Szivárvány kürtőskalács szenzáció a kanadai fővárosban
A kanadaiak viszik a kürtőskalácsot mint a cukrot. A Manchu Wok és a Shanghai 360 közötti púlt előtt álltam, amikor oda jött hozzám egy huszonvalahány éves angol kanadai.
„Megpróbáltad már a szívárványt? Azt mondják, hogy ez valami magyar dolog!”–magyarázza nekem, miközben kivesz a zsebéből egy huszast.
„Azt még nem kóstoltam”–válaszoltam a srácnak.
„A fahéjas sem rossz”–teszi még hozzá, aztán oda szól hozzá egy asztaltól valaki a baráti társaságából, hogy ő bizony a csokisat kéri. Aztán nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kérdezi, hogy mi tart már ennyi ideig.
Alig egy hónapja nyitott ki „Chimney Cake – Bake n’ Roll” néven a tartomány első kürtőskalácsosa az Ottawa belvárosától nyugatra fekvő Bayshore bevásárlóközpontban. A két ázsiai kioszk közötti magyar púlt kicsit úgy fest mint egy United Colors of Benneton reklám a kilencvenes évekből. Modern, letisztult felületen mutatnak be csokis, szivárványos, fahéjas a kókuszos kürtőskalácsot.
Kürtőskalács az ottawai Bayshore Mall food courtjában.
A kürtőskalácsot eddig kétszer próbáltam ki. Mind két alkalommal voltak előttem kliensek és a kedves, fiatal nő a púlt mögött mondta, hogy tulajdonképpen egész nap van mozgás. Egyik nap kicsit a háttérből figyeltem a vevők demográfiáját és lehetett látni, hogy elsősorban angol és francia kanadaiak és nem magyarok a kliensek. És mindig ez a siker titka, hiszen a többségi társadalmat kell rávenni arra, hogy próbáljon ki egy „etnikai” boltot. Mindannyiunk szerencséjére, a Bayshore-i kürtőskalácsos modern, ízléses púltja egyáltalán nem az etnikai sarkibolt hangulatát idézi.
kürtőskalács az ottawai Bayshore Mallban.
A kürtőskalács egységára $5.49 (1.200 forint) és a terméken lévő matrica szerint egy A&M Accent Builders Inc. nevű cég gyártja őket a Kanata nevű elővárosban. A cégbejegyzés szerint ennek tulajdonosa Fehér András. Amikor az interneten rákeresünk a vállalatra, azt látjuk, 2014 februárjában jegyezték be és a kürtőskalács előtt takarítással is foglalkoztak.
A magyar chimney cake (franciául Gâteau de cheminée) viszont igazi sikernek tűnik. Most már csak az a kérdés – szerintem – hogy Torontóban és Montreálban mikor jelennek meg kürtőskalácsos púltok az ottani bevásárlóközpontokban.
A Bayshore Shopping Centre a 100 Bayshore Drive alatt található, közvetlenül a 417-es autópálya mellett.
Kürtőskalácsok Ottawában.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
2:32 de.
nekem egy kicsit harsány – és egyben nyomasztó – a pult mögötti fal bemutatkozó dekorációja, de az ötlet kiváló!
hát még, egy működő kürtőskalács készítő, a látványával, az illatával…vagy az is van?
2:52 de.
Regen meg Siofokrol kellett atzarandokolni Furedre kalacsert nyaralaskor. De megerte. Nem csodalom, hogy sikert arat.
4:13 de.
Ille István
2014 december 2
2:32 de.
Tudod István, hogy harsány vagy sem, az ízlés kérdése (nekem sem tetszik) a nagyobb gond, hogy nem felel meg a valóságnak. „The street food sensation from Hungary”
Egyrészt: „a popular pastry specific to Hungarian-speaking regions, more predominantly, the Szekely land”,
másfelől „A kürtőskalács, mely régen Erdélyben az egyházi ünnepek süteménye volt, mára szinte minden fesztivál és gasztronómiai rendezvény elengedhetetlen velejárója”.
Az pedig, hogy szenzáció lenne, azt meg ítélje meg mindenki maga! =))
6:13 de.
Tudod Gyuri, én örülök, hogy egy honfitársam ilyesmiben vált sikeressé, és nem fröccsöntött „székelykapukkal”, vagy sohanemvolt nagymagyarország címkék árusításával. Azt meg, hogy a székely nemzetség évszázadokkal ezelőtt nem volt magyar, – sok mai székely ma sem tartja magát „hungariannak” -, meg hogy Erdély a történelem során inkább kevesebbszer, mint többször volt a magyar királyság része, sok itthon élő sem tudja. Fontosabbnak tartom, hogy Fehér úr ezek szerint mindig friss, finom kaláccsal szolgál, és nem a „magyarsága” okán akarja eladni az áruját. És annak is örülök, hogy egy olyan fiatal, második generációs magyar, aki sose élt az óhazában, mégis fontosnak tartja nemzetiségét, kiválóan ért, beszél és ír anyanyelvén. Ez a hazafiság, nem a melldöngetős siránkozás. De szívesen olvasok arról is Ádám, hogy a kanadaiaknak mi a kedvenc, ha úgy tetszik „népi” csemegéjük. A juharsziruppal nekem nem volt szerencsém, a méregdrága folyadék (1200-1500 forint egy kétdecis palack) nekem túl jellegtelennek tűnt. Dehát ízlések és pofonok…