Abdallah bin Abdel-Aziz királyt csütörtökön éjjel érte utol a halál. Akinek az első hírek felröppenésekor nem ugrott volna be kapásból az illető személye, mostanra az is alighanem tudja: ő volt Szaud-Arábia uralkodója. S mert a királyságot másnap is ki kell nyitni, már az utóda is megneveztetett. A világ látszólag megy tovább, és a távoli királyság egy centivel sem került földrajzilag közelebb.

A hírek is kavarognak tovább. Már Abdallah-király halálhírével kapcsolatban sem teljesen jutottak a magyar hírcsatornák egységes álláspontra. Az MTI nyomán hírt közlők például az említett csütörtököt emlegetik. Miközben a magyar miniszterelnök közel-keleti utazását említő MNO azt közli, hogy „szombaton számos ország vezetője érkezik a sivatagi királyságba, hogy megemlékezzen a pénteken elhunyt Abdalláh bin Abdel-Azízról”. Azonban, ha az említett pénteki időpontra keres rá valaki, akkor azt találhatja, hogy szinte mindenütt az olvasható, ahol Havasi Bertalannak, a a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetőjének, különben szintén az MTI-n keresztül közzétett nyilatkozatára hivatkoznak. S bár talán kegyeletsértőnek tűnhet, de azért legalább valaki szólhatott volna az említett sajtóirodistának, hogy valami nem teljesen van rendben a napokkal. Ami zavar alighanem amiatt alakulhatott ki, hogy az éjszaka hosszú, és a hajnali órák már pénteknek számítanak. Az, hogy elsőre az MTI csütörtököt mondott, akár jóhiszemű tévedés is lehetett.

A király halálának bejelentésekor egyben azt is közölték, hogy az új uralkodó Szalman Al Abdul Aziz Al Szaúd lesz. Ezt a hazai hírek, és a külföldi lapok, például a The Guardian honlapján olvashatók alapján sincs másként. Mely utóbbi helyen különben azt a pletykát is emlegetik, hogy a koronahercegnek egészségügyi problémái lennének. Az elhunyt királyt pénteken, a helyi hagyományoknak megfelelően eltemették. S csak remélni lehet azt, hogy az óvatos reformernek tartott szunnita, és ezért a siita fundamentalistákkal mérsékelten jó viszonyt ápoló uralkodó szándékai ne kerüljenek ad acta. Még akkor is élhet ez a remény, ha az említett reformpolitikát az ottani „szövegkörnyezetben” kell értelmezni. Miközben az, innen nézve, és például a blogger-korbácsolás optikáján át szemlélve esetleg nem is tűnik sem humanistának, sem reformernek.

Azzal sincs különben semmi baj, hogy a magyar kormány részvétét nyilvánítsa, és delegálja magát a gyászesemény alkalmával. Azzal sincs ilyen esetben probléma, ha ez a miniszterelnök személyes odaröppenését jelenti. A temetés után egy nappal érkezni azonban aligha a gyászszertartáson való részvételt jelenti. Márpedig a Havasi-nyilatkozat szerint: „szombaton számos ország vezetője érkezik a sivatagi királyságba, hogy megemlékezzen a pénteken elhunyt Abdalláh bin Abdel-Azízról”. Ezzel szemben másutt ennél sokkal kevésbé szemforgató módon fogalmaznak. A Voice of America például kendőzetlenül közli: az új királlyal mennek találkozni azok, akik most Szaúd-Arábia felé igyekeznek. Közöl egy jelenléti ívet is azokról, akik megjelentek. Ebben a felsorolásban azonban Orbán Viktor neve hiányzó tétel. Így még az sem kizárt, hogy a magyar kormányfő tényleg egy követ ment elhelyezni az elhunyt király különben jeltelen sírján, miközben mások az új királlyal kezdték meg a tárgyalásokat a hogyan továbbról. Gyanítom azonban, hogy inkább arról lehet szó, hogy a magyar miniszterelnök egyszerűen nem számít.

Abban az értelemben nem, hogy megemlítsék a jelenlétét. Így elmondhatja, hogy igazi antimatematikussá vált: se nem oszt, se nem szoroz. Ezen sajnálkozni illene, de szinte megkönnyebbülhetünk is akár a dolgok ilyetén alakulásán. Mert elképzelem, hogy megjelenik, fogadják, nyilatkozik és interjút ad. Majd azt olvasom, látom: zsebre dugott kézzel jattol az új királlyal, és közben az iszlám területekről érkező menekültek rémességéről tart kiselőadást Rijádban. Esetleg a keresztes lovagok zászlaját is meglengetve. S akkor inkább legyen jelentéktelen pont a magyar miniszterelnök, mintsem az egész országot porig alázó, nevetségessé tevő gesztusoknak legyen a világ szem- és fültanúja.