Nézőpont előírva – Egy kis összegzés féle ártunk és qurmányunk szlogenjeiből

Vagy félévszázada járta a vicc, hogy mit mondanak a nejek, ha a férjük rajtakapja őket egy másik férfivel az ágyban. A poén, hogy a magyar asszonyka flegmán: Ja, ha te jobban hiszel a szemednek, mint nekem! Akkoriban még egy kis túlzást véltem felfedezni ebben, meg jelentős mértékben (bocs déli barátaink) balkáni hatást és a létező „áldásos” hatását. Az utóbbi időben viszont ez a sztereotípiára hajazó viccecske valóságos jelképpé vált. Átvitt értelemben is, hisz ártunk és qurmányunk naponta többször vágja a pofánkba, hogy a mi szemünkkel van a baj, vagy legalább is a gondolkodásunkkal, mert nem tudunk elszakadni az ortodox, konvencionális az évezredek tapasztalatait rögzítő könyvek világától. De a maga konkrétságában is a szájunkba rágják. A teljesség igénye nélkül, csak a legnagyobbakat említem:

Elcsépeltnek hangzik, de akkor is tény, hogy „Ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem amit cselekszem!” – vagy valami hasonló kijelentéssel büszkélkedhet népünk szeme-fénye, a daliás 2/3isten.

Igaz, nagyon JFK-sre vette a figurát (van ez így néha – főleg műveletlen paraszt-suttyó körökben -, hogy valami annyira ismerősen hangzik: akár önmaga gondolata is lehetne) – a megasszonyosodott (s főleg gazdaságilag önálló) hercegkisasszony árulta el az ő (mármint a kedves papa) népének, hogy Őfenesége, hogyan okította őket. Azt tanította, hogy (kicsit a témához fogalmazva; ő is átfogalmazta JFK-t) ne azt nézzék, hogy mit ad nekik az ország, hanem, hogy ők mit adhatnak az országnak! Nem tartozik szorosan a mondókámhoz, de meg kell jegyezzem: ennek van némi relevanciája! Figyelmezve arra a tényre, hogy a Bölcs Vezető gyakran téveszti össze enmagát az országgal, az irányelv már sokkal érthetőbb! =))

S eljövel a szilveszter napja, s eljövel a köztársaságtalanított ország Köztársasági Elnökének nagy napja, mikor ország világ elé kell kiállnia, s valami fontosat mondani a népnek, mely mind tudjuk a költőtől (is): a nép, az Istenadta nép, mely…

Az elmúlt éjfélt követő néhány percben Áder János (csak tudnám ki az a vaksi barom, aki ezt nyámnyila alakot csornai   Charles Bronsonnak nézte) Köztársasági Elnök tartott beszédet a magát közszolgálatínak csúfoló TV M1-es (és néhány  másik is) csatornán, mondván ez egy hagyományos újévi televíziós köszöntő. Érdekes mondatok hagyták el a száját. Még  akkor is, ha az arrogáns pofátlanság előfeltétele a Fiuk közé tartozásna, pl.: „Huszonöt évvel ezelőtti  nekigyürkőzésünknek, közös elszánásunknak, kitartásunknak hála az 1990 után született nemzedékeknek már nem  kellett megismerniük, milyen az élet egy olyan országban, ahol vasfüggöny választ el minket Európa nyugati felétől”.  Ahogy én – nem csak nézem, de – látom a dolgokat az a nekigyürkőzés többes-szám elsőben költői túlzás, az a  vasfüggönyös elválasztás az ő elvtársai körében már nem is annyira rémisztő. Ha a kerítés rácsain keresztül az unió –  mint rúdtáncos bugyijába – dugdosná a pénzt, akkor akár vissza is építenék az Orbán által lebontott határzárat. Hogyan?  Wazze te úgy tudod, hogy nem Orbán volt? Rosszul! A Veritásos Szakályos-bácsi és Terrorházas Kancsi Mancsi megbízható forrásokból (pl. Hóbagoly emlékezete) már kész az új narratívával.

No, de hogy szavamat ne feledjem olyanokat is tudott mondani a derék államfőnk – már annak is örülnünk kell, hogy újra van (s nem álamfővel kell beérnünk) -: „Az elmúlt negyedszázad tanulsága, hogy ne mindig csak azt nézzük, ki menne balra, vagy ki menne jobbra közülünk, hanem hogy merre van előre”. =))

Megmondom őszintén, hogy nekem a (pontosabban az egyik) klasszikus Csortos anekdota jutott eszembe:

Megszokott éttermében a levest kanalazva egy legyet talált benne. Hívta a pincért: Józsi kérem, maguk ne próbálják meg eltalálni az ízlésemet! Ha úgy vélik, hogy jólesne nekem a levesemben némi légy, akkor kistányéron tegyenek mellé! Én majd az ízlésem szerint teszek bele!

Mindent az olvasóért! – Hogy miért van az az érzésem, hogy nincs ebben semmi meglepő

Kereszt-papi lapjának on-line felületét – ahogy minden nap – is átnéztem az új év reggelén. Azaz csak átnéztem volna, ha ….. Nos mindjárt az első főoldali kínálattal meggyűlt a bajom:

„Vigyázz, kész, ezt nem így akartuk! Az év legmókásabb sportpillanatai” című cikkecskében – állítólag – 14 kis bejátszás részlettel kívánták prezentálni az elmúlt év „meglepő, mókás, vicces, felejthetetlen sport pillanatait”. Mondom állítólag, mert – hacsak a rövid szöveges hozzáfűzésből nem jövök rá, mi lehetett – a kis filmecskék indulás helyett kiírják: „Ez a video privát”! =))

Rogán Toncsi ötlete megvalósul:

Mondd csak, kisfiú! Nem amerikai ügynök bácsik béreltek fel, hogy hangos gyomorkorgással zavard meg az oktatás-nevelés folyamatát?

Egy másik olvasat – Lehet Pápai Gábor elve erre gondolt

Az elmúlt év utolsó napjaiban a Házelnök még hozzá képest is hagymázas nyilatkozatai, benne még a többieknél is durvább amerika-ellenes kirohanásai ihlették meg a Népszava karikaturistáját.

Nekem elsőre nem tűnt fel, de ma reggel újra látva van a dolognak egy mélyebb gondolata, ami nagyon sok mindenre magyarázatul szolgálhat. Az értelmes gondolkodásra képes (még akik ezt csak titokban merik megtenni) emberek értetlenül állnak az ártunk és qurmányunk potentátjainak szavai és tettei előtt. Nem értik, hogy három demonstratív győzelem után miért van szükség erre az álomfutásra. Nos meglátásom szerint – nem jó értelemben vett – megszállottság! És itt jön a képbe Pápai képe. Engem nagyon emlékezetet az UFO „kutatók” megszállottságára. Mint tudjuk komoly, nagy tudású emberek is rabjává válnak/váltak ennek a „diszciplínának”. Persze a Kövér-félék nem erre a kategóriára hajaznak. Sokkal inkább a Randy Quaid által a Roland Emmerich rendezte Independence Day című film Russell Casse nevű figurájára! =)) A májam teszi hozzá, hogy azt viszont kizártnak tartom, hogy bármelyikük akár csak szimbolikusan önfeláldozásra vetemedne!

Alapvető szellemiségről árulkodik – Sohasem gondoltam volna, hogy Körmendy Zsuzsanna vonatkozásában a propagandistán túl más is felmerülhet

Az idei év első vezércikkét a Fityesz-KB központi napilapjánál ő jegyzi „Az első hétköznap” címmel.

„Az embereket valami oknál fogva mindig egy új év kezdetén érdekli jobban, miként alakul a jövőjük. Senki sem kérdezősködik február 13-án, hogy vajon mit hoz az esztendő, pedig a zöme még akkor is hátravan. Újévkor viszont még azok is képesek a jövőn gondolkodni, akik ezt az esküvőjük reggelén sem tették meg. Horoszkópok tömege, angyalműhelyek, holtbiztos gazdasági előrejelzések, Nostradamus jóslatai mind-mind előkerülnek a világháló sublótfiókjaiból. Találgatások, fogadkozások és ígérgetések társasjátékát játssza ilyenkor a világ.”. Nos eddig még csak-csak, bár ez az esküvő reggelén mondat azért nagyon gyanús!=))

Azonban  újabb gondolat-féle fakadt ki belőle, sőt le is írta: „Töltsd be születési adataidat valamelyik internetes delphoi jósda kérdései mellé, s már olvashatod is, idén a sors kedvezményezettje vagy kitaszítottja leszel-e. Hajléktalanként is megtudod, hogyan ívelhet karriered a csillagokig…”

Képzeld Wazze, ha nem lenne buzgó katolikus, aki még a saját lapjában is olvashatná, hogy Róma Püspöke – igaz nem újévi fogadalomként – azt hangsúlyozta: „Meg kell védenünk a szegényeket és nem védekeznünk kell tőlük. Meg kell védenünk a gyengéket, és nem kihasználni őket”

Ehhez képest már piskóta, hogy „A szaporodó tüntetések” kapcsán a 101éve kitört Nagy Háború ugrott be neki! =))

Az év vicce – Kereszt-papiéknak tényleg megártott valami

Komolyan azt hittem, hogy még tart a szilveszteri „humor-fesztivál” az egykor szebb napokat is látott Magyar Hírlapnál, mikor kinyitottam a honpage-jukat.

Egyfelől – mint mindig – egy lenyűgöző Álláspont: „Szajlai Csaba: Hideg fejjel – Álláspont – Gyakorlatilag nincs olyan hazai makrogazdasági mutató, amelyben ne lenne javulás, és ezzel a bázissal több mint jó érzés nekifogni az új esztendőnek”.  S ha ez sem volt elég egy hír „Így búcsúztattuk a 2015-öt – Több mint kétezer riasztást kaptak a mentők szilveszter éjjelén”!