Óvoda vs. családi pótlék
Ha a gyerek nem jár óvodába, ugrik a családi pótlék?
Jövő ősztől kötelező lesz óvodába járnia minden háromévesnek. Akik mégis elmulasztanák óvodába vinni a gyereket, attól az tervek szerint elvehetik a családi pótlékot – mint az iskolakerülőktől. A legnagyobb veszély a rászorulókat fenyegeti. Az Origónak nyilatkozó családügyi államtitkár szerint csak az óvodába járó kicsik után jár majd családi pótlék. Zseniális!
Főleg hogy volt olyan terv, hogy munkavállaláshoz kössék a családi pótlékot. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője állt elő ezzel. Merthogy meg akarják reformálni a családtámogatásokat. Ahogy van, nem jól van, ez tény. Leginkább az a baj, hogy a realitások hidegen hagyják az ötletgazdákat. Volt olyan kormánypárti elképzelés is, ami több mint hét és fél ezer családi napközibe járó óvodáskorú gyereket irányított volna át az azóta is hiányzó óvodai férőhelyekre. Hoffmann Rózsa javaslatát még az oktatási bizottság fideszes tagjai is leszavazták, azonban a hároméves kortól való óvodáztatási kötelezettség továbbra is komoly terv. Először úgy volt, hogy már idén ősztől bevezetik, azonban rájöttek, először fel kéne mérni, van-e elegendő hely a gyerekeknek. A halasztott időpont, 2015. szeptembere pedig egyre közelebb van.
Az óvodákban, hiába a hároméves kortól kötelező felvétel, nincs elegendő férőhely. Tavaly azt mondták, hogy a kormányzat felmérte, az eredeti 15-25 ezres becsült férőhelyhiányhoz képest alig háromezer hely hiányzik. Most arról beszélnek, hogy júniusig 4 ezerrel növelnék a férőhelyek számát. Kérdés, hogy hol, mert van, ahol még kevés is a gyerek, azonban pont a legnépesebb budapesti agglomerációs településeken nem jutnak be a háromévesek az intézménybe, egy egész napos, teljes hetes (ötnapos) családi napközi ára viszont Budapest környékén átlagosan havi hatvan-hetvenezer forintnál kezdődik. Kritikusan kevés az állami bölcsődei-óvodai férőhely az országban. Habár a kormány időről időre előkapja az országos férőhelyszámokat, és melléteszi az országos gyerekszámot, azt bizonygatva, hogy minden rendben van, igazából semmi sincsen rendben. Nincs, amíg a gyerekek „eloszlása” nem fedi a férőhelyekét. Márpedig nem fedi. Pest megyében például rengeteg a gyerek. A férőhely meg kevés. A csilláron is gyerek lóg, harminc-harmincöt fős csoportokra vigyáz egy óvónő – meg szerencsés esetben egy dadus. A szülő eszi, nem eszi, nem kap mást, mint a lakhelye – esetleg a munkahelye – szerinti körzetes intézményt. Persze attól még be lehet jelenteni lenyűgöző, újabb és újabb férőhelybővítéseket. Mint a karikacsapás, 2015-től gombamód szaporodnak majd az újonnan épülő ovik. Repkednek a százalékok, a csoportszámok, bővülési arányok, tágulnak a terek, bővülnek az óvodapedagógusi kapacitások, ömlenek a fejlesztési milliárdok.
Kik nyögnék a családi pótlék megvonását?
Nem nehéz kitalálni, hogy a családi pótlék megvonása a mély szegénységben élőket célozza. Járassa intézménybe a gyereket. Oké, nyilván nem árt neki, senkinek sem árt, csak a szülői szabadságot korlátozza, ha azt nem is nézzük, hogy a feltételek megteremtésében sem jeleskedik a kormányzat.
Szép az elmélet, csak nem követi a gyakorlat
Az AB tavalyi döntése kimondta: a kötelező óvodáztatás nem ellentétes az Alaptörvénnyel. „A napi négyórás foglalkozás általánosságban indokolt elsősorban a szocializáció, a majdani iskolai követelményekhez való alkalmazkodás, a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítéséhez” – szólt határozatuk indoklása.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2011-es adatai szerint a hároméves korosztályhoz tartozó gyermekek 90 százaléka járt óvodába, de a hiányzó 10 százalékba jelentős részben épp a hátrányos helyzetű kicsik tartoznak. Legalábbis a helyettes államtitkár úgy tudta. Róluk szól a javaslat is. És őket is érzékenyen fogja érinteni. Egyrészt a hátrányos helyzetű településeken tapasztalható férőhely- és szakemberhiány, másrészt az óvodáztatáshoz szükséges bizonyos feltételek (ruházkodás, egyebek, mindenféle pluszköltségek) előteremtésének hiánya miatt.
Hogy tud a férőhelyhiány miatt túlzsúfolt intézményekben foglalkozni majd az egy szál óvónő harmincöt óvodással? Ha kötelező lesz felvenni minden hároméves gyereket, akkor a jövőben az eddigi gyakorlattal (és az előírásokkal) ellentétesen felvesznek nem teljesen szobatiszta gyerekeket is? A fejlesztésre szoruló gyerekekre vajon jut majd idő, energia, figyelem a tömegben? Kap-e elegendő támogatást a családi pótlék elvételével fenyegetett rászoruló család ahhoz, hogy meg tudják venni a gyereknek az óvodába járáshoz szükséges alapfelszerelést? Tudjuk, miről beszélünk, nem két fillér beszerezni a váltócipőtől a papír- és zsírkréta-kvótán át a tisztasági csomagig mindent, amire az óvoda igényt tart.
Ahhoz, hogy a gyerek felvétele ne legyen kérdés, kellene elég férőhely és szakember is. A sokéves múltra visszatekintő óvodai várólisták és a gyeden, gyesen lévő szülők gyerekeinek lepattintása után jövőre csodálatos módon mindenből lesz elég? Nehezen tudjuk elképzelni.
Rogán Úrnak innen is gratulálok! Minden áldott nap bele tud nézni a saját tükrébe, lehetséges, hogy az már „edzve” van? Rogán Úr azt is mondta a devizásoknak, hogy lesz remény. Beletette őket a hintába, miszerint az állam és a bank is beszáll majd a hátralék törlesztésébe, miszerint bevállalnak bizonyos részt, s ezért a devizásnak kevesebb lesz majd a forintosítás után a tartozása és a törlesztője. De ez nem volt elég, hogy sok embert a kétségbe taszítson. Most következett újabb ötlete, miszerint munkavállaláshoz kössék a családi pótlék kifizetését(!!!!!??) Ötletelés VAN a kormány részéről, de önkritika és segítőkészség viszont NINCS!!!! Azoktól is elvennék ily módon a családi pótlékot, akik már a semmi szélén egyensúlyoznak? Magyarországnak bizonyos régióiban egyáltalán nincs semmiféle munka, no még segély sem, mert azt is megtagadják különféle okok miatt. Most a családi pótlékot vennék el?! Szerencsétlen emberek, nem azért nem dolgoznak, mert „viszket” a munka, hanem azért, mert közel, s távolban (beutazható kilométeren belül) nincs munka!!!
Gratulálok minden olyan szavazónak, aki EZEKRE tette a voksát!
2:14 du.
Gyerekeket, gyerekekkel kapcsolatos tevékenységet politikai célokra használni nagyon aljas dolog.
Hasznos és kell a gyereknek az óvoda, de nem így és nem ilyen áron.
(korábbi cikkemben írtam, hogy a munkához kötnék a családi pótlékot, na azt is a gyerekek szenvednék meg legjobban)
Legalább a gyerekeket kéne megvédeni a politikától, az intézkedések súlyától,
3:46 du.
Kedves Gerti!
Milyen „minőségi” foglalkozást kap az a gyerek az óvodában?! Egy 35 gyerekes csoportban? Lefárasztott, alul képzett, munkájába belefásult óvónővel?
Mint tudjuk, az „agymenek” többnyire átreformálják a pedagógusok, az ápolónők munkáját.
Mivel?
Az örökös adminisztrációval. Ez még megfejeli a munkát. Mennyi idő marad egyetlen gyerekre? Úgy értem, az egy gyerekkel való foglalkozásra? Mennyi perc?
*
Ennek ellenére szükséges az óvoda. De nem kellene minden áron behajtani a szerencsétlen gyerkőcöket. Ha munkahely van, s tudnak a szülők dolgozni, de van „használható” nagyszülő itt is, meg ott is. Lehet(ne) felváltva vigyázni a csemetékre. Sokszor egy nagyszülőtől többet tanul(na), mint az óvodában együttvéve.
*
Mi van akkor, ha egy gyereknek rossz az immunrendszere, beteges, közösségbe nem való, csak később, amikor már iskola előtti foglalkozásra menne be? Azoknak a szüleit börtönbe csukják? Megvonják a családi pótlékot?
Hajrá magyar! Szaporodjatok!
A felhívást éppen így, nem mondják ki, de ezt szorgalmazzák.
S, ezzel a felhívással – szemben! – folyamatosan meghozzák, az idióta intézkedéseiket!
Hiába, a Fidesz – fityiszt mutat, de nekünk.
S, ennek nem így kellene lennie.
Hogyan?
FORDÍTVA!!!! Mi mutassunk…
G.B.
4:09 du.
Igen, ezért is írtam azt, hogy kell az óvoda de nem így, és még hozzáteszem, nem mindenáron.
(mondjuk a sok elmagányosodó és ebbe belebetegedő nyugdíjasnak is jobb perspektíva lenne unokáról gondoskodni és aktívan részt venni a család életében, mint befordulni, de ehhez még sok minden kell, főleg szemléletváltás, minden téren)
7:37 du.
Ugyan már; mégis kit érdekel ( tisztelet az alig észrevehető egy két kivételnek ) az éhenhalás szélén álló „underclass” tömegek sorsa a kissé jobb osztályhovatartozású rétegek körében…? A kérdés persze csak retorikus. Még az se nagyon készteti őket valamiféle minimális emberi szolidaritásra, hogy a felső 1-2%-on kívül gyakorlatilag mindenkinek van sansza ilyen harmadik világbeli viszonyokat idéző helyzetbe kerülni. Tetszik vagy nem, a magyar társadalom nagyobb hányadának ( persze főleg akik nem a 3-4 millió létminimumon vagy az alatt tengődőknek a magyar táradalomból gyakorlatilag kirekesztett táborához tartoznak ) kimondva vagy kimondatlanul a szélsőségesen szociáldarwinista, materialista „lázári” értékrend határozza meg a világhoz való viszonyát. A magukat balliberálisnak nevező valójában társadalmi vagy külpolitikai ügyekben (neo)konzervatív, gazdaságilag neoliberális jobbközép „ellenzékiek” kiábrándítására: jobbára ők is – már csak osztályhelyzetükből adódóan is – ide tartoznak, imádott politikusaik ( morális 0 -k ) pedig osztoznak a felelősségben Magyarországnak negyedszázadnyi időtartamon belüli harmadik világbeli szint szélére való züllesztésében, fasizálódásában. Legfeljebb nem ideologizálják meg ezt a szélsőséges materializmust az infantilis „keresztény-nemzeti” sovinizmussal, vagy nyílt faji ideologizálással, bár a Miskolcon történt szégyenletes polgármesterjelölt állítási ügy ezt is viszonylagossá teszi, még inkább jobbra tolva a baloldalnak nevezett magyar jobb(közép)oldalt. Egyébként ezért van sikertelenségre ítélve a néhány igencsak megkésve erjedő valódinak tűnő ellenzéki megmozdulás. Amíg az értelmi szerzők ( és legnagyobb részben a résztvevők is ) nem képesek túllépni provinciális, szűk osztálykereteiken; harcba hívva a megalázott, kihasznált és elhajított, az országból kirekesztett 3-4 milliónyi nyomorgót; az emberi szolidaritás minimális gesztusát mutatva és reményt adva, hogy nem a bankszámlája és társadalmi státusza alapján lesz az ember emberszámba véve ebben az átkozott országban ; ne is álmodjanak a jelenlegi rezsimnél különbről. Ilyen mély társadalmi szakadékokkal és maradi, reakciós mentalitással ugyanis még sehol nem építettek jól működő polgári demokratikus jogállamot és fejlett tőkés gazdaságot amelyet Magyarországról csak csodálni vagy irigyelni lehet, vagy legfeljebb majmolni.
10:01 de.
H.Gerti, amit írtál abból az tünik ki, hogy nem sok unokád van. Mint egy falat kenyér, úgy kell a kicsiknek a közösségi élet. Ha a szülőt munkára „kényszerítik”, azt a a kisgyerek miért szenvedi meg ?
10:07 de.
Eleftheria, tudná definiálni a SZOCIÁLDARWINIZMUS fogalmát !? (Óvoda és családipótlék mentesen is jó lenne.)
12:20 du.
Bocsánat, de lehet, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy ki mit kommunikál ott a kormányban, vagy ennyire hülyének néznek minket?
Elvileg ugye 3 éves kortól kötelező lenne az óvodába járatása a gyermekeknek, no de akkor, amikor nincs elég férőhely, akkor hová? Pontosan ezért akarják bevezetni, hogy csak abban az esetben tennék kötelezővé 3 éves kortól, ha úgy ítélnék meg, hogy a gyerek fejlődésében szükséges az óvodába járás.
Ezek szerint akinek a gyermekének nem kötelező az óvodába járás, az a csp-ra is legyinthet, ergo lemond róla?
A családi pótlékot nem a gyerek után fizetik, azért, hogy a szülő a gyerekre költse? Valami itt már megint nem stimmel.
4:18 du.
Zsuzsa Kiss, nem kéne félre magyarázni, amit írtam, az ellen szóltam, hogy ne legyen kötelező és ne cs.p. függvénye. Minden kisgyerek akkor mehessen óvodába, amikor az neki és a családjának is a legjobb, én is jónak tartom a közösséget.
Azt írtam, ne így és ne mindenáron, és ne legyen a kisgyerek a politika eszköze.
12:06 de.
Hollósy Gerti
2014 november 18
4:18 du.
Félremagyarázni? Ahhoz elsőbb megérteni kellene! =))
3:16 du.
Kedves Eleftheria!
Idézem Tőled: „…ne is álmodjanak a jelenlegi rezsimnél különbről. Ilyen mély társadalmi szakadékokkal és maradi, reakciós mentalitással ugyanis még sehol nem építettek jól működő polgári demokratikus jogállamot”.
Nem álmodozni, nem álmodni akarok és akarunk.
Tényleges, jó döntéseket várunk és követelünk.
Nem akarom a mindösszes pontokat itt felsorolni, de amelyek a legfontosabbak:
– biztonságos, békés, élni való országot akarunk,
– munkát és kenyeret, nem segélyt és közmunkát
– aki tanulni akar, annak ne vessenek gáncsot!
– (a jelenlegi kormányból, nem akarnék mutogatni, de megtehetném: volt aki nem a középosztályból „érkezett”.
Sokkal mélyebbről.
Ez MÉG nem volna gond, de az MÁR igen, hogy éppen a középosztályt tapossa a minimál alá. Kérdezném, MIÉRT? Netán kisebbségi érzése támadt)?!
– Elég a stadion építésekből! Hazánk ezer sebből vérzik, térjenek már észhez és csoportosítsák át a közpénzeket, a tőlünk befizetett adókat, egészségügyre, oktatásra, bérlakás építésre, munkahely teremtésekre. A KDNP-t felejtsék el, hülyeséget javasoltak. A multik nemcsak a +adók, de emiatt a vasárnapi korlátozások miatt kivonulnak.
No akkor?
Feltenném kérdésemet: hány és hány ember marad kenyér, megélhetés nélkül. Állásuk, megélhetésük nem lesz. KDNP rossz tanácsadó, eszementek. Vannak vagy tízen?! Rájuk kell hallgatni? Miért nem rendeznek népszavazást? Félnek, hogy nem lesz igazuk?!)!
– Elég volt abból, hogy „ha nekem van, neked is legyen pajtás”-féle osztozkodásból. A mi pénzünk folyik át a kormányközeli tapsolók számlájára. Ők gazdagodnak, mi pedig koppanunk,
– hogyan is volt az kérem, amikor Rogán „úr”, belemondta a szemünkbe tévé-adásokban, hogy a devizásoknak a hátralékát megosztja a bank, a kormány és az adós között. Nem is vitatom, az adósnak kell a nagyobb teher, de a másik „fél”- részt megoszthatták volna. Erről volt szó.
Hja, hogy el ne feledjem, Kusza Szem majd ismét összehablatyol kéket-zöldet-sárgát és ha Döbrögi is toppon lesz, lesznek gondok. A forintunk értéke a béka segge alatt lesz. Mi pedig kapkodhatjuk a levegőt. No igen, a sógorok majd akkor is, mint eddig, jönnek át majd vásárolni. Ők járnak jól, no meg azok, akiknek nincsenek napi megélhetési gondjaik?! Akkor ismét elszáll az adósságunk?! „Nemzeti” valutánkban=forintban!
– ne hazudjanak, mondjanak igazat, nem fog fájni! A sok hazugság nekünk fáj, de irgalmatlanul! Legőképpen az, hogy hülyének néznek, nem vesznek minket emberszámba. Töltelékek vagyunk?! A krém pedig szétszalad, világgá… Kik maradnak? A betegek, nyugdíjasok, a nincstelenek és az írástudatlan cigányok, a mélynyomorban élők. Ezzel a „maradékkal” akarnak országot építeni?!
– Ne fordítsanak fel mindent fenekestől, még akkor sem célszerű, ha a „nemzeti” -szócska- „védő ernyője” alatt teszik.
– Amúgy, hányingerem van az egész katyvasztól!
*
Mit akarok, akarunk?
ÉLNI, biztonságosan, munkával megkeresett forintból. Jövőt tervezni és boldogulni. Csak ennyi. Akkor majd lesznek születendő gyermekek, csak ne így, ilyen otromba, embertelen módon másszanak bele óvodai-, iskolai és további oktatásokba.
Jelenlegi kormányunk ne így reformáljon, pláne, rosszul!
Senki nem mondta meg EZEKNEK, hogy vannak okos, szakmájukat, hívatásukat magas szinten művelők is?
Nemcsak a talpnyalók és a katyvaszt kavarók?!
Egyelőre ennyi, mert félek, hogy akikre tartozik, a túl hosszú kívánság-listámat képtelenek lesznek értelmezni, megjegyezni, pláne teljesíteni.
G.B.