A fapados repjegy ára: 21 órán át víz és élelem nélkül maradtak a kanadai utasok
Horrorisztikussá vált a québeci Air Transat diszkontos légitársaság egyik járata, ami 21 órás késéssel szállította haza Ottawába a Dominikán nyaraló 150 utast. Az utasok elmondásai szerint, lényegében víz és élelem nélkül maradtak, számos utas pedig rosszul lett a gépen. Az egyik utast végül mentők kórházba szállították, ahol három napig megfigyelésen tartották.
A problémák Punta Canában kezdőtek 23 óra körül, amikor három órás késést jelentettek be az Air Transat 859-es járat utasainak. Az utasok már több mint egy órán át várakoztak a reptér épülete előtt egy zárt és zsúfolt buszon, melyen a a klimatizáló rendszer sem működött, amikor többen vizespalackokkal kezdték verni az ablakot, követelve, hogy engedjék ki őket. A tiltakozás után visszamehettek a repülőtérre ahol végül öt órán át várakoztak, mire felszállt a gép. Az Air Transat adott minden utasnak egy 12 dolláros utalványt, mellyel elvileg vehettek volna élelmet a repülőtéren, de mire megkapták, a két étterem és bolt már zárva volt.
Egy Air Transat A310-es gép felszáll a montreáli Trudeau repülőtérről.
Amikor Kanada felé közeledtek, a kapitány bejelentette, hogy a rossz időjárás miatt, Ottawa helyett Montreálban fog leszállni a gép. A montreáli Pierre Trudeau repülőtéren mindenkinek át kellett esni a kanadai vám vizsgálaton és útlevélkezelésen, mielőtt visszaszállhattak a repülőgépre. De aztán a futópályán jelentette be a pilóta, hogy újabb három órás késéssel kell számolni, mielőtt felszállhat a repülő. Végül csaknem 5 órát ültek az utasok a gépen Montreálban, a felszállás előtt.
A 21 órán késés alatt az utaskisérők ingyen kekszeket és vizet osztottak szét, csakhogy hamarosan ez is kifogyott. „Kis snackeket osztottak ki, de közben mondták nekünk, hogy minimálisra csökkentsük fogyasztásunkat, mert sem snackből, sem vízből nincs elég arra, hogy minden utas kaphasson. Vizet például nem tudtak mindenkinek adni”–mondta a CTV News-nak Amber Snyder, az egyik utas. Snyder 50 éves édesanyja – Andrea – végül rosszul lett Montreálban, a hosszú várakozás alatt. Szívfájdalmakra panaszkodott, de a stewardessek nem hitték el neki és azt sejtették, hogy az utas színészkedik abban a reményben, hogy kiszállhat a földön ragadt gépről. A gépen éppen volt egy orvos aki felületesen megvizsgálta az utast és jelezte, hogy azonnal hívják a mentőket. Amiután leszállították a beteg utast – aki azt követően csaknem három napot feküdt egy montreáli kórházban – a kapitány a hangosbemondón jelentette be, hogy reméli a beteg asszony miatt „nem veszítjük el helyünket a felszálló gépek sorában.”
Az érzéketlen mondat hangos tiltakozást váltott ki a fedélzeten az utasok részéről.
Közben egy második utas is rosszul lett és őt is elszállították a mentők.
Az egyik stewardess tovább fokozta a feszült helyzetet, amikor elpanaszolta, hogy az utasok nem akarnak együttműködni velük és hogy ők is fáradtak. Az Ottawa Citizen riportja szerint ez hangos bekiabálásokat eredményezett a fedélzeten. „Tizennyolc órája nem adtok nekünk enni!”–üvöltötte az egyik utas, akihez többen csatlakoztak. Erre az utaskisérők közül néhányan saját táskájukban kutattak valamiféle élelem és cukorkák után amit kioszthatnak.
Végül az indulást követő napon, 17 órakor landolt a gép Ottawában.
Az Air Transat először 250 dollár értékű utalványokat osztott ki az utasoknak kárpótálás gyanánt. De a negatív médiafigyelem után ezt az összeget 400 dollárra emelték.
A Kanadai Közlekedési Hatóság vizsgálja a történteket, de nem biztos, hogy a felajánlott kárpótláson kívül bármi másra számíthatnak az utasok.
Debbie Cabana, az Air Transat szóvívője jelezte, hogy belső vizsgálatot indít a cég és elnézést kért az utasoktól.
Amúgy a magyaroszágiak is megismerhetik hamarosan az Air Transat-ot, hiszen júniustól kezdve közvetlen járatot indít Montreálból Budapestre.
Kanadában nem először fordulnak elő kérdéses esetek a délre repülő diszkontos charter járatokkal. Például egy másik kanadai diszkontos légitársaság – a Sunwing – kihívta a torontói repülőtér készenléti rendőrségét, amikor egy felháborodott arab származású utas fenyegetőzni kezdett. A stewardessek eltűntek, miközben a rendőrök üvöltve és ártatlan utasokra fegyvert rántva azt ordították, hogy mindenki emelje fel kezeit és hajtsa le fejét. Íme a videó:
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
9:59 de.
megismerni az Air Transat-ot? köszi, de ezek után inkább nem!
12:40 du.
Valóban jobb nem megismerni, még akkor is ha az „all inclusive” utazási csomagjaik nem rosszak…legalábbis a desztinációk és a hotelok általában kellemesek. Egyszer repültem velük Párizsba, ahol kb. 1.300 dollárba került a repjegy és egy hét egy 3 csillagos párizsi szállodában, reggelivel együtt. Tehát az ár teljesen jó volt.
De az Air Transat gépein egymás hegye-hátán vannak az utasok, kb olyan közel vannak egymáshoz az ülések mint a Wizz Air-en, azzal a különbséggel hogy egy tranzatlanti uton kb. 8 órát kell végig szenvedni ilyen ülésekben. Az európai járatokon azért még felszolgálnak egy nagyon egyszerű ingyenes vacsorát, az viszont más lapra tartozik, hogy ehető-e, vagy sem.
Szóval ha egy európai útról van szó, mégis azt ajánlom, hogy ha lehet fizessük egy pár száz dollárral többet az emberibb körülményekért.
1:42 du.
1990, Kréta, charterjárat. A hazaszállító gép késik, mindössze három órát, mi meg ott fagyunk meg az agyonhűtött váróban, egy szál pólóban, mivel a bőröndök már kint figyelnek a targoncákon.
még szerencse, hogy a duty free nyitva van. Egy üveg Balantines bánta a késést. Igaz, nem is fáztunk!
A késés miatt azt sem mondták, bakfitty. Szombat volt, senki nem késett el sehonnan.
2:53 du.
Ahogy a címfotót nézem , valahogy a régi film címe ugrik be :
” Börtönjárat ” … vagy valami hasonló.
3:49 de.
Ez egy nagyon rossz eset, az biztos. De mi rendszeresen járunk „cheap flight” európai járatokkal (Jet, Ryan, Wizz), családi „össz- szinten” úgy 8X oda- vissza évente, és egyszer sem történt hasonló eset. Figyeljük a rájuk vonatkozó híreket is, és van probléma, de nagyon ritka.
.
A zsúfoltság nagyon kellemetlen, ez az egyetlen állandó gond. De hát ezért olcsóbb az út 20- 80 százalékkal, mint a nagy, nem „cheap flight” járatokon.
.
Mondjuk, az már pofátlanság tőlük, hogy ezeket a járatokat ÉNY- Európában jórészt kelet- európai munkások veszik igénybe. Azoknak meg nagyjából kiszámítható, mennyi időt töltenek szabadságon (1- 3 hét). És évek óta figyeljük, hogy pont ezen időintervallumok elejére és végére vannak beállítva úgy az áraik, hogy az egyik viccesen olcsó (pl. 38- 45 font), a másik meg 80- 130. Havonta talán egy, azaz, egy olyan oda- vissza járat van, amikor tényleg jól ki lehet jönni (pl. 42 oda – 50 font vissza), de erre a járatra meg nem biztos, hogy tudunk helyet foglalni.
.
Szóval, így már nem is olyan „chgeap flight”. Egyszer néztem egy Luton- BP „cheap” járatot valamelyik napra, az volt 100 font. Aztán meg, néztem egyet MAN- Párizs Air France vagy British Airways járatot, az meg 130 font volt.
.
Na ne már…!!!!! 🙁
8:07 de.
Geyza !
Ezzel a börtönjárattal* alighanem igazad lehet, hisz István is leírta alátámasztásul, hogy „dutyi free”, magyarul oda ülsz ahova akarsz, aztán szabadon ott ültetnek fel – akarom mondani – ott ültetnek le, ahol csak akarnak. Lásd:ezt a kis akció-filmet.
…És mi még azt hittük anno, hogy „jah, bezzeg odaát, abban a kápitálizmuszban, ott minden klappol, nem így van Zácsek úr?…” A fenti történet egy súlyos dráma, de minimum egy Csinibaba jellegű filmbohózat anyaga is lehetne.
˙
Magam ’99-ben, családostul (kisbabával) jutottam rövid ideig ilyen helyzetbe (nem írom le melyik) fapadossal. Nyár volt, beszálltunk, zsúfolásig megtelt a gép, amikor közölték, hogy viharfront miatt valszínű, hogy több mint egy órát rostokolunk… Úgy is lett, a tűzforró gépbe zsúfolt tömeggel… Aztán az utazással együtt lett belőle 2 és fél óra… Egyhetes nyaralás után a plusz egyhetes légiós betegséget (betegállományban) leszámítva, amit ott szíhattunk magunkba a (a csak repülés alatt működő) klímaberendezésből, megérte, legalább az emlék…