Léghajó a kifutón
Mikor írom ezt a tárcát, jövőnek még korán van, idénnek már későn, a december közepe lebeg a kisfagyos évmélyi semmiben. Az egyre erősbödő hang nem fanfárok hangja, hanem a NER-léghajóból kisüvítő levegőé. Lebeg az ország, süllyed, sodródik, világos, hogy – legalábbis a fizika nem kétharmados törvényei szerint – ez így sokáig nem maradhat. A lerablás folytatódik, egyre kevésbé takarja el a közjó fügefalevele.
Egyik tüntetés a másikat éri, nincs nap, mikor Budapesten ne harsogna a „Mocskos Fidesz” és az „Orbán, takarodj!” Ezt akartuk, mondja erre I. Fülkeforr, hogy mindenki szabadon mondhassa a véleményét. Több cikket írtak róla, mint ahányan részt vettek rajta, mondja valamelyik tüntetésről egy Gulyás Gergely nevű fiatalember, momentán a parlament fideszes alelnöke és a törvényalkotási bizottság elnöke. Nem tudom, a fennhéjázó ostobaság mögött mit gondol a saját jövőjéről.
Egyszer lesz, hol nem lesz, nem tudom, mikor.
Ha írnék mesét, abból indulnék ki, hogy Kövér házelnök egy parlamenti őrökkel megrakott daruskocsin járja a téli Budapestet, és EU-zászlónak látszó EU-zászlókra vadászik. Az őrök haptákba vágják magukat, a daru kosara fölemelkedik, hopp, volt zászló, nincs zászló, határ a csillagos ég. De hát nem írok több magyar mesét. Azt hiszem, az Orbán-rezsim ámokfutását, ezt az ájtatosan nyers hatalmi tébolyt, szerzésdühöt (habzsolda. a szerk. megjegyzése) szubjektíven és hézagosan, de megírtam előre. Nem azért, mert jövőbe látó vagyok, dehogy, hanem mert ilyen a szatíra természete, választott tárgyát ad absurdum a várhatón, jósolhatón túlfeszíti.
Akkor hagytam abba, mikor Fülkeufóriának a túlhúzott üzemmód lett a rendes létformája, mikor önmaga szatírájává vált, én pedig, illetve a fikcióim egész egyszerűen lemaradtak a valóság mögött. Ha egy évvel ezelőtt mesét írtam volna arról, hogy I. Fülkeforr bevezeti a kenternetadót, s minden magyar gigát megadóztat, miközben a vasárnapot kis akáclombos cébéákban ünnepelteti hálás népével, akkor az szatíra lett volna, gonosz, bár nem alaptalan fikció. Aztán megtörtént. Három év alatt a magam módján kiismertem és igen sok variációban körbejártam tárgyamat és vidékét, és elég lett belőle, a viszolygásom erősebb lett a felháborodásnál is, a kíváncsiságnál is.
A király új ruhája, a kommunikációnak elkeresztelt ordas hazugság az ősz végéig szinte hibátlanul működött. Átlátszó volt persze, ha valaki a szemének hitt, nem a végtelenül romlott szóvivőknek. Az udvar és a vazallusok, a NERtesek minden gazemberséget megengedtek maguknak, a maguk hozta törvények szellemében vagy épp azok ellenére. Tény, egyre többször ment el az eszük, egyedül a magukhoz való fungált kifogástalanul – az egyébként, ami a bukásukat okozza hamarosan. Jóleső bizsergéssel tapasztalták, megtehetnek bármit, a törzstagság bármikor kibékemenetel a füttyentésükre, és megtapsolja a soros divatbemutatót. Lassan a kreátorok s persze a főpávasas is elhitték, hogy a kommunikációhoz már kommunikálni sem kell. Elég leszólni, hogy ezután így lesz. Ez fizetős lesz, az drogtesztes, amaz vasárnap zárva tart.
Ez egy amnéziás ország, el fogja nekik felejteni az összes gazemberségüket avval, hogy a politika már csak ilyen.
Aztán zavar támadt. Pár rutinszerű és mindennapos csibészség kivitt az utcára több tízezer zömmel fiatal embert, a hoppmesterek szóhasználata szerint álcivilt. Az internetadó visszavonása sem segített. Elkezdett semmi sem segíteni. Pedig nem éledt föl a demokratikus ellenzék, amely az elmúlt négy évet a saját alapos lenullázásával töltötte.
Elnézem Orbán Viktort, ahogy szétpuhult arccal beszél a saját rádiójában a saját elképzelt népének, mint valami Wau-2, önnön kommunikációs ellentámadásának csodafegyvere. Ha a tizenkilencedik században nyit neki tért a sors, igazi reformkori politikus lehetett volna belőle. Ha a huszadikban ténykedik, tán véreskezű diktátor lesz. Így egy atavisztikus magyar betyárként őrzi majd meg az európai emlékezet.
Azt mintha látná, hogy momentán se a habonyiáda, se a kocsiséria nem működik, ezért megy ki az első vonalba, hogy majd ő rendezzen el mindent. Azt mondja, hogy a drogteszt a drogmaffia miatt van, a családoknak lehetőség, mintegy ingyenes szolgáltatás, ami a politikusokat meg az újságírókat illeti, róluk tudni kell, ki hol áll a drogellenes küzdelemben. Az M0-s fizetőssé tétele „egy jó hír egy kis teherrel”. A vasárnapi zárva tartás is a magyar családok érdeke, minden a magyar családok érdeke, legfőképpen hogy ő nyugodtan uralkodhasson és felcsutizálhassa az országot, lécci, lécci, még legalább három évig.
Hallgatom a kásás hangját, nem is nagyon rejtegeti, hogy hazudik. De hátha talál még öreg muskétás létére annyi hívőt, klienst, aktivistát, akit meg lehet nyugtatni, hogy nincs vége. Csakhogy az illetők már tudják, hamarosan vége van, s óvatosan araszolnak a tartalék ejtőernyők felé, a pártapparátus tett így a nyolcvanas évek vége táján. Szóval, nézem a Kárpátok eszét, igazi újdonsággal már nem tud szolgálni, minden megvolt, és mindennek az ellenkezője, minden hazugság, trükk, disznóság. Hogy a zemberek nem jelentéktelen részének miért épp most lett elege ebből a megkérgesedő ripacsériából, azt magyarázni lehet, tudni aligha.
Levitézlettek, soká tartott és rettenetesen sokba került. A szűk udvart kiszolgálók, lakájok nagy része jó üzletet csinált, szépen kaszált, volt valaki egy ideig, s a bukás után szakértelmét a civil/üzleti szférában fogja kamatoztatni.
Semmi bajuk nem lesz. Ez egy amnéziás ország, el fogja nekik felejteni az összes gazemberségüket avval, hogy a politika már csak ilyen. És különben is, az urak korunk hősei, csupán annyit tettek, hogy megragadták a lehetőséget, mint a rendszerváltás gyárprivatizálói, ők, az ifjak és korszerűek ráadásul tényleg arra szocializálódtak, hogy a látszat, a kommunikáció minden.
Minden, aztán egyszer csak semmi. Romlott levegő, ahogy előtör egy léghajó oldalából. Mely léghajó kosarában ott himbálódzik Magyarország. Szívós. Esett már nagyokat, nagyobbakat is. Túléli, föltápászkodik. Ez fog nagyon sokáig tartani, nem a bukás.
Parti Nagy Lajos/168 óra
Author: KMH Vendégszerzők
5:35 de.
Néhány fontosabb elismerése:
– A Szocialista Kultúráért (1983)
– MTA–Soros-ösztöndíj (1988) (1993)
– Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995)
– A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) (2005)
– Kossuth-díj (2007)
7:06 de.
lelszi: kiről van szó?
7:30 du.
A szerző díjairól van szó, aki ki tudja kissé elfogult a kommunista kriptaszökevényekkel:
„A szocik nem tudtak jól kormányozni, de a miniszterelnökük demokrata volt,…” (D-209, lövetős Gyurcsány – kinek mi).
„MN: Mégis, múlt szombaton százezren tüntettek a regnáló kormány mellett.
PNL: Vagy többen. Nagyon sok honfitársunk. Bizonyára jó részük látja, hogy nem jól kormányoz ez a kormány, nem úgy, ahogy szerették volna, de ők erre a lóra tettek, mert olyan erős volt bennük az indulat a másik lóval, a Gyurcsánnyal szemben. Most kicsikét futnak a saját választásuk, reményeik után” (2012/4) Politikai „éleslátását” az idő aláhúzta. Honfitársaink tovább futottak reményeik után, 2014-ben, még három választáson…
Parti pártossága(elfogultsága) lehetetlenné teszi politikai tisztánlátását, a cikkben sem sikerült ez neki.
7:54 du.
enterprise: jajistenem. tehát már az is bűn, hogy valakinek elismerik a munkásságát…a kommunista kriptaszökevények pedig a Fidesz soraiban találhatók. sőt, egykori funkcionáriusai is vezető pozícióban vannak. talán olvasta már a felsorolást: csinos kis lista. de, ha nem, hát íme:
Stumpf István – jelenleg alkotmánybíró, volt MSZMP-tag, a Hazafias Népfront volt alelnöke,
Járai Zsigmond – volt Költségvetési Tanács elnök, volt MSZMP-tag, volt kormánytag, III/II-es együttműködő,
Matolcsy György – az Orbán-kormány volt nemzetgazdasági minisztere, volt MSZMP-tag, III/II-es együttműködő,
Martonyi János – volt külügyminiszter, volt MSZMP-tag, kormánytag, III/II-es együttműködő,
Pintér Sándor – jelenleg belügyminiszter, volt MSZMP-titkár,
Boross Péter – jelenleg a Fideszt segíti, volt MSZMP-tag,
Pozsgay Imre – részt vett az új alaptörvény megalkotásában, volt MSZMP KB-tag,
Csintalan Sándor – jelenleg a Fidesz házi csatornájánál, a Hír TV-nél dolgozik, volt MSZMP- és MSZP- tag,
Schmitt Pál – volt köztársasági elnök, 1989 előtt pedig miniszterhelyettes
Kerényi Imre – miniszterelnöki megbízott, volt MSZMP alapszervezeti titkár,
Szita Károly – fideszes kaposvári polgármester, volt III/III-as együttműködő,
Mikola István – az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere, 2006-ban a miniszterelnök-helyettesi poszt jelöltje, a Hazafias Népfront alelnöke volt,
Fónagy János – jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, volt MSZMP-tag,
Varga Mihály – jelenleg pénzügyminiszter, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, volt KISZ-titkár,
Deutsch Tamás – jelenleg EP-képviselő, volt KISZ-titkár,
Orbán Viktor – miniszterelnök, volt KISZ-titkár,
Kövér László – a narancsos kormány házelnöke, volt KISZ-titkár, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága alá tartozó Társadalompolitikai Intézet munkatársa, MISZOT alelnök,
Hoffmann Rózsa – volt államtitkár, volt MSZMP tag.
Rogán Antal – frakcióvezető, volt KISZ titkár.
ami pedig Parti politikai tisztánlátását illeti, remélem, belátja, hogy annak megítélése nem a maga súlycsoportja 😛
nem is értem, honnan veszi a bátorságot, hogy megpróbálkozik vele?
persze, ha ez vélemény, az más. de ítésznek, ha szabad javasolnom, ne álljon, ahhoz túl kevés.
4:17 de.
Hát ez az enterprise! Ha valaki úgy szavaz, mintha „lóra tenne”, az meg is érdemli. Igaz, a jelenlegi magyar kormányra nem is lehetett másképp, csak vakon, bízva a szerencsében.
Nem a korrupció, nem is a nyíltszíni rablás a legnagyobb kár, amit az országban okozott ez az alázatosságokon nevelkedett szolgahad. Az „csak” a gazdaságot tette tönkre – ha nehezen is, ezt rendbe lehet majd hozni. A lelkekben tette a legnagyobb kárt. Amikor már negyedszázad múltán egyre többen kezdtek bízni a saját erejükben, a saját képességeikben, akkor jön egy bugris, és mindenkinek cokit mutat.
A „lövető” miniszterelnökről, Gyurcsány Ferencről annyit: a rendőrség nem tüntetést, hanem garázda rombolást oszlatott, és gumilövedéket használt. Lövetni a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagja akart – jekv-k megtekinthetők -, neki persze jól jött volna pár áldozat.
6:10 de.
sértő személyeskedése okán hozzászólása törölve. még mindig nem tanul.
5:28 du.
Parti
lehet, hogy elismert irodalmár(nekem mondjuk nem az esetem, de ettől még másnak tetszhet), de ebből nem következik, hogy ért a politikához. A Mester Ákos kommunista médiamunkás által vezetett 168 órába írt valamit – amelynek nem sok köze van a valósághoz – erre szokták mondani, tekintsük irói munkássága részének (bár az irodalmi lexikonokba nem fog bekerülni). Ha polgári kormány megduplázta volna mindenkinek a fizetését, akkor is ezt írta volna, mert Parti (is) zsigerből politizál. Megmarad a 168 órában, a réteglapban, a többi, hasonló hangvételű és valóságtartalmú, a politikai mainstreamból kiesettek sértődöttségét és savanyú a szőlő életérzését tükröző ólom és papírpocsékolásnak.
(Ami pedig a sok kisz titkár illeti, KISZ tagság nélkül elég nehéz volt egyetemre menni. Egy ilyen KISZ tikárnak kb. annyi volt a jelentősége, mint a hetesnek az osztályban, megszervezte a következő házibulit, vagy építőtábort (ahol jó hepajokat lehetett alakítani). De volt annyi érettség ezekben a fiatalokban, hogy túl tudtak lépni az állami Tokarev-öncenzúra magatartáson, s megértették, van ideológiailag előre… Parti megrekedt ott, ahonnan jött)
12:30 de.
enterprise: aztttaaaa! fingja sincs a KISZ-titkári pozícióról, de ítélkezik! azzal pedig mindent elmond saját gerinctelen felfogásáról, hogy azt írja „…s megértették, van ideológiailag előre…”.
a Tokarev, maga seggfej, egy maroklőfegyver. elárulná, hogy jön ez ide?
irodalmi esztétaként, ha javasolhatom, a jövőben ne próbálja ki magát. nagyon kevés hozzá.
6:00 de.
Ille,
látom nehéz a felfogása. Már hivatkoztam a Tokarevre egyszer, azt hittem megértette. Az egész kommunizmus „Tokarevre” volt építve. Mindenki mögött „ált egy állambíitonsági”, Tokarevvel a kezében (még az ötvenes években), aki, ha netán „eretnek” gondolatai támadtak, emlékeztette, hogy van ez jól…
A csengőfrász nem volt véletlen. Nem lehetett tudni, Tokarev vagy internálás lesz belőle…
A jelképes Tokarev ugyanis időnként átment valóságosba, elég ha kimegy a 300-as parcellába, a 45-56 közötti sok száz áldozat sírja emlékeztet rá (amit azután 56 még megfejelt).
56 után változott, a munkásörség is kapott Tokareveket, az államvédelem kicsit hátrább húzódott, előrébb húzódott az öncenzúra… Ez annyira sikeres volt(átment agymosásba), hogy sokan a mai napig ezt a koloncot hordozzák magukkal…
7:11 de.
enterprise:
Tokarevet soha nem kapott a munkásőrség, ez tény. az, hogy ki mögött is állt egy állambiztonsági, az meg két ll-el írandó, és a legendák világába tartozik.
a felfogásomat illetően nem kifejezetten maga a kompetens ítélkező, különösen nem az agymosást illetően, minek eklatáns példája – kolonc nélkül, önerejéből vetette magát alá.
7:55 de.
Nem, ez sajnos nem legenda.
Ezt sajnos sokan a bőrükön tapasztálták (a családomban is), mármint a kilyukasztott bőrükön.
(( A téma jelképes jelentése szempontjából semmi jelentősége, de saját kezemben volt egy munkásőr „nagy TT-je” (a „tulaj” elmondása szerint, gondolom csak tudta, mire képezték ki… és emlékeim szerint pont úgy nézett ki, mint most, az internetes képeken))
8:16 de.
enterprise: ha egy Tokarevvel eltalálták a kedves rokont, az bizony nem ment arrébb, szőröstől-bőröstől sem. 7,62-es kalibere volt, mint a Kalasnak.
a munkásőröknek – ismétlem, akár lassan is, hogy megértse – soha nem volt maroklőfegyver rendszeresítve. tudja, mi ez a kifejezés: rendszeresítve?
9:17 de.
((„Önvédelmi fegyverként, amely minden munkásőrnek volt, a Zbrojovka mellett a legendás TT volt. Akik használták, csodákat meséltek erről a fegyverről és nem tudták fegyverként értékelni a későbbi, fele akkora súlyú PA-63-kat.”))
12:39 du.
enterprise: marhaság. egy 7.62-es fegyvert senki nem minősített önvédelminek. ne erőlködjön.
2:40 du.
(( Ille, a téma szempontjából 0 a jelentősége, de bármerre fordulok, sajna azt látom a munkásőrség bizony alkalmazta önvédeémi fegyverként a nagy TT pisztolyt, s ez teljesen szinkronban van azzal a tapasztalatommal, amit leírtam, haverom munkásőr apjána pisztolyűnak a kézbevételével, melyet a „tulaj” nagy TT-nek minősített. Szemben a kis TT-vel, mely másik haverom apjáé volt (belügy). Ezt alaposan benézte.))
2:53 du.
enterprise: ostobaság. a maga tapasztalata meg tényleg 0 jelentőségű.
4:18 du.
enterprise
2015 január 13
2:40 du.
Ne forgolódj.. mezei munkásőrnek nemvolt kézi lőfegyvre.
Katonatiszteknek, középszintnél magasabb vezetők számára engedélyezve volt a kézi lőfegyver. Lőni ugyan a munkásőrők is lőttek TT-vel,- évente egy alkalommal, de csak akkor, ha régi volt a fegyverkészletük, mert egyébként a PA-63 Makarovot használták..
Csak mondom..
https://picasaweb.google.com/111701070612369805422/FEG48MTT?authkey=Gv1sRgCP7fiPfvoJbZJQ
5:36 du.
falusi
Szerinted igaz, hogy a munkásőröknek két élete volt?
8:57 de.
Közben utána néztem. A nóta szerint munkásőröknek nem kettő, hanem három élete volt. Pontosabban annyit szerettek volna. Ime:
„Munkásőrnek egy baja, így van-e,
Mért nincs három élete, élete:
Egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja,
Harmadikkal egy a fegyvere, Hej!”
2:58 du.
Ja Falusi,
ehhez képest a haverom munkásőr apjának a páncélkazettájában, a nagy TT mellett 3-4 tár és sok maréknyi lőszere volt…. (További felesleges szócséplések elkerülésére az alábbi doktori elolvasását ajánlom, mely a munkásőrséggel foglalkozik…)
„1957-ben a következő lőfegyvereket rendszeresítették a Munkásőrségnél. 7, 62 mm-es TT pisztoly, amivel egy ideig mindenkit elláttak, ezeket a 60-as évek közepéig maguknál is tarthatták a munkásőrök, amiből rengeteg baleset származott.” /
http://doktori.btk.elte.hu/hist/kissdavid/diss.pdf