Razglednica (5…)

Ahmed Merabet Charlie [Bernard Maris, Georges Wolinski, Jean Cabut (Cabu), Charb és Tignous] mellé zuhant.
(Egy tompa ütést érzett a mellkasán, aztán minden átmenet nélkül kiszállt az erő a lábából.)
A halott karikaturista teste átfordult, s feszes volt már, mint húr, ha pattan. A fülén sárral kevert vér száradt, száján véres nyál csorgott.
– Tarkólövés, így végzed hát te is – súgta magának a párizsi rendőr.
– De miért?! Mi közöm az egészhez?!
[Akkor persze nem marad egyetlen további kérdés sem, és éppen ez a válasz. (Wittgenstein)]
– Csak feküdjek nyugodtan?! – hörögte halálra váltan, ahogy a fájdalom marni kezdte a testét;
HALÁLT VIRÁGZIK MOST A TÜRELEM!
Kétségbeesett erőfeszítéssel a támadója felé fordult. A fekete csuklyás terrorista, [az isten védelmezője!, a bosszú istene, isten bosszúja] észrevette a mozgást:
Der springt noch Auf! [Il se lève encore!]
A maszk mögött dühödt megszállottsággal villanó szempár a vallásháború lelkét – embertelenséget [istentelenséget] – tükrözte. A géppisztoly csöve kíméletlen határozottsággal emelkedett a földön fetrengő áldozat tarkójához. Ahmed utolsó mozdulatával, mintegy elhárítva a végzetet, tétován arca elé emelte a kezét:
– Ne öljön meg! Kérem! Engem nem érdekel a politika!

vendégszöveg: Radnóti Miklós