Hazudj magadnak ellenzéket!
Orbán Viktor leült a frakcióvezetőkkel tárgyalni. Mielőtt bárkin az optimizmus rózsaszín hulláma borulna át, nem a lemondásának körülményeit szándékozta megtárgyalni a meghívottakkal. Állítólag a külpolitikáról folytatott egyeztetéseket. Ami egy derekas csapda, ha belegondolunk. A tárgyalásra elballagók pedig önként, és dalolva nyelték be a horgot.
A legtriviálisabb megoldás ugyanis az lett volna, hogy ezt a tanácskozást egy alapos és megfontolt bojkottal tiszteli mag az, aki egy kicsit ad magára. Tulajdonképpen oldalfüggetlenül. Mondhatni: akár nevelő célzattal is. Az ugyanis aligha titkolható, és legkésőbb a Merkel-látogatáson kiderült, hogy Orbán Viktort a határon kívül, de nyugati irányban szinte biztosan leírták. Alkalmasint keleten is leírhatták, mivel az ukrajnai tárgyalásokon nem vett részt, és erősen kérdéses, hogy Szijjártó tárcája milyen szinten képviseltette magát, a Magyarországgal különben határos, Ukrajna jövőjét is körvonalazó tárgyalásokon. Márpedig ezen a téren nem annyit ér valaki, amennyit kapart, hanem annyit, amennyire figyelembe veszik, amennyire a jelenlétét fontosnak tekintik. Ebből a szempontból nézve Orbán Viktor gyakorlatilag elérte az I. osztályú pofozóbábú szerepét. Legfeljebb lábtörlőként veszik figyelembe. Amiben az egyetlen szomorú pont az, hogy vele az ország is csúszik a mocsárba.
Az azonban mindettől független, hogy az említett megbeszélés a frakcióvezetőkkel alapvetően nem külpolitikai jelentőséggel bír. Záhonytól keletre és Hegyeshalomtól nyugatra alapvetően nagy ívben tesznek a parlament különböző gittegyleteinek vezetőire. Érthetően. Ugyanis alapvetően semmi közük hozzá. Az ország hivatalos politikája a kormányzat kezében van. A frakcióvezetőkkel való megbeszélés tehát nem más, mint egyfajta hatalmi demonstráció és csőbehúzási kísérlet a kormány részéről. Amikor ugyanis a „nemzeti külpolitikai célok eléréséhez” kér a miniszterelnök támogatást, akkor ez világos, hogy a személyes politikai ámokfutásának felelősségterítéséről szól. Különösen azon a ponton, amikor már nyilvánvalóan nekiment a falnak, és lezúzta az orcáját. Amikor egy ezzel a céllal meghirdetett megbeszélésen részt vesz valaki, akkor a saját részéről gyakorlatilag automatikusan legitimálja az említett célokat. Elfogadva egyben a kormányfő által erőltetett, és gyakorlatilag a szélsőjobb felé hidat képező retorikai fordulatokat is.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy nagyon nehéz lehet a népnemzeti retorikába csomagolt arzént visszautasítani. Különösen úgy nem, hogy nincs kommunikációképes alternatív programja résztvevőknek. Anélkül még azt sem lehet eljátszani a tárgyalásokon, hogy: „rendben öcsi, kimossuk a gatyádat, de cserébe…”. Cserébe ugyanis nincs mit kérni. Illetve, volna mit kérni, de jelenlegi ellenzéknek nincs olyan program a kezében, ami mögé bármikor százezreket tudna mozgósítani. A részvétel ilyen körülmények között nem más, mint egyértelmű behódolás, illetve nyilvános fegyverletétel a kormányzat, és személyesen Orbán Viktor előtt. Aki a jövőben bármikor kijelentheti: „a Parlament egészének támogatása van a külpolitikája mögött”. Ami egy igen egyszerű, de ugyanakkor leleményes kommunikációs húzás is a Putyin-látogatás előtt. Egész egyszerűen elszíva a levegőt minden tiltakozás elől, és hosszú távra ismét tehetetlenségbe kényszerítve az ellenzéket.
A parlamenti ellenzéket mindenképpen. Ráadásul úgy, hogy ezt az ellenzéket már most is olykor körüllengi a kollaboráció diszkrét kénszaga. Azzal, hogy legitimációs bázist biztosítottak Orbánnak, ez a fekete dicsfény már nem is olyan homályos. Ott ködlik az Országházban és környékén. Gyakorlatilag függetlenül a megbeszélések tartalmától. A parlamenti többség ugyanis továbbra is bármit megszavazhat. Putyin szentté avatásától Orbán kancellárrá kenéséig. Teljesen mindegy, hogy mit ígért, vagy beszélt. Az eddig sem sokat számított. De most már őfelsége ellenzékét is oda lehet hazudni maga mögé.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
11:13 de.
Sajnos, nincs megfelelő ellenzék.
11:18 de.
Tessék már mondani, mijafaszt keresett ott a zselézett agyú bubi?
Mintha frakcióvezetőkről lett volna szó, nem egy lúdtalpas külügyér imitátorról!
11:21 de.
Figyelő: na, ezen még dolgozzon 1 kicsit 😀
Lehet, hogy Kanadában azt ír, amit akar, de azért errefelé gondolkozzon el rajta. Tudja, nem hiszem, hogy mérvadó véleményvezér lenne 😀
12:05 du.
Eddig az anarchiáról az jutott eszembe amikor több ezer patkány, vagy egyébb rágcsáló rászabadul egy gabona silóra és ott azt műveli amit többezer csimpánz is tenne egy élelmiszer szupermarket megrakott pocai között. Országviszonylatban még káoszabb a keserves kép ami ezt az állapotot aposztrofálja. Most azonban a fenti cikkből kiderül, hogy az anarchiának is lehet egy rendszerezettnek látszó arculatot kölcsönözni. A Biro golyóstoll, és a Rubik kocka után ismét valami új kerül a világ népe elé, a Duna-Tisza közéről.
12:16 du.
Bocsi Ille, de a magyarországi magyarok arról panaszkodnak, hogy az igazi ellenzéke Orbánnak nincs is. Erre válaszoltam, hogy ideje lenne, hogy már legyen egy ilyen. Olvassa talán el a cikket.
1:35 du.
Figyelő: ezt a marhaságot meg honnan szedi? Idézetet kérek!
Amúgy magának mi érdeke fűződik hozzá? Mert eddigi hozzászólásai szerint semmi.
3:38 du.
fotó:
AZ ORSZÁG SZÉGYENEI !
.
3:55 du.
˙
A Király és az Ő udvartartása. Hányás !!! 🙁
Goodfriend helyében én is vissza mentem volna a szabad világba ebből a Potemkin-köztársaságból…
.
5:49 du.
Ille, nem a fenti cikk szól eről?
7:52 du.
Figyelo: Van ellenzek Magyarorszagon, es sajnos ez a jobbik jelenleg.
1:28 de.
Tóbiás, a „nácikkal táncoló”…
4:31 de.
Alex Schlesinger; február 14. 12:05 du. :
Az anarchizmus http://www.en.wikipedia.org/wiki/Anarchism
NEM káosz, mint ahogyan a jobboldali, burzsuj ideológiák különféle árnyalatainak ( a nemzetiszocializmustól kezdve, a különféle nemzeti/vallásos sovinizmusok/fasizmusok különféle árnyalataitól, a konzervatizmusig és neoliberalizmusig ) képviselői félrevezetően hirdetik, különösen egy olyan ultrareakciós ( az anarchizmustól a lehető legtávolabb álló ) ) országban mint Magyarorsz. Néha dehumanizáló hasonlatokkal is élve ( amelyben általában az alsóbbrendűnek titulált – osztály, etnikai, vallási alapon – embercsoportok iránti lenézés/gyűlölet manifesztálódik). Magyarország egyszerűen egy mélységesen elmaradott ország egy frissen kiépült totálisan centralizált fasiszta berendezkedéssel, a legsöpredékebb uralkodó osztályokkal ( amelynek képviselői a cikkben tárgyalt külpolitikai „egyeztetésen” részt vettek ); valamint nagy többségében primitív, műveletlen, mélységesen materialista, reakciós, szociáldarwinista, (szélső)jobboldali beállítottságú, erőszakos, kegyetlen, ugyanakkor a mindenkori és mindenféle hatalomhoz alászolgája módjára viszonyuló néptömegekkel. A lehető legtávolabb állnak az anarchizmustól!
2:02 du.
Hihetetlen mennyire amatőrök tudnak lenni! Sajnos már nincs egy darab beépített emberük sem aki információt osztana meg az ellenzékkel!
9:01 de.
akarki!
A jobbik a legjobb együttműködő partnere Orbánnak. Méghogy ellenzék lenne ? hehehehehe ))) 😀 ((( , akár az LMP.
Mindkettő az udvari ellenzék farokcsóváló ölebecskéje.
.