Elhazudott rendszerváltás
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem hiteles dokumentumokkal alátámasztott tanulmánytervet teszek közzé, csupán laikusként a véleményemet szeretném elmondani. Az ügy előzményei tudniillik mindenki által közismertek, s most jómagam is ezen meditálok: vajon elképzelhető, hogy Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke, besúgó volt?
Ahhoz, hogy 25 év távlatból erre a kérdésre hitelt érdemlő választ kaphassunk, szerintem teljességgel lehetetlen. Az ezt bizonyítandó, még fellelhető korabeli dokumentumokhoz ugyanis a 25 év alatt bárki hozzáférhetett, azokat kénye s kedve szerint manipulálhatta, így azok hiteltelessége is erősen kétséges. Mérget veszek rá, hogy éppen emiatt Orbán Viktor sem fog perelni, így nem tehet mást, mint lenyelni a békát, ami a nimbuszán esett. Persze, lesznek olyan történészek, akik majd a segítségére sietnek, és kimossák az ő szennyesét. Ha tudják.
A józan logika ugyanis arra enged következtetni, hogy a mi miniszterelnökünk ellen felhozott súlyos ügynökvádak bizony nagyon is igazak lehetnek. Hogy a sértődöttség vezérelte-e Simicska Lajost a titka elköpésére, ez szerintem teljesen lényegtelen momentum. Az ő vádjai igazságtartamának megfejtéséhez pedig a logikánkon kívül nem kell más, csak ismerni az akkori kor szellemiségét, és persze nem utolsó sorban Orbán Viktor szárnybontogatásának mesébe illő csodaszép sikertörténetét.
Orbán Viktor édesapja tagja volt az MSZMP-nek, s mint tudjuk róla, ő a pártszervezet egyik titkáraként tevékenykedett. Ilyen bizalmi posztra azonban az akkori elvtársak nem ajánlottak mindenféle kádert maguk közül, az illetőnek azt ugyanis ki kellett érdemelnie, magyarán, a párthoz való hűségét bizonyítania kellett. Erre pedig úgy került sor, hogy az illető pártfunkcionáriust a közvetlen környezetébe beépült ügynökök megfigyelték, akik aztán jelentéseket írva róla tájékoztatták a feletteseiket. Orbán Győző, a mi későbbi miniszterelnökünk édesapja pedig vélhetően megbízható káder lehetett, különben a fiát sem engedték volna ki Oxfordba felsőbb tanulmányokat folytatni. Egy politikailag megbízhatatlan káder, abban a korban nem kerülhetett vezető beosztásba sem, márpedig Orbán Győző a Délkő Dunántúli Kőbánya Vállalat gánti üzemének vezetője lehetett, miközben sok értelmiségi, főiskolát, egyetemet végzett „megbízhatatlan káder” ugyanakkor kvázi büntetésként legfeljebb csak segédmunkásként dolgozhatott.
Orbán Viktor pályája pedig felfelé ívelt. Az ELTE jogi egyetemének elvégzése után Oxfordban is tanulhatott, méghozzá Soros-ösztöndíjjal. Ez a tény egy politikailag megbízható pártállami káderről tesz tanúbizonyságot. Orbán Viktor ezt a kegyet pedig eleve csak úgy érdemelhette ki, hogy sorállományú katonaként őt a katonai titkosszolgálat beszervezte a soraiba, ő pedig megfigyelt és jelentett, ahogy arra a volt Bibó kollégiumi barátja és katonatársa, Simicska Lajos is utalt. Sőt. Orbán Viktor ezt a spicli-tevékenységét nagy valószínűséggel továbbra is űzhette, csak akkor már egy másik titkosszolgálat égisze alatt. Mivel abban az időben az ügynököket is megfigyelték, én azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Orbán Viktor akkortájt Szolnokon élő menyasszonyát, Lévai Anikót is beszervezték volna, és így mindketten jelenthettek, vélhetően még egymásról is.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogyan alakíthatott Orbán Viktor a pártállamban ellenzéki pártot büntetlenül, míg más ellenzékieket, lásd a SZETA tagjait és a Beszélő szamizdatkiadványok terjesztőit, vagyis a későbbi SZDSZ alapítóit ugyanakkor a titkosrendőrség retorzióit voltak kénytelenek elviselni. A napnál is világosabb, hogy mindez az akkori vezető beosztású káder-klientúra engedélye nélkül elképzelhetetlen lett volna. Hol, melyik pártban vannak most a magukat nagy rendszerváltóknak mondó, valójában köpönyegforgató szélkakasok: Szűrös Mátyás, Pozsgai Imre és Sumpf István? A Fideszben. Stumpf István mellesleg az akkori belügyminiszter, Horváth István lányát vette el feleségül. Orbán Viktort tehát, mint egyfajta elkerülhetetlen és szükséges rosszat, vezető pártállami pozíciót betöltő káderek támogatták az ellenzéki politikai pályája során, közben lassacskán felépítették és ismertté tették őt. Erre jó alkalom volt Nagy Imre újratemetési ceremóniája, ahol ő mondhatott beszédet.
Az sem lehet a véletlen műve, hogy a rendszerváltás után Orbán Viktor pártja liberálisnak mondta magát. Ez szerintem egy tudatosan kitervelt cselekedet volt, egy álca, amely a liberális elveket tisztelő SZDSZ erkölcsi lejáratására irányult. Megjegyzem, az SZDSZ volt az egyedüli olyan párt, akinek alapítói nem vettek részt a rendszerváltás utáni rablóprivatizációban. Orbán Viktor soha nem volt liberális, és a keresztény értékrendet sem tisztelte. Be is kiáltott anno Giczy György, a KDNP akkori elnökének felszólalása közben a parlamentben: „csuhások, térdre, imához”!
Orbán Viktor pártját, a hozzá hasonló jellemű, de magukat rendszerváltóknak és reform kommunistáknak hazudó pártállami káderek hozták létre, hogy aztán ott, elkerülve a felelősségre vonást, büntetlenül megbújhassanak. Ismert tipikus magyar módszer ez. Anno a nácik is ugyanezt tették, akik közül 1945 után sokan az újonnan megalakuló Magyar Kommunista Pártban bújtak el, elkerülve a felelősségre vonást a magyar emberek ezrei ellen elkövetett súlyos bűneikért. Orbán Viktor nem demokrata, mert aki a politikai pályája során vele szövetkezett, azt ő könyörtelenül kicsinálta és ellehetetlenítette, lásd a két nagy rendszerváltó pártot, az MDF-et és a FKGP-t. Ügynökmúltját pedig, még ha akarná, sem tudná letagadni, mert a jelleme elárulja őt. Márpedig egy ember a jellemét nem tudja levedleni, mint kígyó a régi bőrét. Orbán Viktor tehát most is az, aki akkor volt. Egy nemzeti illiberális besúgó, egy diktátorbán, aki mára politikusként is hiteltelenné vált. Egy demokrata tiszteli a politikai ellenfeleit és nem vizionál liberális veszélyt. Ö pedig, jóllehet a szintén rendszerváltó SZDSZ-nek már híre s hamva sincs, mégis egyfolytában liberális veszélyről vizionál. És ugyan ki veszélyeztetné Orbán Viktort a hatalmában a liberálisok közül? Fodor Gábor volt párttársának és a Fidesz egykori alapítójának liberálisnak nevezett új fantompártja, akik kampányát állítólag Simicska Lajos támogatta? Röhej!
Nézzünk szembe a valósággal. Az egykori pártállamunk ügynökei, Orbán Viktor vezetésével, hatásos bomlasztó tevékenységet folytattak. A rendszerváltás óta ugyanis eltelt 25 év, és ma már nincs olyan ellenzéki párt sem, amelyik képes lenne leváltani a Fideszt. Azt a Fideszt, akik soraiban testileg és lelkileg még mindig ott vannak a régi pártállami renegátok, s akik a bukott pártállamunk iránti nosztalgiájuk okán igyekeznek a régi harcostárs szellemiségéhez, Moszkvához kötődni, úgy tűnik, hogy sajnos nem tudjuk leváltani. Még összefogással sem. Apropó. Ha Orbán Viktor beszervezését bizonyító aktája valóban Moszkvában van, akkor arról már Washingtonban is tudnak, merthogy Moszkva a CIA előtt egy nyitott könyv, és így az amerikai elnök, Barack Obama is tudja már, hogy hazánk miniszterelnöke, Orbán Viktor, ki is (volt) valójában. A lengyelek is átláttak a szitán, és Brüsszelben az EU-t érintő sorsdöntő ügyekben is már nélkülünk, zárt ajtók mögött tárgyalnak. Mi lesz, ha Putyin elnök is megzsarol bennünket?
Tessék mondani, volt hazánkban egyáltalán rendszerváltás? Mert ha volt, az mára csúfosan elbukott, és így valójában csupán a hatalom átmentésére irányuló gengszterváltás történt.
Author: Bogdán Géza
Magyarországon él, egy kis zalai faluban. Középfokú végzettségű roma származású özvegyember. Három felnőtt, ám még nem házas gyermeke van, s velük él egy háztartásban. Jelenleg közmunkásként tengeti életét: árkot ás, bozótot irt, "a dolgozó népet szolgálja". Írásai testközeli élményekből születnek, mert mindaz, ami ma Magyarországon kormányzás címszó alatt megy, amit NER-nek hazudnak, annak következményeit a bőrén érzi. Véleménye neki is van.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
2:15 de.
Az első bekezdéshez mindjárt:
Lehetséges, hogy Orbaninit már akkor, az ellenzéki kerekasztalhoz is konkrét ügynöki megbizatással küldték?
Hadd romboljon az ördögadta fattya !
25 évig álcázta magát.
7:12 de.
Hogy hihető-e az ügynökmúlt? Nos, holtbiztosan bizonyító dokumentumok, egy (amúgy elképzelhetetlen) coming out hiányában nehezen eldönthető kérdés. De! Öreg vagyok már, a memóriám sem a régi, ám úgy emlékszem volt egyszer egy interjú Orbánnal, amiben azt mondta (nem szó szerinti idézet, lásd az előbbi, memóriámra való hivatkozást), neki nem a rendszerrel (értsd az „emberarcú szocializmussal”) volt problémája, hanem az azt működtető, képviselő emberekkel. Az én olvasatomban ez annyit jelent, neki jó volt az a rendszer (hát persze, párttitkár papai „hátszéllel,” Soros ösztöndíjjal mi lett volna vele a gond), csak Orbán szerette volna működtetni. Erre meg is lehetett volna az esélye, csak közbejött 1989-90. Kis megbicsaklás az életúton, a nála elfogadottabb „nagy rendszerváltó” öregek kicsit a partvonalra szorították, onnan kellett szívós munkával visszaküzdenie magát középre. Mára sikerült neki. És megvalósulni látszik az álom. Más jelszavakkal, más (amúgy ellenség) barátokkal, sőt régi-új barátokkal, parlamenti (de semmiképp nem az egész országot lefedő) kétharmaddal a háta mögött épül az „emberarcú orbánizmus.” Ugyanaz a tanácselnöki hatalom (csak most polgármesteri), ugyanaz a rendőrség, (politikai) ügyészség, bíróság, ugyanaz a foglalkoztatottsági álom, kicsit rosszabb, embertelenebb egészségügy, ugyanaz a faragatlanság, kivagyiság. Ugyanaz az érinthetetlenség egy szint fölött. Ugyanaz a félelem „vezetőink” között (is), mert mit tudhat rólam a másik. Voltak „zöldbáróink,” most van Mészárosunk. Volt Horváth Edénk, most van (volt) Simicskánk, Tiborczunk. Volt Szépvölgyi elvtársunk, most van Tarlósunk. Volt dzsentriallűrökben verhetetlen Czinege elvtársunk, most van egy Lázárunk. Volt Losonczi elvtársunk, most van Áderünk (kb. hasonló súllyal). Igen ezek (és sokan mások) mind voltak. Most bármelyik egykori posztra behelyettesíthetően ők vannak. De kik lesznek utánuk?
7:59 de.
Steve Roby: ez mind igaz. De vegyük még hozzá, hogy Orbán, ahogy az átörökítő anyag esetében sem, nem perel. Pedig – mint jogot végzettnek – tudnia kellene, amennyiben beperli Simicskát pl. rágalmazásért, akkor a vádlónak van bizonyítási kötelessége, mi szerint biza, besúgó volt. Lehet, hogy nem véletlen, hogy nem perel? Lehet, hogy Simicska dokumentálni tudja?
Mind1. A stigma rajta marad. Már a második.
8:06 de.
„… az SZDSZ volt az egyedüli olyan párt, akinek alapítói nem vettek részt a rendszerváltás utáni rablóprivatizációban.”
Ezt a mondatot vártam már régóta.
Sajnos az SzDSz is elkurvult, már akkori észrevételem szerint sem magától, hanem külső beavatkozás hatására. Volt saját erő is, elsősorban a középvezetés szintjén. A négyigenes népszavazás után olyan tömegeket léptettek be, akiket középszinten szerveztek, és a „hátulról mellbe” aknamunkát nagyon hozzáértőn művelték. Az ügynökök eleve jelen voltak az SzDSz-ben is, és gyakorlottak voltak.
9:09 de.
Ez így igaz Dubois!
Orbán Viktor 25 évig álcázta magát…
Most azonban, hogy Simicska Lajos lerántotta a leplet az ő nagy és féltve őrzött titkáról, végre a mi kis diktátorbánunk is fellélegezhet, merthogy ezen is sikeresen túlesett.
Merthogy emiatt rá nézve semmilyen következménye nem lesz, arra én mérget mernék venni.
Így állunk, sajnos. Nemhiába no, hazánk egy következmények nélküli ország.
9:15 de.
Kedves Steve Roby!
Köszönöm a posztomhoz fűzött értékes adalékot.
A hasonlatok helytállóak és nagyon találóak.
Történt ebben az országban az eltelt 25 év alatt bármi is?
Egyáltalán nem. Csak a nevek változtak, az ideológia viszont a régi maradt…
9:20 de.
25 éves tévedésben vagyunk.
A tévedés az, hogy 89-90-től a hatalom ismét kisajátította magát a jogot, és mint eszközt használja a társadalommal szemben.
A joggal való visszaélés valósul meg 25 éve folytatólagosan. Ez egyértelműen bizonyítható.
Következésképpen kijelenthető, hogy nem volt tényleges rendszerváltozás, mivel a 89-90 után bevezetett jogrendbe senki sem egyezett bele. – Merthogy és éppen a leglényegibb államszervezeti momentumot, magát a jogállam fundamentumát mulasztották el megalapozni, – azaz a jog forrását, – pontosan azt, ami magát a joggyakorlást, a jogállamiságot helytállóan alátámasztja. – Miután fatálisan éppen az lett elfelejtve, – az az első lépés lett kihagyva, – amely közben a jogot, az alkotmányosságot, a törvényességet, a tényleges felhatalmazásokat, az intézményességet egyáltalán lehetővé teszi.
Mivel azonban 25 éve ismét elmulasztjuk, hogy az államszervezet és az alanyok a jogszármaztatásba, a jogalkalmazásba beleegyezzenek, és ennek következtében az az ok-okozatiság állapítható és tapasztalható meg azonosan, hogy az eddig regnált Országgyűlések megalapozatlanok, és ennek következtében folyamatosan a jogosulatlanság, és joggal való visszaélés állapotában állottak és állnak fenn.
Noha, teljesen egyértelmű az, hogy amikor a társadalom nem egyezett meg a joggyakorlás garanciáiban sem, akkor e joghiány következtében a képviselők reálisan nem lehetnek jogosultak – a jogot alkalmazni az államszervezet nevében. – Továbbá, amikor a jogot nem csak jogosulatlanul, hanem még a társadalom ellenében/kárát okozva is felhasználják és kétségtelenül jogosulatlanul, akkor ez az illegitim közhelyzet nem mást igazol ismét vissza, minthogy a rendszerváltásnak mondott folyamat még meg sem történt jogszerűen. Még pontosabban kifejezve azt is jelenti, hogy a 89-90-s évek óta, úgy az intézményes keretek jogtalan fennállásai, és mindennek fel nem ismerései miatt, voltaképp és összeadódva egy köztévedésbe esés esete forog fenn és 25 éve folyamatosan.
Csakis a helytálló jogforrás alkalmazás lehet az érvényes jogállamiság kifogástalan alapja; és par excellence (ennek folyományképpen) ‘magától ugyancsak értetődően az a reális konzisztencia, jogtényiség, – hogy alkotmányosan okvetlenül Köz-megegyezni és társadalmi szerződést kötnünk is szükséges !
A társadalmi/állami felelősségvállalások előrelátó biztosítása okán, és az alapvető társadalmi keretek fenntartásának tárgyában, és a jogviszonyok szavatosságaiban. Lévén, hogy a Közmegegyezés, magának a jognak a forrása! Következésképpen, amikor nincs érvényesen elfogadott Közmegegyezés, akkor a jogállamiság érvénytelen.
Bővebben: https://www.facebook.com/events/307310152808180/
9:38 de.
Kedves Endre!
Alighanem, szokásod szerint ismét csak a fején találtad el azt a bizonyos szöget.
Merthogy az SZDSZ alapítói valóban nem vettek részt a rablóprivatizációban, ahogy arra ebben a posztomban magam is utaltam. Kik voltak ők?
Kis János, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Solt Ottilia, Bauer Tamás, Pető Iván, Tamás Gáspár Miklós, Demszky Gábor, Magyar Bálint.
Aztán, ahogy arra Te is utaltál kedves Endre, a párt soraiba olyan személyek is felvételt nyertek, akik már nem voltak méltóak az SZDSZ szellemiségéhez.
Kóka Jánosra gondolok, a milliárdos, helikopteres Kókára, aki az Elender Kft-ben állami megbízásokból vált milliárdossá. Emlékszel a kakaóbiztos számítógépek körüli botrányra?
11:36 de.
Kedves Géza,
Hogyne. De volt bőven más is.
Olyan emberek mozgatták a szálakat, akik sokkal jobban, sokkal hitelesebben képviselték a többség tanult politikai és gazdasági reflexeit, mint az alapítók.
Magam is találkoztam velük, sőt. Már a helyi szervezet megalakításakor is jelen voltak, akkori megnyilvánulásaik is megdöbbentettek, tiltakoztam (mások is), de velük kellett együtt dolgozni, mert ők voltak a kapcsolat a központhoz. Ezek az emberek ezzel együtt műveltek és kulturáltak voltak. Később azonban saját belső pozícióik megerősítéséhez nem csak csaltak (hülyék voltunk, hogy nem számítottunk erre, nem voltunk elég bizalmatlanok, hogy megakadályozzuk vagy leleplezzük), hanem jól szervezett és irányításuk alapján cselekvő tettestársakat mozgósítottak.
Utólag azt hiszem, hogy megérdemeltük. Felkészületlenek voltunk, naivak, hiszékenyek. Kertész Ákosnak van igaza.
11:42 de.
Ille István: én nem látok bele Orbán fejébe (ő meg mintha időnként és egyre sűrűbben nem látna ki onnan), tehát nem tudom megmondani, miért nem perel. Így csak találgatni tudok, mint például:
(1) nem perel, mert jogászként látja, tudja, hogy Simicska valójában nem mondott semmi konkrétumot, egyelőre csak lebegtetett (tegyük hozzá, sikerrel), nincs mit perelni. Illetve csak annyit tudunk, Orbánt felkérték (utasították?), jelentsen róla, de Orbán ezt azonnal elmondta neki felajánlva, hogy szerkesszék együtt a jelentéseket (mert egy belülről bomlasztó hős volt). Persze ez az állítás magában hordozza Orbán besúgói státuszának a jelen állás szerint nagyon is valószínű lehetőségét (mert aki ilyennel áll elő egy barátjánál, annak kell hogy legyen valamilyen valós háttere). De – egyelőre – egyetlen konkrét bizonyíték nem került elő. Így ez eddig csak Simicska karaktergyilkos magánháborújának egyik állomása.
(2) Orbán nem perel, mert nem tudja, mi van Simicska kezében, fejében. Számára jobb elkerülni egy bizonytalan kimenetelű pert, majd csak elfelejtődik ez is, mint eddig minden disznósága.
(3) Orbán nem perel, mert méltóságán (hah) alulinak érzi az ilyen földhözragadt dolgokat. Akire hívei vallásos áhítattal tekintenek, akinek dédanyja, dédapja korú emberek kezet csókolnak, akiért születésnapján boldog ifjúságukon merengő éltes rózsadombi, belvárosi hölgyek hálaadó misét celebráltatnak a Bazilikában, az egy idő után el is hiszi magáról, hogy ő isten kiválasztottja, küldetése van ezen a földön. Hát hogy ereszkedhetne le ilyen pimf dolgokhoz. Szentségtörés lenne, mintha a pápa perelne be valakit.
(4) Orbánnak nem kell perelnie. Van más módja a „becsület” helyreállításának. A gecizést, besúgózást most már nem tudja lesikálni magáról – még akkor sem, ha per esetén nyerne is (és persze hogy nyerne) – de anyagilag, erkölcsileg (mondjuk ez Simicska esetében is erős eufemizmus), vagy – mint arra maga Simicska is utalt – fizikailag a földdel teheti egyenlővé. Ideje van, kezében a gazdasági, politikai hatalom, övé a NAV, a rendőrség, a TEK, az ügyészség. És ha kell, bármelyiket használni is fogja (lásd a pénteki reggeli rádiós szemöldök-összevonást és egy óra múlva már kattantak is a bilincsek).
Mindenesetre Simicska most – szerintem – belefutott egy olyan zsákutcába, ahonnan nem tud visszafordulni, a zsákutca végén pedig ott a fal. Menekülni, ezt a falat áttörni csak akkor tudja, ha egyszerre borít mindent, persze ezzel magára is húzva egy nagy adag vizeslepedőt. Kérdés az-e a szándéka, hogy Orbánt megsemmisítse (kétlem), vagy ami valószínűbb, csak a közönség számára egy halványan sejlő figyelmeztetésnek vagyunk izgatott szemlélői és a végén egy Orbán-Simicska kiegyezésnek leszünk a csalódott tanúi.
Addig is az idő Orbánnak dolgozik, harcolhat mindenki ellen, nyitogathat a világ 99 égtája felé, építgetheti a stadionját (csak lebegjen szemei előtt dicső kollégájának Scornicesti-i 30 ezres stadionjának, nem különben magának a kárpátok géniuszának sorsa).
Mindenesetre ha Cato ma élne, talán – igen helyénvalóan – így fejezné be minden beszédét: Orbán esse delendam (könyörgöm, legalább politikailag).
2:50 du.
Dubois
2015 március 13
2:15 de.
Ezt mondom 25 éve már..A Fidesz – tokkal vonóval- Aczél et bosszúja..Az ötlet Aczéltól származik, a végrehajtók meg Pozsgay és Horváth (belügyér) voltak. A megbízható alapítókat Stumf szedte össze.
Gondolj arra, hogy a Közgázon már évek óta futott a Rajk László csoport, de közűlük senkisem került sem az Élelmezési Minisztériumhoz, sem a Társadalomtudományi Intézethez. Tudvalévő, hogy ezek a helyek voltak azok, ahol a jövő politikusait képezték/kitermelték. Teljesen logikátlan, hogy egy, az állam számára megbízhatatlan, a III/III által megfigyelt személyt egy ilyen kvalifikált helyre ok nélkül alkalmazzanak. És nem elfelejteni azt sem, hogy egy nagyobb volumenű megbizatás előtt az aspiránst is megvizsgálják mindenféle szempontból. Megfigyelik, lehallgatják, informátorokkal veszik körül.
Viktorunkat a katonai elhárítás simán átadta egy másik osztálynak, ami szinte biztos, hogy nem a III/III volt.
A mindenkori társadalmi-hatalmi struktúrák részeként létrejött és működő titkosszolgálatok, államvédelmi, állambiztonsági szervek, elhárítás, hírszerzés, politikai rendőrség, biztonsági szolgálatok többnyire titkos szabályozás és leplezett intézményi keretek között, fedett állománnyal, operatív módszerekkel, speciális technikákkal vesznek részt a szuverén hatalom fenntartásában. Az információhiány a diktatúrákban nagyobb, demokráciákban kisebb mértékben, de mindenképpen misztikus homállyal övezi a szolgálatok tevékenységét.
Szinte mindenki ismeri a III/III nevét. Viszont alig akad néhány emberke, aki tudja azt is, hogy mi volt a II/III, vagy azt, hogy melyik csoportfőnökséghez tartozott(ik) a PTÜ, a Piszkos Trükkök Ügyosztálya.
Az sem teljesen életszerű. hogy egy alig egyéves párt képviselői ott üljenek a kerekasztal tárgyalásokon, (Fidesz) amikor a harmincéves mőltal rendelkező KISZ-t Pozsgay képvisely, aki ugyancsak képviselője az MSZMP-nek, ugyanott. Orbán Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde is rábólintásra történt. Ott kezdték el Orbánt „megcsinálni”.
Hirtelenjében ennyit a Fjordokról..
3:08 du.
Kedves Endre!
Én ugyan nem voltam az SZDSZ tagja, csak szimpatizáltam velük, így én eleve nem ismerhetem a kulisszatitkokat sem. Arról volt tudomásom, mert rebesgették a bennfentes ismerőseim, hogy állítólag az SZDSZ soraiba is befurakodtak olyanok, akik az liberális eszmeiség helyett, önmaguk haszonszerzését tartották fontosabbnak.
Egy ilyen bennfentes barátom Tölgyessy Péter nevét külön is kiemelte, és szerinte az ő pártelnöksége alatt kezdődött el a párt eszmeiségében való hanyatlása. Mire sikerül őt kigolyózni a pártból, (igaz, ő lépett ki, olyan ürüggyel, hogy értett egyet a Horn-féle politikával, s két év múlva már a Fidesz tagja lett) addigra már késő volt.
Szóval, voltak az SZDSZ-nek is korrupciós ügyei, ahogy arra Medgyessy Péter volt szocialista miniszterelnökünk is utalt. A párt, szerintem már akkor elveszítette a szavazóbázisát, és akárcsak most a Fideszben a KDNP, ők is csak egy fantompárttá váltak.
A lényeg kedves Endre, hogy ez a jobb sorsot érdemlő egykori rendszerváltó párt, már teljesen eltűnt a politika süllyesztőjében, így Orbán Viktornak sincs semmi alapja rá, hogy liberális veszélyről vizionáljon.
2:44 de.
Kedves Géza,
Én nem ezt tartom lényegesnek, hanem azt, hogy nem volt, és most sincs mire építeni. Hiányzik az a liberális vagy akár csak tiszteséges, erkölcsös, de nem nem megalkuvó, behúzott farkú, alázatosan alkalmazkodó kritikus tömeg, aki csak világos szóra vár, vagy maga teremt világosságot.
Az állampárt után számítani lehetett (volna) az aknákra, mert a titkos kapcsolatok rendszerének tehetetlensége sokáig működik, és biztosra vehető volt az is, hogy jól előkészítik a váltást. Erre rásegített, hogy nem a belső feszültségek miatt bomlott fel a hazai állam, hanem külső események hatására. Lehetett volna másképp is, kiforrhatta volna magát valami legalább részben demokratikus és nyugat felé tartó társadalom, de véletlen tényezők sokasága ide vezetett. Nem volt szerencsénk. Más országok szerencsésebbek voltak. Igaz, tőlünk keletre még ennyi sem volt.
8:53 de.
Kedves Mindenki, ezt kellene megérteni: A jog, a jogállapot megállapodásokon, szerződésen alapszik.
Ebből következik az is, hogy csak a megalapozott jogrendiségből következik ki helytállóan a megalapozott alkotmányosság és a megalapozott alkotmányosságból a megalapozott hatalomgyakorlás. (Fordított sorrendben és szerződéses, megállapodásos viszonyok nélkül, a joggal való visszaélő áljogállamiság történik)
Ugyanakkor éppen ezt a leglényegesebb összefüggést nem értik meg. Még.