…folyóknak, rendelkezéseknek, lelkiismeretünknek (már akinek?), anyagi- erkölcsi lehetőségeinknek, tervezéseinknek – majd annak megvalósításának.

Egyetlen egy gát nem ismeretes: Orbán Viktor pénzszórásáé.

*

A megtévesztettek, sokan az előbbi választáskor is rossz lóra tettek, s most is többen fontolgatják, mert agymosottak, miszerint ismét u.erre a „gebére” tesznek, mely ló csak ott húz, ahol némi zabot adnak néki.

Hahahaha! A gebe ezer sebből vérzik, a patáját sem kezelik, régen nem csutakolták, csak a robotot várják el tőle, s ezért még hálás is legyen!

*

No és a többi zabbal mi lesz? Azt azoknak a lovaknak adják, melyek szárnyakat növesztettek és azon röptetik feljebb pozícióban lévő honatyáinkat. Értsd ez alatt sajtó, köztévé, plakátok „királya”, miszerint „Magyarország jobban teljesít”!

No, mihez képest? Meg kellene számolni, mennyivel többféle adót hajtanak be rajtunk, mint az előbbi választás előtt…

Ordítani, de sírni sem akarnék, de káromkodni sem. Valahogy, ez utóbbi nem megy, nem olyan nevelést kaptam. Nem tudom kinek a szerencséjére…

*

Jacek Yerka

Abban biztos vagyok, hogy még az átkosban sem tolták ki taligával a milliókat a határon kívülre, amikor itthon, pontosan több ezer helye volna.

Kis hazánkban megy a tarhálás, a kuncsorgás, a telefonon való hívások utáni adakozás, az erre való felhívások. Cél és alany mindig akad, nem is kell nagyon keresni.

No igen, aztán mély hallgatás, hová lett a pénz? Az ilyenfajta közadakozás sorsáról sehol nem olvastam, nem hallottam, mennyi pénz is gyűlt össze? Arról „énekelek”, amit jó érzésű, jó lelkű, szerény körülmények között élő emberek adakoztak.

De azért megy a talicska, feltartóztathatatlanul…

Ugyan, ki fogja a talicska két szarvát?

Országunk első embere, aki egy személyben dönt a befolyó adóink sorsáról. (Hja, jelenleg 41 adó van, de lesz még több is)!

Ha ő úgy ítéli meg, hogy oda köll, akkor oda is utalja azt, amihez a világon semmi, de semmi köze. Ha csak annyi, hogy ezeket a milliókat ITTHON, kis HAZÁNKBAN köllene arra költeni, AMINEK ezer helye is lenne…

De nem, megy a talicska, nemcsak saját céljaikra, de kifele, az országhatáron túlra is.

Kit is akar ezzel a rendelkezésével, tettével lefizetni?  Nem kérdés. A még több szavazót, miszerint ő bizonyíthatóan jó ember.

Ezt itt és most, de előzőleg is, sőt a jövőben is erősen megkérdőjelezném.

*

Példát írok, ha egy családfő mindazt a pénzt, amit a gyerekei, a felesége fizetés okán hazahoz (no, nem talicskával!) . A családfő egy, hogy udvariasan fejezzem ki magam, beteg fejjel, ebből adódóan beteg gondolattal különböző alapítványokba oszt szét. Ami önmagában dicsérendő.

De két okból elítélendő: 1.) a beérkező jövedelmek ellenére, otthon kikapcsolják a villanyt, a gázt. Üres a tányér, amikor a gyerekei, felesége enni akarnak. Másoktól levetett ruhákból és kínai összefércelt holmikból öltözködnek. Erre telik!

„Fogjatok vissza az igényeitekből”! – harsogja a családfő.

2.) A családfő cezaromániában szenved. Mániája az, hogy fejet hajtsanak, jó embernek titulálják! Hiszen ő az adakozó! – Egy személyben. (Hja, a család? Szükséges rossz. Ők csak dolgoznak és hazahozzák a fizetésüket, amit a családfő szerte-szana osztogat).

*

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ön a mi leadózott forintjainkból, a mi megkérdezésünk nélkül, önhatalmúlag dönt. Fenti példaként megemlített családfő szerepét játssza, mert Ön is szerte-szana szórja a mi pénzünket.

Iskolák zárnak be, emberek vegetálnak.

Önnek ez nem számít. Csak egy a fontos:  Ön jó ember. Higgyék ezt minél többen.

Minél többször így alánk vág, méghozzá jó éles kaszával, annál többen felébrednek, sőt ki is mondják, alkalmatlan erre a posztra.

Csak arra kérnék választ, mit tesznek az Ön tanácsadói? Természetesen jó pénzért? Megsúgom: bólogatnak. Nehogy elessenek a zsíros jövedelmeiktől.

Ez kriminális! Égbekiáltó!

*

Az eszemet hová is tettem, hogy Wesselényihez, netán Széchenyihez hasonlítanám? Valóban én is meggyárgyultam?!

Biztosíthatom, nem.

Ők nem így tennének.

Rendet, megélhetést a saját országunkban kellene tenni. A tovább segítség – megkockáztatnám’ – a saját vagyonából, de onnét korlátlanul és folyamatosan. Megélhetési,  kenyérgondjai nincsenek, úgy tudom. Ezenkívül ipam-apam-unokatestvér és azon túl is a közvetlen talpnyalók tömegének nem is kell olyan nagyon keresgetnie a zsebeikben, van ott még ennél több pénz is. Őket is meg kell(ene) agitálni! Adakozzanak, országhatáron kívülre, ha már itthon annyira nincs szükség arra a bizonyos száz millió forintra!

Adakozzanak! Adakozzanak, de a sajátjukból!

*

A mi leadózott pénzünkből nem. Annak a pénznek itt van helye: Magyarországon, az országhatáron belül!

Szóltam.