Mint a régi szép időkben: pártunk és kormányunk gondoskodik rólunk. Úgy népnemzeti összesenben. Mert hát, nekünk szükségünk van a gondoskodásra, meg arra, hogy szeressenek bennünket, és cselekedjenek helyettünk. Nyugodtan hátra dőlhetünk, gondolkodni sem kell, csak várni kell az atyai elrendezését a dolgainknak. Persze, oly módon, ahogy ők akarják. A lényeg az, hogy gondolkodásra ne használjuk az agyukat. Az magyarok agyuknak csak 10-11% át használják, a többit Orbán használja.

Naponta döntenek helyettünk, levéve vállunkról annak terhét, mert hát, mi van, ha nem jól döntünk, mi, zemberek? Hát majd a Kedves Vezető dönt, és ezzel le van a gond. Ő ugyanis tévedhetetlen, és csak népe javát szolgáló döntéseket hoz.

„úgy számoltam, mintegy ezer milliárd forintot irányítok át a bankoktól az emberekhez. „

„nincs olyan terv a fejemben, hogy befolyásoljuk az emberek viselkedését, hiszen nagyfiúk, el tudják dönteni, mit csinálnak vasárnap”.

Mindez a szokásos egyes szám, első személyben, mert hát, ne legyenek senkinek kétségei, Orbán Viktor csalhatatlanul tudja, mi a jó a zembereknek. Nekünk csak az a dolgunk, hogy ehhez tartsuk magunkat, és akkor nem lesz baj.

A devizahiteles mentőcsomag tárgyában is milyen gondoskodóan járt el: nem engedhetik, hogy a zemberek könnyelműen megint devizában adósodjanak el, és ettől ők megvédik a zembereket, ha bele döglenek is – mármint, a zemberek – mert a Kedves Vezetővel ellentétben – nem tudják, nekik mi a jó, és különben is felelőtlenek.

birkamese

Magyarul: hülyék vagyunk. Ráadásul annak is néznek bennünket. Ez pártunk és kormányunk credo-ja. Mindenki legyen boldog, hogy egy olyan országban élhet, ahol megmondják, mit kell tenni, helyette gondolkodnak és a boldogságot a vezérürü kolompszava után ballagva érik el. Jobb, ha mindenki betagozódik a nyájba.

Karinthy erről a jóindulatról így ír: „Most ott van (a nyuszi, amelyik nem hagyja megsimogatni magát. a szerk. megjegyzése), és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem és megfogom, és megragadom a füleit, és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.”

Jobb hát megnyugvással és jó érzéssel tudomásul venni – mi mást is tehetnénk? így nem fog annyira fájni – , hogy pártunk és kormányunk már mindenről gondoskodott, beleértve minket, zembereket is, mi több, mint egy gondos apa, jövőnkről is gondoskodott. „Még nem lesz kolbászból a kerítés – mondta a Kedves Vezető -, de már feljutottunk Európa pincéjéből a földszintre. És most megyünk tovább.”

Van, aki még nem tudja, mit jelent az az Orbán által tett kijelentés, “folytatjuk”?  Jövőre lesz újabb adóemelés, persze mindenféle nemzeti mázzal leöntve, lesz nem megszorítás, aminek végül is a zemberek  fogják meginni a levét, ahogy eddig is tették. Lesz még szabadságharc, lesz mindig felelős azért, mert éppen nem megszorítani kell, és lesz még bukott baloldalozás is. És Paks is lesz, hiszen ezt sem a kormány oligarcháinak kell kifizetni, nekik csak a haszon jut, a teher a zembereké lesz.
De legalább azt tudják a zemberek, hogy a munkaalapú társadalomban mindenkinek dolgoznia kell. Csak Orbán azt nem mondta meg hozzá, hol, és mennyiért. És vasárnap sem kell vásárolnia már, úgy se nagyon telik rá, azt a napot is a családjával töltheti a zember, vagy a templomban.

Hiába, na, jó ez az akolmeleg, jó, hogy nem kell gondolkodni, nem kell törődni a jövővel, jó, hogy gondolkodnak helyettünk, törődnek velünk. Mint apa a hülye gyerekével.