Már megint csapágyasra forgatják a szemüket néhányan, és kötelességüknek érzik állást foglalni egy olyan ügyben, melynek a jelentősége nulla, csak az ő fellépésük emeli meg a dolgot kommunikációs magasságokba.

Igen, már megint a sajátjaink, mert, hogy a politikai ellenfél mindent megtesz Újpesten szegény Kiss Péter szocialista utódjának megválasztása ellen, az rendben is van, ez a dolga, és hogy gusztustalanul teszi a dolgát, ehhez már hozzászokhattunk az évek során.

Hogy a mieink sem képesek normálisan viselkedni, az sem vadonatúj dolog, de hogy éppen egy vesztett választás utáni első megmérettetésen látják célszerűnek fokozni a vereség mértékét, ez azért vicces – lássuk Uramisten, mire megyünk ketten.

Horváth Imréről szól a történet, akit pártja, az MSZP országgyűlési képviselőválasztáson indít Újpesten, és akiről kiderült, hogy 1984-ben, mint határőr tiszt részt vett a hajdani Szovjetunióban egy öthónapos tanfolyamon, továbbképzésen.

A tanfolyamot – láss csodát – a KGB szervezte, merthogy a határőrök abban az időben a KGB kötelékében teljesítettek szolgálatot, mint ahogy hazánkban is a Belügyminisztérium volt a Határőrség gazdája.
Persze volt a Honvédség alárendeltségében (határvadászok), az ÁVH alárendeltségében (zöldávósok) a Belügy alárendeltségében (Határőrség) – most meg éppen a Rendőrség látja el a feladatot, mely mindig ugyanaz volt – az államhatár őrzése és védelme.

Hát így esett a nagy eset, a hírbehozáshoz szükséges igazolványon is szerepel, hogy parancsnoki képzést kapott, nem volt ez szokatlan azidőtájt.

Tegyük hozzá, hogy a KGB köszöni, de jól elvolt Horváth őrnagy információi nélkül, hiszen amire kíváncsi volt, azt megkérdezte és megmondták neki a magyar szervek.

Ami Horváth őrnagyot beszervezését illeti, előbb jöhetett volna szóba még vagy tíz titkosszolgálat, a CIA-val kezdve és a Securitateval befejezve, de ami azt illeti, ők sem tarthatták volna valami jelentős trófeának az őrnagyot.

Jött a rendszerváltás és Horváth Imre még majd’ egy évtizedet szolgált, aztán elment nyugdíjba, de, mint közéleti ember elkezdett dolgozni a lakóhelyén, ahol köztiszteletet vívott ki, olyannyira, hogy 2002-től önkormányzati képviselővé választották, legutóbb a DK és az Együtt PM támogatásával és pártja alkalmasnak találta arra, hogy most országgyűlési képviselőnek jelölje.
Hogy miért éppen őt, ezt nem tudom, talán jobb lett volna, ha a jelölt fiatalabb, ha nő, ha szőke és dúskeblű, de hát ezt csak a helyiek tudják eldönteni, bízzuk ezt a választóra.

Viszont most, hogy kiderült, felrikácsolt a Fidesz papagájkórusa, egyszerre csak, mint cigányzenekarban a kontrás meg a cimbalmos, elkezdett muzsikálni a két másik ellenzéki párt is.

A PM szerint utána kell nézni, hogy igazak-e a Horváth Imréről megjelent hírek, ha igen, akkor nem fogják támogatni, hogy aktivistáik részt vegyenek a kampányában.

Igazak hát, nincs ezen mit utánanézni, inkább arra törekednének, hogy jó erősen tunikán billentsék Viktort, és neki nézzenek utána, mikor szalad.

Szelényi Zsuzsanna, az Együtt elnökségi tagja közölte: önálló jelöltet nem indítanak, de az MSZP jelöltjét nem támogatják, „hozzá nincs semmi közük”. Hozzátette: ami a Horváth Imréről megjelenő híreket illeti, nagyon fontos, hogy tisztázza magát.

Mit kell itt tisztázni, kedves Zsuzsa?

Szerintem semmit, ez nem egy bonyolult ügy, én még nem láttam ügynököt, aki kémigazolványt lobogtatott volna, vagy nyilvános tanfolyamon tanulta volna a szakmát – nem gyanús ez kicsit?

De a legjobban Vadai Ágnes nyilatkozata tetszett, aki azt mondta, hogy „a szóban forgó úriember” az MSZP jelöltje, a DK nem indít jelöltet ezen a választáson, és nem támogatja a jelöltet.

Vadai Ágnes, aki anno államtitkár volt a Honvédelmi Minisztériumban nem volt ennyire finnyás, amikor tucatjával vették körbe olyan katonák, akik a Szovjetunióban mindenféle többéves akadémiákat végeztek, akik Horváth Imrénél ezerszer érzékenyebb beosztásokat töltöttek be, a volt államtitkár csak most lett ennyire finnyás.

Nem is érdekelne a dolog különösebben, hiszen látszik, hogy az ellenzéki pártok nemigen képesek mit kezdeni a mai helyzettel, sötétben tapogatóznak, mint Jehova Tanúi, de ez azért meglepett.
Rendben van, a szocialisták is felettébb barátságtalanok, nagy elánnal próbálnak identitást építeni, de az ambícióik és ilyen-olyan megnyilatkozásaik most nem érdekesek.

Ami érdekes, hogy a szocialista Kiss Péter helyett demokrata jelölt kerüljön be az Országgyűlésbe, függetlenül attól, hogy ki haragszik a szocikra vagy ki nem.

Merthogy ezen a pályán a demokraták együttműködésre vannak ítélve, mondjon bármelyikük bármit.

Ha tovább folytatják az eddig folytatott széthúzó és egymást sunyin rugdosó politikát, az egyenes út a politikai halálba.

Még akkor is, ha most éppen gyűlölik egymást, ha jogos és vélt sérelmek tucatjait tudják sorolni, akkor is, csak egy cél lebeghet csak mindahányuk szeme előtt: a diktatúra lebontása, különben egytől-egyig menjenek a francba.

Tudom, könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni.

Azért meg lehetne éppen próbálni.