Zsóryfürdőn ülésezik a Fidesz-frakció, a Vezér személyesen szállt alá a mennyekből, hol balján az Öregisten, jobbján maga Jézus Krisztus üldögél csendben, de ez így is van rendjén, beszéljen az, akinek legnagyobb a hatalma – nem?
Muris ez a Fidesz-frakció.
Egészen olyan, mint amikor Bodri és társai összeterelik a nyájat, hogy a számadó megszemlélhesse őket, nem kergült-e meg valamelyik, esetleg nem lett rühes egyikük, mely állapotával veszélyeztetheti a többi egészséges állatot.
Ott állnak csendesen bégetve, kicsit lökdösődnek, de egyik se mer odébb kóborolni, mert tudják, ha ezt teszik, hát azonnal éles, hegyes fogakkal lesznek rendreutasítva, mint legutóbb is Kósa Lali, aki huszonnégy órán belül az országos médiából tudhatta meg, hogy mennyire tájékozatlan és ostoba, mikor beleszól olyan dolgokba, melyekhez nem ért, valamint azt is, hogy már megokosodott és nagyonis támogatja a hivatalos irányvonalat.
Pedig ez a Kósalali nem akárki, ő az a birka, akit a számadó szamárnak nevezett ki, ezzel a saját hivatalos helyettesévé léptetve elő.

Ha valaha kedvem lett volna képviselőnek lenni, elég lett volna megtekintenek a Fidesz-frakciót ahhoz, hogy ez a kedv viharos gyorsasággal el is menjen, de hát sokfélék vagyunk. Neveltetésemnél fogva felénk kötelező a tolerancia, és bár ez számomra kiütésekkel és viszketegséggel jár, én így szeretem ezeket a cselédeket, ahogy vannak.
Képviselőnek lenni más, a mienknél szerencsésebb országokban hihetetlen megtiszteltetés és bizalom.
Az emberek – a választópolgárok – hosszasan latolgatják, hogy kit válasszanak erre a feladatra, ki legyen az, aki odafigyel az érdekeikre, ki az, aki szemük és szájuk legyen az állam irányításában, ki alkalmas erre a feladatra emberileg, szakmailag egyaránt.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez is unortodox módon került szabályozásra, a Központi Erőtér legerősebbjei kiválasztják azokat a cselédeiket, kiknek nyelve legbársonyosabb, ehhez az úgynevezett nyuszitesztet alkalmazzák, melyet a világirodalomból vettek át.
A teszt első fázisában – mint a mesebeli mackó – kitörölik a feneküket egy nyuszival, majd jöhet a képviselő-jelölt nyelve, és győzzön a jobb!
A casting után a nyertest felvezetik a Vezérhez, aki jól ismeri a régi szabályt – vazallusom vazallusa már nem az én vazallusom – ezért a stallumot a jelölt csakis az ő kezéből fogadhatja el.
Ezzel az aktussal automatikusan az ő vazallusává válik a leendő képviselő.
Az ehhez kapcsolódó rituáléra – a Szent Kolbász felmutatására és a Közös Töpörtyűzésre most nem térnék ki, így nem taglalom az „Ugorj el gyufáért!” szimbolikáját sem.
A lényeg itt a jelölt személyes felkenése, valamint a fal bemutatása, ahová a jelölt fel lesz kenve, ha nem elég szolgálatkész.

Egy képviselőnek más országokban nagyon összetett a feladata, és bár nem kell emberfeletti képességekkel rendelkeznie, vannak azért követelmények, melyeknek eleget illene tennie.
Milyen lenne hát az ideális kormánypárti képviselő Magyarországon?
Legyen férfi, ha lehetséges, akkor legyen alacsonyabb Miurunknál, ne legyen túlképzett, ellenben legyen korlátolt és szolgálatkész.
Ha a magasság nem stimmel. ezt gerincének gumiszilárdságával ellensúlyozza, státusz-szimbólumok használata (Rolex, Vuitton) megengedett.
Ne lotyogjon sokat, két önálló képviselői indítvány között kussoljon,mint a partra vetett hal, azzal a differenciával, hogy a fickándozást is mellőzze, és a farkával se csapkodjon feltűnően.
Ellenben tudjon áhítatos pofákat vágni, ne röhögjön a hülye választópolgáron akkor sem, mikor az a éppen úgy szopik, mint borjú a kamionparkolóban, szóval legyen fegyelmezett.
Ellenzéki képviselőknek megengedett a magasabb termet és a narcisztikus viselkedés, a lélegeztetőgép használóinak viszont kötelező előadni Őfelsége Lojális Ellenzéke szerepét.

Normális országokban egy képviselőnek rendelkeznie kell minimálisan is átlagos műveltséggel, némi szókinccsel, kifogástalan előélettel, önfegyelemmel, önuralommal, hogy ne kapkodjon folyvást oda az ország pénztárcájához, ép erkölcsi érzékkel, társadalmi színvaksággal, empátiával, érdeklődéssel választói életéről, higgadtsággal, illemtudással, jó ízléssel, rendezett életvitellel.
És mély elkötelezettséggel országa iránt, mely azt jelenti, hogy képes arra, hogy az ország érdekét a saját érdeke elé helyezze.
Ezek a minimális követelmények, de lehet bővíteni a sort speciális szaktudással, szorgalommal, belátóképességgel, miegyébbel.
Namármost ha a fenti lista alapján vizsgáljuk képviselőinket, hát bizony érhetnek bennünket meglepetések.

Akkor meg aztán végképp, ha a képviselők véleményét látnánk saját helyükről és szerepükről, merthogy még a legjobbak is fordítva ülnek a bilin.
Azt képzelik, hogy őket vezérnek választották, a választó dolga meg, hogy farokfelcsapva kövesse őket – pedig elég lenne csak a névjegyükre pillantani, a képviselői cím azt jelenti, hogy a választó közli vele, hogy mit kell képviselnie, nem pedig fordítva.
Jelzem, ugyanez a helyzet a pártokkal is, de ez nem is csoda, ki a franc szeretne Nemecsek lenni, ha tábornok is lehet belőle?
Meg aztán nálunk nincs hagyománya a politikai alázatnak, itt a politikusok általában lenézik a népet, legfeljebb nyájaskodnak egy sort jövőbeni megválasztásuk reményében.

A Fidesz képviselői már nem is nagyon titkolják szerepzavaruk szép eredményét, de ők persze könnyű helyzetben vannak, hiszen megmondja a népi bölcsesség: akinek Isten a barátja, könnyen üdvözül.
Most éppen a melegvizes medencében bölcsek, a frakció megtárgyalja a kilencosztályos iskola tervét.
Mint Mendrey László kifejtette, ennek vitathatatlan előnye, hogy legalább tizenöt éves korig kitolja az iskolalátogatási kötelezettséget, a többit meg normális országokban nem ez a cselédgyűlés tárgyalná, hanem a szakma – mint annyi mást is, amit nálunk uralkodói döntéssel intéznek el.

Mindenesetre nem kell aggódni, ha ezeknek minden ujját lecsapkodnák bárddal, akkor is megszavaznák az uralkodói javaslatot, legfeljebb az orrukkal nyomnák a gombot.
Ha egyszer majd új társadalmat szeretnénk építeni, talán itt kell majd kezdeni a munkát: emberi minőséget kell követelni a képviselőktől, legyenek akárhányan.
Jobb, ha többen vannak, mert több embert nehezebb egynek kézben tartani, bár nem lehetetlen…
Mégis, egy minőségi személyiségekkel feltöltött testület komolyabb biztosítéka a demokratikus parlamenti munkának, mint a jelenlegi zsellér-cseléd mentalitású parlament.
Ha a zsellérek és a cselédek jobb életre vágynak, nekik is ilyen embereket kellene megválasztani.
Talán majd száz év múlva…