Csak, hogy ne vegyük már annyira komolyan egymást…

Két lány a Széchenyi fürdőben. Az egyik nagyon szőke, a másik nem.

  –          Te Julcsi!

–          Mmmmm…

–          Az a pasi figyel minket!

–          Melyik pasi?

–          Hát az, ott, napszemüvegben és fürdőgatyában!

–          Aha. Van itt vagy 50 pasi, napszemüvegben és fürdőgatyában. Mi lenne, ha konkrétabb lennél?

–          Hát, az, ott!

–          Az ég szerelmére, ne mutogass, olyan vagy mint egy szemafor! Inkább írd le, merre van!

–          Hogy írjam le? Se papír, se toll nálam! De várjál csak, itt van egy papírzsepi, majd a rúzsommal…

–          Állj már le! Azt csak úgy mondják! Hány irodalom óráról hiányoztál? Na, mindegy. Szavakkal mondd el, hol van!

–          Hát ott, a hableánytól jobbra!

–          Hableány, az eszed tokja, az. Sellőnek hívják, te tájékozatlan…

–          Jóvanna. Látod már?

–          Látom.

…

–          Te Julcsi!

–          Mi van már megint?

–          Milyen lehet a feneke?

–          Honnan a francból tudnám, hát rajta ül!

–          Szerintem olasz lehet…

–          Ezt meg honnan a jó büdös fenéből veszed?

–          Hát, a nyakláncából, meg hogy szőrös a mellkasa.

–          Hát, anyám, te teljesen meg vagy huzatva…

…

–          Te Julcsi!

–          Hogy az a… MI VAN?!

–          Ez a pasi, tuti, hogy engem néz!

–          Miből gondolod?

–          Hát, hogy bizsereg a bőröm.

–          Akkor, én a helyedben, nem kezdenék vele. Tuti, hogy lézerez a szeme, azért is van rajta napszemüveg. Tudod, ez az olasz pasiknál kötelező, munkavédelmi szempontból.

–          És mi van akkor, ha idejön, és megszólít?

–          Akkor jó nagy szarban vagy, anyám, az van.  Mert, ha tényleg olasz, egy szót sem tudsz olaszul, de én sem. Meg más nyelven se. Mire megtanítod csak annyira magyarul, hogy megértse, „mit gondolsz rólam, én nem vagyok olyan”, már rég túl vagytok a második meneten  🙂

…

–          Te Julcsi! Ez most feláll! Erre jön!

–          Basszus, tényleg. Imádkozz, hogy ne olasz, hanem sima szolizott Sas-hegyi villabubus legyen!

–          Na de hát…nem is ide jön! Elmegy mellettünk!

–          Legalább megnézheted a fenekét. Tényleg jó segge van!

–          Pedig én már azt hittem…

–          Látod, anyukám, ezért nem jutsz te semmire. Ha nem vetted volna észre, itt van mögöttünk, 10 méterre a sörcsap. Ez a pasi csak azt leste, mikor állnak kevesen az ablak előtt   🙂

Szóval, mint jeleztem, az egyik szőke volt, a másik nem…

Esti mese

 – Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer…

– Mi volt egyszer?

– Mit tudom én? Így kezdődik a mese.

– De anyú! Ha csak egyszer volt, honnan tudod?

– Mert így írták le.

– Ki írta le?

– Hát, a meseíró bácsi.

– A meseíró bácsi ott volt?

– Ott.

– Hol?

– Hát ott.

– Na jó, mert azt mondtad, hogy hol nem volt.

– Igen, mert azt úgy mondják, hogy egyszer volt, hol nem volt.

– De anyúúú! Az így nem okés!

– Miért nem okés?

– Mert az, hogy egyszer, azt jelenti, hogy nem többször, tehát mennyiségi határozó. Az pedig, hogy hol, az helyhatározó. Az pedig, hogy hol nem volt, az elemi logika szerint meg kellene, hogy mutassa, hol volt!

– Hogy az a magasságos…!

– Anyú, meséljed tovább!

– Szóval, egyszer volt, hol nem volt, izé, bla-bla-bla, volt egyszer egy juhász.

– Anyúúú! Csak egyszer volt?

– Egyszer.

– De ha…

– Semmi de! Mesét hallgatsz, vagy filozofálsz?!

– Mesét hallgatok.

– Na, mert azért! Szóval, ez a juhász…

– Maszek volt, vagy állami?

– Mit tudom én? Nem mindegy?

– Nekem igen, de ha később arról mesélsz, hogy az a csúnya apeh miket csinált vele, akkor jobb már az elején tisztázni!

– Jó, rendben van, ez egy maszek juhász volt!

– Csillagszemű?

– Honnan a francból tudjam?

– Jóvanna, gondoltam, ha már mesélsz, csak tudod!

– Nem csillagszemű, hanem csak barna! Most jobb?

– Kicsit.

– Ott tartottunk, hogy volt egy juhász.

– Hol volt, hol nem volt?

– Nem, ez teljesen konkrétan volt!

– De hol?

– Hogy az a… hát, az Óperenciás tengeren is túl!

– Ahol a kurta farkú malac túr?

– Ott, hogy a rosseb esne bele, ott!

– Akkor itt nagy baj lesz!

– Milyen nagy baj?

– Hát, mert jelenkori ismereteink szerint az Óperenciás tenger neve vagy az „ober Enns”, azaz az „Enns folyón túl”, vagy az „ob Bregenz”, azaz „Bregenztől kezdődően” kifejezésekből származtatható, az pedig a Bodeni tavat jelöli, azon túl pedig Svájc van, és ott az ilyen szabadon turkáló malacra, bizony, kemény környezetvédelmi bírságot vetnek ki!

– Jó, akkor nem az Óperenciás tengeren is túl, hanem az üveghegyen túl!

– Anyúúú! Mi van az üveghegyen túl?

– Mi van, mi van! Hát az üvegvisszaváltó! Józsi! Józsiiii!

– No?

– Babuci a te gyereked is, vazze, hát most emeld fel azt a kövér seggedet a tévé elől, és azonnal gyere ide mesélni neki, mert én isten bizony, kiugrom az ablakon!

– Hehehe

– Most mit röhögsz, te szerencsétlen?

– Csak azt, hogy a földszinten lakunk, az ablak alatt meg rózsabokor van!