Meggyőződésem, hogy a jogállam alapja a törvény, amit az emberek azért találtak ki, hogy az együttélést normális keretek között szabályozzák. Szerintem jogos az a kitétel is, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít annak betartása alól.

Ámde mi van akkor, ha képtelenség egy mezei érdeklődő számára még csak megismerni is a törvényeket? (Nyilván akkor jönnek a jogászok, oszt jónapot.)

Erre a kérdésre akkor jutottam, amikor elolvastam a hvg.hu oldalán Gergely Zsófia Besúgót csinált a Fidesz a közös képviselőkből című írását. E cikk lényege, hogy a rezsicsökkentési őrületnek az eredeti szándék szerint kizárólag magánszemélyek lehetnek a kedvezményezettjei. Ámde a társasházak többségében működnek cégek, irodák is, ezeket nem érintheti a rezsicsökkentés áldása. Viszont a társasházak jó részében a szemétszállítás, meg a víz-csatorna szolgáltatás díját közösen fizetik, nem lévén egyedi mérőhely. (Vízórák még csak-csak vannak, de a szemét mérése egyedileg pillanatnyilag lehetetlen, és kérdéses, hogy megérné-e?) Ezért a cikk szerint a törvényhozók a 2014/XI. törvényben azt találták ki, hogy a közös képviselőknek jelenteniük kell a szolgáltatónak, hogy a házban lévő lakások milyen arányban vannak személyi, és milyen arányban cégtulajdonban. Így tudják megállapítani a ház közös szemétszállítási és vízdíját – hiszen a céges lakásoknak nem jár a rezsicsökkentés. A törvény azonban nem egyértelmű – így a cikk, hiszen nem taglalja, hogy mi van akkor, ha a cégtulajdonos a saját lakásába jelentette be a cég telephelyét.

Illusztráció: gordoncampbell.scoop.co.nz

Kanadaiaknak: Magyarországon mintegy 900 ezer kisvállalkozás működik, egyéni vállalkozói, vagy betéti társaság formájában, de egyetlen okuk a létezésre, hogy az alkalmazotti létből kitaszítva a munkáltatónak kevesebb kötelezettséget jelentve egyáltalán dolgozhassanak. Alkalmazottjuk többnyire nincs, saját termékük nincs, számláikat havi rendszerességgel ugyanannak a cégnek nyújtják be, ugyanarra, a többnyire azonos összegre és teljesítésre hivatkozva. Sokan még a saját lakásukat is „átíratták” a vállalkozás nevére, hogy a rezsiköltségeket leírhassák a cég adóköteles teljesítményéből.

A cikk taglalja azt is, hogy a február 18-án a Magyar Közlönyben közzétett törvény március 10-én lépett életbe, így minden közös képviselő, aki nem nyújtja be az általa kezelt ház lakásainak tulajdonviszonyait taglaló bejelentést a szolgáltatóknak – ami minden hónapban kötelező – törvénysértést követ el, és szankcionálható: például azzal, hogy a társasház egészét kizárják a rezsicsökkentés áldásaiból, és ezért a közös képviselő felel. Hogy hogyan, azt a cikk szerint nem taglalja a törvény.

Kíváncsi lettem erre, a magyar valóságot még nyomaiban sem ismerő, viszont mindent erőszakosan, a hatalom szempontjából értelmező törvényre, ezért megnéztem a Magyar Közlöny 2014 február 18-i számát, abban is a hivatkozott 2014/XI. törvényt.

Nos, ebben szó nincs a közös képviselőkről – a törvény egyébként a fogyasztóvédelmi, a devizahitelek törlesztéséről, meg a villamos-energia szolgáltatási törvény változásairól szól, a szokásos rendben: XY tv. XY §-a, XY bekezdésének XY pontja változik erre. Hogy mi, miről, mire – arról legfeljebb az érintett terület jó ismerőinek lehet fogalma, egy jogot követni szándékozó állampolgárnak biztosan nem.

Megpróbáltam rákeresni a végrehajtási utasításra – sikertelenül. A lényeg az, hogy a cikkben hivatkozott törvény nem tartalmaz a közös képviselőkre vonatkozó kötelezettségeket – legalábbis a Magyar Közlönyben megjelent változata.

Innentől fogva két kérdés is adódik. Az első: ugyan honnan tudja meg egy mezei közös képviselő, hogy március 10-től minden hónapban kötelessége jelenteni a víz-csatorna és a hulladék szállításával foglalkozó szolgáltatónak, hogy házában hány lakás van személyi, és hány lakás céges tulajdonban? Az már csak hab a tortán, hogy a találomra megkeresett szolgáltatók sem tudtak e törvényi változásról, fogalmuk sem volt arról, hogy mivan?

És itt lép be a második következtetés. A Párt és egyszemélyes vezetője gyakran és büszkélkedve hivatkozik arra, hogy uralkodásuk idején több ezer törvényt fogadtak el, módosítottak. Hát persze. Annak a Pártnak, amelyik a polgárok minden lépését ellenőrizni kívánja, és ennek érdekében többször is hoz személyre szabott törvényeket, nincs könnyű dolga. A minden részletében szabályozni kívánt élet ugyanis eléggé nem elítélhető módon nem alkalmazkodik a hülye törvényekhez, ezért újabb és újabb törvényekre van szükség. Mint a fent említett példa is mutatja, leggyakrabban azért kell törvényt hozni, mert az előző marhaság újabb és újabb, a való élettel köszönő viszonyban sem lévő, elképzelt helyzeteket képtelen kezelni. Mint a rezsicsökkentési idiótaság. Amely törvényben szabályozza, az egyébként a piacon olcsóbbá vált áram, gáz stb. árát, ráadásul tök fölöslegesen, hiszen e termékek díját korábban is az állam határozta meg.

És egyébként: tessék mondani, egy törvénytisztelő magyar állampolgár ugyan honnan tudhatja meg, mi a bánat vonatkozik rá, ha a Magyar Közlönyből sem? Ez az a kártétel – nemcsak a jogállammal, hanem a magyar, törvénytisztelő állampolgárokkal szemben is -– amelyet a jórészt jogászokból álló Párt elkövetett mindannyiunkkal szemben. Megerősítette a magyar közvélekedésben amúgy is uralkodó nézetet: hogy egy dolog a leírt törvény, más dolog, hogy kinek kell betartani, és hogyan. Erre jók a homályos megfogalmazású gumiszabályok, az élet minden területét szabályozni akaró, de a közember számára szándékosan érthetetlenné és elérhetetlenné tett paragrafusok.

Rátesi Margit