Ki nem látott, jöjjön ide, láthat.

Éppen mászik ez a nemes állat…

Másfél milliárdot fordít a kormányzat a hajdani karmelita kolostor – mai nevén Várszínház – átalakítására, hogy a Nagybeteg Agybeteg méltó körülmények között tudja majdani miniszterelnökét, aki természetesen nem ő lesz.

Lesz az még több is, majd a föld alatti garázs, az új irodai berendezés, az informatika, a pánikszoba, a menekülőalagút, a Várstadion, stb. külön költségvetési soron jelenik meg.

Hogy ki lesz akolostor gazdája, azt ma még nem lehet biztosan tudni.

Mostanában Lázárt emlegetik a cím várományosaként, de két év hosszú idő, 1936-ban Jezsov például még szilárdan hitte, hogy ő a Gazda első számú támasza, erre 1938-ra kiderült, hogy már nem, és harminckilencben felvehette a „néhai” előnevet is.

Rendes diktátor közelében a macskája sincs biztonságban, hamar kiderülhet róla, hogy gepárd – kis biztatásra bizonyára bevallja.

Lehet, Lázár helyett addigra már Hoppál lesz a favorit, segget nyalni az is tud – a Fidesz politikusai csereszabatosak.

Nem kell ezen a költözködésen csodálkozni, hiszen a kétharmaddal az ország lakossága felhatalmazta őt, hogy a választási ciklus felétől első ütemben minimálisan is kormányzó legyen, mint Hunyadi János, de még inkább, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós őkegyelmessége, a Nemzet Példaképe.

Ha valaki azt hinné, hogy a köpcös kis parvenü ezzel felér az uborkafa tetejére, hát rettenetesen téved, a Sándor-palota csak egy lépcső a megfelelő környezet felé.

A Táncszínház után az Országos Széchényi Könyvtár repül a Palotából, együtt a többi jelenlegi használóval, melyek számára majd tönkreteszik a Városligetet.

Ha az egész attrakció költségét összeadjuk, százmilliókat, milliárdokat hajigálunk ki az ablakon, ha nem ezermilliárd lesz a számla vége.

Merthogy, ugye, a Parlamentben nem maradhat, a Nándorfehérvári terem nem méltó az ő nagyságához, és egyébként is, most, hogy a Parlament létszáma felére csökkent, egyre kevesebb hely jut az ő egyre terjedelmesebb egójának, költözni kell, nincs mese.

Amikor a parlament épült, akkor az ország háromszor ekkora volt, a Parlamentnek volt alsó és felsőháza, néha még tekintélye is, habár ami azt illeti, eleink sem voltak sokkal jobbak mai utódaiknál, talán ezért is tartunk itt, ahol tartunk.

Mindenesetre ne hamarkodjuk el az ítélkezést, hiszen ki tudja – lehet még a dicsőséges Magyarországnak ismét felsőháza, ott ül majd benne Csányi gróf, Pintér táborszarnagy, Hódmezővásárhelyi báró Lázár János, Semjén püspök, Tőkés püspök, Hegedűs püspök – de szépek is lesznek így, falkában!

Már csak Erdős bíborossal kell valahogy levajazni, hogy református létére a Szentkoronára is igényt tarthasson, de az is lehet, hogy áttér, Pázmány Péter meg sírva fakad a sírjában, Uram, én nem ilyen lovat akartam!
Nem is tudom, miért jut eszembe az a százezernyi magyar gyerek, akik a szó szoros értelmében éheznek, hiszen azok azért éheznek, mert a szüleik nem akarnak dolgozni a mi munkaalapú társadalmunkban.

Mindenesetre lesz még Puskás-stadion a Népstadionba szuszakolva, a Gellérthegyről a sörnyitó átmegy a Szoborparkba, a Citadella ormaira felkerül a Tatabányai turul.

Tatabányára, a turul helyére Prónay Pál emlékműve kerül, kezében böllérbicskával, Horthy szobra a Szabadság téri református templomból átkerül a Bazilikába, a Vaskefe valamelyik zsákfalu főterére, hadd tanuljanak a gyerekek történelmet – gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!

A Szent Jobb pedig kissé átalakítva – egy pénzes zacskót szorít – új értelmezést kap – ki fog derülni, hogy az ereklye a honfoglaló Orbán (Szent) István jobbja, ezért aztán átkerül Felcsútra, Puskás autentikus illatokat árasztó zoknija mellé.

Iparkodni kell, mert azt talán maga az Úr sem meri prognosztizálni, hogy meddig lehet még emberek közé engedni Pannónia & Hunnia Lángoszlopát, a Mi Elmebetegünket…

Ti pedig, barátaim bízzatok a természetben, az úgyis végzi a maga dolgát, mert ha ebben a bánatosan debil ellenzékben és tehetséges politikusaiban bíztok, akkor hordhatjátok a földet a Ferenc József földről a süvegetekben.

Ha ezt a helyzetet valaki 1989-ben prognosztizálja nektek, helyből idiótának nyilvánítjátok.

Ez jusson eszetekbe, mikor kijelentitek, hogy itt azért ez, vagy az soha nem fordulhat elő.

Előfordulhat minden – megmondta ő is, neki meg megmondták a Hangok – hihetünk nekik…