Valahol Amerikában – Ha teljes értékű magyar állampolgár akarsz lenni

A napokban Los Angelestől, New Yorktól és Washingtontól egyaránt távol lévő USA nagyvárosban élő régi barátom értesített róla, hogy sikeresen letette az állampolgársági vizsgát és így kettős állampolgár lett. Amúgy is az év nagy részét a dédunokájával kinn tölti, csak akkor jön haza, mikor azok elmennek nyaralni. A döntésében az utolsó cseppet a tavaszi választások jelentették. Lányának és unokáinak (ott még a házastársak is megrendelték a kettős állampolgárságot)  a helyi magyar szervezet lakásra kijött aktivistája segített a papírokon eligazodni, míg neki saját költségen ezer oda ezer vissza kilométert kellett volna utaznia, hogy szavazhasson!

 Mi a baj a norvégokkal? – Az én olvasatomban ez is csípheti Lézer Jankó csipás szemét

Az MTI egy hajnali jelentése szerint: „A demokrácia sérül és az egész társadalom szenved, ha a gyűlölet-bűncselekmények elkövetői nem kerülnek bíróság elé – hangoztatta Tove Skarstein budapesti norvég nagykövet szerdán a fővárosban, egy a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekt és a kezdeményezés részét képező roma rendvédelmi kampány nyitó rendezvényén”.

Ráadásul ez a majd megmondtam ki (ha nem vigyázz, úgy jár mint az a másik, az az amcsi) még aztat is tutta mondani, hogy: „a jogállamiság és az erős demokratikus intézményrendszer szempontjából kulcsfontosságú a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni kiállás.”

 Az ördög tényleg a részletekben van – Sőt a mellékes sokkalta izgalmasabb, s figyelemre méltóbb

A blikk.hu beszámol róla, hogy „Vannak olyan emberek a tárcánál, akikkel a miniszter úr régóta dolgozik együtt, és egy az érdeklődési körük” felkiáltással újabb munkatársakat vitt az általa vezetett minisztériumhoz, akik valami fatális véletlen okán mind sport-társai. Így már három futsalos csapattársával dolgozhat együtt Szijjártó Péter a Külgazdasági és Külügyminisztériumban.

Na jó láttunk már ilyet, ahogy még az is csak-csak, hogy „Monspart László a Miniszterelnökségtől már június közepén átment hozzájuk és most havi 350 ezerért a parlamenti kabinet munkatársa”. Fussa az adónkból. Azonban van a hírnek egy mondata, ami még ebben a maim magyar rögvalóságban is sok(k): „Előző helyén hasonló összegért hivatalsegéd volt”!

Hoppá ne már! A mi jó Lázárunk igen csak népes minisztériumában egy hivatalsegéd alapbére 350eFt!

  Bár azt mondhatnám, hogy kulturális a különbség – Őfenesége mégsem (vagy újabban nem) szereti a tömeget

Mottó:

Hallom ma is egyre a zenét,
Látom, szinte látom a szemét,
Kissrác az orgonánál,

A Honvéd utca és Báthori utca sarkán a létezőben, időnként egyik oldalon kidudorodó mellényes, balon kabátos fiatalemberek szoktak flangálni. A helyi hírek szerint egy mozi terem volt az épületben, ahol Kádár elvtársnak szoktak filmet vetíteni.

Azt írja az újság, hogy: „A miniszterelnököt és feleségét, Lévai Anikót éjszaka, az üres Zeneakadémia Nagytermében látta vendégül a Zengafons Kft., amely az Új Széchenyi Tervből tavaly több mint százmilliós támogatást kapott az államtól a „Magyar Zongora” nevű pályázaton.”.

A hírnek azon része mely szerint: L. Simon László elmondta, hogy „a Zengafons fő tulajdonosa, Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész kisebb koncertet adott a megjelenteknek. Az államtitkár szerint Bogányi előadása után a meghívottak ki is próbálhatták a zongorát”.

Csak remélni szeretném, hogy ő azokkal a szent kezeivel és a sokak által vágyott alfelével nem ült oda a hangszerhez!

 Már megint a Soros a soros – Bár azért az oxfordi tanfolyamért meg is érdemli! =))

Még a Fityesz-KB központi napilapja is csak szerkesztőségi cikkben – azaz ehhez még az ottani fírkászok sem adták a nevüket – volt képes ennyi elképesztő marhaságot összehordani. Az irkodmány vért pisilve az ádáz igyekezettől próbálja azt a látszatot kelteni, hogy: „Egyre nyilvánvalóbb, hogy az Egyesült Államok a magyar kormány elmozdításán munkálkodik. A forgatókönyvet egy amerikai jogvédő szervezet jelentése vázolta fel, amelyet Soros György pénzel, aki a hazai ellenzéki szervezeteket is támogatja.”

Valahogy az imádott 2/3istenük oxfordi kirándulgatásait kihagyva számba veszik, hogy ki mindenkit is támogatott Bajnaitól Obamán át egyenesen a Krétakörig ez a mocskos világuralomra törő zsidó.

Az elemi logikától nem zavartatva magukat a tények és lázás-fantazmagóriák keverése során eljutottak a csürhézésig. Így zárul a mű: „Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnöke szerint akik a hétfői tüntetésen tolták a rendőröket a Parlament felé, megvalósíthatták a csoportosan elkövetett garázdaság bűncselekményét. Úgy vélte, az egyenruhások ezúttal az egyértelmű jogsértéseket sem torolták meg.”

Mi van, ennél a lapnál nincs senki, aki kezelni tudná az archívumukat? Talán nem lenne érdektelen a 8cév előtti lapokban olvasgatni! =))

 Mit üzennek Heti-Válaszos-ok ámerikának? – Ettől biztosan lehidalnak, de családi tradíciók azok biza erősek

Mottó: A rendőrjárőrök előállítanak egy biciklistát egy nagy befőttes üveggel. A parancsnok csodálkozására közlik: Megkérdeztük, mi van az üvegben?  Azt mondta: dzsem!  Az üvegre meg az van írva jam!  S tudja parancsnok elvtárs, mikor belekóstoltunk kiderült: lekvár!

Nem én őrültem meg. Csak elolvastam „Itt a csodafegyver, zenével üzenünk Amerikának” című cikket. (Az alcímbéli: Szintén Zenész-t most hagyjuk, ami bődületes tudatlanság, vagy förtelmes pofátlanság). Beszámolnak arról, hogy „Hogyan lehet diplomáciai eszköz a zenélés? A Heti Válasz szerzőiből verbuvált alkalmi banda ezúttal Prőhle Gergely helyettes államtitkárt hívta közös jammelésre. Mint kiderült, a produkció akár a magyar–amerikai kapcsolatokra is hatással lehet…”. Magát a produkciót – az intenzív unszolás ellenére – önvédelemből passzoltam, de megemlíteném, hogy az új-világban a híres (nem celeb!!!) emberek között nem ritka a profi zenére képes (valamikor ez nálunk is így volt, de most ez a hivatásosokra sem jellemző). Csak kettőt említenék Woody Allen, aki igen kiváló klarinétos, s az USA 42. elnöke is igen jól játszik tenor saxophon -on (ne ízélj már Wazze obázásban – bár jelen írásomba jobban illik a fuvolázás – Monica jeleskedett).

Abban, hogy „Prőhle Gergely Ray Charles Makin’ Whoopee című szerzeményét választotta a közös zenélésre” mintegy „a magyar–amerikai kulturális híd is ezekben a diplomáciai feszültségekkel terhelt napokban” van némi relevancia, lévén a „vakság” kifejezés valóban illik a mai magyar külpolitikára, az USA irányában megengedett hangnem vonatkozásában különösen.

Ami pedig a derék államtitkár – hogy úgy mellékesen ő találtatott a legalkalmasabb személynek a zsidó szervezetekkel való kapcsolattartásra igen csak véleményes – családi tradícióit – bár ő most a zeneire célzott – illeti magam is tanúsíthatom bátor, egyenes idült antiszemitizmusukat! =))