Spontán tüntetés volt Tiszavasváriban.
A helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője az MTI-nek elmondta, a járási hivatal előtt összegyűlt romák azt sérelmezték, hogy a közmunkaprogramba korábban felvett több mint száz emberrel az ígéretek ellenére mégsem írták alá a munkaszerződést, így ők kimaradtak a foglalkoztatásból.

Ezeknek az embereknek munkát ígértek, amiről már a kiértesítést is megkapták. Végül azonban nem alkalmazták őket, kimaradtak a programból, helyükre másokat vettek fel – közölte a kisebbségi vezető. Lakatos József szerint az alkalmazandók névsoráról senki sem egyeztetett a kisebbségi önkormányzattal, ezért csak utólag tudták meg azt, hogy sok embert az ígéretek ellenére mégsem alkalmaztak.
Gondolom a helyi önkormányzat sem virágos jókedvéből változtatta meg döntését a már felvett közmunkások foglalkoztatásáról, hiszen hülye ember az, aki szándékosan feszültséget gerjeszt egy irányítása alatt álló településen.
A pénz az úr, és az önkívületeknél nincs pénz, erről már jó előre gondoskodott a Nemzeti Mici, aki semmit sem utál jobban, mint ha másnál is van pénz, nem csak nála.

Aki nem kegyként kapja a pénzt, az nem tartható rendesen kézben.
Az önkormányzatok bevételek hiányában helyi hatalomból bohócokká váltak, ha valamit akarnak, hát tartaniuk kell a tenyerüket, mint vak koldusnak Isten háza előtt, míg el nem kergetik őket onnan is, mint hajléktalant a trafóháztól.
Miután a szegénység komoly probléma, hiszen az ország fele nyomorog, a másik fele viszont ezt nem hiszi el, és azt gondolja, hogy aki nyomorog, az az ingyen juttatásokért teszi, hát nem kellemes foglalkozni vele.
Ezért aztán a Nemzet Felvirágzója (lásd még sírásó címszó alatt…) delegálta a feladatot az erre időközben teljesen alkalmatlanná tett önkormányzati testületeknek.

A szegény most oda fordulhat, ahova akar, – az önkormányzat az államtól kegyként kapott összegekből finanszírozza a közmunkát, a helyi testületek kegyként osztogatják azt a pénzt, mely élethez kevés a halálhoz sok, megszűntek a jogosultságok, megszűntek a normatívák, a Legfőbb Kegyúr, a Nagy Mici majd eldönti, hogy ki méltó az életre.
Ez a világ legrosszabb támogatási rendszere, maga a Nagy Nemzeti Alattvalóképző.Ezt egyszerűen nem lehet igazságosan csinálni, mert szubjektív döntéseken alapul, hiszen annak az önkormányzati vezetőnek, aki annakutána, hogy valamelyik nagypofájú cigánylegény elküldte melegebb éghajlatra, szentnek kellene, hogy legyen a közmunka vagy bármilyen pénz elosztásánál.
Itt az fog pénzhez jutni, aki kussol és gazsulál – és aki ezt cigánykérdésként kezeli, az nem tudja, miről beszél.
A cigányok száma ugyanis állítólag nyolcszázezer, ebből majdnem a kétharmada gyerek, ezzel a számmal áll szemben az optimista számítások szerint is három-négymillió szegénységben élő, köztük a regisztrálatlan munkanélküliségben tengődők százezrei.

Attól függetlenül, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, az igazságos elosztás felé csak egy normatív elosztás vinné a társadalmat, melyben pontosan meghatározzák, hogy milyen kritériumok mellett mennyi állami támogatásra jogosult az állampolgár, ha cigány, ha piréz, ha a lószar még Vereckén ragadt a sarkára, akkor is.
Merthogy ebből, ha ez így megy tovább, igen hamar igen nagy baj is lehet.
A cirkusz porondja azért kör alakú, hogy a vadállatokat ne lehessen sarokbaszorítani, mert akkor támadni fognak.
Ugyanez érvényes az emberre is, akit – ha egyelőre fizikailag nem is, de – pénzügyileg, életvezetése, jövőbeni kilátásai szempontjából mára már sarokba szorított a telhetetlen és mohó hatalom – és ez igen veszélyes dolog.
Lehetnek itt éhséglázadások, fosztogatások, lehet ebből a helyzetből sokminden, csak egy békés, élhető ország nem lehet.

Márpedig a gazdag sem élhet nyugodtan, ameddig a szegény éhezik, mert a szegénység a morál halála.
Régen az egyház pokollal fenyegette azokat, akik a más vagyonára szemet vetettek, de mára az egyház hatása a nulla felé konvergál, gyakorlatilag nincs is jelen a legszegényebbek között, legfeljebb Latin-Amerikában, de nálunk nem a szegényeket támogató, hanem a kövérre hizlalt és vagyonos környékre optimalizált pap az egyházi ideál…Úgyhogy nincs, aki megfékezze azokat, akik esetleg adj király katonát kezdenek játszani a társadalom krémjével, márpedig ne felejtsük, hogy a szegény embernek még a panellakó alsó-középosztálybeli is maga a Krőzus.
És tőle fog első lépésben rabolni, mert a gazdag iparkodik megvédeni magát.
Láttam én már olyan országot, amelynek gazdagjai négyméteres, szögesdrót tetejű kerítések mögött éltek úgy, hogy a kertben ott posztolt a fegyveres őr – könnyen eljuthatunk ide mi is.

Patkánykirály és alvezérei most megint tettek egy lépést errefelé, amikor lerázták magukról a felelősséget, mint Bodri a vizet.A felelősség elől ideig-óráig el lehet menekülni, de a felelősségre vonás elől nem.
És még akkor járnak a legjobban, ha ezt egy új hatalom hajtja végre, szabályozott módon, mert ha a nép ítél, akkor nem lesz vita a halálbüntetés érvényességéről, viszont hullákat himbál majd a szél a körúti fákon – lehet, hogy még csak nem is azokét, akik felelősek ezért a helyzetért, az egyes tájakon már afrikai mértékű szegénységért.
Ezek már nem fognak változtatni semmin, jó lenne nekünk változtatni békés eszközökkel, mielőtt a négymillió szegény nekilódulna.

Majd akkor megpihenhetünk, ha a szegények is láthatnak évente egyszer – kétszer libát, nem csak akkor, mikor a költözésekor a fejükre pottyantja baráti üdvözletét.
A változtatás első lépéseként meg kellene ezeket verni, minden létező helyen és minden választáson, de nagyon.
Meg kellene ezt érteni civileknek, pártoknak egyaránt, a Fidesszel meg úgy kellene bánni, mint háziasszony a libával, leves-alapanyagnak kell kezelni.Ezeknek végük, a kérdés csak az, hogy milyen hosszú ideig tart majd az agónia, mert az utolsó percig kártékonyak lesznek.

Erre kell készülnünk…