A magyar kormányfő maga vetette fel, hogy Magyarország szálljon be komolyabban az Iszlám Állam elleni harcba. Egy kurdisztáni bázison folyó kiképzési munka vagy a tábor őrzése akár reális cél is lehetne. Kérdés, hogy milyen felhatalmazás szükséges ehhez. Milyen érdeket szolgál a szerepvállalás, és megnövelheti-e a terrorfenyegetettséget Magyarországon?
Orbán Viktor február 4-én a Hír TV-nek adott interjújában több más téma mellett említést tett róla, hogy a német hadsereggel együtt hamarosan magyar misszió mehet a Törökország, Irak és Irán határán található régióba. Ehhez a parlament kétharmados felhatalmazására lesz szükség. A Honvédelmi Minisztérium ezzel kapcsolatban úgy érvelt: már Irakban és Afganisztánban is vállaltunk hasonló szerepet, így nem lenne újdonság a szolgálat katonáink számára.

Hát persze. Ugyan arról, hogy mi az újdonság katonáink számára, fingjuk nincs a HM-ben. Szerződéses katonáink vannak, önként jelentkeznek a misszióra. Csakhogy, a feltételek elég kemények: családi állapot, pszichés állapot, életkor, edzettség, és, ami a fő, magas szintű kommunikációs képesség írásban és szóban ANGOLUL! Ugyan, hányan is felelnek meg ezeknek a feltételeknek? Ráadásul rutint valóban csak a letöltött misszióban lehet szerezni, csakhogy, nem mind1, hogy azt a Sínain, Afganisztánban, vagy Cipruson szerezted meg! Második misszió még csak-csak megvan, de ezzel nagyjából kifújt, a katonai rendszertan szerint „adjunk már helyet a még tapasztalatot nem szerzetteknek”-doktrina működik, tehát, az újdonság erejével hat a friss jelentkezőkre minden.

Milyen kiképzésről is beszélünk? Az elit egységeink – mert, biza, nekünk ilyenek is vannak – a légi-desszantosok, a gyorsmozgásúak, a mélységi felderítők, a tüzérek – ha jelentkeznek is misszióra, ugyan, milyen képzést adnának a pesmergáknak? Jobban kezelik a gyalogsági fegyvereket, mint a mieink, vagy netán háztól-házig közelharcot oktatnának nekik, amikor ilyenről fingjuk sincs?
Attól tartok – hogy bár jó a fizetés – azért Kurdisztánban őrkutyának lenni nem éppen egy elit katona vágyálma, még akkor sem, ha csak a magyar hadsereg szerződöttje.

Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke először egy keddi konferenciát követően, az MTI kérdésére erősítette meg, hogy mérlegelik az Iszlám Állam (IS) elleni fellépést.

Ezt azért mégsem gondolhatják komolyan! Ezzel az erővel bélyegeket is bocsájthatnánk ki az IS elleni jelszavakkal és Korán idézetekkel, vallási felvilágosító szórólapokat nyomtathatnánk, hiszen az is az IS elleni fellépés egy módja! Komolyan kérdezem: gondolkodnak ezek, mielőtt megszólalnak?

Az MNO-nak később tömören nyilatkozott az ügyben, és azt mondta: védelmi célú katonai szerepvállalásról lenne szó. Orbán Viktor végül egy szerdai háttérbeszélgetésen a HVG kérdésére árulta el, hogy ő kezdeményezte a Fidesz-frakciónak, hogy a németekkel és az olaszokkal karöltve indítsunk egy nemzetközi missziót Kurdisztánba.

Már vissza is vontam az előbbi kérdésemet: ha a Vezér maga kezdeményezte ezt, akkor nyista gondolkodás, kuss van, és engedelmes farok csóválás.

Az IS-el szemben felállt nemzetközi koalícióban való szerepvállalás növelése nyilvánvalóan segítené a szövetségesi szolidaritást, de az esetleges katonai misszió részleteiről ők is csak akkor tudnának részletekkel szolgálni, ha a pártok támogatnák a parlamentben a szerepvállalást – ez a Külügy véleménye.

Ami a szövetségesi szolidaritást illeti, veszett fejsze nyele. Amióta Orbán Ukrajna kapcsán is pávatáncot lejt, ezt fújhatjuk.

Magyarország 2003-ban és 2004-ben is küldött már szállítózászlóaljat Irakba, és nagykövetséget is nyitottunk Bagdadban, de néhány év elteltével lelassult, majd leállt a közeledés a két ország között. A követséget azóta bezárták (2014-ben újranyitották), és a magyar haderő is hazatért Irakból. 2010 óta a keleti nyitás politikájába illeszkedve élénkült a viszony, és a nagykövetség után egy konzulátust is megnyitottunk – a kurdisztáni Erbilben. Ezenfelül katonai segélyt is küldtünk, többek között akna- és páncéltörő lőszerek, illetve fényjelzős töltények formájában. Innen már csak egy lépés lenne katonákat is bevetni Irakban, ez ugyanakkor katonapolitikai, diplomáciai és nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel.

Biza, elvtikéim! A lőszer az igen hasznos dolog, csak egy baja van: fogy, de csak akkor, ha kilövik. Ha nem, akkor meg a hazai raktárakban veszti el szép lassan a szavatossági idejét. Azt hiszem, senkinek nem kell magyaráznom az USA katonapolitikáját. A hadieszköz gyártó lobbi mindig is erős volt, tehát, ha cserére érett a cucc, hát indítottak egy jó kis háborút, ahol eldurrogtathatták a határidős lőszert.
Node, nálunk se háború, se semmi, tehát, ha leürítenek egy készletet, azt jó pénzért pótolni kell! Mibul, elvtikéim, mibul?

Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő már korábbi blogbejegyzésében is joggal teszi fel a kérdést: vajon milyen felhatalmazással mennének a magyar katonák? Ha ugyanis ENSZ-, NATO- vagy uniós misszió résztvevőiként lennénk jelen, ahhoz nem feltétlenül lenne szükség parlamenti felhatalmazásra. Az elmúlt két évtizedben ehhez hasonló magyar katonai szerepvállaláshoz nem kellett szavaznia a honatyáknak. Amennyiben például az iraki és a magyar kabinet köt bilaterális megállapodást a katonai együttműködés részleteiről, akkor arra elég kormányzati szinten rábólintani. Wagner jelzi, a németek január végén 46 millió eurós katonai segélyről döntöttek, aminek része a fegyverszállítás és a kurdisztáni pesmergák kiképzése. Az olaszok – akik a németekhez hasonlóan már most is jelen vannak katonákkal Irakban – hamarosan több száz fős, főleg kiképzéssel, logisztikával foglalkozó csapattal indulnak útnak Kurdisztánba.

Most akkor hogy’is férkőzünk mi ide be?

Az Iszlám Állam elleni koalíció eddig három kiképzőbázist állított fel, most jön a negyedik. Elképzelhető, hogy mivel a magyarok már Koszovóban és Afganisztánban is hosszú távon őriztek tábort a nemzetközi misszió kötelékében, a Kurdisztánba szánt egységnek is ez lesz a feladata.

Na, kérem, kezd tisztulni a kép. Őrizni és védeni: ehhez kurvára értünk.

Az Iszlám Állam szélsőségesei az elmúlt hónapokban több alkalommal is lecsaptak azokra az országokra, melyek támadták állásaikat. Felmerül a kérdés: vajon Magyarország is potenciális célponttá válhat, ha bevonul Irakba? Wagner szerint nem nőne érdemben a terrorfenyegetettségünk. Miután humanitárius és katonai segéllyel már több hullámban is támogattuk a kurd biztonsági erőket, így komoly változás nem következne be iraki szerepvállalásunkban.

Véleményem szerint ez annyira pimf tétel – mint ahogy a „bevonulunk“ kifejezés is nevetséges – hogy az IS valóban nem foglalkozik velünk. Minek? Tök felesleges pénzkidobás lenne.

A magyar katonai misszió sokkal inkább célozhat diplomáciai erőfeszítést, mint konkrét segítséget. A nemzetközi koalíciót gründoló Egyesült Államokkal az utóbbi időben megtépázott kapcsolatunkat – Ökotárs-ügyek, orosz közeledés, Goodfriend-konfliktusok – legalábbis helyrepofozhatná némileg.

Na, ez az, amit kétlek. Ez nem amolyan „bocsika, nem úgy gondoltam, de mostantól jó kisfiú leszek” típusú alsó tagozatos vagánykodás. Ráadásul hogy vág ez egybe Orbán diplomatáinknak kiadott ukázával: gazdasági érdekérvényesítő külpolitikát tessék folytatni?! Egy ilyen misszió kurva sokba kerül ám!

De hát, nincs mese: ha ez bekerült a vezéri rögeszmetárba, kétségtelenül sor fog kerülni a megvalósítására. Kerül, amibe kerül. Hacsak a 2/3 elvesztése után el nem kezdenek egyesek a parlamentben is gondolkodni.