Lancelot és a sárkány
– Phüüüü…
– Hssssz…
– Egy kis szünethez mit szólnál?
– Benne vagyok.
– Azt a hegyes izét, ha elvinnéd a torkomról?
– Majd, ha te sem markolsz olyan szorosan!
– Gondolod, jókedvemben teszem?
– Miért, és én, szerinted?
– Önvédelem, mi?
– Valami olyasféle.
– Nnna.
– Khmmm.
– Milyen szép ez a naplemente!
– Hát, szép. Ilyen magasból, különösen.
– Tegyelek le?
– Hát, ha megtennéd?
– Nna. Így már jobb, nem?
– Hát, kétségtelenül jobb.
– Te, hogy is hívnak?
– Lancelot. De csak szólíts Lance-nak.
– Rendben, Lance.
– Szólíthatlak Dragonnak?
– Szólíthatsz. Bár tulajdonképpen a mamám a Rosie nevet adta nekem, de hát, azt már mindenki elfelejtette…
– Jól van már, nem kell annyira búsulnod, sok más ember is él errefelé álnéven!
– Ember, az igen, de sárkány?
– Te Dragon!
– Na!
– Igaz ez a pletyka a szűzlányokkal?
– Márminthogy, én…hogy nekem…a népek…?
– Ja. Mert erősen beszélik.
– Mond, Lance, meg vagy te húzatva? Mikor találkoztál te errefelé szűz lánnyal?
– Háááát…
– Na látod. Ez a baj veletek, lovagokkal, minden hülye pletykát elhisztek!
– Akkor mi a bajuk veled?
– A fene se tudja. Röpdösök egy kicsit erre, röpdösök egy kicsit arra, minden féle ócska kaját eszem, persze, hogy ég tőle a gyomrom, hát lángot okádok, erre a buta falusi nép meg riadozik.
– Na ja. Nekem is például a tárkonyos mókusgerinctől mindig ég a gyomrom.
– Na ugye. A lappantyűfüvet már próbáltad?
– Borogatásra igen.
– Nem borogatásra, te rozsdás bádogdoboz, hanem rágcsálni! Múlik tőle a gyomorégés!
– Még nem, de köszi, majd kipróbálom.
– Szívesen. De tkp. téged mi a fenének küldtek a nyakamra?
– Hát tudod, van egy olyan próba-féle ott az udvarban.
– Mint az úttörőknek?
– Olyasféle.
– Hát, wazze, nem lehet könnyű manapság Camelotban találni egy öreg partizánt, aki még látta Bem apót!
– Hát, nem. Na, ezért is nyomultam rád.
– Na, köszönöm. Nem volt jobb dolgod?
– Aztán ott volt Guinevra is.
– Az valami sörmárka?
– Sörmárka ám, az eszed tokja, te nagyra nőtt hibiszkusz! Ő a király felesége!
– Baziliszkusz, ha nem veszed rossz néven. Az isten mentsen meg a félművelt lovagoktól!
– Jó, akkor baziliszkusz! Most jobb?
– Naná! Szóval, jó csaj?
– Mi az, hogy! Fel akarok neki vágni azzal, hogy legyőzlek.
– Te, engem?
– Én, téged!
– Na, ne röhögtess, mert kiszáradnak a légutaim!
– Majd nem lesz kedved röhögni, ha levágom a fejed!
– Kicsi ember, csak rád fújok, és elszállsz!
– Pfujj, de büdös a szád!
– Neked meg büdös a lábad!
– Micsodaaa?! Nesze!
– Na, ezt kapd ki, ne a náthát!
– Phhhhüüüü
– Hsssssz
– Ne tartsunk egy kis szünetet?
12:31 de.
—-Jó a szöveged! Minden esetre én nem vigyorogtam volna, mint az a bizonyos az angol wécén. Ha Merkel tudott komoly lenni, neki is fel kellett volna vennie a stílusát. A pókerben legalább is így van.
8:31 de.
hehehehe