Kétszázezer magyar gyermek éhezik
Ön vendégül látna-e asztalánál egy éhező gyermeket? Legalább havonta egyszer és csak gondolatban? Akár csak egy gyorséttermi ebéd áráért? Ha igen, kérem, segítsen abban, hogy a Children’s Nutrition Fund (CNF), a magyarországi Gyermekétkeztetési Alapítvány amerikai testvérszervezete segíthessen.
Évről évre nő a gyermekszegénység Magyarországon. Érthető, az Európai Uniós sztenderd szerint 2013-ban a magyar lakosságnak már 46,6 százaléka élt szegénységben és kirekesztettségben. Az ENSZ szakosított szervezete, a UNICEF pedig megállapította: idén már minden második gyermek nélkülözik Magyarországon. Nem jut neki naponta háromszor ennivaló, nincs saját játéka, nincs új ruhája.
A legszomorúbb azonban, hogy egyre több gyermek éhezik. Egyre többen vannak, akiknek otthon nincs mit enniük, akik kiájulnak az iskolapadból, akik alig várják már a mások által lenézett menza ebédet. Akik azt mondják, hogy a kedvenc ételük a tészta és csak néznek, amikor megkérdezik, hogy milyen. Mert azt ők csak önmagában ismerik. Még mindig jobb, mint a kaparó, a vízzel kevert liszt megsütve a tűzhelyen. Már persze, ha van otthon fa, hogy meleg legyen a tűzhely. És ha van otthon liszt, hogy egyáltalán kaparó jusson. Mert előfordul, hogy semmi sincs vasárnapra. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának magyar tagja, Herczog Mária szociológus szerint Magyarországon időről időre 200 000 gyermek éhezik, közülük 40 ezren vannak, akik a hét égén, amikor az iskolai menzák zárva tartanak, rendszeresen kóstolják az éhkoppot.
Ennek az ötödmillió nélkülöző gyereknek próbál segíteni az idén húsz esztendős Gyermekétkeztetési Alapítvány, az egyik legnagyobb hagyományú közhasznú szervezet Magyarországon. Ám a gazdasági válság kezdete óta egyre több az éhes száj és egyre kevesebb az adomány. Ezért hozta létre az alapítvány elnöke, Király Gábor vállalkozó és költő a Kaliforniában bejegyzett Children’s Nutrition Fund elnevezésű szervezetet. Hátha. Hátha a külföldön élő magyarok szíve megmozdul. Hátha lehet nem magyar származású adakozókat is találni. Hátha az Új Világ segítségével sikerül legalább a 2007-es szintre visszajutni, amikor az alapítvány 69 600 rászoruló között több mint négymillió kilogramm élelmiszert osztott szét. Ma már a kétszázezret is meghaladja a rászorulók száma, nekik idén 1 millió 829 ezer kilogrammnyi ennivaló jutott. Persze, tudjuk: a felnőttnek jobb hálót adni, mint halat. De a gyerek nem várhat, ha nem kap időben ennivalót, sohasem lesz belőle ép felnőtt – akár halász.
A Children’s Nutrition Fund tavaly nyáron kapta meg az Egyesült Államok adóhatóságától (IRS) a kiemelten közhasznú státust (501(c)(3) organisation). A tapasztalataink vegyesek. Több magyar szervezet egyáltalán nem reagált megkeresésünkre, volt olyan egyházi közösség, amelynek tisztségviselői találkozni sem voltak hajlandók velünk.
De volt amerikai magyar, aki bőkezűen adott és barátait is mozgósította. A San Diego-i Magyar Ház tagsága pedig úgy döntött, hogy vállalja egy nyolcgyermekes szegény család vasárnapi étkezésének költségeit egy évre. Tisztességből, együttérzésből jeles! Vajon akad-e más magyar közösség, amely követi a példát?
És ön? Egy ünnepi vacsora ára egy nélkülöző magyar gyermeknek? Vagy akár csak egy gyorséttermi ebédé? Abból is hétvégi lakoma lehet Magyarországon egy egész családnak. Akkor nem csak kaparó lesz, sőt nem lesz üres az a tészta.
Kérjük látogasson el honlapunkra: www.childrensnutritionfund.org, vagy www.cildnfund.org, ahol adományát elektronikusan fogadjuk. Csekket a Children’s Nutriton Fund, 2172 Blake Street Berkeley, CAL 94704 címre küldhet. Ha kérdése van, kérem keressen meg személyesen: [email protected]; 202 553 4247
Barát József, a CNF ügyvezető igazgatója
11:20 de.
Mi is lehetne a megoldás?
Munkát adni a szülőknek, hogy eltarthassák a gyerekeiket.
És az ésszerű családtervezés…
12:54 du.
Csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni az Alapitvány munkájáról. (Majd egykoron „Jobboldalt” fognak állni…!)
A 200.000-es szám nekem alig megfogható, hisz nincs leirva, hogy ebbe hány évjáratot sorolnak bele. Ha mondjuk hatot, akkor az 500.000 gyereket jelent, tehát minden második/harmadik gyereket kell éhezőnek nyilvánitani. (De ez még a romáknál sincs igy, ott is első az étkezés, s aztán jön a többi összes !) USA-ban valaha sokszor megfordultam, nincs nyomorabb hely (a civilizált demokratikus) világban mint a houstoni slum. Obama idejében sem jobb, ahogy hallom… A fentiek fényében nem túl szerencsés olyan irásokat olvasgatni itt, hogy a MŰPÁ-ba vagy a (suhogó pincéres) FÉSZEK-be milyen jó betérni,- vagy a whisky-kről áradozni…!
1:08 du.
iván: nem kell olvasnia. ne felejtse el, hogy az is ehhez az országhoz tartozik. a fészekben már nincsenek suhogó pincérek elég régóta, a MÜPA-ba pedig nem utcai vendégek térnek be. egy fisher iván vezényelte ruszalka után nem hinném, hogy a vásárcsarnok galériáján lenne kedvük étkezni – pedig van, akinek az is fenséges lakoma.
a whiskyről pedig egy egyedi nézőpontú, ám szakszerű cikksorozat született, és nem áradozás. tudja, lehetne írni a rizs fajtáinak, elkészítésének és felhasználásának módozatairól is. lehet, hogy valakinek az is áradozásnak tűnne.
iván, maga ugyanilyen alapon azt is megcáfolná, hogy 4 millió magyar minősíthető szegénynek, mert hát, mihez képest?
a napokban olvastam egy illusztrált cikket a megreformált óvodai-iskolai étkeztetésről (ne kérdezze, melyik médiumban, már elfelejtettem) az illusztráció helységnévvel és intézménynévvel ellátva egy ketté nyitott zsemle volt, amiben KÉT KARIKA sárgarépa szégyenkedett!
nem lát összefüggést? én látok.
1:21 du.
Ille
Köszönöm a mértéktartó válaszát! Üdv’ -i.b.-
1:35 du.
iván: díjazom az iróniáját. ismerhet annyira, hogy ha valami nem vagyok, az a mértéktartó.
amúgy soha nem érdekelt, hogy máshol mi még rosszabb. valahogy nem találkoztam olyannal, hogy egy magyar alapítvány a romániai vagy a houstoni slum éhező gyermekeinek gyűjtött volna.
amire itt utoljára gyűjtöttek, az isaura szemműtétje volt…
6:17 du.
Iván ma szinte minden család a létminimum alatt él Magyarországon! És lehet hogy legelső az étkezés a romáknál, igaza van hisz a romák éjszaka lopnak…nappal alszanak….szóval nem lehet egy kalap alatt emlegetni az éhező gyermekekkel….
Sajnos a fenti adatok valósak és igazak! Ezen kell változtatni,,, és a legelső komment az aminek és akinek igaza van… hisz munkahelyteremtés, a európai szintű minimálbér, nőknek és férfiaknak azonos munkajog és fizetés a megoldás kulcsa! – Nem hangsúlyozom nem a megszorítás!