A whiskey, ahogy én ismerem 7/a
Sziasztok. Elérkeztünk a végéhez… Egy kedves „hódolóm” szerint abbahagyhatnám már. Remélem, örömmel fogadja az utolsó részt.
A „maradék” persze kicsit sántít, hiszen itt van rögtön a világ legnagyobb whiskygyártó nagyhatalma India. Ezen azért nem lepődhetünk meg, hiszen egy milliárd ember él ott, kikben erős nyomott hagytak az ír és skót hagyományok az angol elnyomás alatt. Mennyiségben a legtöbbet készítik, de a minőséggel nem nagyon foglalkoznak. Hab a tortán pedig az, hogy ha nem figyel az vétlen áldozat, akkor könnyen belefuthat egy melaszból gyártott italba, ami Indiában engedélyezett, mint whisky. Ha biztosra akarunk menni, akkor az Amrut nevű készítményt kóstoljuk meg. A Himalája lábánál termelt árpából készítik Bangalore-ban. Követik a skót hagyományokat, de nem kezelik tőzeggel. Az érlelés először töltött amerikai tölgy hordókban történik. A trópusi éghajlat nagyon felgyorsítja az ital érését, így mintegy öt év alatt fogyasztásra kész lesz. Ez azért is fontos, mert az angyalok része itt a skót 2 % helyett 16% (!!!!) évente. Alig marad a hordóban pár liter whisky. Az Amrut nagyon sikeres lett a világszerte. Egyedi íze sok barátot szerzett neki. Ez egy Single Malt 40 %-os palackozással, címkéjén a Himalája képével. Gyártják még a Fusiont 50 % alkoholtartalommal. Miután a világ nem ismerte el a melaszt, mint whisky-alapanyagot, India nagy adókkal védi az importtól a saját whiskynek tartott italát.
Illusztráció: shiftinglight.com
A család legújabb tagja Taiwan. Ez az ország a skót whisky hatodik legnagyobb felvásárlója. Egy bizonyos Chang úr 2005-ben kezdte el építeni lepárlóját. Egy év múlva már el is kezdte a gyártást. A trópusi érlelést keveri a skót lepárlási módszerrel. Italának titkát a hordó anyagában látja. Speciálisan válogatja Dr Jim Swan. A Kavalan gyümölcsös ízű fantasztikus ital. Ára ellenére ajánlani tudom mindenkinek. Minden cseppje megéri az árát.
Dél Afrika. Itt a gyártást két momentum is akadályozta. A kezdeti lépéseket a II. Búr háború törölte el, majd a későbbieket az 50-es években a 200%-os adó tette tönkre. A „whisky” itt a skót Islay szigeti Bowmore és a hazai szesz blendje volt. A Three Ships 1977-ben került piacra, és ezzel elkezdődött a modern gyártás. Kóstolókat és Whisky Live Show-kat tartanak. Az apartheid megszűnésével a feketék is a whisky felé fordulhattak. Nekik és a nőknek gyártják az édesebb malt whiskyket. Elindult a folyamat, már nem kell sokat várni, hogy megkóstolhassuk Magyarországon is. A Bain’s Cape Mountain már ezek jegyében született.
Ausztrália. Azért itt sem ér minket meglepetés, hiszen a skótok és írek ide is nagy számban települtek ki. Természetes, hogy nem maradtak ki az ital gyártásából. A megdöbbentő csupán, hogy nagyon későn kezdték el. Mr. Bill Lark vett egy kis üstöt, tanulmányozta a gyártást, majd a miniszternél kijárta a gátló törvények megváltoztatását. Helyi termésű árpából enyhén tőzegelt italt kezdett gyártani Tasmániában 1992-ben. Nekem nem ízlenek e távoli világok ízei, de ez legyen az én bajom. Sajnos az áruk is nagyon magas. De azért remélem sikeres lesz, mert színesíti a palettát.
Az új-zelandi whiskygyártás sajnos megszűnőben van, az utolsó Milford néven árult palackokból sikerült egyet megszereznem. Remélem, nem adják fel!
Elérkeztünk Japánba. A japán whisky fantasztikus. A japánok nem szoktak félmunkát végezni. A whiskyjüket persze Skóciának köszönhetik. 1899-ben megalakult a Kotobukiya üzem. 1918-ban Masataka Taketsurut Glasgowba küldték továbbképzésre. A Hazelburnban és a Longmornban volt gyakornok Campbeltownban. Persze a szerelem sem kerülte el és feleségül kérte Rita Cowan skót hölgyet, sikerrel. 1923-ban Torii-san alkalmazta Yamazakiba főzőmesternek. Mikor különváltak akkor Taketsuru megalapította a Nikkát, Torii-san pedig a Suntoryt. Az alapok a skót módszer, de a kísérletezésnek és a japán tölgynek köszönhetően egyedi ízekkel készülnek a mesebeli italok. A gabonás jegyeket mellőzik, ezért nagyon különböznek a mintául szolgáló skótoktól. Nem utolsó sorban még megfizethető is. A Nikka All Malt félliterese már 5000 forint környékén kapható. De a többi sem drágább skót barátainál. Szerintem egyenrangú választás az ősökkel. Persze a csomagolás is méltó a belső tartalomhoz. Feltétlen kóstolásra ajánlom, és állandó darabok lesznek, lefogadom, bárki bárszekrényében. Nyolc lepárlójuk már behálózza Japánt, lehet válogatni.
Térjünk vissza Európához. A teljesség igénye nélkül, párolnak már Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Németországban, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Korzikán, Törökországban és Csehországban is. Ki gondolná, hogy Spanyolország Európa legnagyobb whiskyfogyasztója? Igaz, ők inkább koktélokba pancsolják.
Az első raktárház Kilmarnockban.
A franciák megpróbálnak egyedi ízű nedűt párolni. Saját árpából, saját tölgyfából nagy nehézségek árán desztillálnak. A breton árpát nem lehet malátázni. Ki gondolta volna? Már az megkérdőjelezhető volt, hogy a bor hazájában miért akar valaki whiskyt gyártani? De mint tudjuk a bretonok nem egy hajlékony nép. Álljon itt Jean Donnay ars poeticaja: „Nem francia whiskyt gyártok, breton whiskyt desztillálok, ami a kelta whiskyvel és a tengerrel áll kapcsolatban. Whiskygyártás megalkuvást nem ismerő hittel: ez nem csak francia, breton vagy kelta tulajdonság – ez talán a whisky lelke”. Lehet-e ezt szebben mondani? Ha lehet, én inkább a borukra szavazok. De ez is ízlés dolga, de megkóstolni javallott. Donney itala a Glann Ar Mor Kornog. De párolnak még ott számos fajtát.
Szorgalmas kísérletezők osztrák barátaink is. Négy lepárlójukban sok féle whiskyvel próbálkoznak. Whisky Show-t rendeznek évente és whiskyboltjuk is szót érdemel; Potstill névre hallgat és egy nagyon kellemes poros félhomályban leledző helyiség nagy választékkal. Tulajdonosa a mindig vidám Mario aki whiskytudós és le sem tagadhatja szeretetét a whisky irányában. De miért is tagadná? Ha szerencsénk van, akkor ott találjuk egy törzsvendégét, aki kellemes szivarfüsttel teszi teljessé a hangulatot. Gyártanak mindent, maltot, blendet, bourbont és gabonawhiskyt. Íz világuk nekem nem fekszik, de hát minden nem lehet az én szájízemnek való. Bár Hans Reisetbauer főzőmesterének ízlése találkozott az enyémmel. Ennek ellenére van három flaskám a polcon a sógoroktól. Egy malt egy bourbon és egy rozs. Mint a három testőr. Nem rosszak, de szerintem van még javítani való rajtuk.
A cseh italt nem kóstoltam még. Valahogy mindig kimaradt. De üzletük nagyon szép. Prága belvárosában található egy régi őrtoronyban, étterem és bolt. A felszolgáló (sokkal több annál) egy skót szoknyás srác, aki elárulta, hogy ő angol tulajdonképpen. Megismerkedésünk estéjén éppen whiskykóstolót tartottak. Mivel vacsorázni ültünk be, meginvitált az emeletre a kóstolóra. Befizetve nem voltunk, ezért természetesen nem kaptunk kóstolót hivatalosan. A cseh nyelvű előadás sem villanyozott fel minket, ezért fordított angolra nekünk és minden kóstolásnál elsőre átnyújtotta nekem a saját poharát. A vacsora elsőrangú steak volt és végül nagyon jó hangulatban távoztunk. Kedves ajándékot is kaptam és persze néhány flaskával gazdagabban tértünk szállásunkra, de láthatólag nem bánták.
Wales. A szigeteken van, de mégis Európa más részének számít a whisky szempontjából. A történet szerint egy walesi úriember úgy gondolta nem élet az, hogy szűkebb hazájának nincs saját itala. Penderyn néven kezdett párolni olyan nagy sikerrel, hogy a szakírók azonnal a csúcsra emelték az italt. Az elérhető 100 pontból 92-96 pontot kapnak. Ugyan is már négy féle kapható, a malt és három féle boroshordóban utóérlelt változat. Nekem a malt és a madeirás van meg; és állítom, megérdemli hírnevét. Egyetlen apróság bosszantott. Gyönyörű sudár üvegben árulják, ami pont 2 milliméterrel magasabb volt, mint a régi polcom. De megoldottam, vásároltam másik polcrendszert. Így már nem kell külön árválkodniuk.
Stephen Smith
Author: KMH Vendégszerzők
12:00 du.
A fénykép ha nem lenne egyértelmű Johnnie Walker első raktárháza. Ma városi irodák.
12:31 du.
na, én is voltam egy hasonló kóstolón, réz ádám volt a házigazda (mint a johny walker hazai nagykövete) csodálatos bemutatót tartott az alföld és a felföld termékeiről, szó szerint bejártuk skóciát, mivel az előttünk lévő térképre helyiérték helyesen voltak felhelyezve a kis kóstoló poharak. valami egész keveset meg is tanultam, mit is kell kiérezni a whiskyből, de ez természetesen csak a felszín kapirgálása.
persze, jó magyar szokás szerint, utána volt a „szabadrablás”, mivel 6 különféle JW-t mértek a pultokban a bemutató után, méghozzá korlátlanul.
12:50 du.
Volt Kék és Zöld is? Melyik ízlett?
1:14 du.
llanfair: passz. a poharakban nem láttam a forrást, a pult mögött meg mind1 volt 🙂
de egy különösen ízlett. réz ádám kérdezte, mégis, mit érzek rajta? mondom: a magam részéről napon átmelegedett deszka szagát, tengerszagot és némi füstölt halszagot.
azt mondja erre: nem véletlen, mivel a raktár, ahol tárolták, a kikötőben áll, deszkából van, és mellette áll egy halfüstölő. a hosszú évek alatt átjárta a hordókat ezek a szagok, és belediffundáltak a whiskey-be.
azt már meg sem kérdeztem, hogy amikor egy másikon a bírkozószőnyeg és a fiú öltöző szagát véltem felfedezni, hol volt a raktár 🙂
1:33 du.
Ille István: Ki ült melletted?
1:39 du.
llanfair: 😀 😀 😀
de komolyan: amikor réz elmondta, hogy mire figyeljünk, valóban átjöttek az illatok! vagy ez csak pszichózis?
a borok esetében állítólag van olyan „orr”, aki még azt is meg tudja mondani, melyik dűlőről származik!
1:42 du.
A sogórék wiskyje az egy pancs. Már szerintem. Lehet hogy másnak más a véleménye de voltam náluk kostólon és valami fertelmes italt szolgáltak fel. Talán a bourbon még úgy ahogy élvezhető de a malt az borzalmas. Akár mennyire is megkérik a vlódi skót árát maradok amellett. Hiába mindenből csak az eredeti a jó. Én ezt vallom
2:12 du.
Ille István: Tényleg érezni. Persze orr és tapasztalat kell hozzá. Hajnalka sokkal nagyobb biztonsággal érzi meg az illatokkal mint én. Pedig Ő soha nem iszik. De aki parfümökön szocializálódik annak könnyű.
Állítólag a bor is igaz. A teaívók az mondják meg hány méteren termesztették a teát. Én megmondom, hogy Stradivári vagy Guarneri szól. Van aki azt is megmondja ki játszik.
Az ember fantasztikus műszer csak tudni kell használni.
2:18 du.
Avi ben Giora: Az eredeti az Ír.
7:42 de.
Stephen! Élvezetes olvasmány volt a sorozat! Tájékozottabbá váltam, szakértővé nem, egyébként pedig a harmadik deci után, nálam már a mennyiség uramába veszi a minőséget 🙂
7:47 de.
szukits rezső: van még egy rész 🙂
8:26 de.
Szukits Rezső: Van még egy adag. Pisti megcsonkította az utolsó részt. Arra gondolhatott, hogyha megkóstoljuk az összes idézet italt akkor úgysem látjuk a folytatást.
Azt hiszem 3 deci után már az osztrák whisky is finom. Nem tudom mert 2 deci volt idáig a legtöbb amit ittam. Szerencsére időben megálltam. De néhány whisky nagyon tudja azt, hogy egy picit kiszárítja az ember száját. Éppen csak annyira, hogy szomjas legyen az ember. Ügyes!!!!
10:11 de.
Tsak annyit tennék méh hozzá: cheers!! 😀
4:52 de.
Érdekes, mennyire ismeretlen tény, hogy a spanyol whisky, a breton whisky és az elzászi whisky eredetvédett (a skót és az ír whiskyhez hasonlóan), pedig ez azt jelenti, hogy igazi hagyományuk van. (Én is csak törvényi forrásokból tudok róluk.) A breton árpát nem lehet malátázni? De hát akkor hogy nő ki a földből? Az EU-ban egyébként nem lehet olyan whiskyt gyártani, ami nem látott malátát.
Az indiai „melaszwhiskyről” érdemes tudni, hogy ma már inkább csak a semleges gabonawhiskyt pótolják benne melaszszesszel. Lényegében a blended whisky tornyos összetevője helyett (ami maga is alig több, mint kukoricából készült finomszesz) használnak melaszból készült finomszeszt, ezt keverik a malátawhiskyhez. Az íze ettől vélhetően nem sokat változik a blended skót whiskyhez képest, leszámítva, hogy általában kevesebb malátawhisky van a keverékben, mint a skótoknál. De skótból is léteznek ilyen „sovány” blendek, például a (véletlenül indiai tulajdonú) Whyte & Mackay.
6:15 de.
A nehezen lehet malátázni nem egyenlő a lehetetlennel.
Persze meg lehet kérdőjelezni a lepárlók állítását, de nem tartottam célravezetőnek. Miután nem malátáztam még nincs rá jogalapom.
A gabonawhisky egyértelműen az árcsökkentés miatt használatos. Persze lehet ezt melasszal pótolni, majd fagyállóval és ablakmosóval? Az ízén vélhetően nem változtat? Ez így nem éppen meggyőző. Az indiai italok cirka 90 százaléka készül melaszból. Valamiért mégsem cuppant rá a világ. Sovány blend persze, hogy létezik. De nem az italok csúcsa. Olcsó berúgásra használt italok. Az értékelhető blend whisky-k mindig magas malátawhisky tartalommal bírnak, nem véletlenül jelzik ezt az üvegen is. A gabona hozzáadását a selymesség megjelenésével szokták magyarázni. A blend (blended)whisky gabonapárlatokat tartalmaz ami nem merül ki a kukoricában. Skóciában egyre jobban terjed például a búza felhasználása.
Sajnos továbbra is állítom, hogy a whisky a malátawhisky a többi csak a pótlására tett kísérlet.
Az párlásnak természetesen lehetnek hagyományai máshol is. Miért ne másolhatták már korábban az eredetit? A bretonok is az írek rokonai. De spanyol whiskyről még nem hallottam, de ettől lehet. De jól titkolják. Ha adnál róla információt örülnék neki. Már az oroszok is párolnak két helyen. Ha gondolnak egyet „eredettvédik” egy pillanat alatt.
12:59 du.
„Sajnos továbbra is állítom, hogy a whisky a malátawhisky a többi csak a pótlására tett kísérlet.”
Ez meglepő Tőled azok után, hogy számodra az ír whisky „a” whisky, mert náluk elsősorban a kisüsti árpawhisky (jelen nevén single pot still whisky) számít „a” hagyománynak, nem a malátawhisky 🙂 Egyébként a gabonawhisky (nem az, amit ma a blendekbe kevernek, hanem a kisüsti gabonawhisky) hamarabb létezett, mint a ma ismert, rendesen érlelt malátawhisky. Amikor még nem érleltek éveken át, akkor pont az volt a bajuk, hogyan tegyék ihatóvá a nyers, karcos malátapárlatot. Vagyis az a mai malátawhisky, aminek számodra a többi a „pótlására tett kísérlet”, még nem is létezett, amikor a többit főzni kezdték… ahogyan pl. a ma ismert ír whisky sem létezett még, amikor az amerikai telepesek a nulláról, vagyis az érleletlen kisüsti rozstól elkezdték a saját hagyományukat. Ez a probléma minden olyan érveléssel, ami bármelyik mai whiskytípust „az eredetinek” nevezi. Az „eredeti whisky” egy érleletlen sörpárlat volt, amit skócia és írország már rég megtagadott mint whiskyt.
Hogy az ízetlen gabonawhisky helyett milyen egyéb semleges szeszt érlelnek a blendhez, az az állagot biztosan befolyásolja (a minőségi finomszesz más esetben sem melaszból, hanem gabonából készül), de ettől nem lesz melaszízű, lényegében csak ezt akartam mondani. Ugyanúgy a malátawhisky és a hordó uralja majd az ízt, mert másegyéb íz se a „melaszwhiskyben”, se a rendes blended whiskyben nem nagyon van. Az a bizonyos skót és ír „grain whisky”, ami a blended whiskybe kerül, a lényegét tekintve nem abban különbözik a malátawhiskytől, hogy miből főzik, hanem abban, hogy 94,8%-ra finomítják, így lényegében nincs íze, és bár elég száraz, de cserébe olcsó és egyenletes minőségű. A búzát ilyen töltelékwhiskyben azért használják egyesek kukorica helyett, mert lágyabb szeszt ad. Sokan előszeretettel mossák egybe az itteni grain whisky fogalmát az amerikai (bourbon, rye, stb.) whiskykkel is, de ami a skót/ír whiskygyártásban „grain whisky”, az az USÁ-ban csak „light whisky”.
A spanyol whiskyről semmit nem tudok az eredetvédelemén túl. A spanyol wikipédia egy 1959-ben alapult whiskyfőzdéről tud Segoviában, de 40-50 évre (és főleg egyetlen főzdére) nem nagyon jár uniós eredetvédelem.
2:14 du.
Túl mélyen merülsz a témába. Ezen apróságoknak megírásánál az volt a cél, hogy röviden (ezáltal felületesen)írjak, hogy kedvet kapjanak az emberek a whisky kulturált ivására. Igen régen volt a múlt, most pedig a malátawhisky a számomra legnemesebb ital. A nyers párlat nekem ihatatlan örök darab a szekrényen. De ha megakarsz győzni arról, hogy nem értek hozzá ezzel kezdtem a sorozatot. Nem vitatkozni akarok róla. Már a gyűjteményemet is befejeztem és más irányba fordultam.
Te egy szakcikket kérsz számon tőlem mikor elvárás volt, hogy ez ne szakcikk legyen. Nem óhajtok védekezni. Megírtam és így marad. Nem hiszem azt, hogy az a rengeteg adat és százalék sok embert érdekelt volna. A többség el sem olvassa mert érdektelen számára. Akit érdekel utána olvas. Az érlelés és keverés előtti időkről úgy emlékszem megemlékeztem Walker úr tevékenységénél. Igyekeztem a végeredményt közölni és nem pontos leírást adni a mérkőzésről. Az embereket a festmények érdeklik nem a festékkeverés rejtelmei. És tudom, hogy kukorica whisky előbb volt mint a mostani maláta de akkor is csak pótlásként került szóba. Mert sok volt és olcsó. Azt is tudom, hogy a single malt csak az utóbbi idők divatja.
Ha jól emlékszem csak azt állítottam, hogy az írek kezdték a whiskypárlást. Ez elfogadott tény. Nekem az is tény, hogy az a sörszerű folyadék ihatatlan, ugyan úgy mint az érlelés nélküli párlat.
Sajnos a saját csapdádba estél. Elején leszögeztem ne olvassa tovább aki ért hozzá. Nem hallgattál rám így csalódás volt a részed.
3:43 du.
A tanulságpótló záradék meg az, hogy az írás (mind a hétésfél) jó, olvasmányos, érdekes, és egy halom új információt tartalmaz. Suba-subaru: A whisky jó, akinek meg nemizlik, az bekaphatja. Nem a whiskyt !! 😀
4:18 de.
Oláh Ádám: Bocs. Tegnap egész éjjel utaztam és ingerültebb voltam a fáradságtól. Magyarhonban voltam és ez éjszakai utazással jár.
Tehát. Ez a barátaimnak és ellenfeleimnek írt kis cikksorozat volt, hogy fellazítsa a komoly politikai ellenségeskedés falát. Sajnos ezt is csak részben érte el.
Az volt a nagy hiba, hogy azt gondoltam, hogy a barátaimnak mondom el „négyszemközt” és nem a nagyvilágba kiabálok. Tanulni kell még az internet nyilvánosságát. Ezért Te sok olyat találhatsz ami nem tetszik. Főleg, hogy nem ismered el a két szakértőmet mert „csak” skótok. Az is ellentét, hogy nekem az amerikai whisky csak egy finom pótlék. Ez Neked veres posztó. Pedig Te is tudod, hogy Amerikában is mással próbálkoztak előtte. A bourbon olyan markánsan eltér az általam kedvelt ízektől mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől. Persze vitathatjuk a tojás és a tyúk kérdését de nem volt a „cikk” tárgya. Az őswhiskyt, a falak közé dugott kis „zuglepárlók” által lepárolt italt Te se itatnál ma senkivel. Már csak érdekesség. Nekem a maláta a finom és ha tehetem akkor azt iszom. Általában a tőzegeset és az „után érlelteket”. Sokszor inkább nem iszom mert nincs kedvemre való. Valószínűleg ha olcsó blendet kóstolok elsőre akkor soha nem lesz gyűjteményem és most nem beszélgethetnénk. Ez nem változik meg azzal, ha meggyőzől, hogy nincs igazam. Miután vakon kóstolgattam elsőre így kialakult egy véleményem ami még szűz véleménynek mondható. A háttér csak később jött hozzá. Így nem befolyásolhatott és ez szerintem jó. Nem „hallom” bele amit sokak szerint bele kellene hallanom. Ha Pisti szakcikket kér el sem vállalom.
Természetesen szívesen olvasom véleményedet de nem vagyok felkészülve egy vitára. Nem vagyok elég tájékozott az ügyben (sajnos). Miután a múltba vész a történet ezért el kell fogadni dolgokat úgy, hogy mások véleményére adok. Most az változhat kire adok. Vagy senkire mert az a biztos, hiszen mindenkire nem lehet.
Próbáltam Magyarországon felvenni a kapcsolatot whiskykedvelő körökkel de a sznobságuk elriasztott. Nem igazán értem miért kellett a tagok után feltüntetni az iskolázottságukat és munkájukat. Ha a strandon focizunk akkor nem a doktor úrral focizok hanem a Bélával. Sznobizmusomat kielégítik a kongresszusok. A Whiskynet kóstolóinál pedig többet tudok, azt nem nekem csinálják már.
Remélem nem haragszol mert szúrós voltam tegnap.
11:37 de.
Llanfair: semmi gond. Nem várok többet a cikktől, az így jó, ahogy van. Belekötöttem abba, hogy a „breton árpát nem lehet malátázni”, de a többit nem kritikának szántam.
Természetes, hogy mindenki más stílust szeret, és így is van jól, csak nem értem, mi köze van az ízlésnek ahhoz, hogy eredetileg melyik whiskyfajta mikor és miért jött létre. Egyetértek, a nyers whiskynek minimális az élvezeti értéke, volt szerencsém többféle gabona kisüsti párlatát is megkóstolni (mondjuk ma is isznak ezeknél borzasztóbb dolgokat, főleg itthon). Ahogy mondod, a múltja csak érdekesség – Te sem azért szereted a malátawhiskyt, mert az volt először, hanem az ízlik, és kész. Minden alkoholos italt a kényszerűség szült (azt erjesztették és főzték, ami volt, és úgy, ahogy tudták), mindegyik undorító italként kezdte, aztán mindegyiknek kialakultak fergetegesen jó változatai, teljesen függetlenül attól, hogy eredetileg miért jöttek létre. Ugyanilyen (sőt, több) jogon a whisky csak a brandy pótléka: az érlelés elterjedése előtt gabonát kizárólag azért főztek, mert a szőlő kevés volt, drága volt, vagy nem volt. Tisztán malátából sem azért kezdtek szeszt főzni, mert azt szerették (a gin pont annak köszönheti a létét, hogy nem szerették…), hanem mert fogalmuk sem volt, hogy törtgabonából hogyan kell. Ahogy az első részben is leírtad, a whisky régebbi története nagyon ködös. A legnagyobb szakértőnek sincs mire alapoznia egy olyan állítást, hogy a malátawhisky helyett minden mást csak muszájból főztek (más kérdés, hogy ez az állítás nagyon jót tesz a akót whisky népszerűségének). Már csak azért sem, mert (érlelés nélkül) ezek nagy része jobban iható a malátawhiskynél, tehát azon a szinten a gabonawhisky éppenséggel előrelépés volt. Sőt, az is nagyon könnyen lehet, hogy a malátawhisky csak a blendek hozadékaként terjedt el újra, de ebbe most inkább nem megyek bele.
Ha ugyanazokra a körökre gondolunk, nem vagyok benne biztos, hogy sok újat tanulhattál volna tőlük, illetve inkább csak részletek terén. Tapasztalataim szerint sok „komoly” whiskykedvelőt egyáltalán nem érdekel annyira a téma, mint amennyire mutatja. Viszont nagyon jó és szakszerű írások vannak egyes whiskyblogokon (angolul), ha átfogóan, illetve az üzleti érdekek által hagyott „fehér foltokra” koncentrálva akarsz olvasni a whiskyről. Pl. Oliver Klimek-é (dramming.com), ahonnan más hasonló színvonalú blogokra is rátalálsz.
4:03 du.
Kedves Ádám! Miután a borral most kezdtem csak foglalkozni ezért csak okoskodom (megint).
Nem hiszem, hogy az írek szőlő helyett csinálták a whiskyt. A szigeteken csak Anglia déli részén terem meg a szőlő, az is úgy ahogy. Sör viszont már Egyiptomban is volt. No nem Guinness, hanem ahogy írod valami undorító lötty. Ezért könnyű elfogadni, hogy nem pótlék hanem az ital volt a whisky (az Élet Víze). Mindamellett árpát már a Vikingek is vittek Írországba és az nem tegnap volt. Amit nem ismerünk nem hiányozhat. A Tevehús sem hiányzott nekik. Miután a Skótok is Ír származásúak ezért miért ne használták volna a whiskyfőzés tudományát. Ezért úgy gondolom, hogy nem pótlék volt. Az más kérdés, hogy európai karrierjét a szőlő betegségének köszönheti. De csavarnék még egyet. Miből gondolod, hogy nem azért ittak konyakot, mert még whiskyt sem tudtak főzni?
Na ez egy jó eszmefuttatás volt még ha sántít is egy kicsit.
4:15 du.
Oláh Ádám: Akkor most iszom az egészségedre egy Buffalo Trace-t. Gondolom szereted.
2:31 de.
Így van, az írek nem ismerték a borpárlatot és így nem is hiányzott nekik. És így volt ezzel az amerikai farmerek nagy többsége is: az első generációs bevándorlónak még lehet, hogy a hazai whisky volt a fejében, de a fiát már egyáltalán nem érdekelte, hogy mit isznak Írországban, ő csak szeszt főzött a gabonájából, és azért hívta whiskynek, mert a gabonapárlatoknak ez volt a neve. Elég hamar „visszatérhettek” volna az árpára, de valahogy nem izgatta fel őket a lehetőség.
Ami a borpárlat és gabonapárlat viszonyát illeti, nagyon sok országban létezett a kettő egymás mellett, de érlelés nélkül sosem volt kérdés, hogy melyik a jobb. Kevesen tudják, hogy Magyarországon pl. Mátyás korától egészen a kora 20. századig nagyon elterjedt volt a gabonapálinka (így hívták, sőt, általában csak pálinkának). Kedveltebb sosem volt a bor- és gyümölcspárlatnál, de ha azok elfogytak vagy drágák voltak, akkor mindig ott volt helyettük.
Buffalo Trace? Még nem kóstoltam… de már régóta tervben van 🙂
6:21 de.
Az amerikaiak nem tudtak tudomásom szerint visszatérni az árpához mert a föld tulajdonsága a kukoricának kedvezett. Miután sok volt a kukorica és nem tudtak vele mit csinálni kipróbálták meg lehet e inni. Meglehetett és nem is volt rossz. A szőlőtermő helyeken nem lehetett kérdés a bor királysága. Miután vizet inni sok helyen egyenlő volt a halállal hiszen a halottakat általában vízbe lökték. Háború csatározás pedig mindig volt. Az emberi és állati ürülék is a vízben kötött ki. Így más után kellett nézni. Így maradt a bor víz helyett. Finomabb is volt és kellemes a hatása. Nagy valószínűség szerint őseink mindig ittasak voltak. Ahol nem volt szőlő maradt a sör és ki tudja mi minden. Ne feled, az alkohol káros hatása nem is olyan régen ismert. Így a középkori alkoholizmust egészen másképpen kell nézni. A tömény szesz nem volt jó bor helyett, mert ha valaki abból ívott meg két litert akkor az többet nem szuszogott. Így vagy úgy most sokkal kellemesebb „alkoholistának” lenni. Persze jobb helyeken. A cseh gazemberek is amit csináltak pár éve az nonszensz. De érdekes a whiskyt ők sem tudták hamisítani. A vodka volt a sláger. Az pedig, hogy érlelés nélkül jobb vagy nem az csak idő és pénz kérdése. De ez a hátrány az előnye, hiszen ezáltal lehet ennyi változatot előállítani. Azután összekeverve vagy jobbá vagy olcsóbbá tenni.
A Buffalo szerintem top whisky. Nekem a Four Roses Single Barrel és a Woodford Reserve a kedvencem de a Trace nálam felveszi velük a versenyt. Melyik győz az hangulat kérdése.
Tudom nem sokat számít de Jim Murray’s szerint 93.5 fél pontos. Nem számít sokat mert egyik általam nagyon szeretett skót whiskyre 68 pontot adott. De hát ízlések…..
3:22 de.
Voltak kezdeti gondok a magukkal vitt árpa elültetésével, de Pennsylvaniában pl. rögtön jól termett, és máshol is csak a megfelelő variánsok kérdése volt. A sör akkor és ott létszükség volt (az általad felvázolt egészségügyi okokból), és hamar meg is oldották, mégpedig árpából vagy részben árpából. ( http://www.vegparadise.com/highestperch410.html )
Az amerikai whisky nem a kukoricával kezdődött; első körben (Kanadában is) a biztosabb hozamú rozs terjedt el, tehát ebből volt fölösleg és whisky is. Ahogy mondod, jó ideig nem termesztettek külön whiskygabonát, és ezért nem is terjedhetett el az árpawhisky. Akármilyen nagyszerű dolog is a többéves érlelés, akkoriban nem csinálták, úgyhogy nem voltak égbeszökő különbségek.
A kanadaiak a búza elterjedésével áttértek a búzawhiskyre, már csak azért is, mert a búza lágy párlatot ad. Érdekesség, hogy a búza alapozta meg a mai kanadai whisky stílusát, ugyanis ezután divatba jött, hogy a búzacefrét egy kis rozzsal fűszerezték, és ez a whisky kapta a „rye” becenevet. Amikor elterjedt a finomítóoszlop, akkortól a búzát azon főzték (mert az ízt úgyis a rozs adta), és csak a rozsból főztek ízes whiskyt, majd a kettőt utólag összekeverték. Csak ezután cserélték a kanadaiak a búzát kukoricára (mert az nagyobb szeszhozamú, és a toronyból úgyis ízetlenül jön ki). Tehát a mai kanadai blended whisky az eredeti kanadai „rye” ízvilágát imitálja, habár állagban valószínűleg szárazabb nála. A kanadai whiskyhez használt „hozzáadott szesz” ugyanaz, mint a skót/ír grain whisky (és ugyanúgy legalább 3 évig kell érlelni), csak nagyobb arányban használják. Sokszor sajnos túl nagy arányban.
Az USÁ-ban a rozs után a kukorica és a búza egyaránt elterjedt, a kukorica viszont kissé karcos párlatot adott (viszont cserébe sokat), úgyhogy lehetőség szerint rozzsal vagy búzával keverték: így alakult ki a ma ismert klasszikus bourbon és a wheated bourbon. Persze nem féltek a tiszta kukoricától sem, ezért alakult ki a corn whisky hagyománya is.
A csehek kizárólag kommersz szeszes italokat hamisítottak, láttam az érintett címkéket. Ezek azok, amiket hihetően lehet utánozni, mert az olcsószeszt és az aromát bárki össze tudja önteni. Vodkából sem a Finlandiát vagy az Absolutot hamisították, hanem a répamelaszból finomított „gazdaságost”. Az ilyen eseteket leszámítva viszont tényleg jobb ma az alkohol – még a legolcsóbb kommersz is minőségi ahhoz képest, amit mondjuk 1900-ban kaptál egy-egy olcsóbb kocsmában. Igaz, 100 éve a felsőkategóriának is nagyobb becsülete volt, mint ma, de a whisky azért most is jól áll ilyen szempontból.
6:06 de.
Nem hagyod, hogy mentségeket találjak az amerikaiaknak. Nekem a rozs még alkalmatlanabb mint a kukorica. Nem csodálom, hogy abbahagyták. Persze van belőle és iható is, de ha „igazi” élvezetre vágyom akkor nem jön szóba. Kukoricából csinálnak jót, de olyan markánsan elüt a szigetiektől, hogy nem csodálom, hogy sokan nem is tartják whiskynek. Persze kérdéses ha nincs a szesztilalom és a háborúk ami megtöri a fejlődést most hol tartanának.
Az, hogy Pennsylvaniában megtermett az árpa nem tudom mennyit befolyásolhatott mert a szállítás abban az időben nem volt egyszerű dolog. Az is természetes, hogy keresték az olcsóbb megoldást mert az akkori farmerek a kemény munka után inni akartak nem kóstolgatni. Corn whiskym kettő is van. Mind a kettő finom. Az egyik három hónapos érlelés után palackozott. Az általam elképzelt „whiskyízhez” semmi köze. De az egyik ízléses agyagköcsögben a másik egy sima konzerves üvegben jött. Ez sajnos párolog is rendesen ezért minden kóstolás után paraffinnal le kell ragasztani az üveget. Macerás de ez van. Mind a kettő nagyon édes. Nem rossz.
Mikor a lepárlókban játszanak a látogatóval, hogy kóstoló után meg kell mondani „vakon” milyen italt ittak mindig mosolygok. A bourbont két méterről meg lehet különböztetni az illatáról. Aki azt eltéveszti annak nincs ízlelőbimbója.
Természetesen abban igazad van, hogy minden gabonából lehet jót és rosszat csinálni. De olyan jót mint árpából egyikből sem.
Persze a csehek profitra hamisítottak és az alacsony keresetű alkoholistákat keresték. Olcsón sokat. De biztos beleesett néhány szerencsétlen aki ajándékba vásárolt és nem ért az alkoholhoz.
Örülök, hogy találkoztunk de most szóltak, hogy mást akarok csinálni. Most, hogy mondják…… Szia!