Amerikai história I-II.

2014 március 1 6:00 de.21 hozzászólás

„Nehogy azt tessék hinni, hogy én minden nap ide járok, meg, hogy nincs mit csinálnom, csak az a helyzet, hogy elpilledtem egy kicsinykét ebben a nagy melegben.

Ne tessék csodálkozni azon, hogy magyarul, meg ilyen módiasan beszélek, mert én, kérem, Debrecenből való vagyok. Micsoda szép kis város volt az annak idején, de úgy hallottam, most már ott is csak azok a ronda nagy építkezések, azok a shopping centerek, na, azok úgy, de úgy elcsúfították!

’56-ban apus bezárta a businesst – volt egy kis rádióműszerész műhelyecskéje – és mindnyájan – apus, anyus, az öcsém és én – felültünk egy teherautóra, és meg sem álltunk Ausztriáig. Egy darabig csak csellengtünk a lágerben, mondjuk, nekünk, gyerekeknek nem is volt olyan rossz, de az apus csak lógatta a fejét. Nem volt ő hozzászokva a semmittevéshez, na. Aztán ott volt a lehetőség, először Kanadába kerültünk ki, de ott, Edmontonban, elég hideg volt, így aztán tovább mentünk Ausztráliába.

Apus úgy gondolta, ha elég messze leszünk, hát nem fogunk hazavágyakozni.

Apus Sydneyben alapított egy kis boltot. Elég jól ment az üzlet, de mégsem voltunk boldogok. Ahogy teltek-múltak az évek, valahogy beletörődtünk már, hogy nem megyünk haza, Magyarországra – az igazat megvallva, nem is volt miért. Nem volt ott semmi, ami megváltozott volna, amiért mi annak idején a világnak szaladtunk. Mondom, mi csak megvoltunk, de anyus, ő nem. Nem bírt enni, semminek se érezte az ízét. A kenyér nem olyan, mint Debrecenben, a zöldségfélékről, paprikáról, paradicsomról nem is beszélve…

Szüleink meghaltak, mi az öcsémmel ott maradtunk. Az öcsém tanult ember lett. Tehetséges ember. Szép házat vett Melbournben, szép felesége lett, szép gyerekei…Én csak Technical College-ot végeztem, ő Universitire járt. Kettőnkre kevés volt a pénz. De elég ügyes voltam az electronicban, így áthurcolkodtam az amerikaiakhoz. Ahogy fejlődött a világ, úgy fejlődött a radio operation is. Nagy cégnél dolgoztam, az American Broadcastingnál, állomásokat telepítettem Új-Guineában, Guamon, a Salamon-szigeteken…Gyönyörű bizonyítványaim vannak, akarja talán megtekinteni? Itt vannak a táskámban, mindig magamnál tartom őket, ki tudja, hátha, egyszer…

És ön, hova valósi, ha szabad érdeklődnöm? Budapesti? Az is szép város. Tizenkét éves voltam, amikor kivándoroltunk, de jó emlékszem, egészen tisztán emlékszem. Én mi van most ott? Új házak, új emberek, igaz? New life, new faces – így is mondhatnám.

Jó sorom volt az A.B-nél. A hűtőszekrényemben mindig volt sült csirke, szendvics, jeges italok. Az emberek kedveltek. Eljártak hozzám egy drinkre, vállon veregettek, és azt mondták: Sam, öreg fiú, te a barátunk vagy, te kiváló szerelő vagy, számíthatsz ránk! De amikor új főnök jött, és felmondott, mégse segítettek. Mindenkit kihajított. Az igazgatókat, még a gépíró lányokat is. A maga embereit dugta be a helyükre.

Gyönyörű bizonyítványokat írtak nekem. Ha akarja, meg is mutatom. Talán a kedves neje őnagysága is meg akarja nézni? Azt írták, hogy a radio és tv operationben mindenféle munkára excellent vagyok, és mindenkinek ajánlanak engem. De ők maguk nem akartak.

Panamából kaptam egy propositiont, hát odautaztam. Hosszú évekig én tartottam karban az adóállomást, de ez sok pénzt nem hozott a házhoz. Javítgattam a népek dolgait is, de a készülékek nem voltak valami jól. Afféle hamar elromló, tömeggyártott vacakok. Már megjavítani se volt érdemes azokat. Így aztán, amikor egy más jobot kaptam Texasban, odautaztam. Még jól is ment a sorom, igazán nem panaszkodhattam. De valami akkor elkezdett romlani a fejemben.  Kilelt a hideg, rázott a láz, zúgott a fülem és egyre rosszabbul láttam. Malária-féle, vagy valami ilyesmi, mondták.

No, de látom, untatom uraságodat. Tudom én, milyen az, amikor csak a panasz szól a másikból, még hallgatni se jó. Én holnap is itt leszek, tudja, itt olyan jól meghúzódhat az ember. Elücsörgök a sarokban, nem zavarok senkit. Ha gondolja, itt megtalál, és én elmondom, hogyan is jutottam idáig.”

— x —

„Hát, csak visszahozta a kíváncsisága, már, ha szabad így fogalmaznom. Örülök neki. Tudja, egyre kevesebbszer esik meg velem, hogy valaki kíváncsi a történetemre. Pedig tanulságos, nagyon tanulságos, higgye el.

Kórházba kerültem. Gyógyítottak ott engem mindenféle doktorok, amerikaiak, még egy ázsiai is, de sehogyan se lettem jobban. Magyarországon nagyszerű orvosok voltak! De ezek ott, eh! Jobb nem is beszélni róla, egyikük sem értett semmihez. Na ja. Közkórház volt, a privátra nem volt jó a biztosításom. Így hát, amikor már néhány hete ott feküdtem a kórházban, odajöttek hozzám az office-omból, és mondják: te Sam, legjobb lesz, ha megírod a resignationedet. Én mondom rá, hogy nem írom meg, mert beteg vagyok, és valamiből csak élnem kell! Ők meg: ha magadtól nem mondasz fel, akkor elbocsátanak, aztán mire lesz az neked jó? Így pedig kapsz egy kiváló bizonyítványt, és keresel magadnak jobot valahol máshol. Mit tehettem volna, felmondtam…Nem kezeltethettem tovább magamat, nem volt pénzem…Majd megmutatom önnek az igazolásokat, és a véleményt. Megláthatja maga is…

Olvastam, hogy Bronxban szükség van tv-szerelőre – egy kínai adta fel a hirdetést, most mit tetszik szólni, egy kínai! Hogy változik a világ! – hát ideutaztam. De ez már nem a régi…itt már nincs mit javítani. Itt már csak paneleket, meg főegységeket kell cserélgetni – már, ha egyáltalán – meg kibányászni a roncsokból a még használható alkatrészeket. Nem, uram, ez már nem az igazi…öreg vagyok én már ehhez. Egyre gyengébben működik a fejem, a kezem is erősen remeg, és erőm sincs. Pago Pagoban  jó sorom volt. Jól megfizettek, jó stuff radio volt, nagyon contemporary. Itt meg, valaki fiatalabb, erősebb kell, aki éjjel is megy, ha elromlik a készülék.

A szemem előtt olykor foltok ugrálnak, és egyre rosszabbul látok. A fülem meg csak zúg, zúg. Enni se bírok. De milyen is az étel, amit a hotelben adnak…csupa moslék! Mit nem adnék egy igazi, magyar home made vacsoráért! Nem, szeszes italt nem iszom. Árt a fejemnek, a kezem is jobban remeg tőle.

Szóval, hol is tartottam…Ahá, talán ön javallana nekem valamit, hogy mit csináljak. Most biztosan azt gondolja: miket beszél ez itt össze, ott a fivére, segítsen rajta az. Attól kérjen tanácsot. Igen, van fivérem, very important person. Nagy karriert csinált a textilszakmában. Egy nagy gyár igazgatója. Tegnap San Franciscoban volt, egy business conferencen. Ilyen közel volt! Hogy vártam őt! Rendeltem egy dinnert Marynél…tizenkét személy, többek közt a kínai igazgató is…sok-sok ember, akik engem mind ismernek…Hadd lássák, milyen öccse van Samnek!

Az öcsém meg, tudja-e, mit tett, uram? Áttelefonált Friscoból, hogy nincs ideje, nem jön. Nem jön! Ó, uram, ha én ezt tudom, én utazom át Friscoba…hogy legalább viszontláthassam, elbeszélgethessünk! Hiszen ő az én egyetlen testvérem, és nekem nincs senkim a kerek világon…

És tudja-e, uram, mit mondott nekem az öcsém, nekem, a tulajdon bátyjának? Te, Sam, te csak ne gyere énhozzám, Melbournbe. Ha látni akarsz, írd meg, én megtalállak majd Bronxban. Ha Amerikából elutazol, ne keress jobot Ausztráliában. Ott nincs szükségünk olyanokra, amilyen te vagy. Ott fiatalok kellenek. Te csak menj inkább Kanadába. Ott talán akad számodra munka.

Én, uram, a rossz egészségemmel, abba a hideg világba? Hát mit szól ehhez, uram? Mégis, mit? Csak ketten voltunk testvérek. Szégyell ő engem talán? Hát lehet az, hogy az egyik testvér szégyellje a másikat? Mit tettem én rosszul, hogy erre jutottam? Tudom, hogy egy senki vagyok, nobody, egyszerűen senki. Nincs pénzem, egészségem sincs, fiatal se vagyok, családom sincs. Csak ez az egy testvérem. Hova menjek most már? Nincs a világon egy ország, mely az enyém lenne, se egy otthon, melyet magaménak mondhatnék. Én tudom, hogy elutazom oda, ahová senki sem akar utazni. Még egy év, kettő, talán öt, folyton más engagement, és egyre kevesebb pénz, egyre rosszabb környék.

Mert ugyan, kinek kell most már az öreg Sam?”

Harmadnap már nem találtam Samet a kávézóban. Abe-t, a pultost is hiába kérdeztem (már, ha így hívták), nem ismerte, azelőtt nem is látta.

Még a valódi nevét sem tudom.

Most már csak Sam marad, a világcsavargó, magányos magyar, Debrecenből…

21 hozzászólás

  • Amerikai historia I-II. Van ilyen? Lehet. A képzeletben minden létezhet.
    +++++++++
    Magyar történek I-II.: Nem képzeletbeli, hanem tény.
    Elment egy tüntetésre egy asszony és ezért írásbeli bocsánatkérésre kényszerítették, kormányhűséget követeltek, miután mégis, többször is megtagadták a munkanélküli segélyét a fizikailag és mentálisan lebetegedett asszonynak!

  • gyula bognar: csak a fantáziám szüleménye…

  • Heijjjjj..de mennyi , fenntebb látható rádiót javítottam én , még a régi szép időkben.
    De most nem érek rá mesélni a szép rózsaszínben izzó lámpáiról , le kell menjek a laborba , programot írni valami nevesincvs mikroprocesszorra …

  • Még ha a fantázia szüleménye is,biztos vagyok benne van ennek egy kis valóságalapja is.Az élet produkál hasonlókat.
    A cikk remek és hogy őszinte legyek,úgy mellbe vágott,majd ki repültem az ablakon.Meghatott a történet akár valós,akár nem.
    Köszönöm!

  • Literary Disclaimer: „All characters in this publication are fictitious and any resemblance to real persons, living or dead, is purely coincidental.”
    Minden karakter ebben az írásban képzelt személy, bármilyen hasonlóság valódi személyhez, élő, vagy halott, kizárólag véletlen.

  • Gyurcsány Ferenc pártelnök youtube csatornájára csütörtökön került fel egy videó, amelyben egy berettyóújfalui kétgyermekes anya arról beszél, hogy megvonták tőle a foglalkoztatást helyettesítő támogatást. A 2006 óta munkanélküli nő elmondása szerint a hivatal ezt először arra hivatkozva tette, hogy elutasított egy takarítói állást, majd később azt mondták neki: gondolkozzon el, hol volt, mert „rosszkor, rossz helyen volt”.
    A nő a DK elnökével folytatott beszélgetésében azt valószínűsíti, hogy az egész amiatt van, mert elment azon berettyóújfalui gazdák tüntetésére, akik nem nyertek földet. Beszámolója szerint a munkaügyi kirendeltség bocsánatkérő levelet kért tőle, amit ő megírt, s azt a választ kapta, hogy majd eljuttatják oda, ahová kell.
    Varju László, a DK pártigazgatója szombaton az MTI-nek nyilatkozva megalázónak és felháborítónak nevezte, hogy a hivatal a tiltakozó demonstráción való részvétel miatti bocsánatkérő levél ellenében adná vissza a foglalkoztatást helyettesítő támogatást. Mint fogalmazott, látható, hogy „egy megfélemlített országban élünk”, ahol nemcsak az anyáknak, hanem a vállalkozásoknak, önkormányzatoknak is ugyanilyen a helyzetük.

  • ILYEN országot
    kíván nekünk ,itt élőknek ,
    a kedves ” tárgyilagos ” Figyelő.
    Onnan a messzi távolból.Mert ő jobban tudja.

  • Ille Ur!
    Az iras valoban jo, bar nehez elkepzelni, hogy honnan ir szinte tapasztalatbol? Lenyeg a lenyeg, hogy van benne realitas(sajat boromon tapasztaltam),de az utolso HOZZASZOLASERT nagyon kar. Mindent elrontott. Gondolom, ez az On alap termeszeten alapul. Kar…
    Es kerem neija ide, hogy nem erdekli a velemenye, mert aztudom. Viszont masokat erdekelhet.
    Ismetelten mondom: a cikk jo, csak nem jovok ra, honnan ismeros.

  • jimbo: gondolom, a saját életéből. én soha nem jártam az óceán túlpartján. egyetlen írásomnak sincs valós tapasztalati alapja. vegyük úgy, hogy jó a beleérző képességem, valamint istenáldotta tehetség vagyok 🙂
    az utolsó hozzászólásom magát érinti, és nem a cikket. maga nézte le bognárt.
    az alaptermészetem pedig szelíd, simulékony, jólelkű, sőt, szeretetre méltó, segítőkész, mély érzésű, szóval, maga a tökély…CSAK NEM BÍROM, HA EGY BARÁTOMBA BELERÚGNAK!

  • Ille Ur!
    Ezek igazan szep jellemvonasok. Milyen kar, hogy itt nem ossza meg ezeket velunk is. Ja, igen . On szelektal. Okay. De akkor fele(ha nem tobb) mar meg is dolt az Onjellemzesebol.
    Gy. Bognart nem neztem le, maxi helyere akartam tenni, bar ez tudom remenytelen kiserlet volt, mivel Bognar UR sose fogja elismerni hogy tevedhet is es nem O a TUTI.

  • Kulonosen, nem rugtam bele, ezt csak On magyarazza bele a szokasos modjan. Ha valaki itt rugdos, akkor az On.

  • jimbo: semmi gond. ha nem ismeri fel a pozitív jellemvonásaimat, hát nem ismeri fel. szegényebb egy élménnyel 😀

  • „A 2006 óta munkanélküli nő elmondása szerint a hivatal ezt először arra hivatkozva tette, hogy elutasított egy takarítói állást, majd később azt mondták neki: gondolkozzon el, hol volt, mert “rosszkor, rossz helyen volt”.”
    – 2014-ben véletlenül pont Gy,F,-nek mesél! Roppant hiteles! 🙂

  • lelszi: mondja, maga szerint az a probléma ebben, hogy pont gyurcsánynak mondja el? ennyi az összes kifogása?

  • Video… Ugy tunik, hogy a „demokratikus” baloldalnak, mar volt egy video mizeriaja. Ez mivel hitelesebb,mint az volt, mikor gyurcsany is ott van?

  • jimbo: mivel maga az első perctől kezdve – politikai szembenállásunk okán – személyemmel foglalkozik (ha akarja, ide idézem első pimaszkodását) – az utóbbi időben pedig a baloldallal, úgy en bloc – és nem írásaim tartalmával, javaslom, hogy nézzen magába – ne izguljon, nem lesz különösebben mély – és a jövőben ragaszkodjon a tárgyszerűséghez.
    a hitelességről pedig szakadjon le. tudja, azért, mert van egy ócska bocskaija, meg egy galambleszarta székelykapuja, nem lesz hitelesebben hazaffy, mint bárki más!
    maga is csak azzal foglalkozik, hogy a gyurcsány, de azt el sem tudja képzelni, hogy a fideszes seggnyaló apparátus valóban így dolgozik?

  • Ezt Maga is es sokan masok is tudjak, hogy nem. De jo kampany anyag. Baj csak ott van, hogy ezzel(es tobbivel)csak es csak a jobbik malmara hajtjak a vizet.Aztan majd a szavazokat ocsaroljak,mert a jobbikra szavaztak. Kar…Lenne olyan is ami helytallna,csak meg kellene keresni. Ez tiz honapos itthonletemmel, mar tudom. Furcsa, hogy Onok nem tudjak…

  • jimbo: én nem tudom, ahogy azt sem tudom, mi oka is lenne az asszonynak hazudni? hiszen a videót a döntéshozók is láthatják, és már csak azért is elmeszelik, bocsánatkérő levél ide, bocsánatkérő levél oda.
    sántít ez jimbo, de mindkét lábára!

    ha meg a jobbik malmára hajtjuk a vizet, az, biza, zseniális húzás! ugyanis a jobbik csakis a fidesztől vesz el szavazatokat! de azzal együtt se fog kormányzó párt lenni, kivéve egy esetben, ha a fidesz lehajol értük. vona führer pedig kijelentette, hogy ők aztán a boga úristennek se lépnek szövetségre senkivel!
    mi történik? maradnak ellenzékben, a fidesz 2/3ának pedig annyi. vagy segget csinálnak a szájukból, és akkor a jobbiknak annyi. ez, biza, kurva nagy 22-es csapdája!
    mit szól ehhez a verzióhoz?
    amúgy én azt furcsállom, hogy 10 hónapos itthonléttel a háta mögött van mersze ilyen kategorikus állásfoglalásra. lófaszt se tud maga, jimbo, a valóságról!

  • Hát a idézett nővel kapcsolatos cikk legalább annyira hiteles,mint Ille -sohasem tapasztalt-élményének …..
    a megosztása,de semmi meglepő nincs ebben,csak magát adja…!

  • boda: milyen idézett nő? azon kívül, ez a kultúra rovatban jelent meg. tudja, az ilyesmit úgy hívják, novella. általában a fantázia terméke. bár, ahogy magát itt megismertük, ehhez a fogalomhoz nem sok köze van.
    tényleg, magának be kellene vásárolnia valami autonóm fényforrást, olyan sötét 😀

  • Ille!
    A Gyurcsány féle cikkből idézett nőről beszéltem,ugye nem egyenesben nyilatkozott ide a fórumnak???,maga már a vádaskodásában is egyre szánalmasabb…..és h…..bb!