Tisztelt nagykövet úr!

Először is engedje meg, hogy gratuláljak a szép beszédéhez. Hála az Uj Keletnek módomban állt elolvasni. De engedje meg, hogy pár „észrevételre” felhívjam a figyelmét.

Rögtön a beszédének az elején megemlít egy holokauszt túlélőt, akivel személyesen is beszélt. Ön is bizonyára tudja, hogy a legtöbben még ma is magyarnak valják magukat, noha már réges rég nem élnek ott, más országban telepedtek le. Ahogy mondani szokás: a vér nem válik vizzé, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a gyökereit az ember nem igen tudja kitörölni az emlékezetéből. A továbbiakban megemlíti, hogy Auschwitzban minden harmadik magyar áldozat volt. Azt is szóvá teszi, hogy az akkori magyar kormány szorosan együtt működött a megszálló nácikkal. Tudjuk, hogy a nyilasok német segítséggel és nem törvényes keretek közt vették át a hatalmat. DE! A mostani magyar kormány miért akarja elkenni avagy kissebbíteni az akkori komány felelősségét? Már megbocsásson, de Horthy Miklós Magyarország akkori államfőjének módja lett volna megakadályozni a magyar zsidóság szinte teljes kiirtását.  Európa nem minden országában volt ennyire szoros együttműködés a nácikkal. Miért akarják egyesek átirni a történelmet és megváltoztatni a tényeket? Ön, mint Magyarország nagykövete, csupán csak egy olyan kiküldött, aki a helyzet ismeretében teszi meg kijelentéseit. Ám ezek a kijelentések szerintem nem jutnak el a Miniszter elnök ur füleihez. Ha meg igen akkor sajnos süket fülekre találnak. Beszédének további részében megemlíti, hogy Európában az antiszemiizmus még nem halt ki teljesen. Arról is említést tesz, hogy a gyűlöletbeszéd és a holokauszt tagadás egész Európában büntethető, egytől három évig terjedő börtönnel. Tudna nekem mondani egyetlen példát is arra, hogy az utóbbi időben egy ilyen eset történt volna Magyarországon, hogy a bíróság ténylegesen meg is büntetett volna valakit emiatt? Sőt! Pont ön mondja azt, hogy Magyarországon a legerősebb a szélső jobb a Jobbik és 20% százalékot kaptak a legutóbbi választásokon. Ön szerint a jobbik vezetőit kijelentéseik miatt nem lehetne ténylegesen börtönrebüntetésre ítélni?  Sőt! Eleve, hogy lehetséges a nyilt működésük? Elvégre Magyarország az Európai Unio tagja. Azt a kijelentést is megcáfolom, hogy nincsen beleszólásuk semmibe.

Magyarország-Izrael

Nem élek ugyan Magyarországon, de sajnos elég jól vagyok informálva, és volt alkalmam személyesen is meggyőződni dolgokról. Ön is ismeri a történelmet. Anno a nyilasoknak sem volt parlamenti többségük! Noha volt támogatottságuk, de csak puccs utján tudtak hatalomra kerülni. Honnét biztos ön abban, hogy ugyan ez nem ismétlődhet meg? Akkor is voltak intelligens és normálisan gondolkodó magyar emberek, akár csak most, de szinte senki sem hallgatta meg őket. A véleményüket pedig ha nyiltan is kimerték mondani, akkor rövid úton szomorú sorsra jutottak. A történelem sajnos ismétlődhet. Abban sem értek egyet, miszerint a zsidókat nem éri atrocítás tettlegesség. Hál az Istennek eddig valóban nem követelt emberéletet. Ámbár cigány ember életét igen, és az ismagyar állampolgár. Szokták mondani még ma is: Először a cigányok, aztán a zsidók jönnek. Két olyanról is tudok, ami megtört és nem tudták a „szőnyeg alá” seperni. Először is megemlíteném Schweitzer József nyugalmazott főrabbit, akit tettlegesen is megpróbáltak bántalmazni. Még a magyar ujságok is megirták. Történt valami? Megbüntették a tetteseket? Mert nem egy ember követte el. És ha egyet is megbüntttek (én nem olvastam róla) miért csak egyet? Egy kiválasztott bünbakot? Ez egy olyan szervezet, amit már tegnap be kellett volna tiltani. Volt is többször ilyen hatátozat, de a gyakorlatban meg is valósult? Ugyan hol? A második eset sem akárki ellen történt. Kertész Ákos egyaránt hires Magyarországon és külföldön. Vele is hasonló eset történt. Ő nem maradt Magyarországon, emigrált Canadába méghozzá szégyenszemre úgy, hogy menedékjogot kért és kapott. Ha Magyarországon nem létezne ilyen antiszemitizmus, akkor egészen biztos, hogy Canada elutasította volna a menekült státusz kérelmét. Beszédében foglalkozik a magyar nemzeti tantervvel.

Örömmel értesülök arról, hogy szeptembertől a holokauszt témája kötelező tananyag lesz, különös tekintettel a magyar holokausztra. Uram, bocsásson meg: hogy fogják azt tanítani? Mert mostanság Wass Albertből kell érettségiznie a mai diákoknak, meg Tormay Ceciliából. Mind a kettő több volt, mint antiszemita, rasszista írócska. Wass Albert a Waffen SS utolsó alakulataival harcolt Budapesten. Eljárás is indult ellene a háboreú után. Távollétében el is ítélték. Erről az emberről még szobrot is avattak Budapesten és vidéken, ugyanakkor egy Szenes Hannáról nem? Pedig ő is magyar volt. És mit szóljon majd az a magyar diák, akinek eddig ezt tanították, és most majd azt kell tanulnia, hogy a zsidókat mostantól másképpen kell értelmezni, és akik eddig „nagy magyaroknak” voltak feltüntetve, azok nem mások, mint kétes politikai és irodalmi elemek. Még is, hogyan gondolják mind ezt? Egy fiatal agy sok mindenre fogékony, jóra, rosszra egyaránt.

Végezetül megemlíteném a Szabadság téri emlékmű esetét. Ön ezeket mondta:

„Ez az emlékmű arra emlékeztet mindannyiunkat, az áldozatok emléke előtti főhajtással, hogy ha­zánk szuverenitásának elvesztése tragikus következményekkel járt, sok százezer ember életét köve­telte, és további millióknak, az egész nemzetnek rengeteg szen­vedést okozott.”

Ezt senki sem vonja kétségbe. DE! Nem igy beszéltek és beszélnek azok, akik határoztak erről az emlékműről. Pontosítanák egy kicsit, hogy jobban megértsen. Miután 2014-et a magyar holokauszt emlékévének nyilvánította a kormány, nagyon is sértőnek találta a zsidóság, hogy pont az emlék évben akarnak egy ilyen emlékművet felállítani. Mert sok olyan „felhang” is volt, mely nem ezt hangoztatta, amit ön is említ, ha nem pont hamis tőkét kovácsoltak belőle, miszerint a német megszállás lehet, hogy elvette Magyarország szuverenitását, de akkor ez kellett. Mondom, az időzítéssel és a helyes magyarázattal volt, és van a baj.

Elnézést kérem, hogy levelemmel zavarom. Én is bízom abban, amiben Ön is, hogy Magyarországon ez csupán csak egy átmeneti korszak és helyére fognak kerülni a dolgok, úgy és oda, ahol a pontos helyük van.

Köszönöm a figyelmét és türelmét!

Üdvözlettel: Avi ben Gióra, a KMH szerzője