Okoskodunk.

Ártunk és ormányunk java még mindig ott tart, hogy de kérem, tessen bizonyítani! Mert a zabszem láncreakció szinte a teljes vezetői szinten beindult: tuti, hogy tudnak valamit – na, ne tévedjünk, mindent tudnak, lásd a német kancellár, Európa erős embere dolgaiban is, hát mennyi erőfeszítésükbe került volna egy ilyen faszari, identitászavaros miniszterelnök és ködös agyú apparátusa dolgaiban is? Megsúgom: semennyibe, de a seggpofák réselésének ügyében a fő kérdés: ugyan, rólam mit, és mennyit?

Így azután rögeszmésen ismételgetik minden szinten: tessék, kérem, bizonyítani – mert hát, mégiscsak jobb a biztos vég tudatával elaludni, mint hetekig-hónapokig a bizonytalan félelmétől ébren hánykolódni.

De sebaj, majd terelünk ezerrel, hátha közben megérkezik az új nagykövet, és akkor Goodfiendet jegelik. Na, itt tévednek nagyot a kádári emlőkön cumizott elvtársak: az új nagykövet is Obama politikáját fogja követni – mert senki se gondolja, hogy Goodfriend valami csacska ötlettől hajtva borította ki a bilit – ráadásul továbbra is pozícióban marad, és az akkreditált nagykövetet még annyira se lehet támadni, mint ahogy ezt arcoskodóék vele tették.

Nekem erről az egészről Szabó László Kék fény c. műsora jutott eszembe. Egyetlen csibészben sem volt annyi bátorság, hogy ott, Szabó kamerája előtt elvigye a balhét: igen, én voltam, állok elébe! Most nincs Szabó László (van helyette Goodfriend), és hasonló képpen nincsenek karakán, gerinces bűnözők, akik elvinnék a balhét. Komolyan mondom, tán még respektjük is lenne. Ahogy a viszkisnek is volt.

Persze, nemzetünk boldogsága az előre menekülést választotta: kijelentette, hogy az Unio nevű projekt elakadt (ő csak tudja, oly annyira mélyen benne van az Unio gazdasági politikájában, hogy csak na), meg kellene újítani, de közel s távol nincs, aki képes lenne rám, nodemajd mi! Amit úgy kell érteni, hogy majd Orbán, hiszen, mint tudjuk, ő maga a mi, ergo Magyarország, sőt, a nemzet.

Recept van, módszer van, nem kell mást tenni, csak Európát, az egész Uniót olyanná kell változtatni, mint Magyarországot – ami, mint tőle tudjuk, motorja az Unió gazdasági fejlődésének, és amúgy is a magyar modellt csodálja mindenki, nosza, adjuk oda nekik a licenszet!

Ahogy korábban valami hasonlót várt el a nagyköveteitől, ezen üdvös célnak megerősítését várta el a MÁÉRT résztvevőitől is: képviseljék Közép-Európa szerte – Európa többi része le van szarva, vagy csak nem bízik a képviseltek hatásosságában – a magyarok – tehát az ő – álláspontját, és sima ügy lesz az egész. Orbán az ő segítségükkel simán kihúzza Európát a slamasztikából, ehhez minden adott. Ott van Orbán, ott van a magyar modell, hát tessék csak értékelni fejlődésünket, és jól odafigyelni ránk – főleg megtenni azt, amit Orbán mond!

Ne tessék figyelni a magyar modell káros hatásaira, ugyan, kérem, a háborúban is be van kalkulálva a járulékos veszteség, mi meg, ugyebár, harcban állunk!

A Kárpát-medence gondolatóriása majd mindent elintéz, Európa felemelkedése – az ő nagyszerű vezetése alatt – már szinte meg is van oldva, hátra lehet dőlni, Európa polgárainak is olyan jó lesz majd, mint a magyaroknak.
Hát nem csodás jövő?