Bevezető

Kanadában, a legutolsó népszámlálási adatok szerint, kb 300,000 ember tekinti magát kanadai-magyarnak. Ezek közül, országos szinten talán 5 ezer vesz aktívan részt valamelyik helybéli magyar kis-közösség életében – itt elsősorban egyházi, kulturális, vagy sportot szorgalmazó szervezetekre gondolok. Ellentétben más nemzetiségekkel – pl németek, olaszok, írek, brazilok, karib-szigetiek – a kanadai magyarság kis-közösségeiben aktívan résztvevők nagy többsége egy politikai párt – a Fidesz (vagy a Jobbik) – mellett elkötelezett idős emberekből áll. Létszámuk egyre csökken, egyre nehezebb fenntartaniuk magukat. Ezek a szervezetek egyre inkább külső, nevezetesen, az Orbán kormány anyagi támogatására vannak szorulva. Helyi támogatottságuk sorvadása miatt egyre inkább függnek a jelenlegi kormánypárt jóakaratától. Az egyre inkább geriátrikus emberekből álló kanadai-magyar kis-közösségek képtelenek tükrözni akár Magyarország akár a kanadai közélet politikai, ideológiai többszínűségét. Bizonyítottan távol áll tőlük, befogadó hazájuk, Kanada, „Liberális”, pluralisztikus, kozmopolita, multikulturális szellemiségének képviselete. Míg a kanadai közélet a Liberalizmus és a politikai pluralizmus szellemiségének értékeire épít, ők, Orbán Viktorral élükön, megvetik a Liberálizmust, a politikai többszínűséget. Orbán Viktor egykori kanadai nagykövete, Pordány László elismerő szavaival élve, ezek a kanadai-magyar kis-közösségek tagjai majd mind „egyívásúak” –„csak a Fidesz, és a Jobbik „illiberális” szellemiségét, politikai irányzatát hajlandók befogadni. Mindazokat, akik ellenzik a Fidesz és a Jobbik „illiberális” szellemiségét, kiközösítik, vagy megvetik. Pordány László, Orbán Viktor nagykövetének 4 éves kanadai tevékenysége egy országos-szintű, kanadai-magyar csúcs-szervezet – a Kanadai Magyarok Országos Sövetsége (KMOSZ) – létrehozatalában tornyosult.

A KMOSZ az Orbán kormány közvetlen beavatkozásával, irányzatával jött létre 2012-ben, hogy hatékonyabban képviseltesse a Fidesz, vagy akár a Jobbik „illiberális” szineit, érdekeit a kanadai közvélemény előtt, illetve, hogy a korábbinál erősebb gátat emeljen azok ellen, akik a Fidesz és a Jobbik magatartását kritikával illetik a kanadai közvélemény fórumain. A Fideszt és Jobbikot pártoló kanadai-magyar szervezetek közt első-számú ellenségnek számít a Kanadai Magyar Hirlap (KMH) és a Kanadai-Magyar Demokratikus Charta (KMDC). Bár mind-két utóbbi szervezet a kanadai magyarság életerejét óhajtja erősíteni, és kerüli a párt-politikai beskatulyázást, bár egyik sem szállt síkra bármelyik magyarországi párt oldalán, és kizárólagosan az atlanti-szövetség közös értékrendjét vallja és hirdeti, mindkettőt kommunista, hazaellenes, anti-keresztény, élet-ellenes, közösség-bomlasztó címkézéssel rágalmazza a Fidesz által pénzelt és támogatott kanadai magyar szervezetek vezetősége. Ennek a sajnálatos és sehová nem vezető ellenségeskedésnek feloldására több alkalommal is kísérletett tett a két utóbbi szervezet vezetősége, beleértve, jó magamat. Ezek a próbálkozások legutóljára 2014 közepére vezethetők vissza, és a KMOSZ kérésére, nagyrészt a nyílvánosság háta mögött zajlottak.

A nyílvános párbeszéd irányába tett próbálkozás végül is a KMOSZ vezetősége, személyesen Feszty Dániel, és azóta a KMOSZ alelnökévé avanzsált Bede-Fazekas Zsolt, a torontói magyar rádió üzemeltetője, illetve Vaski Gábor, a torontói In Hungariam alapítvány elnökének elutasító állásfoglalása miatt, 2014 őszére véglegesen zátonyra futott. Az alábbi cikkemben most először, a nyílvánosság elé tárom ennek a kudarcba fulladt próbálkozásunknak állomásait, végsősoron a kudarc okait, és a kudarcból származó tanúlságokat. Cikkem lelki erőt és irányt próbál mutatni mindazoknak a kanadai magyaroknak, akik a fent említett okok miatt nagy létszámban kerülik a kanadai-magyar diaszpóra közösségi szervezeteit.

A cikk bátorságra és társadalmilag felelős szerepvállalásra szeretné búzdítani mindazokat a kanadai-magyarokat, akik egy életerős, dinamikus, a politikai sokszínűséget bátran vállaló, Kanada liberális értékrendjét tiszteletben tartó, kanadai-magyar közösségi életet szeretnének végre létrehozni. Azoknak szól, akik valóban szeretik és megbecsülik mindkét hazájukat, akik természetesnek tartják a szabadgondolkozás, a politikai verseny, az egymástól eltérő demokratikus nézetek szabad megmérettetését. Azoknak szól akik nem félnek a nyílvános párbeszédtől. Azoknak szól, akiknek elegük lett Orbán Viktor és társainak kultikus kommunikációjából. Azoknak szól, akiknek elegük lett abból, hogy az Orosz kleptokrácia legjobb magyar tanítványa, Orbán Viktor és pártja, a kereszténység, a haza, az antikommunizmus szlógenjei mögé bújva, Európa és Kanada közös értekeivel szemben menetelteti a hazai és kanadai magyarságot.

Henri Matisse: Woman Before an Aquarium (1921/23).

Háttér

Pár évvel ezelőtt, az 1956-os magyar szabadságharcosok véreskezű megtorlója, Biszku Béla, egy vele készített interjúban a következő szavakkal próbálta megmagyarázni a vele készítet riporternőnek Pártja magatartását azokkal szemben akik az egypártrendszer 40 éve alatt más irányba, a demokrácia és a szólásszabadság irányába, próbálták terelni Magyarország szekerét. „Tudja maga, kisasszony, mit jelent az, hogy az erősebb kutya baszik?”

Gyerekkorom óta ismerem azt a magatartásformát amelyre Biszku Béla célzott. De ez az ismeret, sose késztetett arra, hogy emberi magatartásra alkalmasnak tartsam az erősebb kutyák szenvedélyeiből származó elsőbbrendűség elvét. A fent idézett kutyakötelesség átvitelét a politikai életbe, pedig kifejezetten megvetettem, minden erőmmel ez ellen küzdök már évtizedek óta.

Amikor Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, 2003 február 6-án, a pesti Vigadóban tartott hagyományos évértékelő, Párt társainak számára, irányt-mutató beszédében azt találta mondani hogy: „Azt hiszem, nekünk nem lélekben kell megerősödnünk, hanem inkább testben….egész egyszerűen arra van szükségünk, hogy megizmosodjunk”, rá jöttem, hogy Magyarországon, 2002-ben, a FIDESZ választási veresége után, Orbán vezetésével, visszaállították az órákat. Megint eljött az erősebb kutyák ideje. Vigadói beszédében Orbán tudatosította, hogy fittyet hány a parlamentarizmusra, az emberek szabad döntésére, amelynek következtében, a magyar szavazók többsége kiebrudálta pártját a hatalomból. 2002-ben kezdte el Orbán személyesen bojkotálni a magyar parlamentet. Bár a parlamenti ellenzék vezére volt, három évig be sem tette oda a lábát. (Ha a kanadai ellenzék párvezére ezt tenné, úgy repülne a parlamentből mint az a cipő amelyett George W Bush amerikai elnök irányába repített annó, egy iraki újságíró). 2002-ben jelentette be Orbán, hogy “az emberi méltóság, a család, a munka, a tanulás, a rend, a nemzeti összetartozás értékei …csak (kiemelés GA) akkor vannak jelen a Magyar közéletben” ha a Fidesz birtokolja a hatalmat. Ekkor jelentette be Orbán, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. Ekkor tudatosította a hazai és a kanadai-magyarság számára, hogy aki nem az ő pártjára szavaz az nem része a magyarságnak. Nekem ekkor telt be vele és a Fidesszel a poharam.

2005-ben, megjelent egy elemzésem a magyar sajtóban Orbán fent említett „testépítő” stratégiájával kapcsolatban, amelyben kitértem arra a bizonyos „csak”-ra, emelyet odafenn kiemeltem. Röviden idéznék ebből az írásomból mert alapját nyújtja annak a gondolatmenetnek amely, immáron a KMOSZ és a Fidesz által támogatott kanadai szervezetek testépítő stratágiáját fogja gorcső alá venni. A következő szavakkal értékeltem Orbán 2002-ben meghírdetett politikai stratégiáját:

„Vegyük már észre, hogy a volt miniszterelnök véleményével ellentétben, ennek a népnek nem a testét, hanem lelkét, politikai kultúráját és, közszellemiségét kellene építenünk. Orbán a Vigadóban tudomásunkra hozta, hogy „ma más időket élünk, más nóta járja….Ludas Matyié a jövő. Úgyhogy hajrá Ludas Matyi”. Ha téziseit szó nélkül hagyja a magyar társadalom demokratikus nemzedéke, akár a jobb akár a bal oldalon, akkor, bocsánatot kérek, nem a Ludas hanem a Halandzsa Matyié lesz a jövő! Ha Orbán csúsztatását, („csak a FIDESZ képviseli a magyarságot”) szó nélkül hagyja a FIDESZ-en kívül álló polgári politizálás bármelyik tömörülése – beleértve a szintén polgári értékeket valló MSZP-t és SZDSZ-t is – akkor mindent megérdemelnek a jövőben ellenfelüktől. Akár még Ludas Matyit is…Orbán vigadói beszéde a demagógiának, a népmesének, a halandzsázásnak olyan különleges ötvözete, amelyet érdemes tanulmányozni.

Beszéde a politikai marketing, a propaganda-beszéd legkifinomultabb példája. Műfajában tökéletes. Akár tanítani is lehetne.

De azt is hozzá kell tenni, hogy az ilyen retorika, amely a társadalom tudatlanságára épít, ellentétes mindennel, ami a demokráciát, az európai politikai kultúra terjesztését hivatott szolgálni…azok a kommunikációs kották, amelyekből a FIDESZ vezetője játszik, nem csak saját pártjának jövőjét, hanem a magyar demokráciát is veszélyeztetik. Orbán képtelen tudomásul venni, hogy politikai ellenfelei is magyarok, nemzeti érzésű, hagyománytisztelő emberek, akiknek ugyanolyan fontos a hit, a család, a tanulás, a rend, a béke, a hazaszeretet, mint azoknak, akik az Ő általa létrehozott polgári tömörülésekben ölelkeznek, barátkoznak, fociznak. Demokratikus politikai ellenfeleinek démonizálása, pocskondiázása, delegitimizálása, immáron beteges jelenségnek tűnik…Ilyen szövegek szektákban hallhatóak, ilyen szövegekkel vakítják, bútitják a világ minden táján a tudatlanokat. Nálunk parlamenti képviselők teszik ezt. Úgy látszik most újra ilyen beszédek várnak ránk….A FIDESZ vezetőinek társadalmi felelőtlensége elsősorban onnan ered, hogy tudatosan épít a lakosság közügyeket illető tájékozatlanságára. Társadalmi felelőtlensége, hogy ezt a tájékozatlanságot kormányzásuk négy évén át – 1998-2002 között – tudatosan ápolták, olyan propaganda eszközökkel, amelyeket a polgári demokráciák már réges régen a történelem szemétdombjára dobtak. Bűne és társadalmi felelőtlensége az, hogy politikai kommunikációja nem hogy csak nem számolta fel a közügyeket érintő tudatlanságot, az egypártrendszer legtrágárabb, legkárosabb hagyatékát, hanem rátett erre, ahol csak lehetett. És teszi ezt most újra, nap mint nap. A FIDESZ és vezetőinek bűne és társadalmi felelőtlensége, hogy egy olyan útkereszteződés elé állította ezt az országot, amelyen már régen túljutott a világ. A keresztény-konzervatív világrend és a szocialista világrend közti farkasszemezés egykor valódi tényállás volt, de mára már fikció. Tragikus, hogy a FIDESZ nagy forgatókönyvírói ilyen népmesékkel próbálják felrázni támogatóikat és az országot, és ilyen módon próbálják izmosítani magukat a hatalom visszakaparintása céljából”. (Lásd: „Izomláz” Népszava, 2005. Július 5).

A fenti sorokat 2005-ban, tíz évvel ezelőtt írtam. Mostani cikkem a Fidesz és a Jobbik szekerét toló kanadai-magyar szervezetek magatartását elemzi, és azt az utolsó próbálkozást amelynek az volt a szerény célja, hogy ha ez magyarországon nem megy, legalább itt kanadában, ne Biszku Béla kutyakötelességét követve éljünk.

Az egyívásúak hadüzenete

2011 őszére tehető az „egyívású”, kanadai magyar szervezetek kirekesztő hadüzenete azokkal szemben – és itt kifejezetten a Kanadai Magyar Hírlap és a Kanadai-Magyar Demokratikus Charta vezetőire utalok – akik 2011 elejétől, egyre gyakrabban és hangosabban szóllaltak fel a Fidesz anti-demokratikus magatartásával szemben. A hadüzenet azzal kezdődött, hogy a montreáli magyar szervezeteket egybefogó Magyar Nagybizottság, visszavonta korábbi felkérését, hogy én tartsam az 56-os szabadságharc megemlékezésére rendezett ünnepély díszbeszédét a montreáli katolikus egyház aulájában. Helyettem, és Pordány László támogatásával, a régi Kádár rendszer egyik besúgóját, és a közismerten anti-Szemita nézeteket valló Raffay Ernőt, Pordány László nagykövet személyes jó barátját állították ki ünnepi szónoknak. A montreáli Magyar Nagybizottság társelnöke, Androvich Tamás lelkipásztor, a helyi katolikus egyház vezetője, pedig írásban, és az egyházi szószékéről a következőket mondotta (Az idézeteket a KMH-ban közölt írásából, illetve a montreáli Magyar Krónika 2011 Október 25.-én kiadott számából vettük. „Meddig türjük még ? Egyértelmű tehát, hogy a…the Canadian-Hungarian Democratic Charter és hasonló szervezetek… az egész világ színe előtt egy egész népet és nemzetet sértegetik….Amit Önök tesznek valóban bomlasztó és ördögi, hiszen befészkelődnek magyar színekben, és belülről rombolnak… olyan erőket szolgálnak akik több mint 40 évig sárba tiporták a magyar demokráciát és a magyar nép jogait, és akik a magyar hazában még mindig keresztény, magyar és élet ellenes politikájukat folytatják és próbálják érvénybe jutatni…Ez a Charta nyilvánosan hasonlítja össze a nemzeti érdekeket védő kormányfő tevékenységét Hitler Németországához és a Sztálin-féle Szovjetunióhoz (sic)”.

Mivel a fent idézett rágalmazás ellen egyetlen montráli magyar szervezet vezetője sem volt hajlandó megvédeni akár engem, mint a KMDC alapítóját, nemzetközi szóvívőjét, vagy Christopher Adamot, a KMH tulajdonosát, főszerkesztőjét, kénytelenek voltunk a Quebec tartomány katolikus egyházának vezetőihez fordulni. Ezt a petíciónkat, Androvich atya és az őt támogató szervezetek feljelentésként aposztrofálták. Ez által nem csak tovább élesítették az ellentéteket, de egyben eltitkolták a helybéli magyarok elől a tartományi katolikus egyház vezetőinek felénk nyújtott védőkarát. (Androvich röviddel azután, hogy bele gázolt a becsületünkbe, hirtelen, és elköszönés nélkül eltünt felekezete éléről. Utólag derült ki, hogy távozásának az volt az oka, hogy megsértette saját egyháza törvényeit azzal, hogy teherbe ejtette nyájának egyik tagját. Lebukásáért, a kanadai-magyar szervezetek vezetői, pl a KMOSZ Elnöke, Feszty Dániel és a KMOSZ Alelnöke, Bede-Fazekas Zsolt, a mai napig a KMH illetve a KMDC vezetőit tartják felelősnek, pedig közelében sem voltunk az egyház törvényeit sértő fogantatásnak.)

A fent említett és sajnálatos ellenségeskedés feloldása, a nyílvános párbeszéd visszaállítása érdekében, 2011 és 2014 között több alkalmmal kísérletett tettem Chris Adam kollegámmal együtt arra, hogy zárjuk már le ezt a teljesen haszontalan, a montreáli plébános altal kirobbantott acsarkodást. Több javaslatot tettünk arra, hogy hogyan tereljük vissza közösségi életünket a civilizált, kulturált, nyílvános párbeszéd útjára. Ezeknek a kezdeményezéseknek a dokumentálása nagyon sok oldalt venne ígénybe. Itt most kizárólag a 2014 közepén elíndított legutolsó, és a KMOSZ által elszabotált próbálkozásunk állomásait szeretném bemutatni. E cikk a 2014-ben elszabotált kezdeményezésünkből származó következtetéseket vonja le, és jelzi, hogy részünkről vége az ilyenfajta próbálkozásoknak. Elérkezett a záróra ideje. Innentől új időszámítás jön, a Fideszt/Jobbikot támogató és saját szervezetink közti kapcsolat menetében.

A 2014-es kezdeményezésünk múlt év nyarán kezdődött, melyeket hosszas magánlevelezések előzték meg. A sehová nem vezető magánlevelezgetésekre reagálva, jelentkezett be Maros Zoltán, a torontói magyar televízió vezetője, egy nagyszerű ötlettel. Azt javasolta, hogy üljenek le a vitapartnerek a kamerák elé, és szemtől szemben, a nagy nyílvánosság előtt, és civilizált módon, vitassák már meg egymástól eltérő nézeteiket, mert ez a vita jól szolgálná a kanadai magyar disaszpóra érdekeit. Idézem Maros, Július 31-én kelt levelének sorait:

Urak!

A Kanadai Magyar TV szivesen rögzit egy beszélgetést/vitát, amiben a felek megvitathatják a felmerült problémákat és azt publikálja vágatlanul a TV Youtube csatornáján, ha a felek ehhez hozzájárulnak.

üdvözlettel: Maros Zoltán

*

Maros levelére azonnal válaszoltam, és kopiztam a feleket a következő szavakkal:

Kedves Zoltán: Végre !!! Nagyszerű ötlet. Csapjunk bele. Üdv, András

*

Christopher Adam, a KMH alapítója is pozitívan reagált még aznap, a következő sorokkal:

Kedves Zoli, Remek, én is benne vagyok! És látom, hogy András is szívesen vállalja. Zsolt, Gábor és Dániel:  akkor Rátok is számíthatunk? üdv, Christopher

*

Gyorsan érkezett a bíztató válasz Bede-Fazekas Zsolttól, a torontói magyar rádió működtetőjétől is. Vaski Gábor részéről a válasz már langyosabb, óvatosabb volt, de a végén ő is beállt, és jelezte, hogy „elfogadom a többség döntését”. Jómagam, pedig Vaski vonakodását figyelembe véve, megpróbáltam megnyugtatni vitapartnereinket:

*

Kedves Gábor:

Valóban nem lesz könnyű összehangolni az időpontokat, vagy megegyezni a játékszabályokban. Az utóbbira vannak protokollok, amelyeket előzetesen meg kellene beszélni, hogy a „meccs” tisztességes, mindenki által elfogadott és betartott szabályok szerint játszódjék le. (pl nem vághatunk egymás szavába, egyforma időt adni mindegyik félnek, stb….A lényeg: minden megoldható, elsősorban az hogy ez valóban egy kifejezetten kulturális műsor legyen. Ez rajtunk múlik….Különben nem tudom minek venni azt, hogy a dühöngőben e héten majd nem fogsz kertelni vagy spórolni a mondanivalóddal. Majd próbálok időt szakítani, hogy meghallgassam kulturált, józan nézeteidet.

Üdvözlettel, Göllner András

*

Augusztus elején, tehát már 3 szervezet igennel válaszolt Maros javaslatára. Egyedül Feszty Dánieltől vártunk még választ. Christopher Adam, Augusztus elején, mégegyszer rákérdezet Fesztyre. Először Bede-Fazekas válaszolt, és arra kért, hogy ne piszkáljuk Feszty-t mert nagyon elfoglalt. A végén, maga Feszty is válaszolt, és elindult a Maros által tervbe vett nyílvános eszmecsere gondolatának viszonylag gyors elvetése. Feszty Augusztus 1-én levélben közölte, hogy nem látja az eszmecserének az értelmét, és nem óhajt abban rész venni.

Bede Fazekas Zsolt és Vaski ettől a ponttól kezdve, azonnal elkezdtek visszafelé pedálozni a nyílvános eszmecserével kapcsolatban. Annak érdekében hogy megnyutassam őket és Feszty Dánielt, Augusztus 1-én a következő levelet intéztem a KMOSZ elnökéhez, és leendő vitapartnereimhez:

Kedves Dániel:

Örülök hogy kifejtetted véleményed a készülődő nyilvános eszmecserével szemben. Szeretném a pozitív gondolkodás irányába terelni a figyelmedet a tervezett együttgondolkodással kapcsolatban.

Mindnyájan tudjuk a veszélyeket, és azt is, hogy ha ez az eszmecsere személyes sértegetésekbe torkollik, az senkinek sem fog jót tenni, de főleg a kanadai magyarok közösségének nem, akik mindnyájunktól civilizált, értelmes és példamutató magatartást kívánnak a közösséget megosztó témákban. Tudjuk mindnyájan mennyire mélyek az árkok, tudjuk mindnyájan, hogy ha felnőtt módra, értelmesen, a közösségi jólét érdekében vitatkozunk és javaslatokat hozunk az asztalhoz, annak érdekében hogyan tudnánk jobban szolgálni a magyarok közös ügyét, a magyarságtudat fennmaradását, a demokratikus értékek, az emberi méltóság tiszteletét itt és az óhazában, azzal egy nagyon fontos szerepet töltenénk be. Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha ez elől a lehetőségtől, Te, mint a KMOSZ elnöke, visszalépnél.

Kedves Dániel. Előre egyeztetett és a célhoz illő játékszabályok elfogadásával, betartásával el tudjuk kerülni mindazt amit Te most azonnal prejudikálsz, mielőtt az első lépést is megtettük volna. Kérlek, fordulj egy kicsit nagyobb bizalommal „szellemi” versenytársaid felé – mi ezt a kölcsönös bizalmat megelőlegeztük. Tedd ezt, kérlek Te is. Mindnyájan több sebből vérzünk, mindnyájan hosszasan tudnánk egymásra mutogatni, ki hogyan sértette meg a másikat. De talán, most az egyszer nem ezzel kéne foglalkoznunk hanem azzal, hogy hogyan tudnánk jobban szolgálni a közösség érdekeit.

Kedves Dániel. Kérlek, ne fordíts hátat ennek a nagyszerű lehetőségnek. Itt most valóban azok a felek ülnének egy asztalhoz, a magyarság, a helyi közösség sorskérdéseiben, akiknek már réges régen egy asztalhoz kellett volna ülniük. Ez egy lehetőség arra, hogy ne sárdobálással töltsük az időnket, ne az indulatok és az előítéletek útján, hanem a közös megértésre való törekvéssel szolgáljuk és mutassunk példát honfitársainknak. Ez a tét. A vita, a párbeszéd, amelyben bizonyára nem fogunk mindenben közös nevezőre jutni – hogyan is juthatnánk, hisz a demokrácia egyik alapelve az, hogy eltérő véleményekből áll össze minden közösség. Ha ez nem így volna, akkor nem lenne szükség a politikára. Kérlek gondold át mégegyszer korai döntésedet, és ülj le velünk, alakítsuk ki a vita játékszabályait és kezdjünk el jó példát mutatni, mutassuk meg, hogy az eltérő vélemények versengésétől nem kell félni, ettől nem fog romokba-dőlni a haza, nem fog elsorvadni a kanadai magyarság. Mutassuk meg, hogy az eltérő vélemények etikai megmérettetése az, ami új  életerőt, értelmet, dinamizmust adhat közösségünknek, amelyben mindnyájan érdekeltek vagyunk. Mutassuk meg, hogy képesek vagyunk mi is, a demokrácia játékszabályaival élni.

Üdvözlettel, Göllner András

*

A noszogatásra, gyorsan megjött a válasz, először Vaski Gábortól. aki a nyári szabadságokra való tekintettel arra kért, hogy halasszuk el a beszélgetést az őszre. Ezt a javaslatot Chris Adam és jómagam azonnal elfogadtuk. Vaskinak és leendő vita-patnereinknek a következőket írtam Augusztus 7-én:

Kedves Gábor, Kedves mindenki:

Szerintem Gábor javaslata nagyon jó az időzítéssel kapcsolatban – ha eddig kibírtuk, hogy nem ültünk le egymással szemben, hogy civilizált, felnőtt módon megvitassuk eltérő nézeteinket hazánk és helyi közösségünk sorskérdésivel kapcsolatban. a két hónapot nemcsak, hogy ki tudjuk várni, hanem ez kellő idő, hogy rendesen megszervezzük a beszélgetést, megegyezzünk a játékszabályokba és Zoltánnak is időt adjunk a You Tube felvételezésre.

Továbbra is nagyon fontosnak tartom, a helyi diaszpóra megosztottságának feloldása, a kanadai közvéleménnyel való kapcsolataink javításának érdekében, hogy Feszty Dániel, mint a KMOSz elnöke, részt vegyen ezen a beszélgetésen. Nem paktumoznunk, hanem beszélgetnünk kellene már végre. A sárdobállással senkit sem szolgálunk jól. Ideje, hogy megmutassuk –mi kanadai magyarok képesek vagyunk arra a magatartásra, amely a kanadai politikai föderáció fenntarthatóságát, a kanadai politikai kultúra lényegét képzi: nevezetesen, a közösségi jóléttel kapcsolatos eltérő nézetek békés megmérettetésére. Ezt a mai napig, és több mint három év óta tartó rendszeres kérésemre, egyszer sem voltunk képesek összehozni. Maros Zoltán legfrissebb kezdeményezése erről szól. Az Isten szerelméért, tegyük már meg ezt az első lépést legalább.

Kedves Dániel ! Ha a nővérem tragikus halála – akivel nagyon közeli baráti kapcsolatot ápoltatok Ottawába – képes volt megmozdítani, hogy írjál egy levelet nekem, mozdulj meg, kérlek, erre a sorsdöntő kezdeményezésre is. Csatlakozzál a beszélgetéshez, ne zárkózz el előle.

Üdvözlettel, Göllner András

*

A fenti levelemre Feszty végül is Augusztus 10.-én válaszolt. A következő szavakkal zárta le az nyílvános beszélgetésre tett javaslatot:

Az előző levelemben leírtak most is érvényesek, azaz szerintem csak annak van értelme, ha zárt körben (pl. emailen át, vagy egy kötetlen környezetben, pl. egy sör mellett) folytat párbeszedet a két fél…mert.. ezáltal nagyobb a csend  odakint, azaz nem növekszik a feszültség a kanadai magyar társadalomban…. Nem a párbeszéd ellen vagyok tehát, hanem az ellen, hogy ez a nyilvánosság előtt zajoljon…(Kiemelés GA).Röviden összefoglalva tehát: nem kívánok részt venni a javasolt vitában, mert tervezett formátuma és a résztvevők általam ismert szándékai nem támasztják alá, hogy ez valóban a kanadai magyarság érdekeit szolgálná. 

Üdvözlettel, Dani

*

Röviddel ezután, Bede-Fazekas Zsolt és Vaski Gábor is bedobták a törülközőt.
Christopher Adam, a KMH működtetője, Feszty levelére reagálva, Augusztus 11-én írásban is kifejezte sajnálatát, hogy a KMOSZ elnöke, képtelen a pluralizmus útjára lépni.

Kedves Mindenki,

Dániel, leveledet Zolinak címezted, de az én nevem (és Andrásé is) több alkalommal felmerült. Jelzed, hogy tudni véled „szándékainkat” a javasolt párbeszéddel kapcsolatosan.

Természetesen nem egy választási vitáról lett volna szó, hanem egy olyan őszinte és mindenki számára vállalható párbeszédről, amely megmutatta volna a tágabb magyar közösségnek is, hogy van értelme a nyilt és őszinte diskurzusnak.

A magyar közösségben szerzett személyes tapasztalataim azt támasztják alá, hogy nem a nyilt, őszinte párbeszéd vezet konfliktushoz, veszekedéshez és nem ez kelti annak látszatát, hogy „már megint veszekednek” a magyarok, hanem az amikor konspiratív telefonbeszélgetések során és amikor sunyi módon ”fúrják” egymást a magyarok a háttérben.

Ez nem csak a köztünk lévő, valóban terhelt kapcsolatra vonatkozik. Hanem arra is, ahogyan a KMOSZ és a Somorjai Ágnes által vezetett (illetve Kövér László házelnök által támogatott) Kanadai Magyar Kulturális Tanács harcol a háttérben egymással, a kanadai magyar közösség kizárólagos képviseletéért.

Egészségesebb a párbeszéd és az érvek, gondolatok kölcsönös megbeszélése mint a folyamatos fúrás.

Ami pedig a választási vitákhoz kapcsolódó gondolatodat illeti: javasolnám, hogy nézzél több kanadai választási vitát. Ezek nem arról szólnak, hogy egymást a földbe döngölik a felek, hanem arról, hogy demokráciában minden választópolgárnak joga van megtudni, hogy a jelöltek milyen programmal és platformmal állnak elő és, hogy képesek-e ezt megvédeni és elmagyarázni. Sajnos az értelmes vitától Magyarországon elszoktak, mert a Fidesz-KDNP nem, hogy nem hajlandó leülni politikai kihivóival vitázni egy választás előtt, hanem program nélkül kell az állampolgároknak rábólintaniuk a folytatásra.

Mi a diaszpóra és a magyarság jövőjéről szóló, az eszmecserére épülő párbeszédet javasoltunk, nem pedig pártpolitikai vitát. Sajnálom, hogy ha Te és a KMOSZ elnöksége is azt gondolja, hogy a magyar-magyar párbeszédnek nincsen értelme.

üdv, Chris

*

Lényegébe így végződött Maros Zoltán kezdeményezése. Ezt követően megint eldúrvultak a szavak. Tovább kezdett folyni az egymásramutogatás. Vaskinak az fájt, és úgy tünik Fesztynek is, hogy mi a nyílvánosság előtt szeretnénk velük beszélgetni, és nem a nyílvánosság háta mögött. Maros Zoltán, egy utolsó levelében még sajnálatának adott hangot a nyílvános eszmecsere elszabotálása miatt. Augusztus 11-én kelt válasz levelemben e témában a következőket írtam neki és a vitából visszalépő embereknek:

Kedves Zoltán:

Nagyon örültem amikor a párbeszéd lehetőségével elénk álltál, és felkérted a feleket, hogy a sárdobálás helyett üljenek az asztalhoz végre, és mutassák meg egymásnak, és a kanadai magyaroknak a You Tube-on keresztül, hogy bár egymástól eltérő nézeteket vallanak, képesek civilizált, értelmes párbeszédre, a kölcsönös megértésre való törekvésre. Egy tucat civilizált, udvarias levelet írtam e célból, egyikben sem vontam kétségbe a másik oldal jó akaratát, kifejezetten hangsúlyoztam hogy ez nem a másik oldal legyőzéséről szól hanem a másik oldal megértéséről, illetve arról, hogy kezdjünk már el végre demokrata módon, a tisztességes politikai diskurzus eszközeivel élni, engedjük már meg végre a helyi magyar közösségeknek a mérlegelés lehetőségét, ne szüntelen egy véleményt hanem többféle véleményt hallhassanak helyi és haza sorskérdéseivel kapcsolatban, így döntsenek arról, hogy kivel vagy ki ellen, hogyan vagy miként szavazzanak különféle kérdésekben. Ez a demokrácia útja. Ez az alapja a demokratikus politikai kultúráknak. Jó szándékú kísérletünk zátonyra futott, és nem hinném, hogy ezt a kudarcot a Te vagy az én számlámra kellene írni.

Feszty Dániel, a KMOSz elnöke, ezt a nemes kezdeményezést, a kanadai magyar közösség számára létfontosságú kezdeményezést, egy ócska trükknek minősítette. lesöpörte az asztalról. Én az ő elutasító, a párbeszédet megtagadó magatartását tartom a közösségi felelőtlenség tetőfokának. Nem tudok többet tenni. Hetente háromszor-négyszer írtam, érveltem, hogy gyerünk, lépjünk már, mutassunk példát embertársainknak, kanadának, honfitársainknak, hogy mi is be tudjuk tartani a demokratikus politikai diskurzus etikai szabályait. Megkaptuk a választ. Másként gondolkozókkal nem áll szóba a KMOSz elnöke, vagy ha szóba áll azt kizárólag az emberek háta mögött meri megtenni, a nyilvánosságot kizárva. Minden amit lehetett, Zoltán, megtettem, hogy a KÖZÖS SIKER irányába tereljem kezdeményezésedet. Ez nem az első alkalom, hogy megpróbáltam párbeszédre venni politikai versenytársainkat. Minden egyes alkalommal el utasító választ kaptunk. Aki nem a FIDESZ-KDNP, vagy a JOBBIK nyelvét, nézeteit vallja, azzal nincs párbeszéd. Remélem majd itt is eljön egyszer az a generáció mely kimondja, hogy ebből már elege van, ezzel már tele az a bizonyos hócipő: nem egypártrendszerben, hanem többpártrendszerben, nem egy politikai párt árnyékában, hanem a pluralizmus szabad légkörében szeretnének élni. Isten segítsen bennünket, és azok akik hisznek az értelem és a demokrácia törvényeiben, és bátor cselekedetekkel, szerepet vállalnak e törvények megvalósítása érdekében.

Köszönet tisztességes próbálkozásodért.
Üdvözlettel, Göllner András

*

Összefoglaló és búcsú

Nagyon sok helyen elmondtam már – a Kanada Magyar Hírlap oldalain, vagy utóljára abban a bizonyos karácsonyi videóban amelyet Chris Adam, a KMH kiadója készített velem, hogy a CHDC tolerálja, sőt természetesnek tartja, ha a Fideszt pártoló diaszpóra vezetői másként látják a világot mint mi. Uram isten de unalmas is lenne a világ ha mindenki egyformán gondolkozna mindenről. Számos alkalommal elmondtam, leírtam, hogy tisztelem azt az önfeláldozó munkát amely nagyon nehéz körülmények közepette folyik kanadai magyarjaink körében, a cserkészek, a kis-iskolások oktatása, anyanyelvünk, kultúránk, legnemesebb hagyományaink fenntartása érdekében. Nem ezzel a magatartással a bajunk, hanem azzal, hogy e nemes munka mellett, szisztematikus merénylet folyik, gyakran a helyi egyházak vezetésével, a politikai pluralizmus, a félelemmentes, civilizált politikai diskurzus szellemisége ellen. Azt fájlaljuk, és fájlalják a kanadai magyarok sok-sok tíz-ezrei, akik távol tartják magukat templomainktól, helyi közösségeiktől, hogy itt is, mint odahaza, csak az erős kutyák ugatnak. Itt is egy ómódi, elavúlt kaptafára, a Fidesz kaptafájára óhajtják szabni a közgondolkodást, mint odahaza.

Tagadhatatlan, hogy a kis-közösségeibe roskadt, egyre elöregedő kanadai-magyar diaszpóra kilóg a sorból magatartásával majd minden itteni népi csoporttal összehasonlítva. A kanadai Olaszok, Németek, Angolok, Franciák, nem a hazájukban történetesen hatalomban levő párt szimpatizánsok hangját, nem kizárólag az anti-Liberális szellemiségűek hangját engedik megszóllalni közösségeik fórumain. Az Olaszok nem csak Berlusconi házi zenészeit halgatták, és nem csak a jelenlegi olasz kormány által kedvelt nótákat fújják Montreál „Kis Olaszország” bárjaiban, kulturális szinterein. A Franciák nem kizárólag Holland miniszterelnők mantráját ismételgetik egymás közt.

Az EU tagállamait kanadába, nem párt-katonák képviselik, hanem olyan emberek, akik tiszteletben tartják hazájuk és az itteni diaszpóra politikai, kulturális többszínűségét. Amikor John McCain Republikánus szenátor pár évvel ezelőtt ellátogatott magyarországra, Obama demokrata pártja által kinevezett nagykövete szeretettel fogadta Budapesten, kultúrált, színvonalas fogadásra hívta meg az amerikai nagykövetségre a helyi amerikaiak, diplomaták és magyarok szine javát. Orbán első magyar nagykövetének, Dr Pordány Lászlónak kanadai tevékenysége, a helybeli magyarok egyívású tételére tett politikai hadjárata, a Fideszt ellenző pártok elleni ágálása, óriási károkat okozott, és okoz a mai napig. Mi az ellen a szellemiség ellen kűzdünk amely kanadai-magyar közösségeinket immáron a kihalás szélére sodorták az egyívású hagyománytisztelők szektás magatartása miatt. Mi nem Jim Jones kult-vezér tragikus útjvonalán járunk. Kiléptünk ebből az erőltetett menetből, kiléptünk abból a zárt, kultikus kalitkából amelybe kezdet óta és a magyar kormány anyagi és erkölcsi támogatásával, csak a Fidesz kleptokrácia lojális támogatói kapnak helyet és elismerést. Ezzel a cikkel búcsúzom mindazoktól akik a nyílvános vitát megkerülve, az egyívású magyarságtudat irányába, európából kelet felé, az illiberális álmok utján meneteltetik hazai és itteni magyarjainkat. Eszünk ágába sincs szétverni ezt a tragikus, immáron nagyrészt geriátrikusokból álló menetet – szét fog ez a menet esni saját gyengesége miatt, mint Napoleon serege Oroszországban, melyet nem az Oroszok vertek szét hanem vezetőik fejetlensége. Az Orbán kormány Kőrösi Csoma és egyébb erőfeszítéseinek ellenére, képtelen lesz ezt a folyamatot megállítani.

Cikkemet nyugtatásként, a KMOSZ-ba tömörített 87 kanadai-magyar szervezet vezetőségének, tagságának, a KMOSZ elnökének, Feszty Dánielnek, a KMOSZ alelnökének, Bede-Fazekas Zsoltnak ajánlom. Ez úton szeretném őket megnyugtatni, hogy eszünk ágába sincs azt tenni amiről a KMOSZ alelnőke hetente értekezik rádióműsorában. (Idézem, ha valaki nem hallotta, vagy olvasta sorait: „Ti be akartok furakodni közénk is, szétverni mindent ami még müködik, csak mert nem úgy táncolunk ahogy ti muzsikáltok!”). Bede-Fazekas Zsoltot pedig immáron a nyilvánosság előtt és írásban szeretném megnyugtatni, hogy abbahagyhatja az árnyékboxolást. Bármennyire is szeretné rám fogni, hogy „Hitler-jugend”-nek tekintem, az ilyen fajta vádaskodás vele szemben nagyon távol áll tőlem. És ezt nem azért mondom, mert korban alkalmatlannak találom őt erre a minősítésre, hanem elsősorban azért, mert nem óhajtom az ő módján trivializálni a nácizmus ártatlan áldozatainak fájdalmait.

E cikkel jelzem, hogy innentől valóban nem óhajtunk Bede-Fazekas Zsolt és az Orbán kormány által létrehozatott KMOSZ, vagy Kövér László unokatestvére által létrehozott másik Fidesz-párti szervezet rémálmaival, a nyílvánosság háta mögött foglalkozni. Táncoljanak szép nyugodtan az általuk kedvelt zenére, nótákra, csinálják azt ami nekik jól esik. A Kanadai Magyar Demokratikus Charta és a Kanadai Magyar Hírlap továbbra is küzdeni fog a nyílvánosság fórumain az Orbán kormány illiberális, Putin-féle értékeinek kanadai terjeszkedése ellen. Egyre erősebben fogunk fellépni azokkal a Fidesz által proponált magatartásformákkal szemben amelyek veszélyeztetik a kanadai nép, és az észak-atlanti szövetség értékeit e tájon.

Dr. Göllner András
A Kanadai Magyar Demokratikus Charta alapítója
A montreáli Concordia Egyetem politikai tanszékének Emeritus rangú oktatója