Aki még nem volt, az adja be jelentkezését elektronikus úton a Kormányzati Kommunikációs Központnak, Szervezet neve …………………….. Facebook közösség, szervezők neve, anyjuk neve hat példányban, anyagi igényeik körülírásával a kormányzati portálon!

Ez egy elképesztő ország.

Okos emberek százezrei tudják, hogy manipulálják őket, mégis, minden egyes alkalommal ámuldoznak.

Olyanok, mint a lány, akinek azt mondja Jancsi: Julcsám! Gyere csak kicsit be velem ide, a susnyásba, mutatok neked valami érdekeset!

Julcsa felfogja a szoknyája szélét és engedelmesen caplat Jancsi után, aki a susnyásban megdönti, kardélre hányja, majd még ad is neki egy-két pofont, minek bőg az, aki ilyen ostoba!
Aztán jön a Jóska, aki azt mondja neki: Julcsám! Gyere csak kicsit be velem ide, a susnyásba, mutatok neked valami érdekeset!

Julcsa felfogja a szoknyája szélét és reménykedve üget Jóska után, aki megdönti, stb…
Mikor Miska csalogatja, már csak sóhajt egyet, felfogja a szoknyája szélét, tesz egy testszínű alapozót a retiküljébe a pofonok utánra, majd beletörődve a világ megváltoztathatatlanságába lohol Miska után, aki megdönti, stb… stb…

Olyan a magyar nép, mint a búgó süldő, melyet a gazda reggelente taligán visz a kanhoz.
A harmadik nap reggelén kérdezi a szomszéd, hogy még mindig nincs eredmény?
Hát nincs, de a rohadt dög röhög, és már magától mászik a taligára…

Annyi csak a differencia, hogy az elért cél itt még egyszer sem volt egy délceg kan, valahogy mindig az inszeminátor unokájánál köt ki a nép.

Csak röviden méltatnám a legutóbbi gigamegatüntetést, mely leginkább talán a szánalmas minősítést érdemelte ki.

Ez a tüntetés tulajdonképpen Gyurcsányról szólt, nem véletlenül játszották be, mint hajdan május elsején a lelkesítő jelszavakat, az őszödi beszéd azóta klasszikussá vált „hazudtunk reggel, hazudtunk este…” című részletét.
Örök rejtély számomra, hogy senki nem akad, aki megkérdezné ezt a rakás szerencsétlent, akik tüntetés-szervező, meg egyéb hülye és hazug megnevezésekkel illetik magukat, hogy Jóbarát! Hát te merre támolyogtál tudatmódosult állapotban, mikor a szövegértés tanította Éva néni az általánosban?

De persze, adott alapanyagot ehhez maga az ünnepelt is, aki még az előadás előtt bemutatta a saját koreográfiájában a pávatáncot, mely egy gólyától eléggé vicces volt, kár, hogy azokat verte pofán a nagy forgolódásban, akik eddig jóban-rosszban kitartottak mellette.

De meg is lett az eredménye a nagyszerű politikai sakkhúzásnak:
Tóbiás forradalmár úgy érezte, hogy ez az a helyzet, mikor új irányt szabhat a történelemnek, és az autogén tréning módszeréhez folyamodott.

Szorgalmasan ismételgette, hogy mi lennénk úgyis a legtöbben, mi lennénk úgyis a legtöbben, nekünk van a legtöbb piros sálunk, jóllehet senki sem kérte arra, hogy bizonyítsa be, hogy tud egyesével ötezerig számolni, már, ha fel tud még ötezer tagdíjfizetőt mutatni egyáltalán.
De azért ettől a rendezők összerondították a lábuk szárát és felhívást adtak ki, hogy mindenki tekerjen a nyakára mindenféle színű sálakat, nanehogymár elnyomja a piros sáltenger a szivárványos sálkollekciót.

Hát mi ez, ha nem maga a tömény szánalmasság?

A Piréziai Népszagában is megjelent egy barátságos cikk, melynek szerzője prófétai hevülettel lapátolta a szart Gyurcsány fejére, majd a szerző még ott, az erkölcsi piedesztálon „önmagába szerelmes pogány istennő”- nek nevezte a tüntetés okozóját, – vessetek a mókusok elé, vagy ejtsetek a földle, de dulván – percekig röhögtem a hasonlaton.

Orbánról nemigen esett szó, hiszen a tüntetés céljai között nem szerepelt szerepének és jövőbeni feladatainak taglalása, így a szónokok sem érezték kötelességüknek, hogy megfelelő hasonlatokat keressenek jellemzésére, holott a magyar irodalom kincsestárából válogathattak volna.
Ott van például mindjárt Csóri vajda, ki nevét nem ősei lakhelyéről, hanem saját foglalkozásáról kapta – a figura egy az egyben ráillett volna pedig a mellőzött sztárra…

Na, de akkor most hogyan tovább?

Természetesen a cél – hogy a nép belefáradjon a sok baromság hallgatásába – azt követeli, hogy jöjjenek az újabb tüntetések.

A módszer helyes, némileg lehet cizellálgatni még az időpontot, meg a helyszínt, a következő tüntetést például a Vérmezőn lenne érdemes tartani január közepén, a fák alatt kéretik vigyázni, mert a lehulló fagyott galambok maradandó sérülést is okozhatnak!
Az eddig bevált este nyolcas időpont is megfelelő, sötét van és ez a legjobb rejtőszín a szónokoknak.

A tömegközlekedés is rendben van, egyelőre még nem kell kerületi útdíj matrica, addig kell élni a jóval, míg lehet, addig kell beleharapni a libacombba, míg a kezedben van, mert később már nehézkes.

A tüntetés előtt a szervezők majd röplapokon tájékoztatják a résztvevőket, hogy fagy esetén melyik templomban kérhetnek menedéket, ahol majd biztosan rájuk hívják a rendőrséget, mint legutóbb Bonyhádon, akkor talán lesz esélyük túlélni a tiltakozhatnékot.

Olvasom, készül a következő tüntetés, – hát, elájultam a gyönyörűségtől, mikor elolvastam, hogy egy hét múlva megint tüntethetünk, és innen már csak egy libatopp, hogy naponta legyen tüntetés.
Siw Widerberg írta, gyermekversként:

Bélyeget gyűjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget.

Úgy látszik a tüntetések szervezői még nem érték el a vers célközönségének értelmi színvonalát.

De van jobb is.

Két facebook-csoport hirdetett tüntetést február elsejére, egy nappal Angela Merkel látogatása elé időzítve az eseményt, mondván, a tiltakozást azért egy nappal Angela Merkel budapesti látogatása előtt tartják meg, mert Orbán Viktor külpolitikája lejáratja a szabadságszerető magyar népet.

Hogy a belpolitikája milyen, arról nem esik szó, pedig ez itt a kardinális kérdés, merthogy ez érint bennünket elsősorban, a mi kis diktatúránk, meg a pöttöm diktátorocska.

De az indoklás nekem tetszik, hozzávetőleg olyan, mintha azt mondanám, hogy azért egy nappal a mackó tavaszjövendölő kikukucskálása előtt tartják, mert Orbán Viktor csüngő hasa lejáratja az eleganciát kedvelő magyar népet.

Politikai lángelmék, egytől egyig, kivéve azokat, akik manipulálják őket ezekkel a gyermeteg dolgokkal, mert azok igazán értik a szakmát.

Ha valami alkalmat adna arra, hogy felhívjuk a világ figyelmét a demokrácia lábbal tiprására, hát az éppen egy ilyen látogatás lehetne.

Anno 2006-ban Orbán ezt pontosan tudta, éppen ezért lobbantotta fel pontos időzítéssel ellenforradalma későbbiekben nagy keservesen lehugyozott lángját, mert tudta, hogy ötven külföldi állam és kormányfő budapesti jelenléte biztosítja a világméretű nyilvánosságot.
Jelen esetben Merkel személye Európában biztosítaná ugyanezt.

Nem tartom véletlennek, hogy Orbánék elébe akarnak menni egy ilyen lehetőségnek, merthogy ebből az időzítésből, bizony, ilyen csúnya dolog következik.

Tartunk egy tüntetést vasárnap este tizenegykor, reggelre a Főkefe feltakarítja a civilek könnyeit, felsikálják a sátrak hűlt helyét, majd hétfő reggel jöhet Merkel asszony, akinek a mi boldogságunk elegánsan pucsítva leharapdálja az ujjait, majd beígéri neki a Paks2 által termelt áramot féláron, valamit – valamiért, ugye.

Merkel látja, az emberek még élnek, a buszok járnak, neki is elege lehet a liberálisok örök jammerolásából, hát megállapítja, hogy ez a kiskakas kicsit túlteng, de szilárdan kezünkben tartjuk a mogyoróit, – ha a német autógyártás egy hónapra leáll, hát oda az ország költségvetése.

Kukorékolgatni meg hadd kukorékoljon, népe kétharmada imádja a hangját, ő a magyar Andrea Boticelli vagy ki is.

Erre cáfolhatna rá egy tisztességes tüntetés, nappal, mondjuk úgy kétszázezer emberrel, egy–két flashmobbal dúsítva.

A rendezvény neve lehetne „HILFE, FRAU MERKEL!” a facebook csoport neve meg talán lehetne „Tüntetés érted. Érted?”. Mindenki cipelhetné a zászlóit, sálacskáit, de minden táblán ott kellene szerepelni a követelésnek: „DEMOKRATIE FÜR UNGARN!”

Utána jöhetnének a saját szövegek…

Lehetne ezt dúsítani az útdíj ellen szervezett blokáddal, miegyébbel, ennek már csak a szervezők fantáziája szabhat gátat.

Hát persze, álmodik a nyomor, a tesco-gazdaságos tüntetés-szervezőkből egy tucat sem kerül többe másfél milliónál, bolond lenne a Vezér, ha nem invesztálna kis pénzt ebbe…
No, majd meglátjuk.

Vonának nem tetszett, hogy a 2015-ben elsőként született gyermek neve Rikárdó, és nem Vérbulcsú lett a kicsi.

Már előre röhögök, hogy mekkorákat vág majd a vén nyilas pofájára hólapáttal unkája férje, a derék Kolompár Rodrigó…

Örülök, hogy van netem, ettől lettem vélhetőleg szószátyár, de szenvedj, kedves olvasó, ha már ennyi szénszünetet kaptál…