A Pásztor–ügy soha nem lenne ügy, ha nem lenne párszáz zavaros gondolkodású akarnok, akik most éppen bajban vannak. Azért vannak bajban, mert a választók – honorálva a koalíciós kormányzás idején viselt dolgaikat, leverték a politika fájáról a főként önmaguk által állandóan teleszart fészküket, sőt, egyet-kettőt belerúgtak a tojásaikba is, ami nagyon fájdalmas tud lenni még egy madárnak is, legyen bármennyire is szabad.

Imádom a liberalizmust, legalább annyira, mint amennyire nem kedvelem a magukat liberálisként definiáló szedett-vedett magyar pártokat. Igaz, nálam már a rendszerváltás idején kiverte a biztosítékot Kis János vérbunkó viselkedése Vitányi Ivánnal szemben, de ezt még betudtam annak, hogy nem minden könyvtárosnak volt gyerekszobája, spongyát reá.

Aztán sajnos rá kellett jönnöm, hogy a bunkó agresszivitás ezekben a körökben nem kisiklás, hanem életmód, stílus és a liberalizmus leglényege, egy elegáns ív ez, Kis Jánostól – Horn Gáborig és tovább, a mai napig.
A kisiklás Kuncze volt. Szavazz a liberálisokra, vagy megmérgezzük a macskádat, szólt a hajdani falfirka…

Hangsúlyoznám, nem a liberálisan gondolkodó embert kárhoztatom, nekem a pártjukkal, pártjaikkal van bajom, sajnos a mai napig. Már a rendszerváltáskor is gyanús volt, hogy nem egy eszme mellett, hanem az általuk megálmodott, de a valóságban nem létező kommunistákkal szemben definiálták magukat, olyanokkal szemben, amilyenek már több mint negyedszázada nem léteztek a magyar politikában.

Fel-alá rohangálva az utcákon vad harcot hirdettek Rákosi és bandája ellen, nem zavarta őket percre sem, hogy közben engem gyaláztak, megvádoltak tolvajlással, fosztogatással, és ezért a mai napig, a Tocsik és egyéb ügyek, elvesztett választások után sem sül a képükről a bőr.

Hogy voltak, akik másképpen képzelték el az állam berendezkedését, mint a kapitalisták?Talán a liberálisoknak elsőnek kellett volna lenniük ennek elfogadásában, aztán elővezetni a saját állam-felfogásukat, és döntsön a választó.

Persze tudom, ez kislányos idealizmus, de így, negyed század után bátran kijelenthetjük, hogy a rendszerváltók teljesítménye nulla, Orbán hatalomra jutásával pedig átmasíroztunk a negatív tartományba.

Na, de vissza a témához!

A liberális párt önfelszámolása borítékolható volt, amikor bekövetkezett már senkit nem lepett meg.

Legfeljebb az, hogy némelyek azt képzelték magukról, hogy képesek megoldani azokat a problémákat, melyeket Kuncze sem tudott megoldani, jóllehet ő már látott életet és gazdaságot is közelről, csak – úgy látszik – liberális pártvezetőket nem látott még.

Hát, nem sikerült.

Orbán a saját politikai pályafutása során megtanulta hogy  ha valahol a politikai térben vákuum keletkezik, akkor azt valamilyen politikai erő be fogja tölteni, ehhez neki remekül megfelelt volna egy kézhez szoktatott liberális párt.

Valószínűleg ennek jegyében jött létre az LMP, amelyik az első perctől kezdve, szembehazudta a választókat, különös tekintettel anyagi alapjainak megteremtésére.

Mire az SZDSZ harsonaszó mellett elhalálozott, készen is állt az utód, melyhez nagy reményeket fűztek a kiábrándult liberális választók, akik közül az értelmesebbek mára belátták, hogy Orbán ügyvédje talán mégsem annyira önzetlen, mint első pillantásra vélelmezhető volt, ő bizony kiszolgál mindenkit, csak politikailag vihesse valamire.

Megértem én őt is, hiszen életét nagy nevek árnyékában tengette, fel kellene nőni a nagy elődök cipőfűzőjéig legalább, de persze a nagy akarásnak inkább csak nyögés a vége.
Amikor Orbán átvette a hatalmat, akkor a többi liberális felsorakozott és elkezdett a szocik felé mutogatni, gátlástalanul átvették Orbán retorikáját, és olyan vehemensen szidták az „emúttnyócévet”, mintha nem lettek volna tevékeny és tevőleges részesei a kormányzásnak.

Úgy szidták Gyurcsányt, mintha nem ő lett volna az a kormányfő, aki a legtöbbet kedvezett nekik.

Mintha nem az ő lelkükön száradt volna az egészségügyi reform szerencsétlen kezelése, mintha nem ők tettek volna ezerszer keresztbe a szocialistáknak, úgy viselkedtek, mintha nem ők hozták volna a nyakunkra a bánatos marabut a bánáti bazsarózsájával a hóna alatt.

Mindenesetre négy év múltán nyilvánvalóvá vált, hogy az LMP képtelen megszólítani a liberális szavazókat, Schiffer politikai stílusa és mozgása minden épeszű, ép erkölcsű és ép politikai érzékű embert taszított.
Ugyanazzal az elszánt céltudatossággal mondta meg a frankót, mint elődei, és ugyanolyan együttműködés és kompromisszumképtelen a mai napig, emellett minden fontos kérdésben Orbán szekerét tolta – csak a hülye nem vette észre ezt.

Emellett saját politikustársaival sem jött ki, hiszen azok egy része otthagyta a pártot, – volt, aki Schiffer helyett inkább az Antarktisz bálnáit választotta társalkodó partnernek, azok legalább csak énekelnek, de nem beszélnek hülyeségeket.

Aztán jött a Juhász által lenyúlt MILLA, – ő a liberalizmus lényegét abban látta, hogy szabadon csavarhasson egy spanglit, emellett ő is szeretett volna politikailag valaki lenni, ezért szidta Gyurcsányt, mint a bokrot.
És jött az Együtt, melynek vezetője elvileg Bajnai volt, de ez a gyakorlatban kétséges, mert ő már kormányzása alatt bizonyította, hogy nem buta ember.

De – leírni is fájdalmas – az is lehet, hogy menet közben ő is Orbán embere lett – nem ez lenne az első gusztustalan kiegyezés a magyar nagytőke és Orbán között a belpolitikában.
A parlamenti választások előtt neki sem a választás volt a legfontosabb, hanem Gyurcsány kinyiffantása – cui prodest, kérdené a művet angol…

Az utolsó csapás a liberalizmusra a PM létrejötte volt, az elmúlt napokban a párt mindkét tagja ismét maradandót alkotott, mert nyilatkozni piszkosul szeretnek, mint tényezők…

Valahogy már megint az önkormányzati választások előtt kezdtek el hisztizni a libsik, hadd legyen még rosszabb a helyzet.

Most éppen Pásztoroznak, ismét megfellebbezhetetlenül kinyilatkoztatnak, merthogy ők harcolnak a rasszizmus ellen.

Ez leginkább abban áll, hogy romának hívják a cigányokat, még szerencse, hogy a cigányasszonyokat nem kell rányinak hívnunk, a cigányfúrót meg romafúrónak.

Ebben ki is merül többé-kevésbé liberalizmusuk, de egy épkézláb mondat roppant ritkán hagyja el a szájukat, hiszen a cigányságot ők is valamiféle egységes tömbnek képzelik.
Teszi ezt annak ellenére, hogy ezer és ezer társadalomba beilleszkedett cigány él körülöttük, emellett egy cigánytelepen élő beás cigány és egy cigány értelmiségi között nagyobb a különbség, mint utóbbi és közted, nem okvetlenül a te helyzeted tekintve felső pozíciónak…

Az összes sztereotípiát a cigányokra aggatják a sztereotípiák elleni harc jegyében, és el sem tudják képzelni, hogy mennyire sértő az, mikor a cigányok felemeléséről értekezik az érettségizett liberális a két-háromdiplomás cigánynak.

Ők a Nagy Testvér, aki majd harcol az ellen, hogy cigánybűnözést emlegessenek, ha egy cigány ellop egy libát, de az eszükbe sem jut, hogy a társadalom jogkövető és jogsértő állampolgárokra is osztható, és ebben a tekintetben a bőrszín emlegetése teljességgel irreleváns.

Most flegmán kérdezik, hogy na, és milyen programja van Pásztor exrendőrnek Miskolc felvirágoztatása érdekében?
Azt nem kérdezik, hogy az elmúlt huszonöt évben miért nem tellett tőlük sem több, mint Hegedűs Zsuzsától, és azzal sem dicsekedhetnek, hogy ők milyen remek programokat hajtottak végre.

Hegedűs Zsuzsa legalább kiscsirkéket osztogat, még ha sokat is kell babrálni a kopasztásukkal, mielőtt megfőzik őket, ők legfeljebb okos tanulmányokat osztogattak egymásnak, ma te rendelsz tőlem száz oldal világmegváltást, holnap én tőled.

A demokratikus oldal liberális pártocskái ma csak léleksimogatásra jók, ambiciózus önjelölteket mentenek meg a lelki összeomlástól, – éppoly dimenziót tévesztettek és nevetségesek, mint hajdan Thürmer Központi Bizottsága volt.

A kérdésem még csak annyi: elmennél ezekkel egy sivatagi túrára úgy, hogy náluk van a vizes kulacs?

Emellett nagy szerepük van abban, hogy a mai magyar cigány értelmiség nem szívesen vállal sorsközösséget népével, éppen azért, mert ők is összemosnak minden cigányt a legrosszabb sztereotípiák alapján.

Ők sem nagyon népszerűsítik azokat, akiknek sikerült kitörniük és megbecsült polgárokká válniuk, ők sem nagyon alkalmazzák őket a médiában bemondónak, sorozatokban szereplőnek, pénztárosnak az üzleteikben – nem szólva arról, ha eltűnik egy radír, kimondva – kimondatlanul mindjárt a cigány kollegát gyanúsítják – fárasztó dolog lehet antirasszistának lenni.

Mindenesetre így néhány héttel a választások előtt visszafoghatnák magukat, de nem – szinte az egész liberális zárvány Orbán malmára hajtja a vizet.

Pedig fontos lenne megegyezni, közös jelöltekkel indulni, hitet, önbizalmat adni a választóknak, mert a vesztesekhez senki sem szeret csatlakozni.

Nem Pásztor itt a probléma, hanem az, hogy még közös jelölteket sem képes állítani az ellenzék, olyan pedig, hogy felépítenének egy jelöltet, nem létezik.

Igaz, erre már idő sem lenne…

Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy ebben az országban csak Orbán emberei lennének az optimális jelöltek. Juhász, Szigetvári, a Fodor féle Kétfarkú Liberális Párt – a másik három tag lány – és a többiek is el fognak tűnni a politikából, még ha némelyik párt önzetlenül gondoskodott is magáról, mert a tagság felét az Európai Parlamentbe sikerült betuszkolni a másikat meg a magyarba…

Nagyon utálják Gyurcsányt, de lássuk be, ők az okai annak, ha nem marad az értelmes liberálisok számára más alternatíva.

Ők az oka, ne panaszkodjanak.