Tusnádfürdő után, avagy a magyar viktoriánus korszak
Volt a tusnádfürdői Orbán beszédnek elég visszhangja itthon is, Európoában is, de azért a Washington Post megállapításai igen csak figyelemre méltóak. Nem kis sajtóorgánumról van szó, hanem a legnagyobb példányszámú, 1877-ben alapított, tehát nagy múltú washingtoni napilapról.
„Az amerikai lap szerint az EU-nak mielőbb meg kellene fosztania Orbánt ettől a megbecsültségről szóló tévképzettől, az Egyesült Államoknak pedig egyszerűen alacsony szintre kell helyeznie a diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. „Orbán kizárta magát a demokratikus Nyugatról. Őt és a kormányát is ennek megfelelően kell kezelni”– zárul az amerikai lap szerkesztőségi cikke.
Milyen érdekes, itthon mennyit mondjuk, hogy hogyan kéne kezelni ezt a kormányt, ezt a hazug korszakot, de szinte hasztalan, semmi nem történik, nem mozdul az ország a felébredés és a haladás felé és lám most távoli Amerikából olvashatjuk a saját véleményünket. Nem mintha a legfontosabb lenne Amerika véleménye, de ha már ott is így vélekednek az orbáni irányvonalról, akkor már tényleg komoly baj van és talán tényleg fel kéne ébredni, é kivenni a kezeket a biliből.
„A Washington Post szerint a magyar miniszterelnök egyébként homályban hagyta, hogyan is néz ki ez az általa elképzelt illiberális modell, de a magyarok négy év után már túlságosan is jól tudják, hogy mire gondolt: a szólásszabadság korlátozására, a nem-keresztények és a romák elleni intézkedésekre, a gazdasági populizmusra és a külföldi tőkével szembeni gyanakvásra és hangulatkeltésre. „Amit Orbán egy válság utáni új politikai modellként állít be, nem sokkal több annál, amit gengszterek és sarlatánok műveltek a 20. században, beleértve Magyarország második világháború alatti náci rezsimjét. Ha a beszédben egyáltalán volt valami újdonság, az az, hogy Magyarország szeretne illiberális ország lenni úgy, hogy közben az EU megbecsült tagja marad”– állapítja kajánról lesújtó hangra váltva a Washington Post.”
Ez aztán nem semmi, úgy pestiesen szólva, de sajnos naponta nyomon követhető valóság, nincs is ehhez mit hozzá tenni. A teljes cikk itt olvasható:
Egy dolog azért még érdekelne, miért nem lehet vajon ennél és a hasonló témájú cikkeknél a nol.hu oldalán hozzászólni?
Szorosan illeszkedik a témához, a hazai, azaz magyar viktoriánus korszak fejlődéséhez a Nol.hu „Orbán egyet visszalép” című cikke, melynek tájékoztatása szerint egy rádióinterjúban O.V. a tusnádfürdői beszédéhez képest visszalép és némi önkritikát gyakorol.
„Azért a magyar–brüsszeli kapcsolatokat illetően enyhülést prognosztizált, amikor úgy fogalmazott: a jövőben felálló Európai Bizottsággal jó együttműködésre számít. „Az országot ugyan sokan akarják fekete bárányként beállítani, mert nyíltan bevalljuk, hogy nem kizárólag az egyéni érdekekre épülő liberális demokráciát akarunk építeni, hanem olyan demokráciát, amely a közjót tartja a legfontosabbnak” – fogalmazott, hozzátéve: vannak, akik nem érdekeltek ennek sikerében.”
A közjót szolgálni akaró demokrácia Magyarországon, O.V. elképzelései szerint, az Ő vezetésével? Mit kell ez alatt érteni? Hát nevetnem kell.
Közjó, a közmunkásokkal való bánásmód, a folyamatos áremelkedések minden téren, az egy holdudvar kezében lévő teljes gazdasági hatalom, mindent egyeseknek és nyomort mindenki másnak, ez lenne a közjó, az illiberális demokrácia? A cikk egészében itt olvasható:
Author: KMH Vendégszerzők
6:17 de.
A fő baj a liberális demokrácák immunrendszerében ksendő. Az a fenenagy szabadság-ősztönük ugyanis felülírja az életösztön és a szellemi önvédelem egészséges reflexeit.
Ha nem így lenne, akkor a magyar – az orbanisztáni – helyzet anomáliáira már rég rádöbbenhettek volna úgy az EU, mint az USA részéről.
Ami például az utóbbit illeti, hát 2014. környékén Obama elnök úr a nyakunkba zúdította azt a valószínűleg korábbi állása, a fakanál mellől elszabadított Thakopulos asszonyt, mint egy világhatalom nagykövetét, akinek a bedekker szintű műveltségét és tapasztalait leszámítva – és ezzel dícsértem – halvány gőze nem volt Európáról, nemhogy magyarország politikai hagyományairól, különös tekintettel a nosztalgikus Horthy-i romantikáról. A mélyben izzó antiszemitizmus parazsáról már nem is beszélve…
Nos, ez a csinos és kedves háziasszony, a nagyköveti pályája elején úgy beleesett Orbán kézcsókjaiba – izlés dolga – hogy a diktátor nem egyszer, még – bocsi, de – hülyét is csinált a világ legnagyobb demokráciája leghivatalosabb képviselőjéből, azaz magából az Egyesült Államokból. Példának okáért egyszer három hónapig váratta őt egy miniszterelnöki „kihallgatással” amely ügy aztán, kénytelen-kelletlen, de egy diplomáciai jegyzékváltásban(?)végződött…
De az USA már az I. Orbanisztán idején, a Gripen-ügy néven elhíresült hadipari krimi után sem döbbent rá arra, hogy ez az agyfúrt csuti kis kanászgyerek bizony jól átverte őket, hogy ő az ilyen „kis” trükkökből sportot csinál. Ebben éli ki magát… Tehát egy abszolút megbízhatatlan alak.
Ami pedig Magyrország Orbaninijének a történelem és emlékezet politikája alapján, hát egy – ne szépítsük – demokratának álcázott, mit álcázott, valódi fasiszta diktátorral bratyiznak évek óta – gardenpartykon texasi sombreroban jópofáskodva, amit már régesrég – úgy legalább 15 éve már észrevehettek volna, ha odafigyelnek. De nem ezt tették.
6:57 de.
T. Voronyezs !
Azért az EU naiv demokrata bürokratáit sem kellene kímélned. A brüsszeli politikusok vezérfonala feltételezésem szerint az, hogy ők a kapott nem kevés munkabérükért cserébe szigorúan a szabályokhoz igazított munkát adnak le és nem mellékelik a tőlük ugyanúgy elvárható lelkes hozzáállást, ahogy azt „saját nemzetállamaikban” a választóik kötelezően elvárják tőlük, ezért ott kénytelenek e többletet is szolgáltatni. Szerintem főleg itt hibádzik az Unió kohéziós ereje. Mondhatnám, hogy Orbán zsenije ezen a lusta, lelkesedni rest, nem kis mértékben kényelmes* hozzálásukon keresztül győzi le e szövetség gravitációját is – hogy hűek maradjunk Széles G. Orbánnak tulajdoinított ezoterikus tulajdonságaihoz is.
Így lehetséges aztán, hogy milliárdos nagyságrendben fizetnek a „kohéziós” alapokból az olyan széthúzó(!!) tagoknak, mint Magyarorság is, akik azt végsősoron a saját – akár unió ellenes, avagy fasiszta és nacionalista – propagandájukra fordítják. Goebbels bizon a tenyerét dörzsölheti jeltelen sírjában.
* Most például e legújabb posványos-beszéddel kapcsolatban is az unionáriusok csupán a „szabadságolások” miatt hallgatnak. Hogyan lehetséges ez egy válságos időszakban ??? Mert, hogy válságos, az sajnos kétségtelen.
7:24 du.
Ha valaki mond nekem egy történelmi eseményt, amikor Európa képes volt határozottan és hatékonyan cselekedni valami veszély elhárítása ügyében, megemelem nem létező kalapom.
Csak úgy eszembe jut Hitler – mit szaroztak vele, mire aztán a fejükre nőtt – vagy a balkáni háború, amit végül a NATO bombái voltak képesek megfékezni. Európa meg végignézte Srebrenicát.
És ugyanez a teszetoszáskodás, pártmutyi (az EU Néppárt vajon mi a jó büdős fenének nem zárta még ki a Fideszt???? – persze, kellenek a szavazatai) megy Orbanini ügyében is.
7:26 du.
A Nol.hu egyébként téved, és de facto Orbán szekerét tolja ezzel a cikkével – nem először, és tartok tőle, nem utoljára.
Orbán ugyanis SOHA nem hátrál meg. Taktikai, időleges visszavonulásokat néha csinál, hogy aztán a vihar elmúltával csendben, vagy más formában megcsinálja, amit eltervezett.
Nem kéne a Nol.hu-nak hülyítenie az amúgy is már teljesen meghülyült magyarokat.
3:44 du.
cornélius, többek közt épp azt próbáltam kiemelni,hogy nem adja fel, nem hagyja magát zavartatni, csak dumál… még hogy közjó, az ő szájából szinte egyenesen „humoros”…
4:37 de.
azért volt, amikor megfelelő módon kezelték orbánt:
https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpa1/t1.0-9/p370x247/10424263_605291612922083_4556315433858555422_n.jpg
3:23 du.
orbánnak, szeretettel:
PETŐFI SÁNDOR
AZ EMBER
Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth’ az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Koltó, 1847. szeptember