Mosonmagyaróvár. Város az osztrák és a szlovák határ közelében.

Ha Mosonmagyaróvár, akkor természetesen MOTIM, és, ha MOTIM, akkor Gyurcsány. Ehhez képest meglehetősen későn szerveződött meg a DK választókerületi szervezete – 2013 augusztusában.

Mint tudjuk, tavaszi vereségét az egyik versenyző azzal magyarázta, hogy ők az 5.000 lakos alatti településeket illetően nem voltak „motiváltak”. Mosonmagyaróvár kb. 32ezer lakosú. Ott meg fitymálnak.

Kicsi csapat,  – mondhatnánk – a helyi DK, sokan a konkurenciából legyintenek is: súlytalanok. Hogy’ is szól a mondás? Kicsi a bors, de erős: ez a „súlytalan” csapat mind a 10 választókörzetben jelöltet tudott állítani, még csak nem is esélyteleneket, ráadásul még egy polgármester jelöltre is „futotta” erejükből. Én valahogy nem így képzelem el azt az alapszervezetet, amelyik súlytalan.

Barátom, Bodó Józsi – fedő neve „Pecor”  (nagy pecás, bocs, HORGÁSZ a cimbora, gondolom, innen a becenév) az egyik legnehezebb választókerületben méreti meg magát. Na, nem súlyra nehéz az a körzet, hanem szociálisan. Barátom viszont, mint rutinos horgászember, tudja jól, hogy a kapásig türelemmel kell ülni a bot mögött. Ki is jár naponta, ahogy ő mondja, a „birtokra”, amolyan jó gazdaként, aki törődik a reá bízott „jószággal”. Mert hát, lássuk be, van a politikai konkurenciában olyan, hogy birkaként tekint szavazóira. Ő azonban nem agitálni megy. Beszélgetni. Ha ez a beszélgetés valamelyik búfelejtőben realizálódik, hát attól sem riad vissza. Tud ő szenvedni az igaz ügyért.

Igazából jelen vannak mindenütt. Kitelepülnek a piacra, a centrumba, mindenhová, mutatják magukat. Meg is van a hatása: ahogy futólag bejárjuk barátom választókerületét, a „súlytalan” pártszervezet jelöltjének plakátjai közül meglehetősen soknak csak hűlt helyét találjuk. Jobb esetben csak letépték, rosszabb esetben felülragasztották, természetesen a PC jegyében.

Felülírva

Szóval, akkor mégiscsak van súlyuk? Mégiscsak számolni kell velük? Bizony, a májusi EP választáson ők kapták a baloldali szervezetek közül a legtöbb szavazatot. No meg, a Fidesz leányvállalata által felülírtak tán nem Mosonmagyaróvár felé vették volna az irányt?

Csak hát, mint tudjuk, sokan nem merik felvállalni baloldaliságukat, no meg, ott lebeg a város feje felett az orbáni fenyegetés: csak olyan települések részesülnek kormányzati támogatásban – szégyenlősen (bár Orbánról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szégyenlős lenne ) ugyan kormányzattal történő összefogásnak nevezi -, ahol kormánypárti vezetés lesz. Mit tehet ilyenkor egy lokálpatrióta, aki mégiscsak szívén viseli települése sorsát? Vagy beáll az „egy a zászló” alá, vagy dacosan felszegi a fejét, és beint: elég volt!

Volt szerencsém asztaluknál ülni – összetartó, jó hangulatú társaság, olyan csülkös babgulyást rittyentettek bográcsban, jóféle vörössel lekísérve, hogy a tápos pesti füle kettéállt kanalaztával – úgy vélem, ők lokálpatriótaságukat nem megalkuvásra fogják felhasználni. Mosonmagyaróvár amúgy se nagyon szorul 2/3-os kegyelemkenyérre, mert, ahogy körbe jártam, látván a szemlátomást virágzó vállalkozásokat, iparűzési adóból igencsak bőséges bevételre tehet szert.

Mosonmagyaróvár elmondhatja magáról, hogy annak, aki dolgozni akar, tud munkahelyet biztosítani. A munkanélküliségi ráta példásan alacsony: 4%, az állami tulajdon a vállalkozások – ahová, mint tudjuk, a hatalom országszerte lelkesen pumpálja mindannyiunk adóforintjaiból a munkahely megőrzési támogatást, vagyis, kistafírozza a kegyes munkaadót, mivel maga nem képes munkahelyeket teremteni- száma elenyésző, így Mosonmagyaróvár, köszöni szépen, de nem kér az állami mannából.

Ábrahám Tivadarnak, polgármester jelöltjüknek hasonló a felfogása: az itt élőkkel közösen kell tenni a városért. A helyi dolgoknak helyben kell eldőlniük, azaz a lakosok teljes bevonásával kell döntést hozni, nem az égből – a kormányzattól – kell várni az alamizsnát. Az uniós támogatások elnyerésébe egyelőre még nem tudnak „odafent” beleszólni.

Persze, azért nem lesz könnyű dolguk, mert a pálya mintha egy cseppet lejtene – nem az ő javukra. Mert hát, „súlytalanok”, fitymálják a konkurensek, jobbról is, balról is. Azért ne felejtsük el: a súlytalanság állapota sok mindent megkönnyít, míg a súlyosnak vélt szervezetek meglehetős statikusságról tesznek rendszerint tanúbizonyságot. Ráadásul – micsoda merészség! – még programjuk is van, mégpedig teljesen reális és nem ígérgetős! Persze, azzal az a baj, hogy azt később számon lehet kérni. Egye fene, megkockáztatják, nehogy úgy járjanak, mint a Fidesz. Nekik nem volt programjuk, így nem is lehetett számon kérni azt. Viszont beígérték, hogy folytatják.

Volt egy angol filmvígjáték sorozat, Folytassa… címmel. A végére már ellaposodott, erőltetett lett. Nem ártana EZT a folytatást egy kis súlytalansággal feldobni.

De, mint írtam, a mosonmagyaróvári dolgoknak Mosonmagyaróváron kell eldőlniük. Utána majd lehet beszélni arról, hogy miben is áll a „súlytalanság” lényege…