Egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy a Kocsis Máté-féle drogtesztesdit komolyan kellene, komolyan lehetne venni. Azt se gondoltam, hogy Kocsis maga találta volna ki ezt a gazemberséget – nem mintha nem illenék hozzá, de a Fidesz szoros függelmi rendszerében teljes képtelenség az ilyesmi.

És mégis fölháborodtam – úgy érzem, okkal: elképesztő az a gátlástalanság, amelyről újra meg újra tanúbizonyságot tesz a szervezet. Gondoljunk a banditák módjára „érvelő” pofátlan Rogánra, aki az első ellenkezésekre máris közölte : aki ellenzi a javaslatot, az a drogkereskedelmet támogatja.

Később ezt mondta: a kormánypárti frakció azért támogatja Kocsis Máté (Fidesz-KDNP) VIII. kerületi polgármester által felvetett drogtesztet, mert azzal küzdeni lehet a szervezett bűnözés, a drogkereskedelem ellen, és meg lehet védeni vele a gyermekeket.

Na de igazán… Takarodjatok már a „megvédéseitekkel”!

Fölháborító az a bugris gengszterekre jellemző agresszivitás, ahogy akármilyen gazemberséggel elő mernek állni, hogy eltereljék a figyelmet korábbi gazemberségeikről… S a terelő szándékú ötletelésekben a közös elem: aljas indulatok fölkeltésében reménykednek, hogy általuk szerezzenek vissza valamit elveszített népszerűségükből…

Fölháborító az a botrányos jellemtelenség, ahogy Rogánok az ellenállás legkisebb jelére azonnal gyalázkodva, rágalmazva „védelmezik” a szervezet legképtelenebb, legundorítóbb elképzeléseit is.

A Kocsis által elővezetett „javaslat” bírálói sok mindent mondtak: a terv megvalósítása nagyon drága volna, gyakorlatilag lehetetlen; alkotmányosan, akarom mondani, zalaptákolmányosan aggályos; az ártatlanság vélelme stb.

Mégis, mintha túlságosan sokan töprengenének azon, milyen módon volna megvalósítható legalább a 12-18 éves gyerekek, kamaszok ellenőrzése: „Péterfalvi Attila már tegnap megfogalmazta álláspontját, eszerint a politikusok és újságírók esetén nincs realitása egy ilyen szabályozásnak. A Nemzeti Adatvédelmi és Informatikai Hatóság elnöke a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy a fiatalok esetén is nagyon figyelmesen kell eljárnia a jogalkotóknak ahhoz, hogy ne sértsenek alkotmányos jogot.” Az ellenvetéseket kiegészítem egy lélektani-pedagógiai szempontú észrevétellel – mert szerintem abban, amit Kocsis elővezetett, a gyerekek kényszertesztelése a legnagyobb gazemberség. S minél inkább el tudják fogadtatni e kényszert a szülőkkel, magukkal a gyerekekkel, annál nagyobb a bűn.

Minden ember – a gyerekember is! – külön univerzum. Ahogy a kisgyerek fokozatosan önállósul, úgy építi a maga személyiségét, amelynek van – kell hogy legyen – mások, akár a szülők számára is zárt, intim szférája. Oda betörni emberellenes banditizmus!

Normális társadalomban a felnőttek nem arra nevelik gyermekeiket, hogy megszokják: nincs hová elhúzódniuk, bármikor teljes személyiségükben ellenőrizhetők, alapos ok nélkül is! Normális társadalom önálló, szabad embereket igyekszik a gyermekekből nevelni – nem készséges szolgákat, akik a hatalom eszközeként fölhasználhatók lesznek majd az önállóságukat, autonómiájukat megőrző emberek zaklatására, akár üldözésére is.

Milyen szülő az, aki potenciális törvényszegőt lát a gyermekében, akit az állammal közös tulajdonaként kezel, s beletörődik abba, hogy mások, idegenek rendszeresen, konkrét ok nélkül ellenőrizzék? Hiszen neki sem volna szabad ezt tennie!

Milyen iskola az, amely ugyanezt teszi? És észre sem veszi, mit is művel? Arra szoktatja a diákokat, hogy bármikor „meztelenre legyenek vetkőztethetők”? Még dicsekszik is vele… Az „önkéntesség” kikényszerítésével – mert bizony kényszerről, fenyegetésről van szó, bárhogy takarják is azt szemforgató ájtatoskodással!

Normális társadalom nem viselkedik így. Optimizmusra ad okot az a széles körű fölháborodás, amelyet a maffiaállami banditizmus e legújabb jele kiváltott.

Újra meg újra megtapasztaltatja velünk a szervezet: ez a hatalom nem érti, nem érzi, nem fogadja el, hogy vannak, lehetnek számára is tiltott zónák. Totalitásra tör, minden módon.

Buknia kell, a lehető leghamarabb.

Gusztos István/ Gépnarancs