Tegnap reggel, amint a villamoshoz sétáltam, észrevettem, hogy a szomszéd kertjében kinyílottak a hóvirágok. Szép, egészséges, aranyos példányok voltak, nem túl sokan, csak úgy öt, vagy hat egy csomóban, de nagyon felvidúlt a szívem tőlük. Elméláztam felettük és az emlékeim felett arról, hogy hogyan lepte meg édesapám az édesanyámat minden évben, amikor az utcán még árultak hóvirágokat. Ma már erre nem kerülhet sor, a hóvirág védett növény, a szedése és árusítása tilos 2005 óta.

De mennem kellett, mert a Bajcsi-Zsilinszky Társaság meghívására a Vas utcai kereskedelmi iskolában vártak rám. Ebben az iskolában tanított Szerb Antal a magyar irodalom egyik be nem váltott igérete. A meghívasra pedig az adott alkalmat, hogy ebben a hónapban, január 27-én lesz éppen hetven éve, hogy Szerb Antalt a balfi kényszermunka táborban, szinte csak napokkal a felszabadulás elött, puskatussal agyonverték. Tették ezt annak ellenére, hogy már kikeresztelkedett protestáns családba született, de az a zsidótörvények értelmében nem számított. És annak ellenére is, hogy Magyar Irodalomtörténete országos pályázaton bizonyult a legjobbnak mind között, és amely helyét mind a mai napig könnyedén tartja.

Szerb Antal

Szívesen mentem leróni a tiszteletet emléke elött, mert korai kamaszkorom óta bálványoztam őt a fölényesen brilliáns stílusa és lehengerlő iróniája miatt és mert könyvei egyszerűen remek olvasmányt nyújtottak nekem annak idején, melyekre azóta is nagy örömmel emlékszem.

De szívesen mentem azért is, mert az iskola épülete híresen szép és eredeti alkotása Lajta Bélának, a magyar art nouveau és art deco mesterének 1909-1913-ból, és mert életemben először ezzel alkalmam nyílott belülről is megnézni az épuletet, melyet régóta csodáltam.

Art nouveau

A Bajcsi-Zsilinszky társaság ezesetben mindössze négy főből állt. Tiszteletünket tettük az igazgatói irodában pár percre, majd a százéves lifttel a harmadik emeletre vitettük magunkat. Ugyanis itt a folyosó végén, a fizikai előadóteremben alakult meg, Szerb Antal javaslatára a Magyar Irodalmi Társaság 1936-ban, amint azt a mellette elhelyezett emléktábla is hirdeti. Az alakuló ülés mindjárt elnökévé is választotta Szerb Antalt.

Megkoszoruzás

Majdnem mindenki, még én is, mondtunk néhány szót, Szerb Antalt méltatva, majd megkoszorúztuk az emléktáblát.

Szerb Antal megemlékezés…a Bajcsi-Zsilinszky Társaság keretein belül.

A szőke hölgy a baloldalon az iskola igazgatója, a szemüveges úr a jobboldalon pedig a történelem tanár, akik mindketten résztvettek a koszorúzásban. Szerény, de barátságos, sőt szívélyes kis társaság voltunk, az iskolaiak hallatlanúl büszkék az iskolára, Szerb Antal örökségére és az épületre is. De van is miért.

Megemlékezés, koszoruzás…

Ezt követően a bejárati foyerbe mentünk, az ottani emléktáblát is megkoszorúzni, majd elköszöntünk az iskola igazgatójától és a többi tanartól, akik velünk résztvettek a koszorúzásban és csendben eljöttünk. Igaz, hogy csak a kapu elötti járdáig jutottunk, mert jó pesti szokás szerint, az iskola történelemtanára, aki kikisért, maradásra csábított minket, ami egy újabb remek beszélgetesre adott alkalmat.

Beszélgetés, megemlékezés…

A munkatáborból Görgey Guido vezérkari százados még kihozta őt néhány napra, de Szerb ragaszkodott ahhoz, hogy visszamenjen, nem volt hajlandó magukrahagyni a barátait, köztük Halasz Gábort, akik a táborban voltak. Párnapos bujkálás után visszament Balfra.

Ez a síremlék áll a tömegsír felett, ahova Szerb Antalt elhantolták. Ez a hely ma a magyar irodalom híveinek zarándokhelye és bizonyára az is fog maradni amíg a világ világ és lesz magyar irodalom.

Szerb Antal síremléke. Fotó: Bárdos Dezső.