Vannak helyzetek, melyekben szinte másodpercek alatt dönteni kell, vannak, amikor több idő jut a gondolkodásra, a megfontolásra.

Ilyen ez a mai helyzet is, az önkormányzati választás előtt van még a mai nap, amikor eltöprenghet, aki még nem döntötte el, hogy elmegy-e leadni szavazatát, vagy otthon marad, és ezzel automatikusan a jelenleg fennálló hatalmi berendezkedésre adja szavazatát.

Aztán még azt is eldöntheti, hogy ha elmegy, akkor kire adja voksát, melyről évek óta ravasz módon sulykolja a hatalom, hogy nem sokat ér, nincs jelentősége, az egyszerű ember szándéka, akarata semmit sem ér.

Nem nehéz pedig a kérdés, hiszen alig néhány kérdésre kell tudni felelni – elsősorban önmagunknak.

Elsősorban arra kell válaszolnunk, hogy mit hozott és mit fog hozni számunkra ez a hatalom.
Ha az átlagember felteszi magának ezt a kérdést, akkor elmondhatja, hogy politikai jogainak szűkítését, az állam vezetőinek szinte korlátlan hatalmát, melyet nem az ő életének felvirágoztatására, hanem egyéni céljai megvalósítására, anyagi érdekei érvényrejuttatására használnak fel, kíméletlen kegyetlenséggel taszítva nyomorba az ország felét.

Ha azt gondolja, hogy neki mindegy, hogy hányan nyomorognak egészen addig, ameddig ő nem nyomorog, hanem megél úgy-ahogy, akkor rosszul gondolja, hiszen egy országban élünk, melyben az átlagember életét is megkeseríthetik mások nyomorának kísérőjelenségei, a bűnözés, a társadalmi kommunikáció eldurvulása, a közbiztonság romlása, az emberek közötti normális kapcsolatok felszámolása.

Az is eszébe kellene, hogy jusson, hogy milyen jövő vár gyermekére, aki lehet, hogy éhezik, mert nem jut neki minden nap meleg étel?

Milyen jövő vár gyerekére, akitől épp most fogják elvenni a tanulás jogát, persze nem nyíltan, hanem a szokásos sunyi módon intézve a dolgokat.

Minek a cselédnek érettségi, minek a betanított munkásnak diploma?

Suszter, maradj a kaptafánál, meg a leszármazottaid is, hetedíziglen!

Lehet bármennyire törekvő is a család, ha nem tudja megfizetni a tandíjat – ami Orbán szerint nincs is -, akkor a gyerek megáll, vagy akár vissza is lép azon a társadalmi létrán, melyen a feljebbkerülésért generációk törték magukat.

Lehet az esze briliáns, mégis traktoros lesz belőle, mint lett volna Orbánból is a Horthy-rendszerben, saját bevallása szerint – legfeljebb.

Aztán azon is el lehet spekulálni, hogy milyen jövő vár saját magára, hiszen a nyugdíj a ma nyugdíjasának sem biztos bevétel, de még néhány év, és az elöregedett társadalom nem fog tudni annyit termelni, hogy eltartsa nyugdíjasait, arra a háromezer milliárdra meg keresztet vethetünk, amit jelenlegi uraink eltapsoltak, s melynek mára nyoma annyi sincs, mint a beígért egyéni nyugdíjszámlának.

Az is várható, hogy a jelenlegi nyugdíjakat megadóztatják, ki tudja, mit terveznek az özvegyi nyugdíjakkal, mindenesetre még időben követelni kellene az alacsonyabb kukákat, hogy legalább kényelmesen lehessen turkálni benne.

A falu agyáig még el sem jutott, hogy mire körülnézett a paraszt, már hipp-hopp el is vették tőle a nyugdíjat, mert a megszűnt gazdaságokkal megszűnt a járulékfizetés is. és aki tud mutatni olyan gazdálkodót, aki a munkása vagy munkásai után járulékot fizet, az nyert egy hangszórót.

Azt sem lenne baj, ha végiggondolná a választó, hogy milyen egészségügyi ellátásban lesz része a közeljövőben, hiszen éppen most tervezik az egészségügy átalakítását, de a terveket nem kötik az ő teljességgel illetéktelen orrára.

Csak a szakemberek tudják pontosan, hogy lesz külön egészségügyi ellátás a gazdagoknak és lesz a falusi doktorbácsi a szegényeknek, az egyik csoportot MRI-vel, CT-vel diagnosztizálják, a másikat egy futó pillantással, az egyiket a legmodernebb eljárásokkal gyógyítják, a másikat meg Kalmopyrinnel.

Szóval nem mindegy az, hogy ki van ebben az országban hatalmon, egy szociopata diktátorocska a tolvaj sleppjével százmilliós lakásokkal, dugi bankszámlákkal, vagy egy szociálisan érzékeny kurzus, mely a nép javára akar élni a nagyon szűk lehetőségekkel.
És nem igaz az, hogy a szavazatod nem ér semmit.

Egy vízcsepp nem csinál árvizet, de millió vízcsepp már képes erre, csak közös mederbe kell terelni őket.

Ne könnyű, mert közben  a csapból is szirénhangok folynak, rezsicsökkentenek, melyből egy Szíjjártónak havonta hetven-százezer lehet a megtakarítása, Julis néninek meg havi hatszáz forint.

Meg a családi adókedvezmény, melyet az vehet igénybe, aki jövedelemadózik, miközben az ország felének nincs ebben a szerencsében része, merthogy nincs jövedelme.

Viktor megmondta az Uniónak, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit csinál.
Hát ezt csinálja, de ez az ő dolga, a választó dolga meg az lenne, hogy jól fenéken billentse, erre pedig egyetlen módja van: a választásoknál ki kell penderíteni a hatalomból.

Az előjelek nem túlzottan kedvezőek, a demokratikus ellenzék pártjainak torzsalkodásai, a pártok vezetőinek masszív tehetségtelensége elvette a választók jó részének kedvét a választástól.

Ezeknek a jelenségeknek jelentős része jól megkoreografált zavarkeltés volt, de volt szerepe a spontán tehetségtelenségnek is – mindenesetre ezzel ráérünk a választás után foglalkozni.

Most viszont – és elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban, megyeszékhelyeken – el kellene hajtani Viktorékat a francba, hogy legyen már valóságos politikai ellensúly a.demokraták kezében.

A falvakban nehezebb a helyzet, mert kevesebb a képzett ember, többeket lehet árvalányhajas lózungokkal megvezetni, de a fővárosban van esély.

Élni kellene vele, és az összefogás jelöltjeire szavazni, mert még ha Fodor tisztességes lenne is, az LMP pedig nem a Fidesz leányszervezete lenne, egyedül akkor sem menne semmire egyikük sem.

Ma még el lehet ezeken a dolgokon gondolkodni, holnapután már késő lesz.
És öt év hosszú idő…