Gyurcsány éve
Természetesen jól beszélt.
Más politikusok akár karriert is épÃthetnének abból, ha csak feleannyira jól tudnának beszélni, mint Å‘.
Ami a beszéd tartalmát illeti, természetesen minden a helyén volt, megvolt az elején a bolsevik önkritika, harcostársak érdemeinek elismerése, mindenki láthatta: a mi Ferink nincs elszállva önmagától, képes saját hibáinak ostorozására is.
Az azért kicsit disszonáns volt, hogy hiába hivatkozott Kósáné Kovács Magdára, nem találta a teremben, aminek talán az lehetett az oka, hogy nem hÃvták meg, ami viszont érthetÅ‘, hiszen a terem befogadóképessége kicsi, cserébe viszont úgy néz ki belülrÅ‘l, mint a Téli Palota az ominózus támadás elÅ‘tt.
Ideális helyszÃn ez egy – mint megtudhattuk – baloldali párt évértékelÅ‘jéhez, a bimbózó diktatúra coming outjának második évében.
Ha a szegényember meglátja ezt a szomszéd lopott árammal üzemeltetett televÃzióján, hát erÅ‘t vesz rajta a heuréka effektus: Aha! Ez az én pártom, ez kell nekem!
Az önkritika tárgya szerencsétlen Pásztor Albert még szerencsétlenebb jelölése volt, melyre rábólintott a káderpolitikához köztudottan zsigeri tehetséggel közelÃtÅ‘ pártelnök is, ki eme elegáns fejbiccentéssel a demokratikus jelölés folyamatára feltette a koronát.
Hát mit is mondjunk erre: az önkritika jogos volt, még akkor is, ha szegény Pásztor Albert inkább csak áldozata volt a magyar nép olvasni tudó hányadát jellemzÅ‘ alacsony szövegértési indexnek…
Gyurcsány elnök úr mondott még egy-két érdekes dolgot, ami nem kimondottan évértékelő volt, inkább csak próbálkozott némi rendtétellel az agyakban.
Elmondta, hogy aki kiegyenesÃtette a kaszát, az nyugodtan visszagörbÃtheti, mert Péter-Pálra egyelÅ‘re nem várható forradalom, ami nagy igazság, de aki forradalomban akar hinni, az forradalmár lesz, ha a reálpolitikus beleszakad is az igyekezetbe, hogy errÅ‘l lebeszélje.
Aztán azt is taglalta, hogy a parlamentbÅ‘l való kivonulás mennyire értelmetlen és kontraproduktÃv lenne, ami szintúgy nagy igazság, de ezt sem fogja elhinni az, akinek ez a gyÃkja.
És akkor még szó sem esett azokról, akik a fejéhez verik felesküdését az Alaptörvényre, beleértve a DK ellenállási záradékát is, vagy szerepét a választásokon való részvételben.
Magam is ismerek a bloggervilág bozótjában olyanokat, akik szerint neki már réges-régen, kezében kováspuskával, fogai között késsel a Bakonyban kellene gerillaharcot folytatni, ahelyett, hogy pelenkát vásárolni járna.
Senki sem forszÃrozta, de Å‘ azért bemutatta érzékletesen, hogy mi a különbség az Å‘ vagyonosodása és Orbán vagyonosodása között, és már megint nem volt senki a környezetében aki figyelmeztette volna: drága Elnök Úr, ez senkit nem érdekel, ebbÅ‘l Jóskának annyi jön le, hogy nektek, trógerek van, én meg éhendöglök a gyerekeimmel a fűtetlen lakásban.
Elmesélte azt is, hogy akkor, amikor ő volt a kormányfő, akkor valamelyest javult a helyzet, most meg romlik, és aki azt hiszi, hogy Orbán világgákergetése esetén máról-holnapra gyökeresen változni fog a helyzet, az illúziókban él.
Ez persze nem is igaz, mert az ember közérzetét nem csak az anyagiak befolyásolják, hanem életének teljes környezete, például az, hogy lát-e esélyt gyermekei tanÃttatására, igénybe tudja-e venni az egészségügyi ellátást, jár-e neki a nyugdÃj vagy adható és még ezer ilyesmi.
Ezzel biztatni a népet – szerintem melléfogás, mert ezzel mindent adott, csak értelmet nem a tömegek amúgy is lagymatag harcának.
Nem valami túl lelkesÃtÅ‘ perspektÃva az, hogy az állampolgár harcol, a cél pedig a nagy semmi.
Volt már pedig, hogy beszédeiben nem bontotta ki az igazság minden részletét, de
akkor választást is nyert, ennek fenyegetÅ‘ veszélyét – úgy látszik – mindenképpen el kell kerülni.
Volt még sok remek megállapÃtás, az elÅ‘adásmóddal sem volt baj, hiszen a magyar átlag kenetes beszédekhez szokott, Ãgy nem viseli el az érzelmi kitárulkozást – hát, most nem panaszkodhatott.
Szó esett a civilekrÅ‘l a beszéd mazochista blokkjában: szeressük Å‘ket, mert majd belejönnek a politizálásba, senki sem kiforrott politikusként kezdi – a szokásos gyurcsányi séma alapján odatartotta a másik orcáját is, jóllehet a fejét már cipóra verték azok, akiket felkarolt, akiket szeretett, akiknek megbocsátott, néha az ember már azt várná, hogy az énekesmadarak leszállnak a vállára, de idáig valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy csak keselyűk lengették a szárnyaikat arrafelé, ki-kitépve egy-.egy darabot a májából, meg innen-onnan.
Még a libák voltak a leghumánusabbak, hiszen Å‘k legalább le sem bombázták…
Nekem ez a beszéd mégis arról szólt, ami nem hangzott el benne.
Nem hangzott el például az elmúlt év értékelése, jóllehet a demokratikus oldal akkora maflásokat kapott sorozatban, hogy a fal adta a másikat, olyan állapotba került, hogy rossz ránézni, olyan durva dolgok történtek, melyeket elfeledni bűn, hiszen az elfeledett dolgokból nem lehet tanulni.
Nem érintette a beszéd a DK és a többi párt viszonyát, ami elhangzott, azt Gyurcsány annyira gondosan becsomagolta, hogy tán már maga sem tudta, hogy mirÅ‘l beszél, pedig ha ennek a beszédnek lett volna, hát éppen az lett volna a pozitÃvuma, ha elemzi a Nagy Pofáraesés okait, megnevezi azokat, akik a demokratikus oldal vereségéért felelÅ‘sek, és elmondja, hogy a legnagyobb tévedése nem Pásztor Albert támogatása volt, hanem a megfelelÅ‘ biztosÃtékok nélkül kötött megállapodások – például a frakcióról – melynek következtében most úgy ülhet a Parlamentben, mint sértett kakadu az ülÅ‘rúdon.
Érinthette volna a beszéd azt is, hogy kinek a pártja is tulajdonképpen a DK, mert attól tartok, hogy jelen állapotában csak Gyurcsány Ferenc pártja, ami igazán kedvező státusz, csak az ország bajainak megoldásához ez kevés.
Nem szólt a beszéd Magyarország helyérÅ‘l a világban, viszonyunkról Amerikához, a NATO-hoz, az Unióhoz, Oroszországhoz – amit pedig a két Magyarországról elmondott, az számomra rettenetesen ellenszenves volt.
Azt mondta, hosszú távon két Magyarországnak kell egymás mellett élni, amit ugyan érteni vélek, de egyetérteni nem tudok vele.
Igen, nem kell élethalál harcot vÃvni a jobboldallal, joguk van arra, hogy tÅ‘lünk eltérÅ‘en gondolkodjanak a világról, de azért igenis harcolni kell, hogy ez egy olyan ország legyen, melyben a politikai vitákat demokratikus módon döntik el a politika szereplÅ‘i, az egyetlen Magyarország érdekében.
Egy az ország, és az lenne a kÃvánatos, ha ez az egyetlen országunk demokratikus legyen, ahol kompromisszumképes politikai erÅ‘k folyamatos alkujának eredményeként olyan társadalom létezik, melyben jól tudom érezni magam.
Szóval, szép beszéd volt, teljes egy napig téma lesz talán, aztán a remek idÅ‘pontválasztásnak köszönhetÅ‘en – Merkel elÅ‘tt két nappal – a kutya sem fog emlékezni rá, ami azért nagy kár, mert voltak benne okosságok is.
Hát majd jövÅ‘re, – hátha addigra történik is valami.
Gyurcsány 2016-ot emlÃtett, én nem évhez, inkább eseményhez- a koronázáshoz, vagy a nagyturul-röptetéshez, esetleg a nemzetvezér-választáshoz kötném a történést – majd meglátjuk.
Ezt mondta Vak Béla is anno…
9:49 de.
Örülök annak, hogy miután Gyurcsány és a DK szinte egész holdudvara kiállt Pásztor Albert mellett, most Ãgy utólag rájöttek, hogy ez „hiba” volt. És a DK többi prominensei, akik harciasan kiálltak a cigányellenes politikus jelölése mellett most mit gondolnak? Mea maxima culpa?
10:05 de.
Na igen, sok minden nem volt benne ebben a beszédben- Pl. használható, kivitelezhetÅ‘, az orkbáni dúlás utáni országújraépÃtÅ‘ program rövid, mindenki számára érthetÅ‘ kifejtése. Meg hogy kik lennének az alternatÃvák, akik hiteles szakemberek, és érdemes lenne szavazni rájuk.
.
Ez valahogy mindig kimarad.
12:07 du.
Christopher Adam
2015 február 1
9:49 de.
Nem cigányellenes politikus jelöltek, hanem nem tartják cigányellenesnek. Nagy különbség.
1:57 du.
Gyurcsány,
rájött, hogy a FIDESZ-KDNP kormány az nem D-209-es kormány, nem tudja olyan egyszerűen megpuccsolni, mint annak idején. Elég lassan esett le neki. Ráadásul azt is látja, hogy nemigen kérnek belÅ‘le, hitelét már rég elvesztette. Arra még nem jött rá, hogy idei választási szereplésével mennyi kárt okozott már az un. „baloldal”-nak.
Erre viszont Tóbiás már rájött, s ha sikeresebben letudja léptetni Lendvai sipikét, KLacát – s a többi csontvázat, amelyek únos untalan kiesnek a maszop szekrényébÅ‘l – mint Mesterházy, még elÅ‘re is léphetnek egy kicsit.
11:13 du.
Gyurcsány Ferenc 1, azaz egy évi „becsületes munkával”
szerzett „jövedelme” a 3 millió koldus, a minimál bér alatt élÅ‘k országában. A minimálbér 166-szorosa. /2005. 03. 27./
20041 év)100000000 Ft.Minimál bér 600000 Ft. évente
12 hónap 8333333 Ft.havonta 50000 Ft. havonta
365 nap 273972 Ft.naponta 1644 Ft. naponta
24 óra 11415 Ft.óránként 68.5 Ft. óránként
60 perc 190 Ft.percenként 1.14Ft. percenként
Mekkora, mindannyiunk közös tulajdonából lopott vagyon szükséges ahhoz,hogy valakinek 100 (száz!) millió forint legyen az évi jövedelme?
*******************
Gyurcsány Ferenc véleménye 2005 májusában a „Rendszerváltás” után 15 évvel a „Dolgozó Nép”,
mindannyiunk közös vagyonáról:-
„A helyzet egyszerű volt, az állam mindent el kÃvánt adni,?)kik és milyen alapon hozták ezeket a döntéseket?)
az embereknek nem volt pénzük, s ha a piacon sok a tojás és kevés a vevÅ‘,akkor zuhannak az árak. Ez történt a magyar állam vagyonával is.”(?!)(Amelyre minden becsületes „Magyar” politikusnak és minden egyéb közéleti szereplÅ‘nek kötelessége lett volna és kötelessége lenne ma is árgus szemekkel vigyázni és nem szétlopni!)
„Aki venni akart és megvolt hozzá a tehetsége,(?)
(bennfentes kapcsolatai?, anyósa?)az néhány éven belül jelentÅ‘s értéknövekedést könyvelhetett el,(mindannyiunk közös tulajdonából)jelentÅ‘s (becstelen módon szerzet, magyarán lopott)vagyonra tehetett szert”
„Amikor BalatonÅ‘szödöt megvettem, eltelt két év, mÃg (miniszterelnökként) az állam (nevében) visszabérelte.
(A bérleti dÃj annyi, mint amennyi Gyurcsány Ferenc évi részletfizetése tÃz éven át.)De ez miért zavart(a) volna?”(?!)(Pestiesen mondva: „ügyes”.)
Egy ilyen ember, Magyarország miniszterelnöke lehetett, máig nem lett elszámoltatva és jelenleg is képviselőként az Országházban ugrabugrálhat!(2015)Hazánkban ide süllyedt a közélet!
(Hogy is mondta volt Krassó György a „Rendszerváltás” hajnalán 1989 június 27-én:
„Minden politikai és gazdasági lépést csak a magyar nép érdeke vezéreljen!”
(Krassó György Budapest, 1932. október 19. – Budapest, 1991.február 12)
11:50 du.
Lévay Atilla:
.
– Na látod, én pl. ezért nem szavaztam erre (sem). Bár, gyurcsi műve eltörpül az orkbáni ámokfutáshoz képest- ettÅ‘l persze bűne neki is óriási.
12:43 de.
Lévay Atilla
2015 február 1
11:13 du.
Jó, hogy nem megyünk vissza a hét vezér bűneiig. Leszarom azt, hogy mi volt 10-13 évvel ezelőtt, hogy mit csinált az akinek ma semmi beleszólása nincs Magyarország aktuális szétverésébe. A mai kormány nagyságrendekkel ótvarabb, tuskóbb-bunkóbb, hozzánemértőbb, aljasabb és károsabb (nem beszélve, hogy tolvaj, korrupt pofátlanul hazug és álkeresztény) mint a történelem valamennyi magyar kormánya vagy vezető hatalma eddig.
3:16 de.
Lévay Attila: már hiányoltuk. Mondja, hol volt, hogy hálistennek ilyen régóta nem láttuk?
Talán, ha mindezt levezetné Orbán országlására is, nagyban növelné hitelességét. De Ãgy…marad vissza maga után némi izzadságszag. Nem túl élvezetes.
6:06 de.
Lévay Atilla
2015 február 1
11:13 du.
Ha idézÅ‘jelet használsz, nagyon diplomatikus fogalmazva nem „illik” hazugságot beszúrni a szövegbe.