„Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti” – így szól Aldous Huxley Szép, új világának mondókája.

Mert hát, van nekünk, öccse, itt ez a Kötcse! Ha Gyurcsánynak lehetett Őszöd, Orbánnak miért ne lehetne Kötcse, mihez tartás végett, persze.

Orbán okosabban csinálta: se ki, se beszivárogtatás, csak vakhitű csinovnyikok a nagybecsű gondolatok hallgatósága. Hogyisne, hogy a belső ellenzéke – aminek létezése, lássuk be, barokkos túlzás, max. kevésbé szervilis alattvalóiról beszélhetünk – esetleg valami dehonesztálót kiszivárogtasson, és oda a nimbusz! Vagy megrokkan a NER.

Mert hát, Orbán előre vetítette Kötcsén a szép, új világot. Mármint azt, amit nekünk szán. Nem biztos, hogy szép lesz, de az őt nem érdekli. A szép világról neki más fogalmai vannak. Viszont új, na, az biztosan nem lesz, mivel ha visszatekintünk az általa alapizéileg  történelmünkből kitörölt évtizedekre, bizony, ott az a modell, amit felhasznál. Kétségtelen, engedelmes birkanéppel jól el lesz.

Na, haladjunk. Orbán, szende szűzként nem igazán akarta, hogy korábban megtudják, de  biza, szüzessége rég oda! 1989 óta csak kurválkodik, de illően pirul hozzá.

Taglaljuk hát egy csöppet, mind azt a sovány infót, ami fejvesztés terhe mellett a csinovnyikok gyűléséről mégis kiszivárgott.

A liberalizmus rossz, nekünk demokrácia kell és piacgazdaság, liberalizmus nélkül – mondotta a Kárpát-medence géniusza. Hát persze, hogy egy centrális erőtérben – ahogy finomkodva az egypártrendszert nevezi – a liberalizmus maga a fertő, maga a métely, hiszen „alapvetően a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt”. Még hogy törvény előtti egyenlőség! Kinek jó az? Hiszen mindannyian egyenlők vagyunk, csak hát vannak néhányan egyenlőbbek. Egyén szabadsága? Hogyisne! Kezelhetővé butított ösztönlények – NAT – kellenek, nem szabad gondolatok!  Egyáltalán, mi az, hogy gondolkodnak? Orbán gondolkodik helyettük is.

Orbán fejében összeállt a megvalósítandó modell: tekintélyelvű (irányított) demokrácia és államilag vezérelt piacgazdaság. A liberálisok meg dögöljenek meg. Kötcsei alattvalói tapsikolva örvendeztek e jövőképnek.

Nem mellesleg Deák Ferenc, Eötvös József, Tisza Kálmán, Tisza István egy csöppet többet tettek szabadelvűként a nemzetért, mint amit Orbán a közjóért valaha is tenni fog (hacsak a maffiája gyarapodását nem tekinti annak). Igaz, nevezettek „csak” szabadelvűek, nemzetiek voltak, nem liberálisok.

Következő magvas gondolata ez volt: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika a következő 15-20 évben ne a duális erőtérről szóljon, hiszen az csak felesleges vitákat generálna, ráadásul megosztó lenne. Mindezt kibírta mondani röhögés nélkül. Egyértelmű: csak a Fidesz, mindenkinek kuss, semmi ellenzék, van egy kormányzó párt, majd az megfogalmazza a nemzeti ügyeket minden felesleges vita nélkül. Megosztani meg, áh, dehogy is megosztó, aki azt állítja, hogy nem egységes a magyar nemzet, az hazudik! Mikor is éltünk meg mi már ilyesmit? Nem is olyan régen, a múlt században. Igaz, a múltat rendesen eltörölték, erre főleg nem emlékeznek.

Megelégelte a liberális közbeszédet és kultúrát is, kétségtelen, mindent meg fog tenni a vele szemben kritikus szellemi és kulturális élet elnémítására. Eszközei vannak, engedelmes vazallusai is, mi tartaná vissza? Egyik csinovnyikja, L. Simon már meg is fenyegette a Hir-TV-t, a mellett vadul burjánzik az ’50-es évek kultúrpolitikája. A jobboldal cinikus, diktatórikus hangneme persze, nem zavarja. Orbánék nem nagyok kajálják a vélemény szabad kimondását. Mert hát, Orbán szerint az állam egyenlő a nemzettel, ő pedig maga a nemzet, és amúgy is, hogy a nemzetbe ki tartozik bele, azt majd ő mondja meg. Így hát, aki őt vagy kormányzását liberálisként bírálni meri, az nemzetáruló. Más, mint liberális úgysem meri kritizálni.

Na, és ott volt még a magasabb spirituális szintre emelkedett Orbán munka alapú társadalomról szőtt lázálma – mert hát, mintha az összes társadalom munkaalapú lenne. Node, ha a munkalapú társadalomban a munka becsülete olyan nagy, akkor miért nem fizetik meg? Ráadásul mi a francnak nekünk egymillió munkahely, ha – szerintük – csak alig több, mint 350ezer munkanélküli van?

Ami még kiszivárgott: a fák nem nőnek az égig, sőt, nem is nőhetnek, nem takarhatják el a napot. Hát, ez bizony üzenet Simicskának, aki eddig szinte egymaga támogatta gazdaságilag a Fideszt. Azért az még Orbán közismerten nagy egójához is túlzás, hogy magát napnak képzeli. De a képlet egyértelmű: bárki, bármilyen szervezet bármennyire is kiszolgálja ezt a rendszert, ezt a kormányt, ezt a pártot, nincs biztonságban Orbánék mellett. Nincs az a szervilizmus, sztahanovista hevület vagy eredményes gátlástalanság, amely megóvná attól, hogy Orbán és bandája kicsinálja, tönkretegye, ellehetetlenítse. Ha az ő mórja megtette kötelességét, nem csak mehet, de akár pusztulhat is.

Már megszületett a szellemi honvédők elit hadserege, a CÖF is élen jár. A megfélemlítés, a megvesztegetés, a fenyegetés és a besúgás rendszere szépen alakul.  Hisztérikus nemzeti önbecsapás az egész orbáni koncepció.

Szép, új lesz a jövő?