Míg a földtörténeti középkorban a vulkánkitörések kritikus tömege rengette meg a földet, úgy éljük ma meg a nyugdíjügyben spontán kitörő kaotikus ötletrohamok egész közéletet megrázó amúgy is zaklatott időszakát. Míg az előbbi ellen nem lehet védekezni, a kontrolálatlan ötletrohamok ellen létezik megoldás, a józan érvek és a nyilvánosság.

Legutóbb a Népesedési Kerekasztal állt elő egy elképesztően átgondolatlan ötlettel a kormány felé azzal, hogy nyugdíjszámításnál vegyék figyelembe a gyerekek számát is.

A kormány részéről támogatóan nyilatkoztak a javaslatról. Később Varga Mihály, vélhetően e javaslat kapcsán általánosságban annyit említett meg, hogy nem kívánnak változtatni a nyugdíjrendszeren. Egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot. A média nemrég arról számolt be, hogy lezárult a társadalmi vita a javaslat ügyében és ősszel tárgyalja a parlament. Azonban érdemi szakértői – társadalmi vita nem volt, koncenzus sem született.

Fotó: wallpaperscraft.com

Miért kritikán aluli és alkalmatlan a parlament elé ez a rémálomszámba menő javaslat?

Mert nem oldja meg azt a problémát, amit rendeltetése szerint hivatott lenne. Senki sem fog csak azért gyereket nevelni, hogy 30-40 év múlva magasabb legyen a nyugdíja. Egyrészt semmi garancia sincs rá, hogy magasabb lesz, ugyanis addig bármelyik aktuális kormány tőbbször is átírhatja a vonatkozó törvényt, amire az új Alaptörvény lehetőséget is ad. Ezen kívül a négy gyerekeseknek sem garantált, hogy egyáltalán megélik a nyugdíkorhatárt.

Figyelembe venné a törvény az iskolázottságot. Ha egy fiatal diplomát szerez, attól még nem biztos, hogy értékesebb ember, jobb adó és járulékfizető lesz mint egy szakmunkás, vagy akár egy betanitott munkás. A diplomás is kimehet külföldre, akár végleg is, de lehet itthon minimálbéres mikrovállalkozó, vagy diplomás munkanélküli vagy közmunás, lehet akár börtönlakó is, megrokkanhat és folytatni lehetne a további lehetőségeket.

Ez a javaslat nem jutalmazna, hanem újraosztaná a nyugdíjakat. Amit egyesektől elvenne, azt adná oda másoknak, ráadásul elképesztően nagy különbséggel. Egy munkaalapú társadalomban a munka kell hogy legyen a nyugdíj alapja!

A gyerekvállalást nem a nyugdíjjuttatásokban, hanem a jelenben kell különféle támogatásokkal és kedvezményekkel ösztönözni!

Lehet, hogy aki párkapcsolati vagy bármilyen más okból nem nevel gyereket, akár nagyságrenddel több közterhet fizet be élete során mint akinek gyereke van, és nem részesül a gyerekeseknek járó kedvezményekből, és ráadásul szenvedhet attól is hogy nincs gyereke. A jelen munkaerőpiaci helyzetben nem mindenki vállalhat fellelőséggel gyereket.

Ez a javaslat ami évtizedekre előre hivatott törvényt alkotni, úgy tűnik nélkülözi a jövőkutatók prognózisait is. Többesélyesek ugyan a kilátások, de futurulógusok szerint évtizedek múlva az emberiség nagyon kis hányada képes lesz előállítani az egész emberiség számára szükséges javakat. Ez pedig azt a paradox helyzetet vetíti előre, hogy várhatóan nagyságrenddel kevesebb munkaerőre lesz majd szükség mint jelenleg. Még akkor is, ha valami „csoda” folytán a tőkések visszatelepítenék Európába és Amerikába az ázsiai befektetéseiket, gyáraikat.

Ebből értelemszerűen az következik, hogy csökkenteni kell a nyugdíjkorhatárt, a munkaidőt, több műszakot kell bevezetni, valamint gondoskodni kell az önhibájukon kívül nagy számban munkához nem jutók megélhetéséről. Könnyen előfordulhat az is, hogy egy mai „bébibumm” idővel katasztrófális „munkanélküliségi bummot” eredményezne, és akkor még az éghajlatváltozásból adódható gondokról szó sem esett.

Egyébként a jelen munkaképes fiataljainak jelentős részét sem tudjuk itthon tartani. Ezzel a most éppen aktuális problémával kellene elsősorban foglalkozni, valamint munkahelyek létesítésének az elősegítésével!

Nem utolsó sorban nem zajlott a javaslatról nyilvánosság előtt valódi széleskörű szakértői – társadalmi vita, ráadásul kidolgozatlan ötletszintű az előterjesztett javaslat, és a pártokkal sem egyeztettek. Hogy lehet egyáltalán egy ilyen hosszútávú igen nagy változtatással bíró törvényjavaslatról a köztudatba kerülést követően egy hónapra rá azt állítani, hogy lezárult a társadalmi vita, és alkalmasnak tartani a „parlamenti szavazógép” elé terjesztésre?!… Az érintetteknek nem ártana tanulmányozni egy valódi társadalmi vitát az elejétől fogva a végéig például Németországban. Igaz, ahhoz a várható időtartam miatt letelepedési engedélyért kellene folyamodniuk…

A Népesedési Kerekasztalon kívül vannak még más ötletrohamban szenvedők is, bloggerek, nyugdíjszakértők, néha pártok, de időnként még a média is támogatja ezt. Az „ötletrohammal bírók” közös jellemzője az, hogy javaslataik megszállott módon szinte kizárólag csak a nyugdíjak csökkentésére illetve újraelosztására irányulnak, és erről lehetőleg azonnal törvényt is akarnak hozatni, más épkézláb gondolat, vagy ne adj Isten saját keresetük csökkentése fel sem merül bennük.

Például elképesztő az is, hogy újabb sajtóhírek szerint az Eggyütt-PM azt állítja, hogy „sem a mostani, sem a leendő magyar nyugdíjasok nem alhatnak biztonságban, mert sürgős beavatkozásra lenne szükség”. Az még elfogadható, hogy az Együtt-PM más véleményen van mint a Fidesz, és úgy látja hogy változtatásra lenne szükség a nyugdíjrendszeren belül. De az már kiveri a biztosítékot, hogy olyan még nem publikált ötleik vannak, ha vannak egyáltalán, amiktől szerintük nem csak a jövő, de még a jelenlegi nyugdíjasok sem alhatnak nyugodtan… Nem csak azért mert az emberek szeretnek nyugodtan aludni, hanem azért is, mert szeretik a kiszámíthatóságot, a biztonságot, míg a kiszámíthatatlan ötleteléseket nem díjazzák. Ez a megnyilatkozás pedig azt sugallja, hogy megfelelő elképzelések hiányában a már hatályosan megállapított nyugdíjakba is szándékukban áll belepiszkálni. Ezzel pedig megsértenék a jogbiztonság szentségét, amit mellesleg nem alaptalanul annyira kritizálnak az új Alaptörvényben.

Az MSZP pedig a kampány előtt sebtében kitalált differenciált nyugdíjemelési szándékával állt elő, amivel a korábban magasabb járulékot fizetők nyugdíjpozicíóját csökkentené módszeresen az alacsony járulékbefizetők javára. Ez amellett hogy igazságtalan, csökkentené a mai aktívak járulékfizetési hajlandóságát. A nyugdíj az nem szociális segély!

A média egy része névtelen kormányzati forrásokra hivatkozva visszatérően arról tájékoztat, hogy titokban törvénytervezet készül a 100 ezer forint feletti nyugdíjak csökkentésére.

De az özvegyi nyugdíjak csökkentése, elvétele is bekerül időnként a köztudatba. Nem tudható bizonyosan, hogy a média hiteles források alapján tájékoztat e, és a társadalom reakciójának teszteléséhez nyújt csupán segítséget, vagy egyszerűen csak egy része aktívan csatlakozott a

nyugdíjkatasztrófával riogatók és

nyugdíjcsökkentésben mesterkedők táborához. Ezek a hírek a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság érzetét keltik az egész társadalomban, ami nagyon káros. Amennyiben az információk mégis igazak lennének és később ilyen törvények születnének, azzal felrúgnák a munkaalapú társadalom alapjait, felszámolnák a jogbiztonságot, és a következményei katasztrófálisak lennének.

Nem is értené meg és nem is fogadná el a társadalom az ilyen igazságtalan megszorításokat. Főleg azok után, hogy a Fidesz-KDNP kormány szerint a sorozatos átalakításokkal és törvényváltoztatásokkal meg lett mentve és védve a nyugdíjrendszer és hosszútávon további beavatkozás nélkül 25-30 évig a nyugdíjak értékmegőrzése mellett fenntarthatóvá vált. Erről sokan még korábbi garancialevelet is őriznek a Fidesz és a korábbi köztársasági elnők garanciájával.

Ráadásul a Fidesz kormány szerint nőtt a foglalkoztatás, hasít a gazdaság, és Magyarország jobban teljesít.

Mindezek tükrében érthetetlen és elfogadhatatlan is lenne bármilyen megszorításra irányuló gondolat.

Ime néhány javaslat, gondolat, nyilvános valódi szakértői és társadalmi vitára, ami nem a nyugdíjcsökkentést vagy az újraelosztást preferálja:

Megoldást kell találni az elképsztő méreteket öltött adócsalás jelentős mérséklésére! A NAV emberi bérelt lakásban munkákat rendeltek meg tesztelés céljából és 10 vállalkozóból mindössze egy adott számlát, és ez csak a jéghegy csúcsa.

Ezekkel a be nem fizetett összegekkel a járulékelkerülők nem csak a jelen nyugdíjasait lopják meg, de saját magukat is, mivel ezzel majdani „szegénységüket vásárolják meg”. Már sokan vannak nyugdíjban közülük akik „bevásárlásuk”

gyümölcsét „élvezhetik”, egy résszük rátelepedve a szociális hálóra, és a számuk csak nőni fog….

Erre jelenthetne megoldást a fokozott adóellenőrzésen túl egy olyan naprakész kimutatás a munkavállalók számára, akár kormányablakon keresztül is, ami alapján a munkavállaló folyamatosan nyomon követhetné, hogy a jelenlegi keresetei alapján adott évi munkaviszony után a nyugdíjkorhatár betöltésekor mai értéken kb. milyen összegű nyugdíjra számíthat a jelenlegi kereseti szint megtartásának vélelmezése mellett. Ez egyáltalán nem ördöngősség, főleg ma az elektronika világában. A program a nyilvántartott adatok alapján egy gombnyomásra megjelenítené a körülbelüli nyugdíj összegét. Ez hasznos lenne, és érdekelté tehetné az aktív dolgozót magasabb közterhek befizetésére, feltéve ha ez kiszámíthatósággal és biztonsággal párosul, ezért csak egy biztosítási alapon működő, Alaptörvény által garantált nyugdíjrendszer működhet kiszámítható jogbiztonságot garantáló módon. Ehhez az Alaptörvény ismételt módosítására lenne szükség. Kiszámíthatatlan nyugdíjrendszerben alacsony a befizetési hajlandóság, és csődhöz vezet.

Újra kellene gondolni a többkulcsos adó bevezetését is, mivel a 16%-os adókulcs nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, és lyukat üt a költségvetésen. Egyúttal jelentősen növelte az életszínvonal különbséget a magasabb keresetű aktívak és a nyugdíjasok között akik annak idején jóval magasabb adóterhekkel járultak hozzá az állam működtetéséhez. Sőt a munkaidőn túl végzett VGMK munka után nyugdíjat sem kapnak. A magas Áfa is jobban sújtsa a nyugdíjasokat és a kiskeresetűeket.

Az inflációkövető nyugdíjemeléssel egy növekvő gazdaságot feltételezve eleve programozva van a nyugdíjasok elszegényedése az aktívakhoz képest. Még akkor is így van ez, ha pillanatnyilag

relatíve reálnyugdíjemelkedésről lehet beszélni. De ez csak átmeneti állapot, középtávon a nyugdíjak mindenképpen veszíteni fognak az értékükből a keresetemelkedésekhez viszonyítva. Ráadásul a hivatalos maginfláció nem azonos a „nyugdíjas kosárral” amivel nyugdíjasok esetében számolni kellene. Az inflációkövető nyugdíjemelés tulajdonképpen nyugdíjbefagyasztást jelent. Jó megoldást a korábbi svájci nyugdíjemelési indexálás visszaállítása jelentené, ami egyaránt figyelembe veszi az inflációt és a keresetek emelkedését. Ez igazságos is lenne, mert jobban igazodna a gazdaság teljesítőképességéhez, és egyúttal a generációk közti szolidaritást is jobban szolgálná.

Sok szó esik az öngondoskodás fontosságáról. Mégis olyan törvény született amely kedvezőtlenül érintette az alacsonyabb keresetűeket, mivel a nyugdíjszámláknál 30-ról 20%-ra csökkentette az adóból rendelkezés céljára visszaigényelhető összeget, a felső értékhatár meghagyása mellett. Ezen is változtatni kellene, mivel az alacsonyabb keresetűek megtakarítási lehetőségei ezáltal csökkentek.

De széles még a tárháza az alternatíváknak és további számos más elképzelés létezik a nyugdíjcsökkentés és nyugdíj újraelosztás megszállottjai számára.

Bán András