Fogyatékosügyi pártpropaganda
Sokan talán nem is tudták, hogy a Fogyatékossággal élő személyek világnapja egyáltalán létezik. Azt meg végképpen kevesen tartják számon, hogy ennek kapcsán mi zajlik Brüsszelben. Így tulajdonképpen akár helyénvalónak is tekinthetnénk, hogy legalább közvetett módon, Kósa Ádám fideszes EP-képviselő felszólalása kapcsán ráirányult a figyelem.
Mármint a fogyatékkal élőkre, és a világnapra. Ha kicsit utólag, hát utólag. Az a problémaköteg, ami az érintetteket naponta kíséri, akármikor méltó lehet a figyelemre. Az ember pedig a segítségre. Amibe valószínűleg nem igazán fér bele a pártpolitikai haszonszerzés, a cinikus beszólás. Még akkor sem, ha egy képviselő a kormánypárt kegyelméből „nyomorog” az uniós Parlamentben. Ahova tulajdonképpen már kiutazni is egyfajta gerinc-fogyatékosságot takarhat, az Unióval ápolt kormányzati viszonyra tekintettel. De legalább megtudhattuk, hogy a Fidesz esetében minden szinten, mindig van egy kicsit lejjebb. Bárkinek. Mert aki moslékba keveredik, előbb utóbb büdös lesz. Miközben itthon Lázár igyekezett tartani alulmúlhatatlansági rekordot, Brüsszelben Kósa Ádám volt a soros.
Addig különben talán rendben is lenne, hogy az Európai Unió intézményei mutassanak példát a fogyatékkal élők foglalkoztatásával kapcsolatban. Azonban ezt olyan körítésben számon kérni, hogy az Európai Bizottság mutasson be konkrét adatokat talán már súrolja a bunkóság határát. Nem azért, mintha nem lehetne számokat kérni. Azonban annak a konferenciának, amelynek keretében az adatkérési igény elhangzott Kósa az egyik társszervezője volt. Ha tehát valóban érdekelték volna az adatok, akkor előzetes megkereséseket intéz az intézményekhez, összerakja az adatokat, és maga számol be az EU-s intézmények foglalkoztatási tendenciáiról. Szervezőként mindenképpen megtehette volna, de talán még szimpla képviselőként is. Azonban az is érthető, hogy miért nem ezt az akár korrektnek, tényszerűségre törekvőnek tekinthető utat járta be.
Abban az esetben ugyanis tényszerű beszámolót hallhattunk volna tőle. Márpedig egy tényszerű konferencia-előadás kereteibe nehezen szuszakolható be a pártpropaganda. Márpedig neki talán kötelességből is el kellett sütnie azt a kijelentést, hogy „ma már kétszer annyi fogyatékossággal élő embernek van munkája Magyarországon, mint 2010 előtt”. Ami, ha megfelelően szelektálják a statisztikai adatokat akár igaz is lehet. Ahogy a foglalkoztatási adatok is töretlenül javíthatók. Pusztán bele kell számolni a külföldön és közmunkában, akár csak napokat is foglalkoztatott embereket. S bár a külföldi munkavállalásnál lehet, hogy a különböző problémákkal élők hátrányban vannak az utazás miatt, azért valahogy nem tudok túl optimista lenni a hazai foglalkoztatás tekintetében. Elsősorban akkor, ha önellátásra alkalmas béreket próbálok, a közmunka éhbér-színvonalának ismeretében, hozzárendelni ahhoz a kétszer annyi foglalkoztatotthoz.
De még abban az esetben, ha ezzel meg is birkóznék a science-fiction műfajában eltöltött olvasói edzésköröknek köszönhetően, akkor még mindig ott van a fideszes csodagyógykezelés kérdése. Emlékezhetünk ugyanis a nem is olyan régen lezajlott nagy orbanista csodadoktor-kampányra. Amikor is a fogyatékkal, rokkantsággal élőket nem egyszer megalázó „felülvizsgálatnak” vetették alá. Olyan eredményeket felmutatva, amely legfeljebb az „ide a ti pénzeteket is” mottó árnyékában értelmezhető. Így aztán Kósa Ádám, ha már annyira híve a számmisztikáknak, prezentálhatna néhány, ezt érintő, számot is. Arról például, hogy az említettek közül hány olyan van, aki kénytelen az erőltetett és mondvacsinált „rehabilitáció” következtében munkát vállalni. Bárhol, bármilyet. Rögtön utána mesélhetett volna arról, hogy milyen átlagos fizetésért teszik mindezt. Ha már Brüsszel, akkor euróba átszámolva. Gyanítom, hogy ezekkel a számokkal adós is marad a képviselő úr. Mert azokat hallván, csak azért nem rendeznének azonnal gyűjtést segélyre, mert félnének, hogy a kormányzat azt is lenyúlja.
De legalább azt elmondhatja, hogy a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos cinizmushoz nem kell Brüsszelig elmenni. Pár nappal ezelőtt a hazai plágiumbotrányok élmezőnyéből egyenesen, kiesés nélkül választották meg Schmitt Pált tiszteletbeli taggá a Magyar Paralimpiai Bizottságba (MPB). Ha nem a problémák dacára kiugró teljesítményt nyújtókkal való froclizás okán, akkor valószínűleg a morális gerinc fogyatékosságának az elismeréseként.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
12:47 du.
kétségtelen, egybites gombnyomogatóink közt szép számmal akad fogyatékkal élő.
csak hát, az agyi fogyatékosságot – sajnálatos módon – nem szűri ki egy képviselői alkalmassági vizsgálat 🙁
mi több, az a mára már kb. 1,8 millióra csökkent fogyatékos beszavazási képességét se vizsgálja egyetlen egészségügyi fórum sem.
pedig még SZTK alapon is – betudva a tévedés arányos %-át – megérné!
12:56 du.
Szerintem, öröm, ha végre VALAKI a fogyatékosokra is gondol, otthon és az EU-ban.
Tudomásom szerint, eddig erről mély csend volt a különböző országok kiküldetjeiktől.
A cikk viszont igen gyenge és zavaros.
1:18 du.
Az Orbán kormány gondolt a fogyatékosokra. Elvette segélyeik egy részét, a szerzett fogyatékkal élőket kirugdalta a nyugdíjból, a Pető intézetet a tönk szélére tette, és ha jól tudom le is nyúlta.
Ha valaki három személyt ápol, akkor is csak egy után jár pénz.
Mit akarnak még? Egy kicsit még gondolnak rájuk, és végkép semmijük sem mard.
Itt nálunk dolgoznak a fogyatékkal élők is. Az M & S mozgássérült eladót és pénztárost alkalmaz, a Tesco down kórosnak ad munkát. A kórházban többen is dolgoznak fogyatékkal. Egyikük többszörösen beteg, menni alig tud.
Még a konzultánsok között is van egy tüdőgyógyász, aki súlyosan mozgáskorlátozott.
Álláspályázatnál megkérdezik, mozgássérült e a pályázó. Nem azért, hogy kirúgják, hanem azért, hogy kell e neki segítség a munkahelyen. Akadálymentesítés. Én valahogy így képzelem a „rágondolást”.
1:18 du.
A rokkantsági nyugdíj eltörlésével a magyar állam megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezményt, azon belül az érintettek tulajdonhoz való jogát, a rokkantnyugdíjasok csalónak nevezésével a jó hírnevüket, és súlyosan hátrányos megkülönböztetésben részesíti őket a többi, öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött rokkantakhoz képest. Szociális segélyezési rendszerbe minősítette vissza a korhatár alattiak rokkantsági nyugellátását, amely egy bármikor csökkenthető, vagy el is vonható szociális juttatás lett. A korábban szerzett jogosultság utólagos elvétele visszaható hatállyal, sérti a jogbiztonság és a jogállamiság elvét.
A rokkantsági nyugdíj megszüntetése jogfosztás. Az utazási és bérlet-kedvezmény, gyógyfürdő belépő jegyek, pénzintézeti hitelképesség, idős-otthonban történő elhelyezés feltételei, a korhatár alatti rokkantak számára mind elvesztek. Az érintettek a szociális segélyszerű ellátásaik miatt, szó szerint életveszélybe kerültek, mert a havi pár tízezer forintnyi összeg a havi rendszeres gyógyszerköltségét sem fedezi.
A megváltozott munkaképességű személyekre kegyetlen csapást jelent az új rokkant-törvény. Egyszerre váltak bűnbakká és áldozattá. A pszichikai hadviselés teljes tárházát alkalmazza rajtuk a kormány. Megalázzák, rágalmazzák, stigmázzák őket, a becsületes, munkába megrokkant korhatár alatti súlyos betegeket. Kisemmizve is, egyre embertelenebb törvény-módosításokkal bombázzák a maradék ellátásaikat. Önbecsülésüket porig rombolva, éhezésre, nélkülözésre kényszerítik őket. Esélyük sem marad a túlélésre a havi megalázóan kevés pénzekből. A törvény rendelkezései által, humánkatasztrófa leselkedik rájuk. 2015.-től megvonták a rehabilitációs támogatást is Magyarországon és arra a nyilt munkaerőpiacra küldik őket, melyen az egészségesek számára sincs hely, mindezek mellett a rehabilitációs kategóriába soroltaknak megvonták a közgyógy ellátását is. Tavaly óta megszüntették a rokkantak közlekedési támogatását és jelentősen korlátozták az parkolási kártyák kiadásának lehetőségét is. A 2012, es rokkant törvény bevezetésének autentikus becslés szerint több, mint 30 000 halálos áldozata van. Rokkant holokauszt van Magyarországon. A Rosta (Rokkant Számkivetettek Társasága)tevékenysége percsoportként indult, melynek keretében a rokkantak nagy csoportjának ügyét vitte ki a Strassbourgi Emberjogi Bíróságra.
A Rosta tavaly májusban mozgalommá vált. Egyre szélesebb társadalmi csoportok szolidaritását bírjuk. Csoportunk célja kiállni és összefogni a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért. https://www.facebook.com/pages/ROSTA/186300258175639?sk=timeline
2:42 du.
Figyelő
2014 december 4
12:56 du.
Az tényleg jó, ha valaki gondol a fogyatékosokra.
De talán nem az a legjobb rájuk gondolás, ha egy botrányhőst választanak a fogyatékosok sprtvilágának képviselőtestületébe.
Talán az sem, ha félkarúakat, gyengénlátókat nyilvánítanak teljesen munkaképesnek.
S még az sem, ha valaki máson kér számon olyan adatokat, amelyhez EU-s képviselőként egy kör-maillel hozzáférhetne.
Igen, jó lenne ha gondolnának a fogyatékkal élőkre. Ha viszont nem csak a propaganda szintjén gondolnának rájuk, akkor talán sokkal jobb lenne. Mert az lehet, hogy Kósának pl. baj van a hallásával. A megnyilvánulása alapján azért a gerincével legalább akkora gond van. S ez semmi ahhoz a csigavilághoz, akiknek a nevében ott felveszi a nem éppen közmunkás bért. A közmunkásnál talán sokkal kevesebb munkáért, teljesítményért.
4:30 du.
A felülvizsgálatok még most is tartanak. Ezek célja, hogy ebből a rendkívül kismértékű rokkant ellátásból is minél több embert tudjanak kidobni, azaz ahogy ők mondják „visszavezetni a munka világába”. Abba a világba, ahol az egészségeseknek sincs munkájuk. Sokan viszont a súlyosabb kategóriába tartoznak, akik azt várják, hogy normálisabb ellátásban részesüljenek. Nos ők éveket várnak, mert a kormányhivatal húzza halasztja a felülvizsgálatot.
4:35 du.
Amúgy méga fideszes államtitkár is bevellotta, hogy nem jött be az a „kormány propaganda” hogy csalók lettek volna leszázalékolva, A mintegy 300 000 rokkantból , mindössze 14 alkalommal indítottak nyomozást, csalás miatt. Miközben az ország 40%-a mélyszegénységben él és 400 000 gyermek éhezik uraink Új Zélandba járnak Rolling Stones koncertre.
1:26 de.
Ha valaki- akár fideszes is legyen az – szól a fogyatékosokért, érdekeikért az nagy dolog, az nekem nagyon tetsző is. DE! Az, hogy egy fideszes ilyen „győzelem” dumát eresszen meg, abban a helyzetben, amikor a fogyatékosokat megalázzák, naponta küldik még őket ma is vizsgálatokra, vissza a munkába csalónak tartva őket, s a most még meg nem szavazott, a Parlament előtt létő kv.-i törvénnyel, abban a szociális járandóságok elvételével végleg kiszavazza őket az életből, akkor ez a fölszólalás már a cinizmus határatit is messze túllépi! Szégyen Talán ilyen esetre mondják, hogy bölcs maradt volna, ha inkább hallgat!