A német megszállás és a magyarországi zsidó holokauszt, nem mainstream nézetben 6. (befejező rész)
Az is tanulságos, ami a deportálások leállítása után történt:
A katonai helyzet romlása és a deportálások negatív visszhangja, a keresztény egyházak erősödő nyomása, az auschwitzi jegyzőkönyv megismerése kényszerhelyzetbe hozta a kormányzót. Június elején leiratban utasította Sztójayt az atrocitások megszüntetésére, a gazdasági szempontból nélkülözhetetlen zsidók mentesítésére, Baky és Endre leváltására. A leirat totális kudarc! A június 21-i minisztertanácson részt vett Baky, Endre, és a csendőrség felügyelője, Faragho Gábor. Faragho elmondta, hogy alaptalanok a csendőrséget ért vádak, mert a 20.000 fős állományból csak 3 személy ellen kellett fegyelmi eljárást indítani. Majd Baky kapott szót, szerinte mindössze 18 öreg vagy beteg zsidó halt meg az eddigi deportálások alatt. Majd Endre olvasta cinikus és hazugságoktól hemzsegő beszámolóját. A kormány minden vita nélkül elfogadta a két államtitkár beszámolóját.
8 nappal a kormányülés után érkezett az első komoly figyelmeztetés külföldről: június 29-én XII. Pius pápa táviratban kérte Horthytól a deportálások leállítását. Másnap egy igazi nehézsúlyú ütés érkezett. Roosevelt nem kertelt, ultimátumban követelte ugyanezt, vagy különben bíróság elé penderítik és a halálbüntetés eshetőségével nézhet szembe.
Horthy még az ultimátum előtt,- a megszállás óta először- június 26-ra maga hívta össze a kormányt. Megismételte június elejei leiratában követelteket, ismét eredménytelenül.
A 2 E már május óta tervezte a budapesti zsidóság deportálását. Le akarták állítani a tömegközlekedést, hogy a járműveket a nagy razzia során elfogott zsidók elszállítására használják. Még a postások és kéményseprők is szerepet kaptak volna. Az akció idejére számos csendőr alakulatot is Budapestre vezényeltek. Az események a zsidótlanítok számára kellemetlen fordulatot vettek. Horthy besokalt, Roosevelt ultimátuma, az auschwitzi jegyzőkönyv megismerése, követeléseinek negligálása után, úgy érezte, hogy a csendőrség puccsra készül. Most kiderült mennyi hatalma volt valójában, a Koszorús Ferenc által parancsnokolt 1. páncélos hadosztály egységei bevonultak Budapestre, a csendőrök hátraarcot csináltak. De az V. csendőrkerületben még vígan folytak a deportálások.
Július 6-án maga Sztójay közölte Veesenmayerrel, hogy a kormányzó leállította a további deportálásokat, ekkor már úgy tűnik a kormány is egyetértett a döntéssel. A magyar elhárítás egy olyan jelentést tett eléjük, miszerint az angolszász erők a magyar vasútvonalak, a magyar kormányszervek épületeinek célzott bombázását tervezik, továbbá összeállították 70 magyar (és német) háborús bűnös listáját. Tartottak attól is, hogy a szövetségesek lebombázzák a zsidótlanított főváros.
Másnap a német követ találkozót Horthyval, aki panaszkodott a nemzetközi tiltakozások miatt, valamint szidta Endrét. Veesenmayer nem aggódott és ilyen értelmű jelentést küldött feletteseinek. Igaza volt, mert tiltás ide, vagy oda július 6. és 8. között deportálták a Budapest környéki zsidókat. Jaross nyíltan azzal hencegett, hogy Horthy tiltása ellenére is Auschwitzba küldi a zsidókat. Ennek ellenére a deportálás július 9-én megrekedt. Endre a napon másodszor is megnősült, és pár napos szabadságra ment.
A németek ekkor önerejükből próbálkoztak, csekély eredménnyel. Július 14-én betörtek a kistarcsai internálótáborba, melyet a magyar rendőrség felügyelt, és 1.200 foglyot vonatra terelték. A Zsidó Tanácsnak azonban sikerült fellármáznia Horthy környezetét, a semleges követségeket és az egyházakat. Első alkalommal fordult elő, hogy a kormányzó parancsára visszafordítottak egy Auschwitzba tartó szerelvényt. Csak időlegesen, mert a SEK 5 nappal később újra betört a táborba, ekkor sikerült az akció. Július 24-én szintén sikerrel jártak Sárváron, ahonnét 1.500 főt szállítottak ki.
Július 17-én maga Hitler is megnyilvánult. A magyar deportálok védelmére kelt, mert olyan hírt kapott, hogy Horthy retorzióra készül a deportálásban főszerepet játszó miniszterek, államtitkárok ellen. Egy hétre azt mondta az egyik magyar tábornoknak, hogy az egymillió magyar zsidó a ruszkik szövetségese, a bombázások is zsidók műve, tévednek, ha el akarják pusztítani Európát, mert ők fognak elsőként elpusztulni. Endrének ilyen pártfogóval a háta mögött sikerült megtartania állását, de a zsidóügyeket július 20-án elvették tőle. Ezután ismét visszatért az apai kúriába, Eichmann társaságában.
Ungvári azt állítja, hogy a nemetek elsősorban nyersanyagot es katonát akartak tőlünk ’44 tavaszán, nem pedig a zsidókat, ennek ellenére többszöri felszólítás után sem sikerült a napi 7-8 vonatnyi emberszállítmányt 3-ra lecsökkenteni, ahogy azt a németek – fogadó kapacitás híján – kérték, mivel a magyar hatóságok, élükön Endre Lászlóval nagyon elkötelezettek voltak az ügy iránt. Hasonlóképpen a Kamenyec-Podolszkijban történtekhez, ahol a németek által hadműveleti területté nyilvánított területre – egy másik „szakértő” véleménye szerint, amit a Nemzet Történésze is megerősít, pusztán idegenrendészeti eljárás (?!) keretén belül – sikerült több tízezer civil ember betolni, (nem tud érdekelni, hogy nem magyarok voltak, ez a tény nem könnyít az én lelkemen, akié igen, annak gratulálok hozzá, legyen könnyű az álma) akiket végül a németek hely es idő hiányában inkább ott helyben legéppuskáztak, amelyről a magyar hatóságoknak természetesen volt tudomásuk, mint ahogy arról is, hogy mik történnek a haláltáborokban.
Tények:
– A magyarországi zsidóság katasztrófája a magyar vezetés részéről elő lett készítve diszkriminálással, megalázással, a nemzetből való kirekesztéssel
– A német megszállást a kérdés szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a magyar hatalom oda tett volna a nácik orra elé egy nagy virtuális zöld gombot amire az volt írva: Start. A náciknak csak meg kellett nyomnia
– Túlélőktől lehet tudni, a határig egy szál németet nem láttak. Magyarok voltak, akik összegyűjtötték, gettóba zárták, kifosztották őket.
Schmidt Mária állításával ellentétben a német nyomás nem volta akkora a magyarokon, hogy azt büntetlenül meg nem tagadhatták volna. Erre példa Franciaország ahol a kisebb létszámú zsidóság 22%-a pusztult el 4 év alatt míg Magyarországon 3 hónap alatt a lényegesen nagyobb létszámú magyar zsidóság 74%-a.
A Nemzet Történésze jó lenne ha megfogadná Götz Aly német professzor szavait, amit egy riportban mondott: „Önök, magyarok, találhatnak politikailag felelősségteljes, józan megoldást, mégpedig azzal, hogy azt mondják: ez történt, ez már történelem. Vállaljuk, hogy részt vettünk az üldözésben, nem mi voltunk az ötletadók – ezt a magyarok javára lehet írni -, de csatlakoztunk, anélkül, hogy muszáj lett volna.”
Ez ott kezdődik, hogy a történelmet nem hazudjuk el. ’44. 03.19-re, mikor a németek megszállták Magyarországot, a zsidók másod, illetve harmadrendű állampolgárok voltak, helyesebben teljes jogfosztottságban éltek addigra már.
Ezt a „szakember”, Schmidt Mária teljesen kikerüli, marginális témának tartja. Megmaradt a puszta életük a deportálásokig, hát ez nagy dicsőség, legyenek elégedettek vele.
Mindenesetre – az ellenkezőjére irányuló német nyomás ellenére – addig jobban álltak, mint sok más szövetséges/megszállt országban.
Emellett az antiszemitizmus egy meghatározott szintig olyannyira kiterjedt jelenség volt, hogy a numerus clausus bevezetéséig pl. mindenféle német nyomás nélkül eljutottak a megszállt lengyelek és egyes amerikai egyetemek is – mégsem tulajdonítunk nekik szerepet a holocaustban.
Szóval – nem tagadva, hogy mélyre jutottunk – a történész asszonynak abban valószínűleg igaza van, hogy ha a háború a megszállás előtt véget ér (vagy sikerülnek a Kállay-féle tapogatódzások), a magyar elit – a külföldi példákat látva – legalábbis jóval sikeresebben mosakodhatott volna.
De ettől még megkérdezem: milyen érdeke fűződik Schmidt Máriának a tudatos történelemhamisításhoz, és a sorozat olvasta után – már, ha egyáltalán eljut asztaláig – még mindig áldozatnak tekinti Magyaroszágot?
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
10:42 de.
Pallagi Ferenc szinte biztos, hogy nem olvassa a KMH-t, valahogy mégis hasonló módon vélekedik az „áldozat nemzetről”, mint én.
„Nem Miniszterelnök Úr, Magyarország nem 1944. március 19-én veszítette el a függetlenségét!
Először akkor, amikor az első világháborút követő felfordulást és veszteségeket a zsidók nyakába varrtuk, hogy ne kelljen szembe nézni az előző évtizedek önsorsrontó nemzetiségi politikájával, ne kelljen elszámolni a másfél millió kitántorgott emberünkkel, a nagybirtok bénító uralmával, az ország erkölcsi pusztulásával.
Aztán akkor veszítettük el a függetlenségünket, amikor a két háború közötti kormányok arra építettek politikát, ígértek jövőt, hogy majd elveszünk mindent a zsidótól, oda adjuk a magyarnak, és akkor minden nagyon jó lesz. És módszeresen, a numerus clausustól a sárga csillagig, löktük ki a nemzetből az ország polgárainak százezreit, hogy mire jöttek a németek és elindították a vagonokat Auschwitz-felé, már habzó szájjal őrjöngött a hárommillió koldus hátán táncoló keresztény úri középosztály, és a vele szövetséges csőcselék. Miféle függetlensége van annak az országnak, amely legrosszabb szenvedélyei rabságában vergődik?
Aztán akkor dobtuk el önként a függetlenségünket, amikor föltettük, hogy a Trianonban elrabolt területeket visszaszerezzük, minden áron, bármi áron! A náci szövetség árán, a Don-kanyar árán, félmillió zsidó származású magyar állampolgár élete árán. Mindezt megfizettük, és mindent elvesztettünk. És még mi sajnáljuk magunkat, mert mi semmi rosszat nem tettünk, mi csak a miénket akartuk vissza.
És ön sem akar mást Miniszterelnök Úr, mint hogy új honalapítóként, a függetlenség visszaszerzőjeként vonulhasson be abba a történelembe, amibe Ön is csak belerondít: hol hazug szobrokkal, hol az ismert, régi fajta ígéretekkel: elveszünk mindent a multiktól, a bankoktól, az uniótól, odaadjuk a magyaroknak, és akkor minden jó lesz. Nem ismerős valahonnan?
4:56 du.
Tökéletes leírása a huszadik századi magyar történelemnek.
Páltól Máriáig tomboljanak a hamis kártyások!
6:58 du.
gyuri10: a sorozat ismeretében még mindig nem értem, mi érdekük fűződik a tudatos történelemhamisításhoz? ezeket a tényeket nem tudják megváltoztatni, letagadni meg nem érdemes, mert dokumentáltak. országgyűlési jegyzőkönyvek, memoárok, naplók, miniszteriális utasítások, stb.
valahogy még a boda-féle „történészek” is mélyen hallgatnak, pedig eddig minden írásomhoz odakentek valami taknyot. 6 részen keresztül egyetlen sort sem cáfoltak, nem fikáztak, pótcselekvésként nem foglalkoztak személyemmel.
4:45 de.
A cikkíró a végén felteszi a kérdést, hogy vajh Schmidt Máriának miféle érdeke fűződhet a Holokauszt hamis ábrázolását terjeszteni.
A nő emberi gyengeségein és családi múltján túl ő annak a Fidesznek a kollaboráns történésze, amely szrvezet már az első hatalomra kerülése előtt meghirdett, hogy a Holokauszt relative nem is egy olyan nagy tragédia, hisz később a magyarok is szenvedtek a kommunizmus igájában és különben is a kommunizmus milliókat juttatott a Holokauszthoz hasonló helyzetbe.[ Azon túl, hogy nem is léteztt kommunizmus, utóbbi mennyiségi megállapításról még soha egyetlen konkrét dokumentumot nem látott senki, de ők ezt mantrázták és teszik ma is.]
Répássy Róbert akkori FideSS kótyomfitty ki is jelentette, hogy ők csak akkor tesznek eleget a magyar Holkauszt feltárásának, amennyiben a kommunizmus bűneit is feltárhatják…
Ennek a jegyében építették át az Andrássy út 60-at egy ilyen relativizáló álmúzeummá, a Terror házává”, ahol almát igyekeznek összehasonlítani a körtével – hozzáteszem – csak azért, hogy a Holokauszt félelmetes genocidiumának a jelentőségét mennyiségben és minőségben lehetőleg minimalizálják csak azért, hogy a magyarság, ezen belül a Horthy éra 25 évének, apáik és nagyapáik viselt dolgait és így komplex felelősségét, nemcsak hogy csökkentsék, de még anullálják is… (Tegyük hozzá, viszont a Holkauszt központ nevű intézményt berakták egy sikátorba, ahol csak az látja, aki odatéved.)
Így történt, hogy alig léptek hatalomra a „fiatal demokraták”, máris forint-milliárdokból megvalósították ezt az észbontó elképzelésüket.
Orbán Viktor akkor ujdonsült miniszterelnök és Schmidt mária – a miniszterlnők személyes tanácsadói rangjában – felavatták ezt a sanda szándékkal kiagyalt és aljas indokból létrehozott botránykövet, amely azóta is folyamatosan, naponta ennek nőszemélynek az igazgatása alatt vezeti félre magyar fiatalok százezreit, sugallva a FidSS szándékkal hamis hitvallását. Csak úgy, mint a minap az éj leple alatt a Szabadságtérre becsempészett és felállított e hitvallásuk megkoronázásaként, a megszállási emlékmű; hogy úgymond, csak a németek tehetnek erről a népirtásról, mi magyarok ártatlanok vagyunk mint a bárány; Agnus dei…
5:09 de.
brunszvik teri: köszönöm. már ezért a hozzászólásért is érdemes volt megírnom a sorozatot.
kár, hogy nem csak vizionálisan, de elméjében is kancsi marcsi nem fogja olvasni.
mielőtt bárki kiakadna – mint korábban – azon, hogy valaki testi hibáját nem illő kifigurázni, meg kell, hogy jegyezzem, a kérdés az, hogy kié is ez a -amúgy műtétileg korrigálható – testi hiba, és mennyiben befolyásolja a látásmódját?
arról az apróságról nem is beszélve, hogy- ha már lúd, legyen kövér – ki vehette józan ésszel feleségül ezt a borzalmat?
hacsak nem tudott valami extrém dolgot…
nekem róla egy kozma picihez köthető anekdota jut eszembe.
pici rendkívül népszerű és jóindulatú ember volt. egyszer meghívták a kétszeres olimpiai birkózó bajnokot – a többi címét hagyjuk is – egy disznóvágásra, azzal a kéréssel, hogy, ha lehetne, pici fogja le a disznót. két méteres, 140 kilós bajnokunk elfogadta a kihívás, lefogta a meglehetősen pánikba esett disznót. csakhogy, leszorítván azt, felnézett a böllérre, aki eszeveszetten kancsal volt. pici megkérdezte: mondja, maga mindig oda szúr, ahova néz? igen, hangzott a válasz. no, akkor várjon egy minutumot, amíg helyet cserélek a disznóval!
kancsi mancsival mi lehet a helyzet az orbáni förmedvény kapcsán?
6:31 de.
BrunszvikTeri
2014 július 31
4:45 de.
LÁJK!
Ez egy nagyszerű, és mindenek előtt nagyon igaz hozzászólás volt! Gratula Tisztelt BrunszvikTeri!
6:38 de.
István! Köszönet ezért a sorozatért! Rendkívül alapos munka volt, rengeteg olyan részlettel amit mindenkinek ismerni kellene. Az ilyen publicisztikák azok melyek visszalökhetik az ordasodó közgondolkodást a civilizációba!
10:22 de.
Mindvégig nem szóltam hozzá a témához. Mind a második világháborúról, mind a holokausztról sok dokumentum van, de így összefoglalva kevés helyen lehet olvasni. Szeretem a történelmet, és nagy érdeklődéssel olvastam minden részét.
A történelemhamisítók nem olvassák, de sok ember van akit érdekel ugyan, mégsem keres rá, avagy elveszik a dokumentumok rengetegében.
Nem csak azért volt érdemes megírni, mert egy-két komment további értékes gondolatokat tartalmaz, hanem azok miatt, akik így egységes rendszerben látják a múlt ezen szeletét magyarországon.
2:51 de.
🙁 A felvezetőhöz mellékelt fotó címeként javaslom:
Magyar csendőr áll a vártán…
3:15 de.
Ille István!
A sorozat egyetlen – rossz kifejezéssel élve – „hibájaként” kell értékelni, hogy olvsása közben az embernek sokszor az az érzése támad, hogy Endre László nélkül ez az egész meg sem történt volna. Holott tudjuk, hogy a történelemben – nem lebecsülve a személyiség fontos hatását – események és folyamatok összessége termeli ki azt a fő folyamatot amelyet már történelemnek nevezhetünk. …És bár többször is foglalkozik Horthy szerepével, a történelemben kezdő olvasó szemében(!)őfőméltósága, egy másodlagos jelentőségű szerepkört betöltő, az eseményekkel csupán sodródó, amúgy jószándékú úriembernek is tűnhet, ami egy-két éves hatalomgyakorlás esetén még talán meg is állhatna, de 25 év kemény, hatalmi és ideológiai antiszemitizmus után abszolute kizártnak kell tekinteni.
Mind ezen felül csak méltatni tudom a sorozat szerkesztését és megírását is…
9:27 de.
brunszvik teri: van benne valami. endre volt az éceszgéber és a mozgató erő. a többi hivatalnok hozzá képest amatőr volt. horthy valóban gyenge volt, ráadásul naiv, noch dazu tényleg másodlagos szereplője az egész tragédiának, mivel hitler melletti elkötelezettsége lehetetlenné tette sámára az operatív beavatkozást.
4:58 du.
by Ille,ne erőlködjön,felesleges!!!
6:59 du.
marcsi: már említettem, én nem erőlködöm, nem szokásom, könnyed ujjgyakorlat csupán.
aki erőlködik, az maga, szépségem 😀 csakhogy csak a bugyija lesz vonalkódos, mást nem ér el 😛
az pedig, hogy by ille azt jelenti, hogy ille szerint, avagy illének tulajdonítva, ille által. persze, van még egypár jelentése – számszerűség, idő, hely meghatározására – de ez konkrétan, ebben a formában eszközhatározó. mondja, miért használ angol kifejezést, ha nem tudja, mit jelent?
8:04 du.
Ille István 9,27 !
Már bocs,de akkor „nekik” lenne igazuk Horthy és a többi csrkefogó védelmében…
12:02 de.
brunszvik teri: ez azért meglepne. ugyan horthy nem játszott kiemelt szerepet a deportálások levezénylésében, de tagadhatatlan, hogy bűnös hallgatása, erőtlensége – és nem utolsó sorban elkötelezettsége hitler mellett – nagyban hozzájárult a holokauszthoz.
őfőméltóságát – számomra ismeretlen okból – mosdatják, mosdatják, de tiszta sohasem lesz.
cinkosok közt bűnös, aki néma.
az meg szemenszedett hazugság – úgy vélem, a sorozatban eléggé bebizonyosodott – hogy horthy nem is tudott az egészről semmit. vagy, ha mégis, akkor vak és hülye is volt.
12:15 de.
Ille: Anélkül, hogy számtalan részletet idéznék a Horthy által kinevezett és felhatalmazott miniszterek, államtitkárok tetteiről, amiket Horthy vagy tudomásul vett, vagy rendelkezésbe adott, azt remélem mindenki érti, hogy semmi lényeges intézkedés nem történhetett a tudta nélkül. Ezt mindnyájan jól tudjuk. Minden kormány hasonlóan működik, a felelősség mindig, mindenért terheli a vezetőt.
Harry Truman ezt nagyon egyszerűen megértette mindenkivel; „The Buck Stops Here”
Mondanom sem kell, korlátolt ember az, aki tisztára akarja mosni Horthyt a kormányának tetteiért. Amiről pedig nem tudott, abban ugyanannyira felelős, a főnöknek kötelessége tudni, mit csinálnak a beosztottai. (Csak egy vizuális illusztráció – ha a kivégzést elrendelő tiszt elfordul, amikor a lövést leadják a katonái, attól egy fikarcnyit sem lesz humánusabb, jobb ember)
12:20 de.
gyula bognár: ezt az egyszerű tényt – mármint, hogy a felelősség mindig a vezetőt terheli – orbán mikor fogja felismerni?
12:26 de.
Ille: Természetesen csak spekuláció. A Stadionos viktor minden tettéért vállalja a felelősséget, sőt, mindegyikért büszkének érzi magát, mert mindegyikről azt hiszi, bebeszéli magának és a ⅔-nak, hogy azok mind jók!
Nehéz lenne idézeteket találni, arról, amikor diktátorok őszintén megbánták és beismerték bűneiket. (Voltak esetek, amikor ezt fejlövéssel próbálták nekik ösztönözni, sikertelenül)