Érzékeny lelkűek itt hagyják abba az olvasást, káromkodni is fogok. Rondán.

Agyafúrt kormányunk kitalálta, hogy szúrhatnak ki velünk még jobban. Keresztény gyökerek eszement ötlete nyomán vasárnap zárva fognak tartani a boltok. Persze, lesznek kivételek. A nyaloncok seregének veretesebbje jól fog profitálni, erről szól a dolog.
Nehogy valaki kijátszhassa az újsütetű baromságot, betiltják a házhoz szállítást is vasárnap. Mert majd ők megmutatják! Nem ez az első görénységük. A baj az, hogy nem is az utolsó.

Mi pedig tátott szájjal bámulunk kifelé a hülye fejünkből és eltűrjük. Ezt is. Mindent.

Egy alomra való mohó patkány széthordja a tetőt is a fejünk fölül, mi meg a seggünket vakarva reménykedünk a szebb jövőben, abban, hogy majd jön valaki és felszabadít minket. Ezek meg viháncolva rohangálnak a kamránkban, hálószobánkban, kirágták a zsebünket, viszik, ami mozdítható és túszul ejtenek a tulajdon otthonainkban. Gondolkodjunk már egy kicsit! Nem csupán a javainkból forgatnak ki, de a jogainkból is. Olyan mértékben, ami még a múlt rendszerben is elővetette volna a vasvillát a kerti budi végéből.

25 éve a demokráciára szavaztunk. Ezt hogyan írhatja felül egy szervezett bűnbanda? Simán, ahogy most állnak a dolgok. Miről beszélek?

Csont nélkül lerabolták az állami földeket. Vitték a gazdaságokat, a termőterületeket. Bányákat. Bankokat.
Államosítanak közpénzből. A mi befizetett adóinkból, drága barátaim! A kormánynak nincs pénze. Mi a bánatból lenne? Pénzünk nekünk, polgároknak van. Amit adók és egyéb jogcímek alatt befizetünk. Na, ebből a közpénzből államosít a kormány. Aztán -szintén közpénzből- feltőkésíti a frissen zsákmányolt „közvagyont”. Idáig mi fizettük a bulit. Amikor sikerült kistafírozni a kőbányát, volt állami gazdaságot, bankot, akkor jön a jó barát és megvásárolja. Valamennyiért. Innentől neki fial az üzlet, mi meg rácsesztünk. Megint. Az első perctől ez a szisztéma működik.

Az ország fejlődését segíteni hivatott uniós források nem oda jutnak, ahová kellene. Nem létesülnek belőle munkahelyek, nem teremt versenyhelyzetet, nem fejlődnek a vállalkozások. Csak azok részesülhetnek belőle, akiknek eléggé barna a nyelvük. Itt bámuljuk a Közgépet, Mészáros Lőrincet és társait és nem teszünk semmit. Az, hogy az ügyes fiúk úgy barkácsolták a törvényeket, hogy a lopás legális üzletnek tűnjön, semmin nem változtat. A lopás az lopás.

Már királyságok vannak a királyságon belül. Teljhatalmú istenek zabrálják a közpénzeket. Mindenféle minisztériumnak elkeresztelt elosztóközpontok működnek, élén a Magyar Nemzeti Bankkal. A pofám leszakad. Ilyen a világon nincs, hogy a kirabolt még fizetést, orvosi ellátást és szolgálati autót is biztosít a rablónak!

A MOL részvényektől a focistadionokig, Pakstól az államadósságig mindent mi fizetünk. Hasznot csak a csókosok húznak, mindenki rovására. A mi torkunkon ez is csont nélkül ment le, hogy a színházaktól az iskolákig, földektől a játékgépekig, trafikoktól a bankokig minden vehető, vihető.

A külügyminisztériumban (vagy mi most a neve) a főnyikhajon kívül egy fél teremfoci csapat dolgozik zsíros fizetésért. Beszélek már hülyeségeket! Francot dolgozik! Honnan értenének hozzá? Mi meg még bólogatunk is, amikor apuci kicsiny fia kikéri magának, hogy jó, hogy az ismerőseit veszi oda! Majd nem!

Az a gyanúm, erősen elhülyültünk. Össznépileg. Normális esetben csak pofán csapnánk már azt, aki eldönti, hogy a gyerekünk hány éves kortól menjen óvodába, mit és miből tanulhat, választani kell a hittan és az erkölcstan között. Szó nélkül tűrjük, hogy a sérült társaink járadékát megvonják, megalázzák és éhezésre kárhoztassák azokat, akik védekezni nem képesek. Az ország fele reménytelen helyzetben van, közben meg stadionokat építünk úton útfélen. Lehet fanyalogni, hogy az más, más keret. Hazugság. Kellenek a stadionok. Majd, amikor telik rá. Most nagyon nem telik! A seggünk kivan a gatyából, de urizálunk, mert a főmókus hobbija előbbre való, mint az, hogy emberek, gyerekek éheznek! Az az önbecsapás külön vicces, hogy az építkezések munkahelyet teremtenek. Aha, teremtenek. Néhány hónapra. És aztán mi lesz? Semmi. A rohadt stadionokat meg nem csak felépíteni kell ám, hanem fenn is kell tartani. Iszonyatos pénzekből.

Abból a pénzből, amiből fel kellene számolni a gyermekszegénységet. Azonnal. Ha egy családban éheznek a gyerekek, akkor apu ne aranyórát vegyen, hanem kenyeret. Ennyire egyszerű! Ez mindenki felelőssége. Az enyém, a tiéd, a képviselőké, a kormányé.

Egyetlen költségvetési módosító javaslat született, amelyben a beterjesztő 3 milliárd forintot kért a kormánytól arra, hogy a téli szünetben fűtsék be az iskolákat és adjanak meleg ételt a rászoruló gyerekeknek. A Fidesz és a nagyon keresztény KDNP indoklás nélkül leszavazta a javaslatot. Az egész tetves parlamentben egyetlen egy férfi van. A javaslat beterjesztője: Szabó Tímea.

Az úgynevezett ellenzéki pártok meg méla bégetéssel legalizálják mindezt. Ahhoz sincs elég agyuk, hogy felmérjék: nem szolgálati autókra, óriásplakátokra kellene elszórni az amúgy is szűkös kereteket, hanem fel kellene építeni a média hátteret, hogy ők is eljussanak az emberekhez. A Fidesz erre építette fel a hatalmát és nagyon sikeresen csinálja ma is. A demokratikus (vagy mi) oldal meg vakarja a fejét és nem érti, miért nem működnek ingyen az internetes portálok, miért nem fejlődnek pénz nélkül a lapok, miért akar enni az újságíró, miért nem finanszírozza saját zsebből a működését a tényfeltáró újságírás. Például.

Az ország döglődik, a költségvetést foltozzák napról napra. De mi nem kérjük számon a költekezést, a rohadt sok pénzből átnevezett köztereket, utakat, a megalomán stadionokat, a Várba költözést, a randa szobrokra elszórt pénzt, a lopott zongorát, az ízléstelen festményeket, a megvásárolt palotákat, a képviselők bőven fizetésen felüli gazdagodását. Inkább fizetjük a legújabb agyrémet, az útdíjat. Olyan utak használatáért fizetünk, amelyeket a mi pénzünkből építettek. Azt mondta valamelyik kormánytag: nem érti a nyűglődést, havi 2 gombóc fagyi ára. Erre nincs mit mondani. Soha nincs, amikor a határtalan pofátlanság, a parttalan hülyeséggel párosodik. A nász végeredménye itt van, a szemünk előtt.

Beíratjuk a gyerekünket 3 éves korban óvodába. Tudomásul vesszük, hogy felülről mondják meg, mit és miből tanulhat a gyerek. Felülről mondják meg, ki lesz az iskola igazgatója, ahová jár a gyerek. Felülről mondják meg, hogy kötelező a hittan. Felülről mondják meg, hogy ki kap közmunkát, ki nem. Felülről mondják meg, hogy egy csonkolt végtag visszanőhet. Felülről mondják meg, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Akkor sem, ha dolgozna, de nincs hol. Megvesszük a matricát. Nem megyünk vasárnap vásárolni. Nem rendelünk interneten sem. Nem kérdezzük: hol van Vida Ildikó? Mikor számol el a kitiltás okával? A kormány mikor számol el a korrupciós vádakkal? Nem kérdezünk semmit. Néha tüntetünk. Aztán már nem tüntetünk, mert a csőcselék átírja a gyülekezési törvényt. A csőcselék a parlamentben. Mi pedig hagyjuk. Mert nem találjuk azt az egyetlen közös pontot, amiben meg tudnánk állapodni. Marakodunk, hogy ki hová álljon a sorban. Hogy ki jöhet velünk, ki nem. Mi kivel megyünk, kivel nem. Aztán majd megunjuk. Hazamegyünk.

Vagy nem megyünk haza. Összecuccolunk, hagyjuk a bánatba az egészet. Megyünk a gyerek után, vagy a gyerek előtt. Normális országba, ahol dolgozhatunk. Ahol megélhetünk, ha dolgozunk. Ahol sok munkával emberi életet tudunk biztosítani a családunknak. Ahol nem írják át naponta a törvényeket, akár visszamenőleg. Ahol le lehet váltani a kormányt, ha korrupt. Ahol számon lehet kérni a politikuson a gyanús vagyonosodást. Olyan országba, ahol a nálunk történtek századrészéért már az utcán lennének az emberek, börtönben a bűnözők.

Tudom, nyavalygok. Fogok is. Újra és újra ordítani fogok, hogy mi a baj. Hátha megérti az is, aki eddig nem értette. És igen, ki fogok menni az utcára, ha kell. Akkor, ha olyan hív, aki elszámoltatná a bűnösöket. Normális, hozzáértő emberekből álló kormányt akarok! Működő, mégpedig jól működő közigazgatást, ügyészséget, hatóságokat, minisztériumokat, közoktatást, egészségügyet! Nem akarok éhező gyerekeket látni a hazámban! Nem akarok reménytelen helyzetben vergődőt látni! Megyek akkor is, ha előttem Gyurcsány megy, az egyik oldalamon Fodor, a másikon Bajnai, előttem meg Bokros, Kunczéval kézen fogva. Ha ők is azt akarják, amit én, ha képesek embereket megszólítani, megmozdítani, akkor megyek velük. De marakodni, huzakodni, vádaskodni nem megyek. Senkivel. Három dolgot akarok: munkát, kenyeret, demokráciát. A többit, ami még hiányzik, közös munkával létrehozzuk. De csak együtt megy, vagy sehogyan sem.

Ez van.
Meg gyurcsánybajnai és emúttnyócév.

Edgar Swan