Két ember, s mégsem egy eset – bár az igyekezet meg van

Bocsánat a tiszteletlenségért, de a mondat egy régi kedves kollégámtól hangzott el, mikor elmondtam nekik, hogy otthagyom őket: Most jöhet egy még-nagyobb majom! Persze a népi pesszimizmus se adósunk szellemeskedő (pl. most ez jutott eszembe: lesz ez még így sem) kijelentésekkel. S elnézést kell kérnem azoktól a vakhitűektől is, akik számára Copy-bá is számít, de én még annyira sem tartom, hogy figyelembe vegyem.
Szóval volt egyszer egy nemzeti madarunk, akinek megválasztása (most ideiglenesen nevezzük így azt a cirkuszt) előtt is volt bőven a rovásán. Nagyvonalúság az alkotmány átalakításnál, arrogancia az értelmezésnél és csökönyös ragaszkodás a megváltoztathatatlanságához. Arról nem is beszélve, hogy voltak szép-számmal egyéb csínytevései is (pl. elnöki rezidenciák). Az az igazság, hogy a fene se, gondolta, hogy még visszasírjuk, még akkor is ha az álamfőt ignoráltuk a képből. Érdekes jelenség a regnáló (köztársaság-mentes köztársasági elnök) szürkeségében az új esztendő első valódi munkanapjaiban mutatott „csillogása”. Arról nem is beszélve, hogy doktorálni lehetne egy olyan elemzéssel, ami kitárgyalja az újévköszöntő és az elmúlt napok dumái eltérését. Már a hatalmas csinnadrattával beharangozott környezetvédelmi szemfényvesztése sem volt piskóta, de lendületből behózott még egy mókát.
A köztársasági elnökünk hétfőn este beszédet tartott, amikor köszöntötte a Budapesten akkreditált nagyköveteket a hagyományos újévi államfői fogadáson a Művészetek Palotájában.
A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH)MTI-nek adott tájékoztatása szerint az államfő az előző évet felidézve olyan kezdetű kérdéseket fogalmazott meg, hogy: „tavaly ilyenkor ki gondolta volna…”, majd belehúzott.
„2014 ráadásul nemcsak a politikában volt a megpróbáltatások éve. 2014-ben tovább égtek az erdők, még több gyárkéményből dőlt a sűrű füst, még több méreg került a vizeinkbe. Ugyanakkor folytatódott a felelősség eltagadása, született néhány összekacsintós különalku, vékony hitű álígéret, miközben rendületlenül fűtöttük tovább a Földet”,
„Mintha évről évre újra be akarnánk bizonyítani, hogy erősebbek vagyunk, mint amilyen bölcsek”
etc.
Amely kijelentésekben nem csak az sántít, hogy ezen hangzatos elvek nem csak tetteiben, de szavaiban is nagyon újként hatnak.
Ha szabad így fogalmaznom, azonban nem az államfői hablaty volt a csúcs. A KEH tájékoztatása szerint Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, vatikáni nagykövet válaszolt az államfői beszédre. „beszédében egyebek mellett kiemelte, hogy a magyar nép szuverenitását kifejező három választás 2014-ben világos megerősítését adta a kormánykoalíció támogatottságának. A stabil kormányra szükség is van ahhoz, hogy a Magyarországot érő kihívásokat továbbra is kezelni lehessen. A keresztény gyökereire mindig büszke Magyarország ebből az örökségből erőt meríthet az előtte álló feladatok elvégzéséhez”. =))

Áder kétségek közt

Bár ez is Kibédi, de másképp viccel – Ide aztán nagyon illik a mondás: remélem komoly, mert viccnek túl idétlen

A múltszázad második felében Kibédi Ervin jellegzetes hanghordozásával, mimikájával és humorával az egyik legnépszerűbb színészünk volt. Legendás szállóigévé vált kabaré-tréfa/kuplé/könyvcím béli mondata: „Én nem hiszem, hogy normális vagyok” talán még ma is ismert, ha sokan nem is tudják, hogy ő tette híressé (egyes források szerint a kuplé Nemes Zoltán, Révész Pál és Payer András alkotása)

A derék pártkatona Kibédi-Varga Lajos, a NÚSZ (Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató) Zrt. szóvivője hétfőn a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában csillogtatta meg „humorát”. Ilyeneket tudott mondani, annak kapcsán, hogy „Hétfő délután négy óráig összesen 360 ezer e-matricát értékesített a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató (NÚSZ) Zrt., az eladott matricákból mintegy 210 ezer az idén január elsejével bevezetett megyei matrica volt”:
„tavaly az év első hónapjában 165 ezer éves országos matricát értékesítettek. Ezt a mennyiséget idén már az év első 4 napjában átlépték: január 4-ével bezárólag már 175 ezer megyei matricát adtak el.”
„türelmi idő segíti a közlekedőket, hogy megszokják, egy adott megyében mely szakaszokon érvényes a megyei matrica. Átmeneti rendelkezésként azok az autósok, akik a díjköteles szakaszokat januárban matrica nélkül használják, mentesülhetnek a 14 875 forintos pótdíj megfizetése alól, ha legkésőbb február végéig a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. ügyfélszolgálati irodájában a szolgáltatási díj megfizetése mellett (1470 forint) az adott szakaszra érvényes megyei vagy országos éves matricát váltanak.”,
majd – nekem ez tetszik a legjobban -: „attól függetlenül azonban, hogy az autósnál hányszor regisztráltak jogosulatlan úthasználatot a türelmi idő alatt, az 1470 forintos szolgáltatási díjat csak egyszer kell megfizetni” =))

Nincs Hitel-válság – Legalább is az ezen a néven vigéckedő periodikát jól kitömte Matolcsy

Mottó: Egy régi vicc, még a szovjetunióból: Mi a különbség a Pravda és az Izvesztija között? Szinte semmi, mert Az Известия –ban nincs semmi pravda,s a Правда –ban meg izvesztija!°

A tegnapi nap egyik felfedezése (nem kapartam utána, de úgy tűnik a 444.hu-sok kezdték), hogy „Amióta Matolcsy György vezeti a Magyar Nemzeti Bankot, érezhetően lazábban viszonyulnak a pénzköltéshez, mint a jegybank korábbi vezetői – akár Simor András, akár még korábban Járai Zsigmond – idején. A tavaly április és november közötti fél évben 812 millió forintot osztottak ki társadalmi felelősségvállalási programjuk keretében”.
Ennek egy igen csak elgondolkodtató tétele: „60 millió forint jutott a Hitel nevű folyóiratot kiadó alapítványnak, amelynek főszerkesztője Csoóri Sándor, a szerzők között pedig olyan nevek tűnnek fel, mint Csath Magdolna,vagy Tőkéczki László, ismert jobboldali közgazdász, illetve történész”.
Nos túl azon, hogy a klasszikus népi bölcsességet „ a jó szakembert meg kell fizetni” nem nagyon lehet manapság tetten érni, de a derék pártkatonákat szokás díjazni, van itt más is.
Egyfelől; a lap (ami szerényen irodalmi, társadalmi, művészeti folyóiratnak nevezi magát) címe hiányt pótló: lévén a címen túl más hitelt-érdemlőt nem igazán találhatsz benne! =))
Másrészt; én érteni vélem Matolcsy indítékait (a Csath-al kapcsolatos szakmai liezonjukon túl), hisz kicsiny hazánkban a termelés beindításánál is gyengébb lábakon áll a Hitelezés! =))

° Olyanoknak, aki mint én, nem tudnak oroszul: a pravda jelentése igazság, az izvesztiját meg érdekességnek lehetne fordítani!

Mellébeszélés – De a birkák bégetését ez sem zavarja

Szabó Anna rityentette a Fityesz-KB központi napilapja már rendelet vezércikkét „Lélektani határ”. Valós relevanciával csupán a lead rendelkezik (bár magában az irkodmányban ennek nyoma sincs): „Történelmi mélypontjához közelít a forint, tegnap meghaladta a 320-as határt az euróval szemben, ráadásul úgy, hogy a közös európai valuta kilenc éve nem gyengélkedett ennyire.”. Ami magában egy igen korrekt és helytálló megállapítás, csak sajnos maga a cikk a korrektségnek, még a látszatát is kerüli. Sorolja a tényeket: olajár, Görögország, Ukrajna, Törökország, Oroszország, Európa és egy újabb pénzügyi válság lehetősége. Majd kijelenti, hogy mindez: „az egész régióra, így Magyarországra is árnyékként vetül.”. Sajnos egy „aprósággal” adósunk marad: mindez a maga módján igaz is, de a legfontosabbról nem szól, miért teljesít a forint mélyen az átlag alatt, még a régión belül is! =))

Ez a Máté T. nagyon hasít – Tudatlanságát és tájékozatlanságát otrombasággal palástolja

Kereszt-papi egyik firkásza mai „Máté T. Gyula: Pinky party – Álláspont. Gyilkos kutyát a parlamentbe!” címmel elkövetett irkodmányában okadatolja, hogy neki még a Doktor Szöszi” című habkönnyű hollywoodi könnyed szórakoztató filmek is meghaladják értelmi képességeit. Ez persze akár még lehetne is a magánügye, de az baj, hogy Reese Witherspoon által remekül eljátszott figurát – persze a saját értelmezésében – az operaházi tüntetés egyik szónokának mocskolására akarja felhasználni. Nincsenek kétségeim, hogy a lap olvasótáborának zöme ezen a szinten van végleg megragadva!
Nos ez a harmadrangú firkász így írt: „Olyan, mint a minap az operaház előtt szónokló kedves lány […] Ő a II. kerületből kapott egy tengerentúli főiskolára szóló beutalót”.
Nos függetlenül attól, hogy két szőke hölgy volt a felszólalók között:
Somody Bernadette – az Eötvös Károly Intézet igazgatója, alkotmányjogász,
Udvarhelyi Tessza – a Közélet Iskolája egyik alapítója, doktori disszertációját írja NewYorkban
(gondolom ő az utóbbira próbált célozni), komolyabb gondok is vannak.
Hogy az elején kezdjem:
Ha csak a filmet vesszük, s akár érthette is volna, ha már nem tudja: az a főiskola, az bizony a Harvard volt és Doktor Szöszi nem kapta a beutalót, hanem keményen megdolgozott érte, ugyanis pályázott!
Ami azt illeti Udvarheyli kisasszony sem egy kis főiskolán tanul, ráadásul, posztgraduális képzésben, ami még nálunk is pályázat útján megy ls nem úgy kapni szokás.
De ha már nagyon finnyázni akar, akkor inkább arról elmélkedjen, hogy hogyan és miből fussa egyeseknek (ott szó sincs pályázatról – ami esetünkben egyébként is kizárt -, szigorúan befizetés függő) a svájci École Hoteliere Lausanne turisztikai magánegyetemen Executive MBA (EMBA) mesterképzésre! =))

Mindenki, de főleg Máté T. Gyuszómuszó figyelmébe – Kiegészítés „Ez a Máté T. nagyon hasít” című írásomhoz

Csak a rend kedvéért meg kell jegyezzem, hogy
Egyfelől: Udvarhelyi kisasszony 2013-ban Phd.-zet City University of New York-on!!!
Másrészt a Doktor Szöszi című film második részében az esküvő után Elle, mikor a Fehér Ház előtt hajtanak el, nem kifelé hanem befelé kacsintott! =))
S végezetül: abba az épületbe – szabad világ ide és korlátlan lehetőségek oda -, nem igazán disznószaros-lábú műveletlen paraszt-suttyók szoktak bekerülni! Ahogy a vezető újságoknál sem a szépség a lényeg! =))