Utoljára hagytam Svédországot.  Svéd egyetemisták gondoltak egyet és elkezdtek kísérletezni. Állítólag több ezer íz minta után elkészült a Mackmyra. Teljes értékű nagyon finom ital. Nehéz volt megszerezni, de két félét is sikerült. A hibapont az, hogy csak a Balti-tengeren, a hajón tudtam megvásárolni őket, ott pedig sajnos csak literesek kaphatók.  A literes üvegek pedig nem olyan csinosak, mint a hét decisek. Sajnos a hajóknak és a reptereknek ez a hibája. De néhány cég termékeit csak ott kaphatóak.  Ez van. Már működik második lepárlójuk, ami látogatócentrum is egyben. És itt van a legkisebb testvér. Említettem, hogy Islay szigetén a whiskytúránkon együtt laktunk egy csendes svéd úrral? Elmondta, hogy lepárlója van, de még nincs whiskyjük. Ő most tanulmányúton van. Megígérte, ha lesz kész ital, kapunk belőle. A pillanat eljött és piacra dobták első 600 palack italukat, Grythyttan Single Malt.  Ez egy 57.2 százalékos hordóerősségű sherrys utóérlelésű három éves nedű. Nedű a szó szoros értelmében.  Enyém a 338-ik palack. Megszerezni sem volt egyszerű. A szabályozás miatt csak Svédországban adhatják el. Milyen szerencse, hogy Göteborgban van egy barátunk, aki vállalta a lebonyolítást. Kényes dolog, nem lehet akárkire rábízni. Mint tudjuk az alkohol illékony. Gábor barátom rászolgált a bizalomra, de ez nem kis izgalom után derült ki. Feladott csomagja ugyanis eltévedt. A csomagszállító (fedje jótékony homály a nevét) véletlenül Németországba vitte.  Itt észrevették a hibát és feladták POSTÁRA.  Nagy meglepetés volt mikor beállított a postás a szállítócég logóját viselő dobozzal. De itt van, jó helyen van és nagyon különleges és jó ízű ital. Bár érezni a fiatal whisky vadságát. Úgy gondolom méltó záróköve a  gyüjteményemnek. Barátom pedig tanúbizonyságot tett jelleméről.  Ilyen kincset kiadni a kezéből csak nagy emberek tudnak.

Ennyit gondoltam kedvcsinálónak. Megjegyezném megint, ez nem szakcikk, hiszen amatőr vagyok. Ez egy egyszerű kedvcsináló. Akit érdekel, nézzen utána, olvasson szakkönyveket és kóstoljon és kóstoljon. Ne higgyetek nekem.

Még a jövőről néhány szót. Szaporodnak a lepárlók megint és ez nagyon jó. De sajnos sokkal kevesebb van, mint a fénykorban. A malt divatja most nagyon felfutott és ez segíti az iparágat. De sajnos negatív jelek is vannak. A blend sok „töltelék” whiskyt igényel. Ezeket kis lepárlóktól vásárolják a nagyok. A kis lepárlók ebből a pénzből tartják el magukat és tudják kiadni kis szériás nedűjüket.  De például a Diageo felépítette a szakmában Halálbolygónak nevezett töltelékwhisky gyárát, amivel kiváltja a kis lepárlókat (9 millió liter). Ezzel ő olcsóbb lesz, a kicsik vagy csődbe mennek vagy felvásárlásra kerülnek.  Ezután már egyenes út vezet a bezáráshoz.  A Diageo odáig jutott, hogy több bezárt lepárló mellett anyagi okokból bezárta Kilmarnockban a Johnnie Walker üzemet.  Johnnie Walker szűkebb hazájában nem gyártanak Johnnie  Walkert!  A szobra, az eredeti raktárháza és nem utolsó sorban a dolgozók árván maradtak. Mindamellett a Diageo csodálatos italokat gyárt. Mint blendjei mind maltjai magas színvonalú nedűk. A Diageo nevét a sörkedvelők a Guinness-ről ismerhetik. Látogató központjai nagyvonalúak és minden igényt kielégítenek. Mégis károkat okoznak a többi nagy céggel együtt. Néhány név, ami talán nem mond semmit:  Caperdonich,  Craigellachie,  Dailuaine  és Glenburgie.   De ha azt mondjuk, hogy 100 Pipers,  Chivas Regal,  Dewar’s,  Ballantine’s,  mindjárt ismertebbek lesznek ezek a töltelék whiskyk.  A független palackozók használják ezeket a nedűket, de nem valószínű az, hogy a nagybani eladás megszűnését elbírnák. Mint tudjuk a független palackozók az adó elkerülése miatt jöttek létre. A lepárlókat járva megveszik a fiatal, de nagy reményre jogosító italokat és saját néven érlelik és palackozzák. Néhány név: Gordon & McPhail,  Douglas Lang,  Murray & McDavid.  Ők nagy hozzáértéssel színesítik ki a palettát. A gazdasági visszaesés is nagy károkat okoz. A fizetőképes kereslet is nagyot csökkent. Összességében nem túl rózsás a helyzet. De volt már nagyobb baj is, mégis virul a lepárló ipar. De ez az én találgatásom, hiszen nem vagyok gazdasági szakember (sem).

Ismét szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy kóstoló 2 cent, de hat félénél ne kóstoljunk többet.  De azt se minden nap.  A whisky nemes ital, nem lerészegedésre van.

Persze sok fehér folt maradt, de akit érdekel, hamar ki tudja színezni a kimaradt mezőket. Biztatnék is rá, mert talán kiderült, ez sokkal színesebb és gazdagabb világ, mint az ember gondolná. Egy francia tulajdonos, Jean Donnay szerint a whiskyfőzésnek százezer útja van.  Csak meg kell találni a legjobbat.

Ajánlom a Whiskynet kóstolóit és az évente megrendezett Whisky Show rendezvényét.  Magas színvonalú kellemes hangulatú rendezvények. Sajnálom, hogy messze kerültem a részvételtől. Mindig jól éreztem ott magam. Bécsben is megrendezik évente, aki teheti, látogasson el legalább egyszer oda is.  Bécs minden évszakban megérdemel egy hétvégét.

Felhasználtam:

Dave Broom:  Whisky Atlasz,

Michael Jackson (RIP):  Whisky

Jim Murray: Whisky Biblia

A Whiskynet tudását és a saját tapasztalataimat.

Eljött az ideje a búcsúnak és legnagyobb tévedésemnek beismerése.

Megint elmentem egy barátommal Midletonba.  Szerencsés helyzetben vagyok, „kénytelen” vagyok barátaimmal időről időre ellátogatni a lepárlókba. Felületesen hallgattam a kísérőnket, mikor villám hasított belém. Azt írtam, hogy Midletonban van a világ legnagyobb üstje. Ez így igaz de lemaradt egy egyes. Nem 43 ezer liter hanem 143000 (azaz 31000 gallon).  Nem mindegy. Ezért és minden hibámért elnézést kérek.

Valamint köszönöm feleségemnek az alkohol nagy ellenségének türelmét, megértését és sok-sok segítségét a  utazásaimhoz és gyűjteményem gyarapításáért.

Azt a visszafogottságát külön köszönöm, hogy naponta csak nyolcszor hívja fel figyelmemet az alkohol káros hatásaira.  Hétvégén kicsit többször.

Slainté! Egészségedre! Cheers! 乾杯! Skål! Na zdraví! Prost!

A deireadh.  Vége.  The End.

Stephen Smith