Hogy mit jelent az illiberális demokrácia, ahol az ország harmadik legbefolyásosabb embere, aki 30 éven át volt a miniszterelnök legfőbb szövetségese, teljesen elképzelhetően tartja, hogy megölik: lelövik vagy elüti egy autó.

A szürreális február hatodika fordulópont volt, ami után semmi nem lehet olyan a magyar belpolitikában, mint annak előtte volt. Tegnap végleg leszakadt a demokrácia függönye és a reflektorok fénye megvilágította a háttérben machináló szereplőket. Lehet, hogy Orbán Viktor tegnap veszítette el a 2018-as választásokat.

Simicska Lajos a Fidesz első számú pénzembere volt, akinek az évtizedeken át működő munkamegosztás szerint az volt a feladata, hogy előteremtse a párt anyagi függetlenségéhez szükséges pénzforrásokat. A modell lényege: amikor a Fidesz van hatalmon, százmilliárdos nagyságrendű állami megrendelésekkel hizlalják Simicska cégeit, hogy ellenzékbe kerülve a felhalmozott vagyonból gondtalanul éljen tovább a párt, és a következő választáson ismét kormányváltó erőként lépjen elő.

Simicska 2002 és 2010 között 8 teljes éven keresztül finanszírozta Orbánékat. Neki köszönhető, hogy a Fidesz – szemben nevetséges amatőr riválisaival – ellenzékből is félelmetesnek és hatalmasnak tűnt. A Fidesz számára ugyanis ezalatt is eszelős mennyiségű pénz, saját média (tévé, rádió, újság), profi kampánycsapat, százezer fizetett aktivista és kvázi korlátlan plakáthely állt rendelkezésre.

A várva várt 2010-es kormányváltás után aztán Simicska benyújtotta a számlát. Hogy a II. Orbán-kormány állami közbeszerzésein hogyan nyerte szét magát a Közgép, arról itt van egy részletes kimutatás. Most elég legyen annyi: csak 2013-ban 432 milliárd forint értékű pályázatot nyert Simicska cége az államtól, azaz tőlünk.

Orbán Viktor tavaly tavasszal, a zsinórban második nyertes választás után úgy gondolta: ezt a győzelmet már nem annyira Simicskának, mint saját magának köszönheti, és hirtelen elkezdte nagyon nyomasztónak érezni, hogy ennyire a nyakára nőtt egykori üzlettársa. Orbán Viktor pedig nem az a típus, aki elviselne bármilyen körülményt, ami a szuverenitásában korlátozza őt. Elkezdte hát leválasztani magáról Simicskát és új oligarchákra alapozni saját és pártja jövőjét: Nyerges Zsolt, Garancsi István, Baldauf „CBA” László, és a legfőbb stróman: Mészáros Lőrinc.

A dühös Simicska hónapok óta tombol és mióta kihagyták egy zsíros orosz földgáz-üzletből, csak az alkalmat várta, hogy revansot vegyen az „áruló” Orbánon és a Fideszen. Végül a pár napja bejelentett reklámadó, mely az ő médiabirodalmát is érzékenyen érinti, lett az utolsó csepp a pohárban. Ami pedig azóta történt, a magyar demokrácia és sajtótörténelem legsötétebb lapjaira tartozik.

Megjósolhatatlan, mit hoz a jövő. Ebben a leszámolási háborúban nincsen jó és rossz oldal: egy bosszúszomjas milliárdos áll szemben egy gátlástalan despotával. A demokrácia szempontjából mégis az lenne üdvös, ha a felbőszített Simicska borítaná a bilit és nyilvánosságra hozna minden terhelőt a Fideszre és Orbánra vonatkozóan, ami az elmúlt évitizedekben összegyűlt nála.

Cudar helyzet, de az egykori bűntárs teheti most a legtöbbet, hogy megszabaduljunk a zsarnoktól.

A dicstelen uralomnak dicstelen lesz a bukása is.”

Nyugati fény/Első kézből