Mint tudjuk az életben szinte minden múlandó. Vannak viszont dolgok, amik fent maradnak örök időkre. Már az ókorban elkezdődött egy olyan folyamat, hogy a zsidókat, mint egy egyfajta örök ellenséges népet tüntessenek fel, akik mások elnyomására törekednek. Az egyiptomi rabszolgaság alatt, a fáraók figyelmét arra a „nagy veszélyre” hívták fel a főpapok, hogy a zsidók szaporulati aránya jóval magasabb mint az egyiptomiaké. Ezzel akarták állandó „hevületben” tartani az akkor kezdődő zsidó- ellenességet. A fáraók ezt úgy értelmezték, hogy a zsidók stratégiailag, katonailag közvetlen veszélyt jelentenek, mert úgymond a falakon belül vannak. Nem biztos, hogy közvetlen itt kezdődött a zsidó gyűlölet, ami lassan már évezredek óta tart, szinte folyamatosan. Voltak persze „megszakítások” amikor nem a zsidók voltak az első számú ellenségek. Lapozzunk csak kicsit vissza a történelemben. Nem is annyira régen, Európa nagy részit az oszmán birodalom (mondhatnám azt is az iszlám birodalom) uralta. A magyaroknak eléggé sokáig „keserítették” meg az életüket, mintegy 150 éven keresztül. Persze ekkor sem szünt meg ez az ellenségkép, csupán kissé enyhült. Egy „lapon” emlegették a zsidókat a törökökkel. Pedig a szomszédos Ausztria pont egy zsidó leleményességének köszönhette, hogy visszatudta verni a török seregeket. Mellesleg nem is kért érte akkora „fizetséget” mint amit megérdemelt volna. Ő honosította meg Európában a fekete kávé élvezetét( Kolsitzky néven ismerik) és ő hozta létre az első kávéházakat Bécsben, és szerte Európában.

A második világháborúnak köszönhetően, – melyben több mint hat millió zsidót öltek meg, – az utána következő években ismét enyhült a zsidógyűlölet. Az újra erősödése szinte egybe függ az olajválsággal, és a zsidó állam, Izrael megalakulásával. Sikerült ugyan „takarék lángra” állítani, de az elmúlt negyven évben, hol erősödött, hol gyengült. Valahogy úgy mint az olajárak. Az 1972-es müncheni olimpia után Izrael figyelmeztette az egész világot: Tudjuk, hogy a mai napig mink vagyunk a szálka a világ szemiben, és ami bekövetkezett az Olimpián azt csupán csak az úgynevezett „szabad világ” ítélte el. Ha a szabad világ nem fogja kellő komolysággal kezelni az arab terrorizmust, az végül is egy idő után potenciális veszélyt fog az egész világra hozni, nem csak közvetlen a zsidókra.Az akkori keleti szocialista államok csak nagyon „szőrmentén” ítélhették el a gyilkos terrorcsapat tevékenységét. Sőt! Mint később kiderült, ők biztosították számukra az anyagi támogatást és a bujkálást a bosszúállók és az esetleges nemzetközi felelősségre vonás elől. És amire akkor figyelmeztették a világot, az be is következett.

Először Amerikában a World Trade Center elleni merénylet alkalmával, majd számtalan máshol elkövetett gyilkosságok, terrorakciók igazolták az akkori zsidó „próféciát”. Dacára ezeknek az eseményeknek a világ nagyobbik hányada vagy szkeptikusan fogadta ezeket az eseményeket, sőt még támogatásáról is gondoskodott. Az elmúlt évek palesztin ellenes izraeli akció, – amik nem védekezésből elkönyvelt akcióknak lettek elkönyvelve a világban -holott bizonyítékok halmaza áll rendelkezésre, hogy a sorozatos rakétatámadások hány ártatlan életet oltottak ki-, na meg hála a palesztin propagandának, Európa nagy része újra a zsidókat kezdte el hibáztatni a közel-keleten kialakult helyzetért. Európa jó néhány országa támogatásáról biztosította a még létre sem jött palesztin államot. Voltak olyanok is szép számmal akik az UNO-ban életre hívott szavazás alkalmával a palesztin állam elismerése mellett szavaztak. Noha a Hamaszt a világ nagyobbik hányada terrorszervezetnek nyilvánította. Ezen országok sorába tartozott Franciaország. Hálából az iszlamisták a napokban véres terrortámadásokat indítottak nem csupán zsidó objektumok ellen. Meggyilkoltak 12 ártatlan embert egy szerkesztőségben, és egy kóser étteremben is vérfürdőt rendeztek.

Franciaországban előzőleg több zsidó intézmény ellen hajtottak végre támadásokat, melyek után a francia rendőrségnek és belbiztonsági szervezeteknek sokkal jobban oda kellett volna figyelnie az újabb készülő terrorhullámra. Akkor a francia rendőrség nem sok sikerrel lépett fel az elkövetők ellen, és a későbbi atrocitásokat is félvállról kezelték. Ám ez a mostani terrortámadás „kiverte” a biztosítékot. Ami eddig csupán csak amolyan „szőnyeg alá sepert” téma volt, egyszeriben újra reflektor fénybe került. A rendőrségnek nem csak a terroristák ellen kell harcolniuk szinte eredménytelenül, hanem nekik a feladatuk úrrá lenni az esetleg elszabaduló indulatokon, aminek még sok előre beláthatatlan következménye lehet.. Manapság Európa szinte valamennyi állama potenciális célpontja lehet az iszlámisták terrorakcióinak. Fel kellene végre ébrednie a világnak, és megfelelő mederbe terelve, megoldást kellene találnia erre az egyre fenyegetőbb kérdésre, mely már lassan az egész világot fenyegeti. Vasárnap az áldozatok emlékére nagygyűlést szerveznek, melyen részt fog venni Európa vezetőinek nagy része. A „lecke” most azonnali megoldásra vár.