Szerecc, Bandika?
Kis blődli, mert nagyon meleg van…kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek…
Színhely: valahol Budán, egy villában. Talán a Szabadság-hegy oldalában, a kertkapcsolatos panorámaajtón keresztül a táj legalábbis azt mutatja.
Szereplők:
Jucus, kb. 25 év körüli, festett szőke – alig látni, hogy hajszíne nem természetes, de azért mégis – babaarccal, szilinkonnal kerekített mellekkel, amit egy babarózsaszín köldökpóló alá rejt, illetve inkább mégse. Egy püspöklila sztreccs nadrágban ül egy fotelben, és éppen a lábujja körmeit lakkozza égővörösre, ami erősen problémás, mivel ugyancsak égővörös körmei olyan hosszúak, hogy az ecsetet csak igen mókás ujjtartással tudja fogni. Erősen koncentrál, és közben enyhén nyitott szájjal szorgalmasan rágózik.
Bandika, kigyúrt, szoláriumozott, tüskehajú 40-es, jobb fülében aranykarika, nyakában meglepő módon csak egy szerény aranylánc, csuklóján arany Patek óra, a számítógép előtt ül, szemlátomást elmélyedve valami nagyon üzletinek látszó grafikonokban.
– Bandika! (a szőke hangja, a rágó csámcsogásán átcsengve enyhén nyávogó, affektált)
– ….
– Bandikaaaa!
– Na! (a pasas hangja erőszakos, parancsoláshoz szokott, morduló)
– Szereccc?
– Ja.
– De tényleg?
– Ja.
– De mondjad is! Sohase mondod!
– Szeretlek, na!
– Mennyire szerecc?
– ….
– Naaa, ne izéjj már, Bandika, mondd, hogy nagyon!
– ….
– Csak azért ám, Bandika, mert tudod, hogy én nagyon szeretlek ám!
(Bandika mordul egyet)
– Á, érzem én, hogy már nem szerecc !
– ….
– De tényleg, Bandika, mondd, hogy szerecc! Csak még egyszer, naaaa!
– Mondtam már, hogy szeretlek!
– Jóvanna, most miért kiabálsz velem? Pedig én csak azt akartam tudni, hogy szerecc-e? (bőgni kezd, szemfestéke elmaszatolódik, ettől aztán kissé megváltozik a kinézete, de nem előnyére)
(Bandika sóhajt, lecsukja a laptop fedelét, feláll, odalép Jucushoz, és a fotel karfájára ülve megsimogatja a haját)
– Na, ne vedd azért úgy a lelkedre, tudod, hogy nem szoktam erről annyit beszélni!
(Jucus még hüppög egy kicsit, aztán belekérdez a levegőbe)
– Akkor is szeretni fogsz, ha már csúnya kövér leszek, és öreg?
– Akkor is ( Jucus nem látja Bandikát, aki titokban órájára néz, arca merő feszültség)
– Akkor jó (Jucus megint felveszi a körömlakkos üvegcsét, Bandika megkönnyebbülten feláll, visszatér a laptophoz)
(eltelik pár perc, csöndben, csak Jucus rágózása és a billentyűk kopogása hallatszik)
– Te Bandika!
– ….
– Bandikaaaa!
(mérges horkantás, Bandika indulatosan szusszan egyet)
– Bandika, csak, hogy tudd ám, én soha se leszek se kövér, se nem öreg, mert én annyira szeretlek téged, hogy nem öregszem meg, direkt miattad!
– Akkor jó.
– Szóval, tényleg szerecc?
– Tényleg.
– És mondod is?
– Ja.
– Hát akkor mondd, hogy szerecc!
– Szeretlek, bazdmeg, de ha nem fogod be azonnal a pofád, hát én úgy szájon váglak, hogy mindjárt kövér leszel, és öreg!!!
(Jucus bután néz maga elé, arcán látszik, hogy nem érti Bandikát, hiszen ő csak arról beszélt, hogy mennyire szeretik egymást)
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
8:37 du.
selejtes idiótáknak is joguk van a szerelemhez …bár ha engem bárki rágóval a pofázmányában kérdezne azt azonnal elhagynám búcsú nélkül
és még sokminden
szóval ez a picsa nem az esetem…a bandika sem
10:48 du.
rodeo36: elfelejtettem oda írni: a történet kitalált, a valósággal történő bármilyen egyezés a véletlen műve…
2:20 de.
Életszagú mégis … gratulálok!
10:31 de.
Istváááááááán!
Mééér midig a szőkék? 🙂 meg miért rögtön a mell a szilikonos? 🙂 és egyébként is 🙂
2:17 du.
GRATULA!
2:26 du.
todor48: csak lazítottam ekkicsit…nota bene, ghost sem festeti szőkére a haját, a szilikonról nem is beszélve…ráadásul a helyét sem tudom máshol elképzelni…lehet, hogy lemaradtam valamiről? nem is értem, miért háborog? 🙂
2:50 du.
nem háborog, csak protestál 🙂
kiáll a szőkék és szilikonosok mellett, mert ha kell akkor pont annyira szőke mint amennyire kell, ha báncsák a szilikonosokat, akkor ha kell szilikonos lesz, tudod ha kell akkor még a hálivúdi naivát is eljácca.
2:56 du.
Valószínű a lemaradás, mert van aki a száját, vagy a fenekét szilikonoztatja, sőt egy brazil férfi a bicepszét.
Egyébként csodálatosan penészedik, dohosodik a folyadék a tasakban, úgyhogy vagy folyamatos életveszély, vagy sűrűn cseréltetni kell.
3:51 du.
Nagyon jó.:))))
5:16 du.
Na ez is egy cikk…süket Ille süket(buta) cikke….de minek és főleg kinek?….Nagy alkotás….
7:18 du.
marcsi: tudja, direkt a maga bosszantására írom 🙂 persze, reakciója alapján beigazolódni látszik a mondás: akinek nincs humorérzéke, az egyéb gazságokra is képes 😛
3:46 de.
Nagyon is életszerű, jót kacagtam. Szép fokozatosan fölvezeti, megrajzoja a helyszínt is. Az olvasó eleképzeli magát a pasas bőrébe… A kiszolglatott nő helyébe is megpróbálja. Bár ennél magyarázat nélkül is kitűik, hogy magát vitte erre a piacra, szőke, avagy barna, ez egy típus. Méghozzá az, amelyből igen sok van, hisz akinek lejár az ideje, az végül nem kel el, és hiába húlyozza a szerencsétlen, hogy ő bizony csak szerelemből csinálja, akkor is rá vagyon írva, hogy csak egy …
A pasi meg máris az óráját lesi, hogy miképp is léphetne le ettől a ragaszkodó macától, hogy időre ott lehessen a következőnél, aki őt szintén annyira, de annyira szereti…
Lássuk be, ez a piac csak olyan, mint bármely más, ahol mindenki azt árulja, amije van nekije.. Véülis minden ember boldog akar lenni, és aki jól igyekszik kapaszkodni annak még egy svábhegyi nyakkendősnek álcázott tróger, ám mégiscsak villalakó is összejöhet.
3:59 de.
brunszvik teri:
hehehe…erről az elemzésről nekem arany jános jut eszembe, mikor is az Akadémián elemezték tudós urak valamelyik írását, amolyan középiskolai irodalomóra verselemzés feladataként: „mire is gondolt a költő, amikor…”
nos, arany így reagált: gondolta a rosseb 🙂
9:18 de.
Igen, de a művészet nemcsak az alkotó, de annak élvezője számára is a szabad aszociációk birodalma, márpedig az első benyomás stb… 🙂
9:44 de.
brunszvik teri: grácia szegény fejemnek! mit nyomtam be, és hová? igaz, volt valamikor egy első, de hát, ki emlékszik már arra…