Egy több nemzetiségű állam – de nevezhetjük etnikumoknak is – külön akar válni a 21. században. Miért is? Nemzetállammá nem lehet, mert mit csinál a szlovákjaival, svábjaival, szerbjeivel és a többiekkel? Az állampolgárság nem egyenlő a nemzettudattal. Magyar a szerb is, de a Nas Ekran-ban nemzetének nyelvét, hagyományait ápolja! A nemzetiségek betagozása az állam részéről önkény, másik részről veszteség, az identitás vesztése. Van erre megoldás? Eddig sem volt, de most Orbánéknál még csak kísérlet sincs erre. Ellenben van zsidózás, cigányozás, de jöhet majd a tótozás, oláhozás, rácozás is, semmi nem gátolja. Se eszme, se erkölcs.

Önállósodni akarunk Európa közepén, ahol a kisállamok saját belső integrációjukat se képesek megteremteni, ahol az európai közösségben akad azért példa a hogyanra és mikéntre! Vannak a katalánok és a spanyolok, vannak a korzikaiak és a franciák, vannak a vallonok és a flamandok, és? Néha csattannak a konyhában a lábosok, de azután az ebédhez mégis összeül a család.

Megáll-e saját lábán ez az ország, mely századokon keresztül másoktól függött – területi megszállásáról nem is beszélve. Óh, igen, Lengyelország is végigjárta ezt az utat, csakhogy, van egy apró különbség: területi, népességi és gazdasági.

A két nép történelmi múltja valóban közös, de másképpen, mint a dve bratanki. Mindkettő lankadatlan hősiességgel harcolt végig évszázadokat, áldozott életeket a hazájának, vallásának és főleg EURÓPÁNAK! Mi, magyarok és lengyelek, soha nem adtuk be a derekunkat, se Bizáncnak, se töröknek, se orosznak, se németnek. Csak éppen mi, a született harcosok, belerokkantunk, a lengyelek meg felálltak. Forradalmakkal és harcokkal van tele a történelmünk, most is harcolunk – bár az kérdés, ki és mi ellen, szerintem leginkább önmagunk ellen – minek eredményéül több háborús évünk számláltatik, mint békés. Pedig Európában ez éppen fordítva volt.

Lassan ott tartunk, hogy mindenki rosszul érzi magát a bőrében. A példa, amit uraink mutatnak, ragadós: hátba támadni, de szembe mosolyogni! Lapulni kell, túlélni, csalni és lopni, ez lassan már nemzeti tudattá válik, és ezt csak önmagunknak köszönhetjük, ezt senki nem erőltette ránk, mint az EU a pénzét! Ők is csak azért teszik, mert szeretnék, ha felzárkóznánk – úgy is hívják: felzárkóztatási támogatás. Csak arról nem volt szó, hogy a csókosok feneketlen zsebében tűnik el a java, az ország meg nem, hogy felzárkózik, de egyre lejjebb csúszik!

Az igazság nem tetszik nekünk, hát kormányzati szinten gyártanak szebbet, de amikor kiderül, hogy az is csak egy rosszul sminkelt kurtizán, még csak el se szégyellik magukat…

Itthon Orbánék minden magyar gyámolának kiáltják ki magukat, ugyanakkor Erdélyben, vagy a Felvidéken se csinálnak mást, mint megosztják ottani nemzettársainkat, azután fel vannak háborodva, ha az ottani kormányzat rárepül erre!

A román történetszemlélet szerint a székelyek is románok, akiket mi, magyarok, elmagyarosítottunk. Azok a székelyek, akik a honfoglaló törzsek közül a legkorábbiak voltak, akik a 800-as években megérkeztek a mai Erdélybe, ahol az akkor még nem is létező románság még úgy 4-500 évig elő sem fordult! Azután ott vannak a moldvai csángók, akiket a román nacionalizmus nem is akar ismerni! 500 évvel ezelőtti MAGYAR nyelvet beszélnek! Teszünk értük valamit? De a NAT-ba belevesszük a szobanövények ápolását…

Ez bizony nem a mostani kormányzásuk jellemzője, hanem az eredendő ideológiájuk (ez nem is jó szó, talán inkább viselkedésforma lenne a jó), ami arról szól, hogy a gátlástalanság, a hazug cinizmus, a hülyének nézés a trend.

Emellett pedig elkúrták a gazdaságot, fejre állították a demokráciát. A kétharmados frakció minimum bűnrészes: érdekes, most jön Lézer, hogy hát aki nincs velük, az önként és dalolva kinyírja magát. Meg hát, hogy így a hibák, meg úgy a hibák: majd kijavítják – hányan és hányszor mondták, írták, figyelmeztették őket, hogy a legelképesztőbb elkúrás lesz így, csőd, gazdasági katasztrófa , de Lézerék megszavaztak mindent. Most kapkodnak fűhöz-fához.

Ez az ország soha nem látott letargiában van. Még az a pár kedvezményezett ünnepelheti magát, akik részt vettek a nagy országmentő hazug süketelésben.

Egy korábbi orbáni hőstettre emlékezve:

„Hiteltelen volt, ahogy Orbán Viktor az új magyar alkotmányt védte az Európai Parlamentben – írta 2012. január végi cikkében Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogász-professzora. A Fidesznek szerinte nem volt felhatalmazása a néptől ilyen alaptörvény elfogadására, nem konzultált sem a társadalommal, sem az európai szervezetekkel. Az sem igaz, hogy egy sztálinista alkotmányt helyezett hatályon kívül: a korábbi alaptörvény méltó volt egy demokratikus európai államhoz.”

Ki is lett rögvest kiáltva ellenségnek. Pedig nem az, 4 évig élt itt, beszéli a nyelvünket:
„– Itt szinte mindenki olvasta kedvenc könyvemet, a Micimackót, és egy egész ország Fülessel azonosul, akárcsak én. Amerikában mindenki azt kérdezi: megőrültél, miért éppen szegény Füles? Magyarország más, itt az emberek imádnak panaszkodni – ahogy én is. Tréfán kívül: ez hihetetlenül intellektuális ország, ahol a szellemi önállóságnak még azok szemében is nagy az értéke, akik nem jutottak el a felsőfokú tanulmányokig. Ez a világ egyetlen országa, ahol a szobrok többségét nem hadvezéreknek és uralkodóknak, hanem költőknek és tudósoknak állították. Itt elméleti statisztikusokról még utcát is elneveznek, tudtam meg, amikor a Keleti Károly utcában laktam. Egy tudós számára ellenállhatatlan ez a közeg…”

No igen. A tudósok szívesen szemlélnek, elemeznek, ha úgy tetszik, boncolgatnak olyasmit, ami szokatlan, nem igazán egyezik a természettel.

Most is harcolunk – mármint Orbán, aki, mint tudjuk maga az ország, és maga a nép. A harc a lételeme, mert ha nincs kivel, hamar kitűnik végtelen önzése, elvtelensége és cinizmusa.

Egy a gond: ellenséget még csak tud kreálni magának, de lassan már nincs mivel harcolnia.