Az mfor.hu a Tesco publikus beszámolóit tekintette át, hogy megnézze, tényleg reménytelen helyzetbe kerülnek-e a Magyarországon működő üzletláncok, illetve mekkora esélye van annak, hogy a piacvezetőnek be kell majd szüntetni itteni tevékenységét.

Komoly visszhangot kapott a kormánynak az a terve, amely az áruházláncok nyereséges működését követelné meg. A kedden benyújtott törvénytervezet szerint azok az 50 milliárd feletti forgalmat bonyolító cégek, amelyek két egymást követő évben nulla vagy negatív mérleg szerinti eredménnyel zárnak, nem folytathatnak majd a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó tevékenységet.

Logisztikai állások

A szektor képviselői szerint a megnövekedett adóterhek (például a drasztikusan megemelt élelmiszerfelügyeleti díj) mellett nehéz megfelelni ennek az előírásnak. A kormány viszont azzal érvel, hogy ezek a láncok szándékosan lehetetlenítik el a kisebb versenytársaikat azáltal, hogy időnként irreálisan alacsony árréssel dolgoznak.
Az mfor.hu a vállalati eredménykimutatásokat vizsgálta meg, hogy az ott fellelhető számok mennyire támasztják alá a vállalatok, illetve a kormány érvelését. Természetesen a helyzet korántsem egyszerű, hiszen a publikus adatokból nagyon sok tétel tömbösítve van, így azok kapcsán legfeljebb iparági forrásokból származó információkra tudunk támaszkodni, de mivel nem állnak rendelkezésünkre a számviteli dokumentumok, így azokkal nem tudjuk alátámasztani.

Sokáig híztak a számok 

A vizsgálatot a legnagyobb piaci szereplővel, a Tescóval végeztük el. A számok áttekintése rögtön némi meglepetéssel szolgált, a vállalat (Tesco-Global Zrt.) ugyanis az elmúlt egy évtizedben szinte végig nyereséges volt. A Tesco nem csak a válság előtti időszakban mutatott ki időnként viszonylag magas forgalomarányos mérleg szerinti eredményt, hanem később is, egészen a 2012 március 1-2013. február 28-ig tartó időszakig pozitív volt az eredménykimutatás utolsó sora, és csupán a legutóbbi üzleti beszámolóban volt a mérleg szerinti eredmény mínuszos. Igaz, akkor tetemes, 43 milliárd forintos veszteséget jelentettek. (Ebben egy egyszeri tétel játszott szerepet, amelyre a cikkünkben még visszatérünk.) Mindez egyébként azért is keltett bennünk némi meghökkenést, mert közben 2010-től 2012 végéig kiskereskedelmi különadót kellett a vállalatnak fizetni. A szektorban a piaci részarányuknál sokkal nagyobb mértékű összeg évente 10 milliárd forintos terhet jelentett három éven át, ennek ellenére ezt az időszakot is eredményesen teljesítette a Tesco.

Tesco eredménykimutatás

Klasszikus értelemben a kiskereskedelmi vállalatok működési modellje úgy épül fel, hogy a cégek beszerezik a termékeket, majd drágábban eladják azokat. Ha az árrés fedezi a bérjellegű-, és „rezsiköltségeket”, továbbá az értékcsökkenést, akkor a kereskedő nyereséges, ha ezt nem sikerült elérni, akkor pedig mínuszt mutat a tevékenység szaldója. A gyakorlatban azonban ennél jóval szofisztikáltabb a működési modell, hiszen a vállalatok részben maguk is előállítanak termékeket (például saját pékséget, vagy húsüzemet működtetnek), de különböző szolgáltatásokat (hitel, utazás, távközlési, stb.) is nyújtanak, vagy legalábbis a brandjükkel, és az eladótérben való megjelenéssel támogatják ezeket.

Iparági forrásaink szerint szintén számottevő bevétele van a cégeknek abból, amit a beszállítóktól különböző jogcímeken (pl. polcpénz, szóróanyagokban való szerepeltetés) beszednek.
Részleteiben megnézve a vállalat beszámolóit azt láthatjuk, hogy a bevételek kapcsán csak az derül ki, hogy mekkora részt tett ki a belföldi és az exportértékesítés, de az már nem, hogy ez miből áll össze.

A Tesco esetében az elmúlt évek folyamatos bevételnövekedést hoztak, csupán az utolsó két publikált üzleti évben látható megtorpanás. Igaz, ebben a növekedésben az is szerepet játszott, hogy a vállalat folyamatosan terjeszkedett, előbb a hiper- és szupermarketek piacán, majd a plázastopot követően a kisboltok szegmensében a Tesco Expresszek révén. Így egy évtized alatt 60 százalékkal duzzadt a vállalat árbevétele.

Beszédes költségsorok

Némileg több derül ki a vállalat gazdálkodásából, ha a költségsorokat nézzük. Ezeknél vannak olyan tételek, amely viszonylag egyértelműek, így például az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ), vagy a személyi jellegű ráfordítások. Vannak ugyanakkor olyan tételek, amelyekkel jogszabályi keretek között a vállalatok tudnak eredményt optimalizálni, ezek az egyéb ráfordítások. Ezen a soron jelenik meg a leltárhiány és készletveszteség mellett a terven felüli értékcsökkenések is. Egy ilyen tétel, az épületekre elszámolt terven felüli értékcsökkenés 50 milliárd forintos összege okozta a Tesco tavalyi (2013.03.01.-2014.02.28. közötti időszak) -43,1 milliárd forintos veszteségét.

Szintén érdekesnek nevezhetők a pénzügy műveletek eredményei, amelyekkel a multinacionális vállalatok tudnak a tagvállalataik közötti is pénzeket mozgatni. A Tesco esetében itt a kiegészítő mellékletek tanúsága szerint komoly hitel- és kamatmozgásokat láthatunk. Így például a magyar részleg (Tesco Global Zrt.) jelentős hiteleket kapott folyamatosan a cégcsoport más vállalataitól – az utolsó pénzügyi évben például az ilyen jellegű rövid lejáratú hitel 118 milliárd forintot tett ki. De, hogy a kimutatásokban ne legyen egyszerű eligazodni, a Tesco Global Zrt. – többek között az anyavállalatának a Tesco PLC-nek, továbbá a cseh és a szlovák vállalatoknak – 138,4 milliárd forintot hitelezett. Az ilyen pénzügyi műveletek természetesen teljesen legálisak, ugyanakkor a vállalatok ezek segítségével optimalizálni tudják, hogy a számukra kedvezőbb adókörnyezetet nyújtó országban mutassanak ki nyereséget, máshol pedig csökkentsék az eredményüket.

Ingatlanok bérlése, royalty

A Tesco esetében a publikus adatok szerint az ingatlanok tulajdonjoga nem válik el a kereskedelmi vállalkozástól, ám iparági forrásaink szerint az is bevett gyakorlat egyes láncoknál, hogy egy másik leányvállalattól bérlik az ingatlanokat, amely – hangsúlyozzuk legálisan – szintén lehetőséget biztosít az eredmény mozgatására, „terítésére”.

Az eredmények kapcsán forrásaink arra is felhívták a figyelmet, hogy bizonyos jogcímek (royalty, menedzsment díjak) szintén tudnak akár arra is szolgálni, hogy az eredményt máshol mutassanak ki. (Lásd a táblázatban a Tesco által az utóbbi években royalty címen kifizetett összegeket.)
A Tesco beszámolójához kapcsolódó kiegészítő mellékletben például szerepel a következő: „Az elhatárolt bevételek állománya 137 millió forinttal csökkent, amit egyrészt az anyacégnek előre kifizetett royalty összegének 844 millió forintos változása okoz, mivel az éves eredmény alapján sem az előző sem a tárgyévre nem számolunk el royalty költséget, így a tárgyév során az előzetes kalkulációk alapján kifizetett royalty díj visszafizetésre kerül az anyavállalat által.”
Természetesen konkrét esetben nem állítjuk, hogy a Tesco ilyen céllal fizetne royaltyt az anyavállalatának!

A most megemelt adók kapcsán a piros-kék színeket viselő lánc ugyan nem szólalt meg, de az elmúlt évtized számai azt mutatták, hogy tud, és akar is nyereséges lenni a társaság, így a fent említett törvénytervezet elfogadása után a két egymást követő veszteséges év miatt a piacról történő kitiltása viszonylag nehezen képzelhető el. (Más okból kifolyólag persze távozhat Magyarországról a Tesco.)

Tényleg indokolatlanul olcsón árulnak?

Nézzük tehát a kormány állítását, mely szerint a nagy láncok irreálisan alacsony árréssel dolgoznak, ami ellehetetleníti a kisebb vállalkozásokat. Itt szintén a Tesco eredménykimutatását hívtuk segítségül. Természetesen a kumulált adatsorok miatt az egyes termékekre, illetve árucsoportokra nem ismerjük az árrést, így csak általános véleményt fogalmazhatunk meg. A vállalat minden bizonnyal egyes „húzótermékek” esetén – ami lehet alapvető élelmiszer (pl. tej, pékáru), vagy szezonális termék (pl. télen banán, nyáron dinnye) – nagy valószínűséggel valóban alacsony árrést alkalmaz. Összességében, a teljes forgalmát tekintve ugyanakkor korántsem lehet nyomottnak tekinteni azt. Ráadásul, ha tendenciájába nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a válság előtti szinthez képest – amikor pedig feltételezhetnénk, hogy a jobb anyagi körülmények miatt az emberek kevésbé voltak árérzékenyek – mostanra jelentősen megnőtt a beszerzési és eladási árak közötti különbség. Az utolsó két évben kimutatott 40 százalék feletti árrés kapcsán – ha már kormányzati szófordulatokkal élünk – véleményünk szerint az extraprofit sokkal jobban illik, amint az, hogy indokolatlanul alacsony árréssel dolgoznának.