Tarlós István ellátogatott Moszkvába. Alighanem ugyanazért, amiért vezére annyira kedveli Putyint. Érdemes ugyanis emlékünkbe idézni, hogy Tarlós gyakorlatilag korlátlan vétójogot lobbizott ki a magyar fővárosban. Moszkva saját kormánnyal rendelkezik és főpolgármestere kormányzói rangban tevékenykedik. Igazán olyan vezetője van tehát, aki rangban igazán talpnyalásra lehet érdemes Tarlós szemszögéből.

Onnan lentről, a bányászbéka fara tájáról, ahova sikerült leküzdenie magát, és amit alighanem igen komolyan éreztethettek vele. Formailag ugyan egy Urbanisztikai Fórumra kapott meghívást Budapest főpolgármestere Szergej Szobjanyintól, de a hírek nyomán alighanem régi emlékeket idézhetett az esemény. Az idősebbek, és Tarlós sem az ifjúságot képviseli, még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor egy-egy jelesebb alkalomból raportra rendelték a KGST illetve a Varsói Szerződés egyes tagállamainak vezető tisztségviselőit az akkori centrális erőtér központi fekete lyukába. Annak a korszaknak a légköri nyomásait idézheti fel a putyini adminisztráció, amely a csak erőből értő törpevezérek számára nagyon gyorsan demonstrálni akarhatja, hogy hol a szőnyeg széle. Az a terület, ahol helyet foglalhatnak azok, akik politikai gesztus gyanánt például idióta átnevezgetéssel gondolják olajozgatni az utca-névtáblák gyártóinak üzleti fogaskerekeit.

Mert az átnevezgetések alapvetően jó üzletet jelenthetnek azoknak, akik az említett közterületi eszközöket állítják elő. Valamint mindazoknak, akik céges levélpapírokat, és hasonlókat gyárthatnak. Nem vitatva azt sem, hogy politikai gesztust is jelenthet egy-egy átnevezés. A Moszkva tér átnevezése például feltétlenül ilyen gesztusként is értelmezhető. Függetlenül attól, hogy a szép, veretes, de leginkább hosszú, új nevet a sznobokon és újszülötteken kívül csak a hivatalból erre kényszerülők használják. Ami a tér korábbi, és jól megszokott, nevének elvételét illeti, Szergej Szobjanyintól minden esetre igen komoly orrot kaphatott Tarlós István ezzel kapcsolatban. A találkozóról beszámoló budapesti főbunkó ugyanis saját bevallása szerint is biztosította az orosz főpolgármestert arról, hogy méltó helyet találnak a Moszkva tér elnevezésnek a magyar fővárosban. Bár nem a régi helyén. Mondhatnánk: egyelőre. Mert papíron ugyan a két főváros megegyezéséről szóltak a tárgyalások, azért lehet elképzelésünk arról, hogy Tarlósnak igencsak be kellhetett térdelni az íróasztal alá, és megnyalni a szája szélét a tárgyalások kapcsán. Alighanem világossá tették számára, hogy pontosan ugyanazzal a vazallusi engedelmességgel tartozik, mint elődei a ’950-’960-as években: „Nix ugribugri öcsi, csak ha mi pattogtatjuk az ostort”.

Mert alkalmasint az orosz apparátustól most éppen Paks kapcsán kivívott teljes függőségnek van egy ilyen mellékhatása is. Nem feledve, hogy az ország ezzel megtámogatott energetikai, és a „keleti nyitás” gazdasági függetlensége is nagyjából a „parancs értettem” kategóriára korlátozza Orbanisztán mozgásterét. S ezzel, akármit gondolnak a vezér vakbuzgó, de leginkább vak, hívei az orosz közigazgatási és állami adminisztráció maximálisan tisztában van. Tarlós István moszkvai sarokba szorítását tehát könnyedén követheti néhány magyar hivatalnok Moszkvába rendelése. Beleértve akár a miniszterelnök gyakoribbá váló beszélgetéseit is. Putyinnal. Ameddig az utóbbi úgy nem dönt, hogy Felcsút kiválóságának lerendezésére a Kreml portása is teljes mértékben elegendő. S ezen az úton a most megígértetett Moszkva tér csak a kezdő flaszterkockák egyike. Tulajdonképpen csak egy finom jelzés a már említett mozgástér határainak megrajzolására.

Amely mozgástérben simán előfordulhatnak még olyan esetek, mint amit Orbán Viktor a Déli Áramlat kapcsán már megtapasztalhatott. Amikor teljes lendülettel verik bele az orrát a sárba. Aztán megengedik neki, hogy mosolyogva ecsetelje annak igen kiváló voltát. Ahogy most Tarlós István folytatott általa „nagyon jó hangulatúnak nevezett beszélgetést”.