Miért távozott Szemenyei Kiss Tamás a KMH-tól? – Kerekes Sándor válasza
A fenti kérdés újra szóbakerült az interneten és ha annak idején nem érkezett rá válasz, vagy ha az elégtelennek bizonyúlt, akkor hadd egészítsük ki azt mindazzal, amit azóta tanúltunk az ügyről.
Mindenek előtt hadd szögezzük le gyorsan, hogy Szemenyei-Kiss Tamás egy derék és kitűnő ember, aki sokat szenvedett és sokat látott, továbbá néhányan itt a Kanadai Magyar Hírlapnál személyesen ismerjük és becsüljük őt.
Távozás
Valóban, amikor Barcsa-Turner Gábor – a kis náci nyikhaj – levelét fontolóra vettük, nem tulajdonítottunk neki semmi jelentőséget először. De mire nem sokkal később Budapestre érkeztem, világossá vált, hogy azt nem lehet semmibevenni, mert ha minden provokáció válasz nelkül maradna, akkor a provokációk rendszerré válnak, amitől kezdve azok már nem provokációk többé, hanem maga a rendszer. Az a lehetőség pedig elfogadhatatlannak bizonyúlt.
Tenni csak egyet lehetett: törvényes elégtételt keresni. Más választás nem állt rendelkezésre, mert az ember nem állíthatja magáról, hogy demokrata és közben szó nélkül hagyja az antidemokratikus támadást. Nekünk a törvényesség alapján kellett eljárnunk, úgy téve, mint ahogy Kanadában is tettünk volna: a halálos fenyegetésnek a rendőrségen van a helye.
A disznóságot Magyarországon követték el, a fenyegetés onnan érkezett, tehát a magyar rendőrség illetékességébe tartozott. Nem volt más választásom, a magyar rendőrségnél kellett a feljelentést megtennem. Meg is tettem, azután, hogy Christopherrel megtanácskoztam a dolgot. Minthogy azonban tudomásom szerint az ominózus levél Szemenyei-Kiss Tamás címére érkezett, a fenyegetésnek ő is alanya volt. Sőt, miután Christopher és én többnyire Kanadában tartózkodunk, a fenyegetés leginkább Tamás ellen irányúlt, leginkább őt veszélyeztette, és mint ilyen, ő szorúlt leginkább védelemre.
Kollár Erzsébet, a jelenlegi panasz szerzője, kifogásolja, hogy a feljelentés szövege sem akkor, sem azóta nem került nyilvánosságra. És ez igaz is. Akkoriban nem került nyilvánosségra, mert az a nyomozást veszélyeztette volna, így nem volt nehéz elegettenni a rendőrség kívánságának, hogy arról hallgassak. Később pedig nem kerűlt nyilvánosságra azért, mert a rendőrség és később az Ügyeszség annyira vacak munkát végzett, annyira elkövetett mindent annak érdekében, hogy ne kelljen vádat emelni, hogy mire az ügy megjárta a maga tekervényes útját teljesen ellaposodott és semmivé foszlott.
Nem volt többé hírértéke. Két különböző kerületi ügyészség is foglalkozott vele és egymas sarkára taposva igyekeztek elkerülni a tisztességes eljárást. Utólag, az ügy lezárása után, kilincselnem kellett, hogy nagynehezen betekinthessek az iratokba.
Az első alkalommal, amikor követeltem az ügyeszségen a betekintést, rendőröket hívtak, hogy kidobjanak. Végűl nagy kegyesen mégis megengedték. A nyomozás körülbelűl hat hónapot vett igénybe. A végleges lezárásig majdnem egy év telt el.
Christopher önként ajánlotta, hogy tanuskodjék és azt meg is tette. Tamás azonban nem érzett kedvet a rendőrséggel szóba állni. Akkori egészségi állapotára hivatkozva nem volt hajlandó a tanúkihallgatásra elmenni, így a rendőrség felkereste őt az otthonában. Kétszer is. Mindvégig rosszalással és vonakodva vette a rendőrség érdeklődését, azt úgy tekintette, mint zaklatást. Ebből a legutóbbi panaszból pedig kiderül, hogy mind a mai napig nem fogta fel, hogy a rendőrségi eljárás legfőképpen az ő védelmeben keletkezett.
Valóban meglátogattam Tamást az otthonában és egy nagyon kellemes délutánt töltöttem nála. De a címét nem adtam ki a rendőrségnek. Naivítás is lenne azt képzelni, hogy a rendőrségnek éppen rám lenne szüksége ahhoz, hogy bárki címét Budapesten megszerezze. Vagy talán nincs minden lakos rajta a bejelentési listán?
Nem tisztességes Kollár Erzsébet részéről azt sugalmazni, hogy a Kanadai Magyar Hírlap munkatársai bármiféle információ-szolgáltató viszonyban lennének bármiféle rendőrséggel. Mi a demokratikus eljárás hívei vagyunk, azt követjük és azt vártuk el a rendőrségtől is. Ezt külön levélben próbáltuk meg a rendőrség figyelmébe ajánlani, igaz, kevés sikerrel.
Kollár Erzsébet panasza megválaszolatlan kérdéseket említ, anélkül, hogy a kérdéseket feltenné, így azokat most nem tudom megválaszolni. De ha kissé részletesebben megírná őket, természetesen a legnagyobb örömmel állok rendelkezésére. Azt viszont a leghatározottabban visszautasítom, hogy bárki a KMH munkatársai közűl ”kollaborálna” a rendőrséggel. Nagyon sajnálatos, ha a kitűnő újságíró, mint amilyen Tamás, nem képes belátni, hogy ha valaki a rendőrség segítségét kéri, mint mi tettük ebben az esetben, akkor annak az ügyről információ alapot kell szolgáltatnia. Enélkül értelmetlen lett volna a feljelentést megtenni.
A Szerző és a Lap válása nem volt egyszerű eset. Tamás csökönyösen ragaszkodott a váláshoz, míg Christopher hosszasan kérlelte, hogy maradjon. Nekem akkor is, meg most is az volt a benyomásom, hogy a rendőrséggel szembeni szinte paranoiás ellenérzés sokkal erősebb Tamásban, mint az ésszerű belátása az akkori események okainak és azok következményeinek. A KMH nem sarkalja iróit és olvasóit arra, hogy a rendőrséggel ”együttműködjenek,” sőt, olykor kritikusan is irtunk a rendőrségről, mint például a Szabadság téri események kapcsán.
A címben feltett kérdésre tehát az a válasz, hogy ez a sajnálatos válás azon a félreértésen alapszik, hogy mint Tamás teljesen alaptalanúl hiszi, a KMH a rendőrséggel bratyizik, míg a Lap azóta is fájlalja a távozását egy alaptalan, paranoid téveszme miatt.
Author: Kerekes Sándor
Budapesten nevelkedett, mérsékelt sikerrel. 1976 óta Torontóban él, pénzügyi szakember. Irásaiban történelemmel, politikával és közgazdasági kérdésekkel foglalkozik. Kedvelt műfaja a polémia. Az elmult tizenkét évben reszt vett a torontói magyar közösség, a Magyar Ház életében, különös tekintettel a legutóbbi hat évre, amikoris igyekezett a vezetőség kétes tevékenységével szemben a tagság érdekeit megvédeni. Történelmi vizsgálódásai többnyire a XIX. es XX századi magyar társadalmi, kulturális és politikai világgal foglalkoznak, gyakran a zsidósággal is kapcsolatban. Budapest szerelmese. A magyar politikai élet szorgalmas megfigyelője, különös tekintettel a jelenleg folyamatban lévő fasizálódási folyamatra.
9:12 de.
Valóban egy mérsékelten sikeres libsi aki a Kanadai Magyar
Hiteltelenek sorát gazdagította.
10:23 de.
csaba: mit nem mondd! oszt’ honnan tudja? van valami egyedi értékrendje, amit figyelembe kellene venni?
10:36 de.
Ille István Véleményemet ismered. Azt is, hogy véleményem forrásai teljesen hitelesek. Szemenyei a legrosszabb, ami bármely újsággal történhet, és a távozása a legjobb ami megtörténhetett. Barátságára büszkének lenni…. Akkor már inkább a Kövér.
Az ő barátsága mellé már ellenség nem is kell.
10:52 de.
hiába, no, mint tudjuk, a pokolba vezető út, ugyebár…
előre bocsájtom, Szemenyei-Kiss Tamást tisztelem, mentoromnak és tanítómesteremnek tartom, de azért álljunk meg már egy polgári szóra!
ami azt illeti, a KMH munkatársai meglehetősen kevesen vannak (a szerzőtársakat, ha javasolhatom, minden megbecsülésem mellett ne tekintsük munkatársnak, legalábbis olyan értelemben nem, ahogy az egy rendőrségi eljárás esetében figyelembe vehető lenne), így Kollár Erzsébet ingerültsége igencsak téves információkon alapszik.
Kerekes Sándor – K.E. állításával ellentétben – nem volt a szerkesztőbizottság tagja, annál is kevésbé, mivel ilyen nem létezik, így mások se távozhattak abból.
hogy egyes korábbi szerzőtársak miért hallgattak el, miért nem publikálnak, azt remélem, K.E is belátja, nem függ össze az általa vizionált kollaborációval.
azt sem világos, honnan veszi, hogy a rendőrség sorra kereste meg a KMH szerzőtársait és szerkesztőit. engem pl. nem keresett meg, holott tényszerűen én vagyok az egyetlen, aki Christopheren kívül a KMH szerkesztésében részt vesz. hát nem érdekes?
az pedig, hogy a rendőrség honnan tudja, kik a KMH szerzőtársai, hát, talán tételezzük fel róluk, hogy tudnak olvasni, mivel a szerzőtársak profilja, biza, megtalálható minden írás mellett 🙂
a személyes adatokkal kapcsolatos kérdésére nem is kívánok reagálni. Magyarországon egész jó lakcímnyilvántartás működik…
én inkább arra lennék kíváncsi, mire fel ez a fölöttébb személyes indíttatású – és nyilván valóan hiányos információkra alapuló – sértődött iszapfelkavarás? milyen ügyet szolgál ez a hiszti? mit ért K.E. a rendőrséggel való együttműködés alatt – aminek megtagadása amúgy szabálysértés, de hát, K.E honnan is kellene, hogy ezt tudja?
végül visszakérdezek: Garai-Édler Eszter hasonló halálos fenyegetést kapott, amivel kapcsolatos eljárásról a KMH beszámolt, csakhogy, G-É.E saját tollából. azzal kapcsolatban is kollaboráció vádja merült fel magában, kedves Erzsébet?
szóval, cui prodest?
10:54 de.
llanfair: meglehet, de ettől még tőle tanultam, amit az újságírásról tudok (még ha az kevésnek tűnik is). nem a barátságáról van szó, hanem a szakmai kapcsolatról. azt meg miért tagadnám meg?
11:05 de.
Ille István Nem akarok beszélni róla. De ezt az alakot dicsérni, az megfekszi a gyomromat. Hihetetlen, mennyire eltudja kábítani az embereket. Ká hozzá képest kezdő. A különbség, hogy hozzá képest Ká, veszélytelen. Ez ügyben ne is foglalkozz velem. Nem szeretném elengedni indulataimat.
11:08 de.
llanfair: rendben. részemről ennyi volt.
11:10 de.
MI ebből a tanulság?
Szokjanak le már a magyarok egymás feljelentéséről!
Undoritó, sunyi minden „feljelentő” akár melyik oldalon van, s akár kit feljelent. Arról nem is beszélve, hogy NEM a szenvedőfél jelentgetett, hanem egy „jóakarója”!
11:16 de.
figyelő: köze?
amint javasoltuk már többször, többen, maga is leszokhatna a történelem hamisításról, nem tette. hát akkor?
a jó tanácsait meg – megint a magyarok, úgy en bloc – tartsa meg magának. biztosan akad a környezetében, akinek szüksége van rá.
a tanulságot illetően is rendesen a cipője mellett jár, mert K.E kavarásából nem EZ a tanulság, hanem a cui prodest!
11:27 de.
Ille István
2014 október 21
11:16 de.
Ille, annyi közöm van hozzá, mint magának!
Semmit sem kavartam, csak elolvastam a cikket.
Idefelé szabadság van, szólásszabadság is!
11:33 de.
figyelő: alapvető tévedésben van. ha maga minden magyarra vonatkoztatva javasol valamit, akkor ugyancsak semmi köze sincs hozzá 🙂
majd szóljon, ha megbízta a világ egyetemes magyarsága, hogy velük kapcsolatban mindenkire érvényes megjegyzést tegyen!
11:38 de.
Ille, tudom, hogy piszkálja amit írok.
Változtlan a véleményem, mivel szólásszabadságban élek, azt is gyakorlom. A magyarság többsége nem is ismeri a KMH-t, tehát nem szólhatok a nevükben. Ezt nem is tettem soha.
11:46 de.
figyelő: ne értékelje túl magát, nem igazán érdekel, hogy milyen rögeszméket közöl, de jól esik helyre tenni magát.
némi ellentmondást vélek felfedezni a szólásszabadságot illetően: mintha azt sugallaná, hogy bezzeg, magyarországon…
dehogynem szólt a magyarság nevében, többször is, megint szégyenítsem meg azzal, hogy ide idézem?
„Szokjanak le már a magyarok egymás feljelentéséről!”
na, ez az, amire mondtam, hogy semmi köze hozzá! amellett a magyarok nem csak magyarországon élnek.
mondja, mi a fenéért küzd állandóan, a helyett, hogy egyszer megerőltetné magát, és azt mondaná: bocs, nem úgy gondoltam?
azon felül még csak közelében se járt az írás lényegének, de hát, mit is lehetne elvárni magától?
12:02 du.
ILle, tudja mit, én nem várok el magától semmit. Tőlem se várjon el valamit. És akkor egyívásúvá váltunk.
Szólásszabadság azt jelenti, amit válaszoltam magának, letolása után. Az embereknek véleményük van. Lehet, hogy az magának nem tetszik, de akkor is van és ki is mondják. Ez a szólásszabadság, amiben kevés része lehetett a múltban.
12:36 du.
figyelő: reméltem is, hogy nem vár el tőlem semmit. tudja, nem az esetem 🙂
téved, mi soha nem leszünk egyívásúak. én legalábbis remélem, soha nem fogok történelemhamisítást elkövetni.
magának nem véleménye van, hanem rögeszméje, ami abból adódik, hogy mindent gyűlöl, ami baloldali.
szólásszabadság amúgy most sincs orbanisztánban, mi több, maguknál is csak addig, amíg bele nem akar pofázni a nagyok dolgába.
ha pedig a szólásszabadság azt jelenti, hogy valaki – mint maga – sületlenségeket hordhat össze, akkor köszönöm, én nem kérek belőle.
egyet ne felejtsen el: maga haláláig importmagyar lesz.
ennyit a maga véleményéről.
12:56 du.
Én most már jöhetek?
1:11 du.
Nem várunk semmit senkitől. Magyar társadalom egy mondatban.
1:24 du.
Úram, nagyot téved. Kanadában MINDENKI „import” ember. Itt az indiánok a benszülöttek, s azoknak a szava kuss.
Mindenki más azt mond amit akar…
A „történelmi hamisitás” az persze nem igaz, az a maga agyszüleménye.
1:25 du.
gyula bognar: bocs, de bencsics már távolról sem a magyar társadalom része. az, hogy van MÉG magyar állampolgársága, pontosan annyit ér, mint ő maga.
azaz, szart se.
1:30 du.
FIGYELŐ: Mennyire jól ismeri a Canadai és Magyar mindennapi viszonyokat. Tanultam, nem kicsit, sokat.
1:31 du.
Figyelő
2014 október 21
12:02 du.
Tudod kedves Figyelő, én Istvánt évek óta ismerem – nagyon nem egy idológia mentén gondolkodunk, s kemény vitákat is folytattunk – de eddigi tapasztalataim alapján könnyen megállapíthattam kis-kegyednek semmi esélye arra, hogy egyívásúvá legyen vele, legalábbis az európai kultúra mentén! =))
1:39 du.
Köszi Ille, ez „úri” stílus volt!
Ha valaki nem ért egyet valamivel, ezt kapja ezen a fórumon. Christioher bisztos örül ennek!
1:42 du.
figyelő: miből gondolja, hogy magával szemben úri stílust kellene bárkinek is gyakorolni?
christ pedig csak hagyja ki a buliból. tudja, én saját parkettán táncolok 😀
1:50 du.
RonaGyuri
2014 október 21
1:31 du.
Kedves Gyuri, Ille a fentiekben tökéletesen bemutatta nekem „európi kultúráját”! Aki ilyen stílusban ír a egy másiknak, ha véletlenűl más is a véleménye, az a „kultúra” nem sokat ér.
1:51 du.
Figyelő
2014 október 21
1:24 du.
Huhu ez aztán a tömény butaság, mi az hogy „MINDENKI import ember”?
Mond kisszívem, a magukat echte magyaroknak képzelgők itt a Kárpát-medencében nem importok?
2:02 du.
Bocsi, de idéztem a beírót. Valóban hülye szót használt, de erre válaszoltam.
A magyarok ezer éve vannak ott. Kanada csak 47 éve lett független állam.
Más, én is ilyen stílusban írtam neked, mint ahogy te nekem?Kis szívem??
Kérem mellőzz, ha lehet.
2:02 du.
figyelő: na, ezen még dolgozzon egy kicsit:) magával szemben még ez a stílus is úri volt 😀
mondtam már, kezelje magát a helyén, és nem lesz gondja!
miből gondolja, hogy maga felsőbbrendű, és képes az európai kultúra milyenségének megítélésére, amihez ráadásul én az ősmagyar szittya kultúrát képviselem?
már sorok óta velem foglalkozik, mivel a cikkhez képtelen hozzászólni!
2:03 du.
147 éve Kanada független, elnézést az elírásért.
2:08 du.
Ille, válaszom erre egy szó csak.
Passzé………………………………………
2:11 du.
Figyelő
2014 október 21
11:10 de.MI ebből a tanulság?
Szokjanak le már a magyarok egymás feljelentéséről!
Undoritó, sunyi minden “feljelentő” akár melyik oldalon van, s akár kit feljelent. Arról nem is beszélve, hogy NEM a szenvedőfél jelentgetett, hanem egy “jóakarója”!
Ez volt a cikkről a véleményem. Máskor, jobban figyeljen.
2:18 du.
figyelő: hogy kik vannak itt? a magyarok? már akkor is keverék nép voltak, amikor idáig tántorogtak 😀
falus andrás genetikus professzor szerint amúgy jót tett a magyaroknak a tatár-török-mongol-német-szláv-olasz stb. vérfrissítés, mert ellenállóbbá lettek – bár a maga esetében családneve ellenére erős kétségek merülnek fel az emberben – mint a belterjes szaporodású népek, akik rendre el is tűntek a múltban.
2:29 du.
figyelő: nem, ez nem a cikkhez tartozott, hanem általános kioktatás volt a maga részéről.
a cikkhez az tartozott volna, ha megpróbálja megérteni, mi a bánaton izgult fel K.E ennyi idő után? valamint, ha esetleg értelmezte volna a cáfolataimat!
2:33 du.
Figyelő
2014 október 21
2:03 du
s ennek mi köze a dologhoz, 500éve importkodunk! Mármint innen Európából, ami kiskegyedre csak fizikailag releváns! =))
2:49 du.
Családi nevem, a férjem neve.ÉS? Horváth név szerintem.
Senkit sem akartam kiktatni, de a feljelentések magyar tulajdonság.
2:58 du.
figyelő: a férje hogy’ került ide a fajmagyarok közé? hát a maga leányneve mennyire ősi? mind1.
az pedig, már megbocsásson, hogy a feljelentősdi, mint olyan, magyar tulajdonság lenne, a maga előéletéből következik, rányomta bélyegét egész életére, gyűlölködésének alapja, ezzel együtt semmi joga, hogy kivetítse a magyarokra!
3:07 du.
apuwader: felesleges ez a kisiskolás jelentkezés. amennyiben marad a MODEM-en belül elfogadott hangnemnél, semmi gond. azonban kiss elvi társához hasonlóan a szilencium lehetősége – felettébb demokratikusan, ugyebár – továbbra is fennáll.
senki nem kér mea culpázást.
3:38 du.
Hihetetlen hogy ez a topic ( is ) Bencsics otromba agymenéseivel van tele.
4:20 du.
Valóban érdekes cikkeket irt Szemenyei Kiss Tamás, de én nem igazán értem, azaz kiváncsi vagyok a hungarista múltjára, hogyan lett az, és hogy, mikor lett nem az…..mivel nyilván nem tapasztalatlan, éretlen kamaszként lett hungarista, tudtom szerint, hanem érett felnőtt fejjel.
1:37 de.
Kanadai!
Erre a kerdesre ne varj valaszt. En is feltettem meg annak idejen, de meg mindig varok a valaszra
2:15 du.
Félreértés ne essék: ezt nem támadásként írtam, hanem őszinte kíváncsiságból, szociológiai szempontból vagyok kiváncsi a múltjára. És arra is hogy most miért vannak olyan sokan Magyarországon akik ilyen hungarista-jobbik-kurucinfo eszméket támogatnak. Honnan jön ez? Ennyi év kommunizmus-szocializmus nem tudta ezt kinevelni az emberekből? Szerintem érdekes lenne ezt bővebben tanulmányozni.
2:35 du.
kanadai. : ennek a kérdésnek megválaszolására szemenyei-kiss az illetékes, egyikünk se írhatja meg helyette indítékait, elképzeléseit és életrajzát – még akkor se, ha jimbo is epedve várja.
4:40 du.
Na Ille kellemetlen volt az igazság?….érthető,hogy törőlte,magára jellemző….(amikor nincs érv…mint a régi szép időkben).Bár semmi moderálni való nem volt benne,de az ugye roppant kínos,ha egy fórum „munkatársairól”kiderül,hogy náci vagy esetleg ÁVH-s volt……lehetnek még ilyenek!
5:05 du.
Holgyeim, Uraim, teljesen el vagyok kampicsorodva ennek a fortelmes komment sorozatnak a kritikan aluli szinvonalatol.
Az isten szerelmere! Ha nincs mit mondani, akkor tessek befogni es semmit sem mondani. Itt mas sincs mint szemelyeskedes. Idestova valosagos szegyen lesz itt irni. Ha ugyan nem az maris.
Korabban vitatkoztam Ille baratunkkal annak erdekeben, hogy hadd irjon mindenki, amig a targyhoz ragaszkodik. Dehat itt most senki sincs aki annak megfelelne, akar az osszes kommentet torolni lehetne, beleertve a moderatoret is aki maga sem kivetel.
Ez a forum kezd a megsemmisules iranyaba fejlodni.
Ebbol eleg. Meg sok is. Tessek megprobalkozni a civilizaciohoz visszatalalni, vagy ha vissza nem lehet, akkor oda!
3:01 de.
sandor kerekes: ez csak rosszabbodni fog, mivel jómagam egy darabig nem fogok senkit moderálni. kíváncsi vagyok, ezek után mi lesz a véleményed.
+1 dolog: változatlanul nem tűröm el, hogy bárki megmondja, mit csináljak, és mi elég, miből.
megmondtam: nem vagyok keresztényi alkat, én ugyan nem tartom oda a másik orcámat is!
3:32 du.
Kedves Sandor Kerekes!
Mint minden moderalt site, ez is eleve halalra van itelve. (Az en beszelgeto-listamon a tagok ugy protestalnak, hogy azzal fenyegetnek, leiratkoznak ha ez vagy az ujra szoba kerul.)
Raadasul, a KMH cikkeinek nagyobbik tobbsege eltulozza a mai magyarorszagi helyzetet – legalabbis en ugy erzem. Kulonosen furcsa ez egy Kanadai Magyar Hirlaptol, aminek az ujsagiroi es hozzaszoloi kozott is akad boven kanadai, akiknek azert illene tudni, hogy Kanadaban is megtalalhatoak ugyanazok a szocialis problemak, amik Magyarorszagon is vannak.
6:14 du.
Kerekes Sándor El is lehet kámpicsorodva. Esetleg beszélhetne Kiss Tamás tönkretett családjával, mielőtt derék és kitűnő embernek nevezi. Ha nem tud viselt dolgairól, ne dicsérje. Ha tud, akkor szégyellje magát. Elégé a cikkhez szóltam?
A moderátornak már jeleztem, nem értek egyet a cikkel, és állításomat bizonyítani is tudom, de nem óhajtók itt nyíltan tovább beszélni róla. De sajnos nem vagyok vevő a maga kioktatására.
Szégyen itt írni? Olvasni volt szégyen!
Kerekes úr, embert barátjáról. Maga most nem lehet büszke.
4:40 de.
Csak ma kaptam kézhez a „barát” Kerekes Sándor úr válaszát arra, hogy miért is hagytam el a Kanadai Magyar Hírlapot… Ugyan illett volna nekem is elküldeni, de hát az úriemberség már kiment a divatból.
Magyarországon nincs minden polgárt érintő BEJELENTÉSI LISTA. – Ezt nem az Orbán-banda védelmében írom, de ilyen komoly témában „bejelentési listáról” írni, beszélni az ügy elkenését jelenti (hasonlóan a rendőrséghez).
Valóban, én egyetlen alkalommal sem mentem el a rendőrségre, mert itt élve tisztában vagyok azzal, hogy hány honfitársam halt meg kihallgatás közben, a rendőrség autójában vagy valamelyik cellájában. – Egyszerűen nem akarok öngyilkos-jelölt lenni, főleg nem rendőri környezetben.
Kerekes Sándornak a kanadai kormánynál, az ottawai magyar követségnél, a magyar kormánynál, Budapesten a Legfőbb Ügyészségnél és nemzetközi szervezeteknél kellett volna feljelentést tenni – és nem csak Kerekes úrnak, hanem minden kanadainak, aki fenyegetve érezte magát. – Ekkor (ha profi módon kezeli az ügyet!) igen komoly nemzetközi visszhangja lett volna az ügynek.
Kerekes úr egy apró kerületi kapitányság gazdaságvédelmi osztályánál tett panaszt(!), azt is egy r. hadnagynál… – akik ilyen ügyekkel sohasem foglalkoztak.
Christopher Adam még pénzt is áldozott arra, hogy megjelenjen a neki (törvénytelenül!) elküldött rendőri idézésre. Látogatása alkalmával felhívtam a figyelmét, hogy a magyar rendőrségnek ezért ki kellett volna fizetnie a tanúkénti megjelenés teljes összegét, kb. 700-800 ezer forintot… de a KMH főszerkesztő nem tartott igényt erre a pénzre.
Engem valóban zaklattak. Ugyanis, amikor a rendőrtiszt meglátogatott hangsúlyozottan kértem, hogy nincs joga meghallgatni egy újságírót arról, hogy melyik újságban ír, és ahhoz sincs semmi köze, hogy kik a kollegái, azok hol laknak… – A jelenlegi magyarországi rendőrséggel történő bárminemű együttműködés – leírom mégegyszer én is – nem más, mint kollaborálás. Ezt az utóbbi két esztendő történései is igazolják.
Tavaly, a KMH-tól való távozásom óta, megírtam és kiadtam egy könyvet „1956 DIDERGŐ LÁNGJAI” címmel, valamint az utóbbi 3-4 hónapban Kollár Erzsébet oldalán tettem közzé a régebbi és az aktuális írásaimat – az olvasók száma (3-4 hónap alatt!) jócskán meghaladta a 900.000 olvasót… – Gondolom, ez az olvasószám jól jöhetett volna a KMH-nak is.
Nincs bennem harag, csak némi csalódottság. Még így is segíteni akartam a KMH-t, ezért irányítottam az „Ellenszék” csoportját az ottawai internetes újsághoz.
Viszont – látva, hogy a KMH-t szakszerűtlenül vezetik, lehetett volna a mostaninál hatásosabb orgánum is, néhány kollegával inkább a visszalépés mellett döntöttünk… (Akinek csak a fényképét látják, de az utóbbi másfél évben az írásait még véletlenül sem, őket nemigen lehet KMH munkatársként feltüntetni.)
Nos, röviden, ennyi a válaszom. – A többit a KMH munkatársaira és olvasóira bízom.
6:41 de.
Kedves Tamas!
Nem vagyok hajlando elfogadni a felkinalt buntudatot. Meg akkor sem, ha ok lenne ra, de nincs.
Erzsebet cikket nem kuldted el nekunk, miert kellett volna a valaszt szemelyesen elkudenunk? Ha ebben az „uriemberseg” hianyat latod, am legyen, de abban magad is bunos vagy akkor.
Magyarorszagon, allitasoddal ellentetben, bejelentesi kotelezettseg van, mindenkinek lakcimkartyaja van es ha neked nincs, akkor bajban vagy.
A Fellebviteli Ugyeszsegnel megtettem a panaszomat, beleertve a parizsi bekeszerzodesre valo hivatkozassal, a HVIM betiltasa erdekeben. Az eredmeny kozismert. Altalaban, ahogy a folyamat „helyes” modjarol irsz, abbol csak arra tudok kovetkeztetni, hogy semmifele gyakorlatod nincs effele ugyekben es nem ismered az eljarasi rendet. Peldaul azt a tenyt, hogy rendorsegi feljelentes nelkul nem lehet az ugyeszseghez fordulni bunugyben.
Hosszu leveledbol ennyi az ami ram tartozik.
Egyebkent hogy vagy?
Igazan kar, hogy ilyen marhasagokkal vesztegetjuk az idonket, amikor sokkal jobban is eltolthetnenk.
9:09 de.
Mindenestre, Ille nelkul ez a lap is visszanyerheti az „eredeti” szinvonalat. Vele, NEM.
A fenti commentek magukert beszelnek.
11:43 de.
jimbo: remélem, belátja, hogy ennek megítélése meghaladja a képességeit 🙂
szóljon, ha majd szerkesztője lesz a KMH-nak, és akkor is, ha a cikkekkel lesz lépes foglalkozni, és nem személyemmel.
ez utóbbihoz ugyanis meglehetősen kevés.
12:00 du.
Kedves Sándor!
Beteg vagyok… a szívműtét és a három hónap kórház óta még éppen csak életben. Köszönöm az érdeklődésedet.
Kár volt ténykedésedért, hogy egyedül, nem ismerve a magyarországi viszonyokat mentél el a rendőrségre.
De Ti, a kanadaiak miért nem fordultatok a kanadai kormányhoz, miért nem tettek panaszt Kanada budapesti követségénél? Miért nem fordultatok nemzetközi szervezetekhez – többek között az Európai Unió elnökéhez?
(Hozzá teszem: ez még most sem lenne késő!…)
Én hivatásos újságíró vagyok, ez a szakmám – így talán jobb ismereteim vannak, hogy hasonló esetben mit szükséges tenni – ezért is csodálkozom, hogy Te írod meg nekem, hogy mit kellene tennem. (Nyolc év magyarországi börtön után hidd el, megtanultam magyarországi körülmények között élni…)
Amit lehetett megtettem a KMH-ért. Ezt a főszerkesztő is tapasztalhatta. Kár, hogy nincs hozzáértő szakembere a Kanadai Magyar Hírlapnak – mert most, mikor egyre aggasztóbb a helyzet Magyarországon, sokkal többet tehetnétek azokért a fiatalokért akik előtt még ott áll az egész élet. – Én már régen nem önmagamért írok…
Ha hálával nem is, de honfitársi szeretettel gondolok rátok. – Ha adhatok még EGY tanácsot a főszerkesztőnek:
az újnáci, rasszista, antiszemita hozzászólásoknak egyáltalán ne adjatok helyet a KMH oldalain. – Ők szinte győzelemként könyvelték el, hogy eljöttem a kanadai újságtól. (Sok-sok weboldalt vertek már szét hasonló eszközökkel.)
Ahogy olvasom, most az Ille Pistával van gondjuk a Jimbo-féléknek…
12:08 du.
szemenyei-kiss tamás: kedves tamás, majd csak túlélem 🙂 nem jól viselik, hogy nem tudnak se kikezdeni, se megsemmisíteni.
amit javasolsz – bizonyos kommentek kizárása – tkp. megtörténhetne, arra feljogosít a MODEM (sajnos, még mindig nem olvasható az impresszumban), azonban chris úgy véli, hogy azok kizárása egysíkuvá tenné a KMH-t, így éppen az válna valósággá, amivel a jobboldali beszólogatóink vádolnak, mármint, hogy itt csak az egyetértő, besimuló, nyalizó kommenteknek van helye.
nem egyszerű…
dohányzol még? mert hát, a rehabhoz mintha annak elhagyása is jó lenne…
barátsággal
12:15 du.
Kedves Ille István!
Hol voltál Te „szerkesztő” akkor, mikor ez a szomorú esemény lejátszódott?… – Még jóval a történtek után ajánlottam a megszűnő Ellenszék-társaságnak, hogy írjatok inkább a KMH-nak. – Ennyire nem emlékszel az akkor történtekre?
Foglalkozz inkább írással, és csak néha egy-egy alkalommal szólj hozzá a fórumon egy-egy cikkhez, de csak akkor, ha az nagyon indokolt. Nem kellene a szerzőnek únos-untalan szerepelni az olvasóknak fenntartott fórumon…
És általában a szerzőknek címezve: jól gondoljátok végig, hogy mit írtok és hogyan. – Az újságírás: szakma és hivatás. – És… meg lehet tanulni. Jó pap is holtig tanul.
12:23 du.
Kedves István!
Ahogy a gyilkossal, úgy a nácival sem ülünk egy asztalhoz.
Ha már nincs egy jószemű moderátor a KMH-nál, akkor a „Jimbo és társai” szintjén romboló bejegyzőket törölni kell.
És persze több jó cikk sem ártana, melyekkel növelni lehetne az olvasók számát.
Köszönöm érdeklődésedet, még dohányzom… végül is mindent nem lehet abbahagyni.
12:23 du.
szemenyei-kiss tamás: emlékszem, hogyne emlékeznék. azonban – ha írásaim helyett csak személyemmel foglalkoznak ezek a drága olvasók – én ugyan nem fogom be a számat! gondolom, ez az, ami nem tetszik nekik. mind1. lassan „hígítok” a „sűrűségemen.
12:24 du.
Szemenyei-Kiss Tamás
2014 október 28
12:00 du.
Bocsásson meg, ha kívülállóként beleszólok a baráti beszélgetésükbe!
A teljes kizárás azért nem célszerű, mivel akkor ellaposodna az egész lap. Egyrészt a vélemények ütközése szükségszerű, ha teljesen ellentétes is a vélemény. Sok adat, tény, esemény így kerül rivalda fénybe. Így a kommentek ütközésében néha több az információ, mint a cikkben. Vagyis a kommentek néha élvezetesebbek. Ebben a cikk inkább csak vitaindító.
Arról nem is beszélve, ha nem lenne ellenvélemény, csak egymást fényeznénk.
2:50 du.
Kedves Don Ovuz! – Az ördög a részletekben rejtőzködik…
Ha egy írásmű, cikk, tudósítás attól válik értékesebbé, hogy az újságíró magyarázkodik, locsog, vitatkozik – akkor inkább üljön be egy kávéházba és négyen-öten egymás között vitassák meg az éppen aktuális témát.
Ön írta: „mivel akkor ellaposodna az egész”. – Nos, ha maga a cikk lapos, akkor azt akárhogy habosítják a hozzászólásokkal, fecsegésekkel – az lényegében lapos marad.
A klasszikus újságban, még az internet előtt, nem léteztek hozzászólások – később, mikor külön rovatot indítottak az olvasóknak, a szerkesztők alapos olvasás, szerkesztett formába öntés után tálalták a nyilvánosságnak…
Napjainkban már néhány „olvasót” nem is érdekli az írásmű, hanem a szerző lejáratására törekszik. Olvassa el a fenti cikket: még a nevemet is hibásan írta le (ráadásul a főcímben!) Kerekes Sándor úr. És ez a felszínesség, a pongyola fogalmazás napjainkban már teret nyert az országos sajtóban is: beszédhibás bemondókat figyelhet meg a televíziós adásoknál, hadaró, beszéd-panelokat használó rádiósokat fizetnek még az általunk kedvelt Klubrádióban is.
Kérdezze meg a KMH szerkesztőit: hány újságíró dolgozik jelenleg a Kanadai Magyar Hírlapnál? (Olyan, aki tanulta is ezt a szakmát…)
3:43 du.
Szemenyei-Kiss Tamás
2014 október 28
2:50 du.
Azzal amit leírt majdnem mindennel egyetértek. Amiben ellenvéleményem van az nem sok.
Lapos cikkek a klasszikus újságírásban is voltak, ráadásul profiktól. Csak éppen nem volt visszajelzés róla. A komment arról is visszajelzés, mennyire jó a cikk. Minél nagyobb port kavar, annál jobb.
A szerző lejáratására tett kísérlet arra mutat, hogy a leírt dolgok telibe találtak, és érvekkel, vagy tényekkel nem képesek cáfolni. Noha a magam részéről megvetem ezt a személyeskedést.
A KMH számomra éppen a „családias” hangulata miatt kedves, nem a profizmusa miatt. A lap az elmúlt év folyamán sokat fejlődött, még ha nem is profi. Hivatásos újságírók alkalmazása anyagi kérdés, és ahogy nemrég olvastam róla, a lap egyenlőre nem teheti meg ezt.
Ezen kis ellenvéleménnyel elfogadom az ön által leírtakat.
6:48 de.
kanadai.
2014 október 21
4:20
A feltett kerdesedre nem latok valaszt sehol.Igaz nem is vartam.
9:17 du.
Úgy gondolom, hogy Szemenyei kiválásával szegényebb lett a KMH, az újságíró döntését meg tudom érteni a lappal történt szakítás kapcsán.
Szívesen olvastam mindig aktuális és lényegre tapintó, bölcs meglátásait, gondolatait portáljukon, de nyomon követtem mások írásait is.
Bár a KMH jelentős szerzői gárdát tudhat maga mögött, Szemenyei hivatásos újságíróként kiemelkedett közülük. Valljuk be, hogy az újságírás egy szakma, annak minden fortélyával együtt. Ő ezt magas fokon művelte, s szerencsére műveli napjainkban is, bár egészségi állapota, nélkülözése, aggodalomra ad okot.
Szemenyei élvezetes, politikai tényfeltáró írásaival fel tudta kavarni az állóvizet, s az emlegetett „családias” légkört is lapjuknál. Írásaival azt tükrözte, hogy a hivatásos és független újságírónak -amikor itt van a cselekvés ideje- , kötelessége a frontvonalon harcolnia a maga eszközeivel, hiszen életfogytig tartó szolgálatot teljesít nemzete javára.
Remélem, lesznek követői!
G-Hlatky Valéria