Olvasom, hogy mit végzett nemzeti Vezérünk, Angela Merkel német kancellárral.
Jó volt. Most olyan apróságokba ne is menjünk bele, hogy Merkel nem Orbán meghívására jött.
Találkozott vele, mert dolga volt itt – átvette a diszdoktorátusát. (Érdekes ám, mert amikor Orbán átvette a díszdoktorátusát valami amerkai egyetemen, a kutya nem találkozott vele…) Találkozott Merkel, zsidó szervezetek képviselőivel.
Erre nem engedte oda Orbánt, pedig mint házigazdának, nemzeti Vezetőnek ott lett volna a helye, Merkel mellett.
Csak az fránya szobor… Állítólag az nem tetszett Merkelnek. Amikor állítottuk azt a szép, orbánosan ízléses szobrot, nem volt biztos, – sőt szinte biztos volt, hogy soha nem jön ide német kancellár.
Ilyen szempontból nem volt jó hogy jött Merkel, mert neki, nem tudunk hazudni egy német-magyar történelmet, ahogyan a Vezér megírta azt levélben, a nevét nem is tudom, de nagyon híres vélhetően fideszes kutatónőnek.
Orbán igen érdekesen írta meg, hogy a Szabadság terén álló szobor miért is lesz szép, és történelmileg reveláns… Úgy látszik Merkel nem olvasta a levelet – pedig megjelent az újságban. (Én nem értettem, – pedig olvastam piszkosul figyelmesen…)

Szóval találkoztak, Orbán, és Merkel. Merkel bizonyára másokkal, ellenzékiekkel, is találkozott volna, – lévén nem kormánymeghívásra jött – ha volna Magyarországon olyan ellenzéki vezér, akivel érdemes találkozni.
Nem volna baj, ha hárman is volnának, vagy öten… De egy sincs…
Így találkozott civilekkel, egyetemestákkal…
Maga a találkozó semmi érdekeset nem hozott. Megtudtuk pártunktól és kormányunktól, hogy a BMW gyárat létesít Magyarországon. A BMW nem tud erről. Megtudtuk pártunktól, és kormányunktól, hogy a Mercedes gyárbővítésre készül Kecskeméten. A Mercedes nem tud erről. Megtudtuk pártunktól, és kormányunktól, hogy a Siemens, majd beszáll a Paksi Atomerőmű bővítésébe. Mondjuk ez érdekes lenne, mert a létesítmény orosz pénzen készül, és szerintem, az oroszok éppen mondani akarták, hogy a Siemens beszáll a Paksi Atomerőműbe… Aztán a Siemens nem tud erről, – mint kiderült. Van valami helikopter történet, amit majd odazsugázunk egy német-francia konzorciumnak, de ez pályáztatott… De nem baj, mert majd pályáznak, és mindenki másnak a pályázatában csúnyák lesznek a betűk – például. Vagy más…
Mindegy. Majd beperelnek, és mi fizetünk – mint annyiszor a fideszes komszomol alatt…

De igazán jó a közös sajtótájékoztató volt. Ott nagyon nagy sikert értünk el. Merkel nem is értette amit a nemzeti Vezér mondott. Győztünk.
Az történt, hogy a végére megszólította a hoppmester Kovács az utolsónak kérdező német újságírót. Na, most ne tessék azt hinni, hogy ez úgy megy, hogy ott rágja az újságíró a cerúzáját, hogy mit is kérdezzen, és nyújtozkodik kérdésre jelentkezve. Szóval ezért van, hogy ilyen sajtótájékoztatón a legritkább esetben kérdezi meg a NAGY EMBEREKET például a „Kutyák, és Lovak” nevű világhírú lap újságírója. Nem… Ez nagyjából teljesen le van zsugázva, hogy ki kérdez. Jellemzően, elsőként az MTVA Híradója kérdezett – szerinted, miért nem a Népszabadság? Szóval, ez egy ilyen „illiberális” sajtótájékoztató. Mindig az…
És mittesz az ördög, hát nem azt kérdezte a német újságíró – tételezzük fel teljesen magától, és senki nem mondta meg neki Merkel környezetéből, hogy mit KELL kérdeznie – hogy mi is az a bizonyos „illiberális” Itt ugyebár válaszolni kell, nem lehet azt mondani erre, hogy például azt jelenti az „illiberális” hogyaszongya: ASSZONYNAK KONYHÁBAN A HELYE! A FÉRFI AZ ÚR HÁZNÁL!” – Na ez például „illiberális.”

De vezérünk jól kifejtette… Nem adhatunk a demokráciában kizárólagos teret, a liberalizmusnak. Jól megmondta. Merkel is mondott erre valamit, hogy nem is tudja értelmezni, – de ez teljesen mindegy, legyen ez az Ő baja, ha nem érti. Majd most megértjük, hogy ez jó – lesz. Egyszer jó lesz. Amikor elfelejtjük.

A feladat azért is nehéz, – hogy megértsük az „illiberalizmus” miben létét, – mert amióta Hobbes megfogalmazta a liberális demokráciát, azóta nem jelent egyebet a liberalizmus benne, mint az egyének szuverinitását. Semmi egyebet. A szuverinitás, viszont alapvető emberi jog. Ne emelkedjünk tudományos magaslatokba, mert a Vezérünk nem fogja érteni – ha olvassa(?). De meg kell tőle valakinek kéredezni, hogy „Ugyan mondja már Felség, Kegyednek ‘illiberális demokrata” tetszenék lennie?”
Sajnos nem tudom a választ…
Csak remélni tudom, hogy nem kérne telefonos segítséget Habony Árpádtól.
De van ebben az „illiberális” történetben valami, ami különleges… Az, hogy tulajdonképpen, miért is kellene? Mert ugyebár, van kétharmados választási támagottság, és többség. (Jó a támogatottság, csak választási szabályok csalásával sikerült – de ez mindegy.) Ilyen hatalom mentén nyugodtan lehetne tök jelzőtlen demokrata.

Különösen lehetne teljesen demokrata, hogy nálunk minden nemzeti lett. Nemzeti Együttmüködés Rendszerétől, a Nemzeti Trafikig, minden nemzeti – még a Vezér is nemzetségi. Nem! Nem! Nem nemzetiségit írtam…
De ha jól meggondoljuk, Magyarországon, pártunk, és kormányunk hatalmas támogatottsága, hatalmas választási fölénye, gyenge ellenzéke, gyenge polgárság, ellenére, nincs egyetlen nemzeti konszenzus sem… De egy sem. Például, ezért is van szükség, a szintén „illiberális” jelenségnek tekinthető, egzotikum jellegű béke menetelőkre. Minden, ami konszenzus volt, az tulajdonképpen lejáratódott… Kokárda, amit ma már Kossuth leköpne, annyi sár ragadt rá… Civil… Civil Összefogás Fórum… Polgár… Polgári körök… úniós zászló, noha népszavazással megerősített konszenzus volt… Az emberek – a Zemberek lettek… Most pedig minden nemzeti… Még a Trafik is nemzeti…
Nem tudom, ki miatt van – tán a Gyurcsány Ferenc miatt lehet…

De visszatérve az Orbán-Merkel találkozóra: GYŐZTÜNK!
Mert eljött.
Az másik kérdés, hogy a várakozás az volt pártunk, és kormányunk részéről, hogy Orbán Viktort majd Merkel kiszabadítja a nemzetközileg meghatározott karanténból. Mert azért nemzeti Vezetőnk erősen benne van… Ez nem jött össze. Sőt, meglehet, ez a látogatás tett még egy lakatot Orbán „illiberális” cellájára.

Nem majd! Majd a Putyin ablakot nyit – most úgyis Észak-Koreával közös hadgyakorlatot tartanak. Példátlan lehetőség előtt állunk.

Európán kívül is van élet – csak kicsit „illiberális.”

Kósa László