátán a Magyargárda felirattal.
12:31 du.
Sokat nem értek a mezőgazdasághoz, habár eltöltöttem néhány évet egy olyan „szövetkezetben” (kibucban) ahol olyan emberek éltek és dolgoztak, akik a szó valódi értelmében sem tudták, hogy hol keressék az eke szarvát. Megtanulták és amit senki sem hitt el olyan mezőgazdaságot teremtettek aminek még ma is csodájára járnak. Szerintem szaktudással nem lenne baj. A dolog nyitja valószin abban rejlik amit a cikk irója maga is leirt. Manapság viszont Magyarországon a csoportos gazdálkodás elképzelhetetlen. Uj földesurak, akik vajmi keveset értenek a földhöz. Nem akarom azt mondani, de úgyhiszem jól mondom, hogy sikerül visszaállítani a jobbágyi rendszert. Még akinek van földje az is képtelen megművelni úgy hogy annak eredményét is lássa, mert a nagy gazdák alávágnak a kisebb gazdaságoknak. A gépek és segédeszközök csillagászati összegekben számíthatók. Támogatást meg csupán a nagy gazdák kapnak. Ha esetleg azok a gazdák akik kisebb területet tudnak művelni összeállnának, akkor lehetne valami változás. De ugyan hogy bizzanak meg egymásban, ha Isten tudja hány téeszesítés kudarcba torkollott, azt meg meg sem említem, hogy az állami kedvezményezett nagy gazdák kapásból tönkre tennék ezeket. Én is kiváncsian várom a folytatást. Ötletem nekem is volna nem is kevés, ami alapján nem csak munkát lehetne adni százezreknek (nem túlzok valóban százezrekről lehetne beszélni) és Magyarország bőven megtudna élni a mezőgazdaságából, és exportra is tudna termelni.
12:35 du.
Különben meg komolyra fordítva , a cikkhez :
–
Amiben jók tudnánk lenni abban sem vagyunk jók , akkor hogyan tudnánk abban jók lenni amiben semmiképpen sem lehetünk jók.
–
/ Géyjza legfőbb dilemmája a Mo Jobbanteljesít megállapítás fényében /
12:35 du.
Mindenbe bele kell keverni a zsidókat, mert az jól bevált dolog volt mindig. Hol a faszomban van Magyarországon izraeli katona? Még az említett Faszomtudja akarattyán sem. Ekkora marhaságot irni. Még ha gárdista jobbikos is mondta ezt. Ez cirka olyan, hogy Gázában jobbikos kopaszok oktatják a terroristákat fegyverhasználatra.
12:47 du.
avi ben: geyzának ilyen sajátos a humora. a gárdistának meg a fantáziája.
12:51 du.
AVI :
Dehát ha egyszer TÉNYLEG ezzel a baromsággal etetett az a fazon ?
Már röhögni sem tudtam rajta ! Gyorsan elköszöntem és elhuztam onnan a fenébe !
12:53 du.
Pityu :
Ez a sztori nem humor volt bár én itt és most annak szántam valóban.
Ekkora böszmeségen röhögni kell(ene).
ITT TARTANAK a Kurucinfó olvasói. Sajnos ez komoly.
12:53 du.
Pityu : Különben meg töröld az egészet a francba..már bánom hogy beírtam.
12:58 du.
Egyáltalán tud valaki a magyar történelemből olyan epizódokat mondani, amiben az látszik, hogy megfontoltan, okosan, távlatos gondolkodással dőltek el a nagy kérdések, nem pedig pitiáner politikai érdekek nyomán?
Én nem tudok. Mi mindig mindent elkúrtunk. Nem kicsit, nagyon. A híres mezőgazdaságunkat is.
Van helyette zsidózás.
1:10 du.
geyza: juszt se törlöm! hová lenne a világ, ha minden mimóza lelkű hozzászóló okán törölni kezdenék! 🙂
2:12 du.
Nepos
2:58
Talán olvassál a kevésbé trendy magyar híres férfiakról is, és ott majd találsz távlatokat.
2:15 du.
Kedves Avi Ben! Sajnos, a hozzáértéssel is gond van, méghozzá nagyon nagy. Az egyéni gazdálkodók 6-7 %-a rendelkezik valamiféle képesítéssel (ebbe a pár hetes ezüstkalászos gazdatanfolyamok is beletartoznak), a többiek meg ilyennel sem. A társas gazdaságok egy része adja az ország egyáltalán piacképes agrártermelésének kb. 80 %-át, ott van maradék szaktudás. Ám az a többi társas gazdaság esetében is erősen kérdéses, hogy megfelelően fölkészültek-e. (Aztán gondoljunk bele: egyedül a pekingi agráregyetemen 100 ezer diák tanul!) A szaktudás hiánya az egyik ok (a másik a forgóeszközök krajcáros gondja), hogy az ország a fő termékek hozamaiban – búza, kukorica, napraforgó – az Európai Unió átlagát megközelíteni is képtelen, még jó években is előfordul, hogy annak
a felét produkáljuk.
2:36 du.
Milyen egy akaratos ember vagy Te Illepityu…
2:55 du.
…Egy idő parasztemberrel találkoztam a 9o-es évek vége felé, aki ezt mondta: ” Tudja uram két nagy hibát követtek el a politikusok, amikor bepofoztak minket a téeszcsébe, meg…amikor kipofoztak belőle..”
És ez még csak am mezőgazdaág.
Az ipar még roszabbul járt. Megint ideológiai alapon hagyták szétrabolni a gyárakat, üzemeket, a rabló privatizációval..a ráfizetéses, veszteséges gyárakat a jól működővel egy kalap alá véve, tönkre tették. A könnyűipart közelről láttam, a bútoripart idióták kapták kézbe, ingyen és felelőtlenül adták el a keservesen össze kuporgatott gépsorokat. Nincs szakmunkás képzés jajgatnak, de hova ***-ba mehetnének az ipari tanulók üzemgyakorlatra pl…a későbbi munkahelyükről nem beszélve. Tudom hihetetlen, de az USA elnöke az idősebb Bush, a debreceni Hajlított gyár által készített széken ült! A gyárat tévedésből a vasút állomás helyett lebombázták, az ott dolgozók építették újjá. Ezt a gyárat 102 évi működés után loptak szét é vittek csődbe a négyek bandája, 2 év alatt, egy Papp Géza szélhámos, tolvaj vezetésével.
Ha kétségeitek támadna, nézzétek meg a Szerelem a Fehér Házban c. filmet, az a sok arany színűre fújt thonet szék,amit ott láttok, mind Debrecenben készült. És ez csak egy gyár a sok közül amely már a 60-as években Nyugatra termelt és megfelelő minőségben. Most lehet venni lengyel, cseh, német bútorokat ötszörös árakon. Nem beszélve a kitűnő szakemberekről, akik büszkék voltak eredményeire, sok cigány ember tanult szakmát és dolgozott becsületesen évtizedekig.
Gyalázatos bűncselekmény halmaz és még csak háború sem volt, csak háborús veszteség.
3:30 du.
Fispán Géjza :
Az biztos : Idióta Antallék gyakorlatilag felértek egy világháborúval. Az ipar elpusztításának tekintetében.
Mindent tönkretettek , mindent elpusztítottak , amit meg nem azt trükkösen kiloptak a Szélesgáborok.
Most itt állunk mneztelen seggel mint hülyegyerek a Mariahilferstrassén.
–
És még büszkék rá azóta is azok a barmok.A melósoknak biztosan tetszett a dolog. Eleinte. Aztán kirúgták őket a francba.
4:04 du.
Nem is tudom hol kezdjem el a paraszt és a föld történetét,van nekem egy kedvencem, akit úgy hívnak,hogy Móra Ferenc.Bízok benne,hogy sokan ismerik Móra Ferenc a magyar parasztokról készült írásait.Az hűen ábrázolja,hogy milyen volt a paraszti lét 1945-ig.
1945 utáni földosztások,sok parasztnak, földművelőnek az a vágya teljesült, hogy hozzá juthatott egy szeletnyi magyar földhöz,erejét nem kímélve(ásás),mint a fenti írásból is kitűnik,mindent megtett annak érdekében,hogy családja és lét fenntartását biztosítsa.Ezekben az időkben ezek a parasztok nem rendelkeztek munka eszközökkel,folyamatos kemény munka által fokozatosan és lassan termelői gazdaságokká váltak amely ellátta a saját családjuk létszükségletét,és plusz jövedelmeikkel hozzájárultak a magyar népgazdaság ellátásához.
Majd az 1950-es évek után ezeket a jó fejlődött gazdaságokat Szovjetunió mintájára kolhozokba és szövetkezetekbe kényszerítették.A legsikeresebb gazdákat kuláknak nyilvánították,és a haza ellenségének tekintették,holott ők termelték a magyar élelmiszeripar többségét.
1989-90 a rendszerváltás után ezeket a szövetkezeteket TSZCS-ket megszüntették,felszámolták,privatizálták,holott a magyar parasztság ezekben a termelőszövetkezetekben éltek és dolgoztak.
2010 ez a magyar parasztságnak olyan mérföldkő,amelyben a földjét,amit hosszú évek óta művel nem a magyar állam veszi el holmi indokkal,hanem egyszerűen elnyerik tőle,olyan játszmában amiben ő nem tette meg tétnek azt a földdarabot,amelyet ő művel.Az a magyar paraszt,földművelő akitől el lehet nyerni a földet,és ő ebbe belenyugszik,az nem is szereti a földjét.—Pedig a magyar föld ápol és eltakar.
6:34 du.
Ez jó :
” ELNYERIK TŐLE ”
És most holvannak azok a vadparasztok a traktorjaikkal , a Kossúth-térről ?
MEg hol a sok félpályás útlezárás ?
Megállapítható :
A gazdáknak tetszik az , hogy a földjeiket ” elnyerik ” tőlük.
6:44 du.
Egyébként meg engemet ohadtul nmérdekel a magyar édesanyaföld megmunkálása , meg a sok buta paraszt akik képtelenek kiállni a valós érdekeiért , inkább csak akkor bénítja az országot okkal-ok nélkül amnikor ezt retorzió nélkül teheti és mivel megtehette 2010 előtt , meg is gyűlölte azokat a kormányokat akik alatt retorzió nélkül thette mindezt.
A magyar mezőgazdaság jelenleg kb. 4 %.-át teszi ki az össz nemzeti jövedelemnek tehát nem oszt nem szoroz.
Európában meg élelmiszer túltermelés van jelenleg, lesz mit enni még egy darabig.Ha csupán magyar élelmiszert kéne fogyasztani az legalább kétszer annyiba kerülne mint a nem magyar.
És most nekem senki ne jöjjön azzal hogy az csak szemétbevaló táp a magyarhoz ételhez képest mert leröhögöm a zakója elejit.
A magyar paraszt észjárása csavaros.
Ha valami törvényt alkotnának hogy mostantól csak magyar tápot ehet aki magyar , akkot talán háromszorosára is felmenne a magyartáp ára az európaihoz képest.
7:46 du.
Geyza
2014 február 14
3:30 du.
Mikor is számolták fel a cukorgyárakat, az egész élelmiszeripart, a mezőgazdaságot, de még a Herendi Porcelánt is? És még sorolhatnánk. Nem volt olyan nap, hogy bajnaiék kormányzása alatt ne hallottuk volna a tévében, rádióban, hogy most épp mit tettek tönkre, mit kótyavetyéltek el. Kiárusították az országot és most a maradékkal is azt tennék.
7:47 du.
„A magyar mezőgazdaság jelenleg kb. 4 %.-át teszi ki az össz nemzeti jövedelemnek tehát nem oszt nem szoroz.
Európában meg élelmiszer túltermelés van jelenleg,” by Gayza
Miért is?
2:51 de.
Na azért nem kéne elfeledni hogy ehhez a cirkuszhoz anno nagyban hozzá járult a nagy szakértő zseni antal jóska és bandája 🙂
No meg egykét olyan titkos paktum amire még a Horn Gyuszi is csak annyit mondott a kiváncsi reporternek hogy kérdezze meg antalt és orbánt 🙂
Ja kérem ez van .
3:38 de.
„Európában… élelmiszer túltermelés van jelenleg,” Magyarországon pedig éhezők százezrei.
4:33 de.
Dakota :
Miért ne ?
4:36 de.
A fotóriportot két éve készítettem. A műholdas képen a bejárt út piros vonallal jelölt. Jól látszik a két ország birtokszerkezete közti különbség. A magyar terület a volt Soproni Állami Gazdasághoz tartozott. Ma jelentős része parlag. A foglalkoztatottak száma a hetvenes években 700 fő körüli volt, de a kilencvenes években is több száz. A soproni borvidék szőlőinek fele. harmada elhagyott, lassan be erdősülő ültetvény, (nem csak a gazdaság és a Tsz ültetvények, de a magánparcellák zöme is parlag) a hasonló adottságú osztrák szőlőültetvények gyönyörűek. A gazdaság ezernél több birkát (négy nyáj) tartott – egy nyáj ma is létezik, tulajdonosától most vették el a nyolcvanhektárnyi bérelt legelőt. (Állítólag egy fideszes képviselő kapta) – Sok száz tehén volt összesen hét nagy istállóban. Volt egy sertéstelep ott, ahol ma a repülőtér hangárja látszik az egyik képen. A szőlőterület nagyságára nem emlékszem, de az egyik képen látható ültetvény területe 30 ha. A gazdaság háromezer hektárjából kb. ezer lehetett szőlő, a többi gyümölcsös (szilva, körte, alma, valamennyi dió) szántó.
És ez van ma: Fotóriport
A riport végi két kép egy raxi via ferrata túrán készült, valahogy ide keveredett. Legyen üdvözlet a mosolyom, vagy a remény üzenete.
https://plus.google.com/photos/107815849520166965908/albums/5792412345535010337/5795505048903211106?banner=pwa&pid=5795505048903211106&oid=107815849520166965908
4:36 de.
Dakota abban a tévhitben van hogy most itten ” íratni ” fog engem , vég nélkül.
Frászt öcsém.
Előttd az Internet , pont úgy utánanézhetsz ezeknek a dolgoknak mint az értelmesebb emberek.
Ahelyett hogy a a jutúbon holmi vetkőzőtáncokban gyönyörködnél.
6:09 de.
dakota: máskor készüljön fel jobban, adatokkal, tényekkel. a bajnaizás kevés. hogy mit tennének, és mit nem, megbocsásson, de az a maga fantáziáján belüli kérdés. azt meg, ha javasolhatom, a klozeton élje ki.
6:12 de.
gizda gerszon: ha már idéz, ha lehetne, pontosan tegye. antall, és nem antal. azt meg kötve hiszem, hogy olyan viszonyban lett volna vele, hogy simán jóskának aposztrofálja.
nomeg, szegő szövege nevetett meg? mondja, magának ajándékba adták az anyanyelvét?
6:56 de.
Illepityu :
Vagy a Jútyúbon.
Vetkőzőtáncok élvezése közben.
Takonyának és a hasonlóknak az való.
Addig terjeszkedik az entellegenciájuk.
A cinikus szemétkedés kevés a tények ismeretéhez.
7:20 de.
Geyza lehet hogy nem fogalmaztam pontosan a fenti írásomban
de azt szerettem volna érzékeltetni, hogy különböző korokba milyen gyalázatos intézkedéseket hoztak a parasztságunk
ellen.-Ma már nem elveszik a gazdálkodótól a földet–hanem mondva csináld pályázatok alapján –egyszerűen ELNYERIK-tőle
-Ami végett az évek során fejlesztett,állat állománya és élet körülményeit veszélyeztetik.–
9:00 de.
Anno a földárveréseken én is szereztem vagy 50 hektár földet erdőt legelőt mezőt egyebet vagy 20 helyrajzi számon.
Ami annyit jelent paraszti nagyszüleinktől jelentősebb birtokot koboztak el a 40-es évek végén 50-es évek elején.
Mégis csodálkoztam hogy lehet felaprózni és tönkretenni a működő és biztos bevételekkel rendelkező társas képződményeket. Akkor azt mondtam a kárpótlásnak szabad részvényként kellene funkcionálni és a mezőgazdasági piacba ezzel lehetne tulajdonrészeket szabadon vásárolni föld-piac-termelőeszköz.
Ugyanis már akkor is egyértelmű volt az elvett értékek és ez akkor a 90-es évek elején meglévő birtokviszonyok nem teszik lehetővé az eredeti állapot visszaállítását .
Közben a társadalom is átalakult ugyanis.
Jelenleg sem bérletben sem egyéb állapotban nincsenek a területek az alapművelést kapják, hogy ne legyen bírség illetve az erdők közös erdőgazdálkodásban időnként hozzák a jövedelmet.
Kicsiben ugyan nyertünk az ügyön, nagyban az ország vesztett. Ha annakidején okosabbak a politikusaink(ugyan mitől lennének azok) akkor a nyereség meglett volna és az ország és az egyébek is profitálnak az egészből.
Egyetértek a cikkben leírtakkal.
Viszont ez a bűnbakot kereső zsidókat elítélő de valakit mindenképpen felelőssé tevő vonal meglesz mindíg a magyarokban.
Mi em szégyelljük magunkat, mi kikapcsoljuk a rádiót….
Nem magukban keresik a hibát mindíg másban.
10:36 de.
Remek, tárgyilagos írás [nem tudom] onnan 4000 kilométer távolságból. Gratulálok. Egy igen szép és kifejező vers a földosztás idejéből:
˙
Illés Béla: Megy az eke
[gyermekkori emlékezetből]
˙
Megy az eke, szaporodik a barázda,
Mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra.
Papírosa a határ, a tengerszéles,
Tolla meg, az a szegény öreg béres.
˙
Megy az eke, telik a könyv sorról sorra,
Én vagyok az egyedüli olvasója.
Én tudom csak mit jelent ez s mit ér ez,
Először szánt a magáén az a béres.
˙
Sokan szidják a háború utáni éveket, pedig gazdaságilag az égszakadás-földindulás állapot jellemezte. – Ami nemcsak a falura de méginkább a rommá vált városokra volt a jellemző… Ezt kellett rendbehozni.
Főleg a nagybirtokhoz és középgazdaságokhoz igazodott mezőgazdaságnak hirtelen szembe kellett néznie a nadrágszíj parcellák világával, amely tényleg képtelen volt kielégíteni egy újra iparosodó ország, a városok éhségét…
˙
De nézzük a rendszerváltást és annak is mai „változatát”.
Egyetértve a szerzővel annyit tennék hozzá, hogy véleményem szerint Orbanisztán kormánya fejébe vette, hogy ha már a nagyüzemet, a téeszeket szétverte ez a jobboldali konzervatív-primitív társaság, akkor majd Ők újra teremtik a maguk nagyüzemét – persze csakis a saját szájízük szerint. Ennek vagyunk most a tanúi. Egy új feudalizmus van kialakulóban vidéken. Csak és kizárólag a csókos hűbéreseiket juttatják sürgősen a legnagyobb és legjobb földekhez, nem számít az se, ha nem ott lakik a majdani „gazduram”… A kisebb, nagyüzemnek nem annyira alkalmas részeket meg bérletbe adják a kevésbé, vagy nekik nem fontos személyeknek megmunkálásra. Így alakít új nagybirtok rendszert a falusi kiskanász, melynek földbirtokosai mind neki fognak gazsulálni, mint az ország legnagyobb birtokosának, a királynak…
Ezzel szilárdítja meg a hatalmát vidéken, miközben úgy gondolja, hogy így automatice megoldja majd a mezőgazdaság gondjait is… Az, hogy ez mekkora, de mekkora feszültséget szabadít a vidékre, nem kell hozzá hosszú idő hogy kiderüljön, hisz az újsüttetű nagybirtokos osztály egyelőre nem ért a nagyüzemi (a kicsihez sem)gazdálkodáshoz… A legfőbb birtokos viszont, már deklaráltan is, készülődik föl a budai várba. De úgy ám.
.
10:56 de.
A kastélyok már épülnek. Itt az az első…
11:35 de.
Pecor:
Én is pont erre céloztam !
Gondolatban megtapsoltam kiváló megállapításodat és engedelmeddel alkalmazni fogom a jelenség pontos ábrázolására, más helyeken.
Ennél találóbban , egy rövid tőmondatban nem lehet leírni a jelen szituációt.
2:20 du.
Geyza
Más oldalon már írtam erről a mostanában gyakran halott szóról hogy -ELNYERTÉK-így nyerték el a trafikokat,az állat tartásra berendezkedett gazdáktól a földjeiket és a sor végtelen.–Ha a csókosoknak valami megtetszik szemet vetnek rá-Törvényileg elvenni mégsem merik-hát kitalálták,hogy akkor ELNYERIK–Gondold át az utóbbi időben mi mindent
ELNYERTEK–Geyza használd nyugodtan bárhol–de én nem kedvelem mert, ha e szót hallom mindig eszembe jut,hogy most
megint megkárosítottak valakit.
2:32 du.
Pecor:
Hát lehet..megértelek.
De ennek a kifejezésnek , ebben a gondolat-körben ,van valamiféle ” Rejtői ” mélysége !
Ez fogott meg engemet .
3:05 du.
A Megy az eke című verset Illyés Gyula írta.
3:53 du.
Illés Béláról… A régi nyíregyházi Huszár laktanyát a Rákosi érában Guszev laktanyának hívták. Guszevről I.B. írt, állítva, hogy 1849-ben szembe fordult a cári hadvezetéssel a magyarok pártján. Kérdezték I.B.-t, hogy ezt honnan tudja. Az író mondja, hogy a minszki levéltárban sikerült nyomára bukkanni. Hamar kiderült a fineszes válasz titka: a minszki levéltárat földig bombázták a németek, talán ki is égett. Úgyhogy maradjunk abban: Guszev egy legenda.
3:14 de.
Ha nem lett volna a téesz-rendszer, akkor ma vidéken nem másfél millió ember éhezne, hanem mindenki – néhány tízezer nagybirtokost, meg állami alkalmazottat leszámítva. Egész falvak élnek a „postástáskából” vagyis segélyből, nyugdíjból. De a most nyugdíjra jogosultak lassan eltávoznak. Hatékony mezőgazdaság nem tart el annyi embert, mint amennyien Magyarországon éltek ebből. A rendszerváltás idején láttam a tévében több interjút. Az egyikben egy idős hölgy panaszkodott, hogy neveli a malacait, de a téesz nem küldte ősszel a kukoricát – micsoda szemétség. És senki nem mondta neki: Néni! Kikérte a földjeit, mert az „járt”, termelje meg rajtuk a kukoricát! Egy másik filmben szintén egy idősebb hölgy könnyes szemmel emlékezett a „régi jó világra”, amikor a nagyságoséktól ünnepekkor ajándékcsomagot kapott mindenki, előfordult, hogy cipő is volt benne! És neki sem mondta senki, hogy a korábbi évtizedekben meg megvehette azt a cipőt! Nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy a vidéki lakosság szeme kinyíljon! A baloldali, liberális tábor bűnösen elhanyagolja a vidék gondjait, így azután martalékul esnek az ájtatoskodó klérusnak, meg a bosszúszomjas gárdának. Hogy van az, hogy sokan úgy gondolják: ha a nála is szegényebb nem kapna segélyt, akkor neki több jutna?
6:20 de.
„Mavranyi Zsigmond a juhok mellett kecskéket tart és mangalicát nevel a hortobágyi tanyán, 15 éve bérli a legelőt, de most a tanya körüli földeket elhappolta előle egy patikus, akinek az Orbán-kormány megítélése szerint nagyobb szüksége van a legelőre, mint Mavranyi Zsigmondnak és társának.”
http://nol.hu/velemeny/20140214-a_miniszter_felrenez
6:39 de.
http://index.hu/belfold/2014/01/11/szurkemarha-gulya_ingyen_elviheto/
10:58 de.
Kedves Tüske Zsófia ékes bízónyítéka a fenti linkek,hogy miért irtózom hallani az ELNYERTÉK szót ami mostanában elég gyakran lehet hallani.Hány és hány Zsiga bácsi lehet,??-és valami rejtélyes oknál fogva minden esetben a védtelenebbtől nyerik
el a megélhetéséhez szükséges földjét vagy legelőjét.